A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 28. szám - Következetlenség a codificatióban

Tizedik évfolyam. 28. szám. Budapest, 1891. július 12. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatunk. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IGAZSÁGÜGY ÉRDEMIEK KÍPVISEEEIÉRE, A IIAGYAR ÖGÍÉI, BÍRÓI, ÚGÍÍS/I ÉS KÖZJEGYZŐI ül Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Következetlenség a codificatióban. Irta : Dr. S z o k o 1 a y István, budapesti ügyvéd. — Átadható-e a hagyaték az összes érdekeltek közt létrejött egyezség nélkül? Irta: Dr Gerhauser József, kir. albiró Szombathelyen. — A gyámság jogi természete. Irta: Somogyi József, árvaszéki jegyző Szombathelyen. — Nyilt kérdések és feleletek. (Kinek kézbesítendő a végrehajtás korlátozási kereset ? [Felelet.] Irta : dr. D i c k Sándor, budapesti ügyvéd.) — Irodalom. (A pécsi kir. közjegyzői kamara ügyrendjének tervezete, dr. 1! 1 u m Bélá-tól. — A nagyváradi kir. itélö tábla. Lakos Lajos-tól. — A házassági jog reformja, dr. Bartha Bélá-tól.) — Vegyesek — Hirdetések. MttLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Curiai és táblai értesítések. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő jogi szaklapok alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz július 9-től augusztus 23-ig bezárólag, lapjaik félívvel kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése — melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával — a téli hónapokban ki lesz pótolva, nehogy a t előfizetők a fenti megállapodás folytán hátrányt szenvedjenek. Budapest, 1891. július hó G-án. Dr. Tarnai János, a .Magyar Igazságügyi szerkesztője. Dr. Fayer László, a »Jogtudományi Közl.« szerkesztője Németh Péter, a »Büntetö Jog Tára« szerkesztője. Dr. Wolf Vilmos, az»Ugyvédek Lapja« szerkesztője. Dr. Révai L., Dr. Stiller M., a »Jog« szerkesztősége. Dr. Márkus Dezső, a »Jogi Szemle« szerkesztője. Jnlins hó 1-től üj előfizetést nyitottunk lapunkra. — Tisztelettel kérjük azon t. yidéki előfizetőinket, a kiknek előfizetésük június hó végén lejárt és még nem hosszabbították meg az előfizetést, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani. Lapunk előfizetési ára: Negyed évre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt — kr. E"és-z évre 6 frt — kr. A JOJÍ kiadóhivatala. Budapest, V. ker., Rudolf-rakpart 3. sz. A ».Tog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi törvénycikkek o. és io. ivét (123—154. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Következetlenség a codificatióban. Irta: Dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyved. A törvényalkotásnál, mi bizonyos határig jogalkotás is, egyik leglényegesebb szabálynak kell lenni, hogy a jogi műveletek, alkotások egyöntetűsége, jogi harmóniája biztosíttassák, hogy a jogegység előállittassék. Nem lehet sem eltagadni, sem káros következmények nélkül figyelmen kívül hagyni valóságát a német jogbölcsész J he ring1 következő szavainak: »Wenn wir nun in der Rechtswelt dieselbe Bemerkung machen, so berechtigt sie uns zu dem Schlusse, dass die gleichmássigen Erscheinungen, die wir um eine und dieselbe Zeit in den verschiedenartigsten 1 Geist d. römischen Rechts. I. Band, pag. 33—34. Instituten wahrnehmen, in derselben Ursache ihren Grund habén; dass, mit anderen Worten, in dem gesammten Rechtsorganismus gewisse Kráfte thátig sind, die auf alle einzelnen Theile wirken. In diesen treibenden Kráften nun bewáhrt sich erst recht die Einheit und Individualitát des Organismus; und wáren sie nicht vorhanden, so würde das Recht nur ein Aggregát von einzelnen Instituten sein; und man könnte auf die Idee kommen, ein Recht in der Weise z.usamzusetzen, dass man von jedem Volke das Rechtsinstitut entlehnte, das gerade bei ihm vorzugsweise ausgebildet und zur Reife gelangt wáre.« Sajnos tapasztalat, hogy ennek igazságát codificatoraink s törvényhozóink fel nem ismerték, vagy annak érvényt szerezni nem tudtak, már nemzeti, önálló törvényalkotásaink korszakának kezdete óta. Jogi műveleteikben kirínak a dissonantiák; egymást űzik az ellentmondások ; és az egységnek, rendszerességnek vajmi kevés nyoma található. Az 1867 — 68-iki codificatiónkban is, a polgárjogi törvénykezés részére alapul a közvetlenség elve jelöltetett ki ; de ezen rendszert létesíteni nem birván, azt csak az egyes bíróságok sommás eljárásában vélték valósithatni és a törvénykezésben a két ellentétes rendszert a szóbeliséget s írásbeliséget összehabarták; sőt külön semmitó'széket is teremtettek, minek az írásbeliség kifolyásául szolgáló legfőbb Ítélőszék mellett s a valódi közvetlenség hiányában semmi értelme. Még nagyobb ellentét az, hogy a bíróságok függetlensége, a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól való elkülönítése alapelvül proclamáltatott s mégis a polgári s büntető ügyek tetemes része a politikai hatóságokra ruháztatott. A jogegység is sanctionáltatott a magyar korona egész területére ; mégis az erdélyi részben egészen különböző jogi természetű s idegen intézmények tartattak fenn. Nem emiitvén azon nagy jogi különbségeket, melyek a bűnvádi eljárásban fenforognak, a közönséges bűntettek és a sajtóügyek, valamint a rendes bíróságok s rendőrhatóságok között. Még sajnosabb tény az, hogy ezen tökéletlenség a codificatióban ma is uralkodik nálunk s nyilvánul különösen a legújabb műveletben, a sommás eljárás rendezésében is. . Kz határozottan a közvetlenség elvére fektettetett; illetőleg kiindulási pontjául s alapjául ezen elv állíttatott fel; mi a sommás bíróságok körében ugyan nem is érvényesülhet, a közvetlenség jogi természeténél s kellékeinél fogva; de érvényesülhet valódilag a sommás bíráskodás elleni felébbvitelben, mely a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatban a törvényszékek körébe utaltatott. És itt nyilvánul azon codificationalis tökéletlenség, mely a jogi alkotásokban rejlő ellentétek, különbözőségek s egység hiányának kifolyása szokott lenni. Ezen munkálatot is, legalább egyik leglényegesb részében az elvi következetlenség, a rendszertelenség jellemzi, mely a törvényalkotásokban talán a legnagyobb veszélylyel fenyegeti a jogi érdekeket s a jog biztosb érvényesítését. És eme elvi dissonantia abban rejlik, miszerint a kérdéses felebbviteli eljárás a közvetlenség rendszerére alapíttatott^ a szerint alapittatott; s abból még is az ügyvédi kényszer kizáratott; lehetővé tétetvén, s megengedtetvén a jogi szakértő képviseletnek mellőzhetése. Az ugyanis kétségtelen, mikép a közvetlenség rendszerének, nemcsak a bűnvádi, hanem a polgárjogi törvénykezésben is, egyik alapfeltételét képezi a törvénytudóknak, a felek képviseleténél való kőtelező igénybe vétele. Ez oly lényeges feltél el, mely nélkül a közvetlenség céljai el nem érhetők; s a tökéletesb jogérvényesítés érdekei biztosítva nem lehetnek. Lapunk mai száma H oldalra terjed.