A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 29. szám - A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél. 2. Angolország

A J Az alaptöke részvényekre oszlik, a melyek a névérték teljes befizetéséig névre szólanak. A társaság^ ügyletvezetöi lehetnek tagok, de lehetnek idegenek is; néha óvadékot is adnak, soha sem kötelesek részvénveket vásárolni. Az ügyletvezetők azonban a becsületes ügyletkezelésért igen messzemenő felelősséggel tartoznak. A kereskedelemügyi miniszter (Board of trade) a tagok egy harmadának vagy ötödének kívánságára egy vagy több felügyelőt biz meg a társaság könyveinek megvizsgálásával. A társaság a felügyelőknek rendelkezésére tartozik bocsátani összes könyveit és leveleit; az Írásban megszerkesztett jelentést a rendkívüli közgyűlés elé terjesztik. Minden társaság jegyzéket tartozik vezetni tagjainak név soráról, a melyen fel van tüntetve mindegyiknek részessége. Ezt a jegyzéket egy shillingért megtekintheti minden részvényes. Végül köteles a társaság tagjainak névjegyzékét, tőkéik nagyságának felemlitésével, minden esztendőben a R e g i s t r a r-nak beküldeni. Nem kívánják azonban az angol törvények a tartaléktöke gyűjtését és a törzsvagyon egy részének elvesztése esetén a föloszlás fölött való tanácskozást. A kilépő tagok felelőssége egy évig tart. Az Industrial and Provident Societies a személyek szövetkezése, ellentétben a C o m p a n i e-val, a mely a tőkék szövetkezése a föntebb elmondott formák között. A Societies, a melyek felügyeletét külön Registrar gyakorolja, lehetnek Friendly Societies (kölcsönösen segítő társaságok), Trades Unions (egy-hivatásbeliek szövetkezése), Industrial and Provident Societies (1. föntebb), Building Societies (épitő szövetkezetek) és Loan Societies (hitelszövetkezetek). A szövetkezetek mind az 1876-ban hozott, löntebb említett törvény szabályai szerint alakulnak, de két más különleges régebbi törvényt is vehetnek alapul; ezek azonban csak az építő-, meg a hitelszövetkezetekre birnak érvénynyel, bár megengedik az angol törvények, hogy építkezéseket segélyező és hitelt nyújtó szövetkezetek akár mint Industrial and Provident, akár mint C o m p a n y alakulhassanak. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján ! Xehány nap előtt tárgyaltatott a pécsi kir. törvényszék, mint sajtóbiróság előtt dr. Flóris E. ügyvédjelöltnek, V. Vitus szt.-Ferenczrendi áldozár és siklósi parochiális elleni sajtópere, melyben utóbbi a »Pécs« című lapban közzétett hírlapi cikkért lett rágalmazás és becsületsértésért felelősségre vonva. Nem szándékom a közleményben sem a panasz tárgyát képező cikk tartalmát közölni, mert az már tárgyalás előtt becses lapjukban igen kivonatosan leírva volt, sem a végtárgyalásnak lefolyását critizálni. Azt hiszem ez utóbbi irányban más forrásban lesz értesítve a »J o g« olvasó közönsége. Denique e közlemény tárgya itt kezdődik, hogy az esküdtek vádlott V. Vitus szerzetestvétkesnekmondották kia "rágalmazásban és becsületsértésben. Erre a magánpanaszos inditványozási jogával nem élt, a mennyiben az esküdtek által már a ténykérdésben vétkesnek e 1 i t é 11 vádlottat sem a rágalmazásért, sem a becsületsértésért nem kívánta megbüntetni, egyedül az eljárási költségben kérte marasztalni, illetve a pécsi kir. törvényszék, mint sajtóbiróság S. Kálmán elnöklete alatt büntetést nem szabott ki, hanem vádlottat egyedülazeljárási költségben marasztalta. A