A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 27. szám - A gonosztevők világából 1. [r.] - Adalék a perenkivüli eljárásban való újra felvétel kérdéséhez. 2. r.
A JOG. 215 A materialis jogerő ellenben a birói határozatnak az a sajátsága, a melynél fogva annak tartalma mindenkorra valónak és az igazságnak megfelelőnek tekintetik és a melynél fogva az abban eldöntött kérdést újból vitássá tenni és bíróilag eldönteni nem lehet. A materialis jogerűt kifejezik azon tételek, resjudieata pro veritate aecipitru és bis de eadem re ne sit actio. A res judieata erejét gyakorlati eredményében meggyöngíti, hogy az perújítással és semmiségi keresettel megtámadható. A formális jogerő a perjogba tartozik, a materialis pedig a magánjogba, mert az előbbi azt mondja meg, hogy mikor van vége egy bizonyos módon megiuditott eljárásnak, mig az utóbbi a bevégzett peres eljárásnak a fél magánjogára, igényére való befolyásával, az Ítéletnek a peren túl való hatásával foglalkozik. A mi perjogi törvényeink, főleg az 1881 : LIX. t.-c. 23. §-a csak az előbbi jogerőről szólanak. A formális értelemben vett jogerő előfeltétele a materialisnak. Ez nagyon természetes, mert hisz a mig a törvény által engedett eljárás befejezve nincsen, nem lehet az eljárás eredményének véglegességéről szólani. De azért a formális értelemben vett jogerő nem foglalja magában a materialis jogerőt is. Világos, hogy a formális értelemben vett jogerőről sokkal tágabb körben lehet szólani, mint a materialis jogerőről. Formális értelemben jogerőre emelkedhetik minden határozat, a mely valamely individuális eljárás befejezésére van hivatva, sőt egyes eljárási szakok vagy egyes kérdések feletti közbenszóló eljárások befejezésére hivatott határozatok, de még egyes cselekmények is jogerőre emelkedhetnek. Nevezetesen — habár nem kizárólag — formális értelemben vett jogerőre képes minden oly határozat, a mely ellen a törvény külön fclebbvitelt enged. Kifejezést nyer e felfogás az 1881: LIX. t.-c. 38. §-ában is, a mely szerint: »azon alaki sérelmek miatt, melyek a... per folyamában hozott s felfolyamodással meg nem támadható végrészek által okoztattak, az Ítélet elleni felebbezésben lehet orvoslást keresni.« Azaz a felfolyamodással megtámadható végzések által az illető kérdés már be van fejezve, ezekre tehát a felebbezés ki nem terjed. Ellenben sokkal szűkebb a materialis jogerőre képes határozatok köre. A rómaiak csak a sententia, a végitélet jogerejéről szólottak. És lényegileg ugyanez áll ma is. Mert ha a materialis jogerő a határozatnak a peren túl való hatása, akkor lehetetlen, hogy az más határozatot megillessen, mint az olyant, a mely arra van hivatva, hogy a peren túl legyen hatásos. Ilyen határozat nálunk is csak a végitélet és egyes azzal egyenlő erejű végzések, mint nevezetesen a perletételt constatáló végzés. Ellenben az oly határozatok, a melyek csak az eljárást fejezik be, vagy habár valamely érdemleges kérdés tárgyában is csak közbenszólóan döntenek, miután csak a fenforgó eljárás szempontjából hozattak, azontúl nem lehetnek hatásosak, azaz olyan jogerővel, mint az ítélet, nem bírhatnak. Ali ez nevezetesen az u. n. érdemleges vagy ügydöntő végzésekre nézve is, a melyek t. i. a felek kölcsönös meghallgatása után valamely vitát döntenek el. így például, ha a budapesti kir. törvényszék valamely keresetre nézve alperes illetékességi kifogása folytán kimondaná, hogy az, mint keresÁmde, ha a közöny mind nagyobb tért foglal, nem is észleljük oly hamar a jó és rossz közötti különbséget; ha pedig a narkotikus izgató szereket keressük, végeredményben a