törvényszék ezen eljárása körünkben éles eritica tárgyát képezi; és a felett gondolkozunk, vitázunk, vájjon a törvényszék ezen eljárása mi módon corrigálandó. Abban egyet értünk, hogy a midőn magánpanaszos vádat emelt, vádlott védelmét előterjesztette, és ezek után a sajtóper az esküdtek ítélete alá terjesztetett, sőt mi több, az esküdtek Ítéletüket meghozták, hogy ezután már nem volt joga a magán panaszosnak sem a megbüntetést nem kérni; mert ez nem egy és ugyanaz azon jogával a vádlottnak, hogy vádját visszavonja, hanem az a kérdés, hogy a törvényszék hivatalból tartozót t-é kiegészíteni az esküdtek ítéletét a büntetés alkalmazása, helyesebben kiszabása által ? Ha nem tartozott volna, — minek én az ellenkezőjét vallom, akkor vájjon a kir. ügyészségnek jogava n-é semmiségi panaszszal élni, és a büntetést mellőző ítéletet helyesebben az ítélet e részének megsemmisítését kérni ? K. M. pécsi ügyvéd. Sérelem. Tisza-füredi nyomor. (Az igazságiigyminiszter ur figyelmébe.) Igazságszolgáltatásunk hosszú tespedése után általános örömet és megelégedést keltenek a folyamatban lévő igazságügyi mozgalmak. Kétségtelen, ha a reformokhoz fűzött remények OG. 227 valósulni fognak, hazánk igazságszolgáltatása rohamos fejlődésnek indul s e tekintetben is lépést tarthatunk a többi művelt jogállammal. Itt az ideje, hogy Ázsia ott kezdődjék, hol annak határait a geographia kijelölte. Habár igazságügyérünk kiváló tulajdonságai, egy szebb jövő zálogát képezik, a több évtizedes tespedés, a számos sikertelen kísérletezés, a törvények toldásfoldása bizonyos fásult közönyt és kételyt hagytak hátra a hidegebb szemlélőben, melyet csak az állapotok kézzelfogható javulása lesz képes eloszlatni. Mert hiába! gyakorlati világot élünk; a »szürke« elméletek lelkesedést csak annyiban eredményeznek, a mennyiben azt a hasznosság és célszerűség igazolttá teszi. A legszebb törvények, a legszebb rendszer semmivé törpülnek azon tapasztalat hatása alatt, hogy azok a személyekben rejlő hiba következtében teljes érvényükre nem emelhetők. E szempontból felette háládatos eszköz lett volna az uralgó skepsis eloszlatására, a reform munkát némely — főleg — vidéki bíróságok pnrificatiójával megkezdeni. Köztudomású dolog, hogy az igazságügyi szervezet legkorhadtabb részét — tisztelet a kivételnek — azon egyének képezik, kik hivatottság és képzettség nélkül az első szervezés alkalmával az akkori hatalom rosszul alkalmazott nagylelkűségéből, avagy talán szükségből »Deus ex machina« a bírói székbe csöppentek. Ezen egyének azok, kik alaposan megrendítik a jobb jövőbe helyezett hitet. Sokan ismeretesek még az e szabású birák közül, de kevés azok száma, kiknél szorgalom és kötelességérzet felfedezhető lenne. A régi jó világból áthozott és a civilizált igényeknek meg nem felelő »slendrian» jellemzi minden tettüket. A közérdeknek vélek szolgálni, midőn erélyes igazságügyérünknek ez úton ajánljuk figyelmébe a fent jellemzett egyének egyikét a t.-füredi járásbíróság vezetőjének személyében. A járásbirő ur is egyike a 4 gymnasialis osztályt végzett bíráknak, mely qualificatiója vörös fonálként húzódik keresztül összes birói ténykedésein. A járásbiró ur sem nem tud, sem nem akar dolgozni. Hogy hivatásának magaslatán nem áll, szolgáljanak bizonyítékul a következő tények. Az ügyviteli szabályzat nem határozza ugyan meg, hogy mely ügyeket tartozik a járásbíróság vezetője ellátui, de a méltányosság mindenesetre megköveteli, hogy a munkakör-beosztás olyan legyen, mely egyik vagy másik bíró vagy hivataltárs vállaira aránytalanul ne súlyosodjék. Lássuk, mennyiben érvényesül a t.-füredi járásbíróságnál a méltányosság elve : Az összes sommás ügyek, kisebb polgári ügyek, törvényszéki vizsgálatok, fontosabb hagyatéki és bonyolult fenyítő ügyek az albiróra nehezednek; ellenben a többnyire blanquetta-munkát igénylő megkeresések, a járásbírósághoz utalt vétségek és kihágások, kisebb hagyatéki ügyek a járásbiróra signáltatnak. Oly beosztás, melylyel kétségtelenül minél kevesebb munka, de annál több »numerus« elérése céloztatik. Azt hinné talán valaki, hogy a járásbiró ur ezeknek pontos s gyors elintézése által tündöklik. Felette téves hit! Habár joggyakornok is áll rendelkezésére, kinek összes tevékenységét igénybe veszi, az általa kezelt ügyek botrányos lassúsággal lesznek ellátva. A? idegen bíróságok 3 — 4-szer is megsürgetik megkeresvényeik elintézését, mig a járásbiró ur érdemesnek találja azokra reflectálni; előterjesztések nem 8 nap, hanem 8 hónap alatt sem intéztetnek el, egy-egy igénypernek befejezése pedig évekig tart; egyszerű kiküldő végzések, sőt biztosítási végrehajtásra vonatkozó kiküldések is hónapokig hevernek a járásbiró urnái, a hagyatéki ügyek pedig örök álmukat aluszszák s midőn végre a számos sürgetés után a járásbiró ur előveszi az ügyet, akkor sem maga intézi el, hanem ismeretlen és a bírósághoz nem tartozó egyének segítségét veszi igénybe. Nyilt titok és mint botrányos állapot ismeretes a kezelő személyzet s a többi beavatottak előtt, hogy a hagyatéki iratok folyton a postán vándorolnak, ez okból csak minden lOO-ik ügybe nyerhet az érdekelt fél betekintést. Ugyanígy »látja« el a többi ügyeket is a járásbíróság vezetője. Nem érdektelen nézni, mint görnyed az írnok, díjnok, a köztük testvériesen elosztott ügyhalmaz súlya alatt, melyet »metus reverentiából« visznek haza a járásbiró ur helyett leendő feldolgozás végett. A járásbiró ur által ellátott fenyítő ügyekben sincs köszönet. Oly nagy határidőket tűz ki, hogy még maga a panaszos sem emlékszik többé a p.inasz tárgyát képező cselekmény körülményeire ; annál kevésbé a tanuk, kiket az ügy közelebbről nem érdekel. Tárgyalások ez ügyekben — kevés kivétellel — csak december hóban, a »restancia« apasztás kedvéért szoktak kitűzetni, természetesen ekkor már oly számmal, hogy mindegyiket elintézni physikai lehetetlenség, minek következtében a tél idején rendszerint messze vidékről befárasztott ügyfelek egész napokon át gyakran esti 9 óráig, sőt volt eset rá, 11 óráig is kénytelenek a járásbirósági szellős tornácon dideregni s végül azzal távoznak, hogy majd máskor fog határoztatni. Burokban született, kit a dermesztő hideg valami súlyos betegségbe nem ejt. Hogy ily körülmények között a jogkereső közönség nem valami túlságosan lángol az igazságért, az természetes dolog. A járásbiró ur a hivatalt minden egyébre használja, csak bíráskodásra nem. Innét folytatja rengeteg terjedelmű magánlevelezéseit s hivatali szobája képezi mezőgazdaságának emporiumát. Itt alkuszik a feles dohányossal s itt veszi meg a tenyészcsirkét, valamint csikai, borjúi, ökrei és lovaira is innét terjeszti ki gazdái gondosságát: nagyon természetes, hogy a kanász, gulyás és mindkét nembeli sensálokkali értekezés a néha-néha kitűzött tárgyalások és egyéb birói functiók folytonos félbeszakítását teszik szükségessé, a mi