szenzációs események irodalmi feldolgozásában találunk örömet, a mi által a bűnös dicsszomj neveltetik. Lehet-e segítenünk e bajon? A kérdést feltenni könnyű, de megfelelni rá annál nehezebb. A ki igennel felel, kétségkívül ragaszkodik ahhoz, hogy bárminemű kényszereszközök is kizárandók. Csak azt az egyet kellene fontolóra veuni, hogy vájjon a feljegyzésre méltó bűntettekről szóló tudósításoknak nem kellene a mulattató olvasmányok színvonaláról az oktató olvasmányok rangjába emelkedniök és hogy nem kellene talán a szülőket is felvilágosítani a nagy felelősségről, a midőn gyermekeik elől a bűnkrónikák sokszor regényes stilgyakorlatait el nem rejtik. E téren nagy az ellenmondás. A törvény és szokás a kiskorúakat, fel nem nőtteket kizárja a tárgyalási termek hallgatóságából, de senki sem gondol arra, hogy egyes irodalmi termékek a vérfagyasztó bűntettek részletes leírásával az ifjú kedélyeket és lelkeket valósággal megmételyezik. Nem kívánjuk vissza a censurát, ...éljen a s z a b a d s a j t ó ! . . . de az erkölcsök érdekében minden családapa gyermekei olvasmányainak kérlelhetlen censora legyen ! A bűntettek tényleges és látszólagos szaporodásáról szólottunk. Még a statistika rovatai sem bizonyítják a bűntettek tényleges szaporodását, a midőn arról van szó,' hogy különböző országok állapotait kell egymással párhuzamba állítani. Német- és Franciaországban pl. a népességhez viszonyítva a bűntettek sokkal túlnyomóbb száma kerülhet megtorlás alá, mint Angliában és Olaszországban. De ezzel még távolról sem igazoltatnék, hogy a bűntettek száma is aránylag nagyobb volt-e ott. A bűnfenyitő hatóságok tehetsége, a mitől első sorban a bűntettek felfedezése függ, az az önkéntes támogatás, melyben a nép a rendőrséget részesiti hivatalos feladata teljesítésében, a vádhatóságok szigora és üldözési buzgalma mind oly tényezők, melyek érdemük szerint méltánylandók. A statistika tehát sohasem mondhatja meg nekünk azt, hogy hány bűntett kedelmi ügyet tárgyazó, a kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartozik, e végzé3 még akkor is, ha formailag jogerőre emelkedik, csak azt a bizonyos keresettel megindított eljárást fejezi be végleg, de egy újabb kereset esetében sem magát a budapesti törvényszéket, sem a ker. és váltótörvényszéket nem kötné. Az utóbbi nevezetesen a budapesti törvényszék végzése ellenére is kimondhatja, hogy az ügy a köztörvényi bírósághoz tartozik. Ha ez nem így volna, akkor itt u. n. negatív illetőségi összeütközés nem is keletkezhetnék, a mint hogy nem keletkezhetik a bagatell eljárásban, a törvény 41. §-a folytán, a mely kimondja, hogy ha a bagatell biró a további eljárást azért szünteti meg, mert az ügy nem tartozik az 1877 : XXII. t.-c. ben rendelt eljárás alá, a rendes bíróságok az ügyet azon ok miatt, »hogy az a jelen törvény szerinti eljárás alá tartozik, el nem utasíthatják.« A bagatelltörvénynek ezen kivételes intézkedése is igazolja azt, hogy ott, a hová e rendelkezés ki nem terjed, a későbben eljáró biró a korábban eljárt bírónak az illetékesség tárgyában hozott jogerejü határozatához nincs kötve. Tehát még az u. n. érdemleges végzések jogereje is csak a megindított eljárásra terjed ki, az 1881 : LIX. t.-cikknek már idézett 38. §-a értelmében. Ezzel csak jelezni akartam e kérdésben a helyes álláspontot. Annak bővebb kifejtése azonban nem tartozik ide, mert itt nem kölcsönös meghallgatás alapján hozott oly határozatról van szó, mely a felek között fenforgó valamely vitás kérdést dönt el, hanem egyoldalú kérelemre hozott elutasító határozatról. A z egyodalú kérelemre hozott elutasító határozatok pedig materiális értei e'm ben véve soha sem emelkednek jogerőre. Ez oly tétel, a mely a tudományban ma már minden vitán felül áll. És e nézetet követte nálunk eddig a gyakorlat is, nevezetesen a volt semmitőszék az 187."). évi február 18-án 20,490. sz. a. hozott határozatában, egy végrehajtási ügy alkalmából kimondja, hogy : »ezeknél fogva panaszttevő 57,288. sz. alatti kérelmével nem helyes okból lett el- és a 14,210. sz. alatti végzésre utasítva, mely utóbbi — miután nem vitás eljárás folytán, hanem egyoldalú kérelmezés alapján keletkezett — itélt dolog (res judieata) hatályával nem birván, a jelen semmitőszéki határozatnak akadályul nem szolgálhatott.« (Dárdayféle »Döntvénytár«, régi folyam XIII. köt. 20. sz., 26. 1., egy egy teljesülési megállapodás alapján hozott határozat indokolásának végén). Eddig a jogerő kérdését csak a peres eljárás szempontjából vizsgáltuk. Ez annyival inkább helyén volt, mert a »res judicata« intézménye a peres eljárásban van otthon és mert, ha a jelen esetben i,a Curia elutasító határozatának materiális jogerejét fel akarnánk állítani, ezt csak a peres eljárás analógiájára tehetnők. Lássuk azonban, hogy áll a dolog a peren kívüli eljárásban. A peren kiv üli eljárásnak — a mint ismeretes — igen sokféle neme van, melyek mindannyian abban egyeznek meg egymással és abban térnek el a peres eljárástól, hogy nem a felek között vitás jog létezésének vagy nem létezésének eldönkövettetett el, hanem csak azt, hogy mennyit sikerült az illető közegeknek felfedezniük és mennyi toroltatott is meg. Ily tényekből aztán, több-kevesebb valószínűséggel a párhuzamon haladó szaporodásra vagy csökkenésre lehet következtetni. Ily értelemben kijelenthetjük, hogy napjainkban egyes büntettek gyarapodnak, mások ismét megfogyatkoznak. Az összes oly kulturállamok állandóan és gyorsan emelkedő népességének körén belől, a hol a nemzetgazdasági erő a fejlődési képesség tetőpontját már olyannyira megközelíti, hogy a középosztályokban átlag mindenkinek a végsőig kell erejét megfeszítenie, hogy gazdaságilag megállhasson, nem volna feltűnő, ha az által, hogy az életfentartásra alkalmas eszközök mind jobban szétoszlanak a keresők mindinkább szaporodó száma közt, másrészről legalább azok a büntettek is szaporodnának, melyek indokát a pillanatnyi szükséglet kielégítése, vagy pedig az élvvágy képezi. Mert egy népnek művelődési processusa sohasem történik egyenletesen és egyidejűleg a társadalmi élet minden terén. A ki ugrani akar, néhány lépést hátrálni szokott, hogy lökeröt nyerjen. így mondhatnánk, hogy századunk a természettudományok, a technika és a felfedezések terén kulturugrást tett, melynek más téren többféle visszaesés felelhet meg és melyet ez erkölcsi élet intézményei, vagy az államtudományok tanitó ereje kellő időben utói nem érhet. Ha a jelenkort leginkább jellemző bűntettek gazdasági typusát akarnánk megállapítani, azt mondhatnánk talán, hogy a régi divatú lopás csak azt a szerepet játsza, mint a milyent a régi nemzedékeknél töltött be, mig ellenben napjaink kereskedelmi és ipari alapvonása a csalást célzó alapítási szédelgés, a hűtlenség, a sikkasztás, az idegen pénzek iparszerűen folytatott elsajátítása és a váltóhamisításban nyilvánul, melyek nemcsak az európai kulturállamokban, de néha még nagyobb mértékben, az új világban is napirenden vannak. Ez észleletnek teljesen megfelel, hogy más országokban, hol a földmívelés képezi a gazdasági élet főtényezőjét, mint Oroszországban például, a bűntettek egészen más jellegűek. Régi tapasztalat, mely mindig új marad : minden új talál-