A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 26. szám - Adalék a perenkivüli eljárásban való újra felvétel kérdéséhez. 1. r.

206 A JOG. Bölöni ügyvéd ur az örökösödési ügyeket a szerint, a mint azok peres vagy nem- peres természetűek és önjogú vagy nem önjogú személyeket érintenek, a bíróságok és a közjegyzők között osztaná meg ugy és akként, hogy a peres hagyaték és a melynél nem önjogú személyek vannak érdekelve, a birói hatáskör alá, a nem peres hagyatékok pedig, hol az érdekeltek nagykorúak, közjegyzői intézkedés alá tartozzék. Mert úgymond: >>modern jogállamban tűrhetetlen az a helyzet, hogy a polgárokat bizonyos ügyök elintézésével előbb kénytelen kelletlen évekig kergessünk bele bizonyos perenkivülinek nevezett eljárásba s mikor ott nem boldogulhattak, azután az úgynevezett peres eljárásba.« Ezután feljajdulva igy szól: »Mi köze van a Nagy I'ál három örökösének a békéltető kir. közjegyzővel, mikor engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetnek egymás iránt ? Es mi köze van a Kis Péter három nagykorú örökösének a bírósággal, mikor tényleg békében mindent elosztottak magok között ? Hát bizony az elég nagy baj, hogy a mostani rendszer mellett az örökösöknek, ha ugy akarják, sem a békéltető kir. közjegyzőkkel, sem az ügyöket peres úton elintéző bírósággal semmi közük nincsen. Én a mostani örökösödési eljárásnak egyik érzékenyen érezhető nagy hiányának tartom azt, hogy nem kötelező, hanem a hagyatéki ügy vagy egészen az örökösök tetszésére van bízva, hogy akkor indíthassák meg abban az eljárást, a mikor nekik tetszik, vagy csak egyes esetekben rendeli meg a hivatalos beavatkozást a törvény, mely esetek az 1868. évi LIV. t.-c. 360. §-ában és az 1877: XX. t.-c. 233. §-ában vannak felsorolva. A nem kötelező örökösödési eljárásnak aztán az a szomorú következménye van, hogy ha a nagykorú örökösök minden birói beavatkozás nélkül egymás között ki tudnak egyezkedni, az örökségnek megosztása és átvétele után többé semmivel sem törődnek. Nem gondolnak reá és nem kutatják, hogy vájjon tulajdonjoggal át lett-e irva reájuk vagy nem az örökölt ingatlan vagyon ? Annak biztos tudata nélkül adnak, vesznek, cserélnek birtokot, mi miatt aztán a birtokviszonyok nagyon megzavartatnak. Ha pedig az örökösök egymás között nem tudnak kiegyezni, azért nem mindig veszik igénybe a törvény segélyét, hanem az örökösök kőzött azok, kik a többinél erőszakosabbak és telhetetlenebbek, a gyengébb és jámborabb örökös társukat az örökségből vagy egészen kizárják és a hagyatéki vagyont magukhoz Tagadják, vagy az egymás közötti versengés, egyenetlenség és gyűlölség azt eredményezi náluk, hogy örökölt vagyonukat elhanyagolják, elhagyják és utoljára egyik sem veheti annak hasznát, mert az magában is elenyészik és megsemmisül. És ezen körülmény veti meg igen sokszor az elszegényedés alapját. Én Bölöni ügyvéd úrtól, midőn az ellentétes nézetek kiegyenlítése munkájába kezdett, azt vártam, hogy meg fogja jelölni, hogy hol kezdődik és meddig tart a peres és nem peres hagyatékok határa? Mert igen sok esetet tudok arra, hogy a viszályban élt nagykorú örökösök a hagyatéki tárgyaláson végre-valahára kiegyezkedtek, de arra is van elég eset, hogy az egymás között kiegyezett és békében élt örökösök a hagyatéki tárgyaláson épen az utolsó percben, mikor már az ügy csaknem egészen befejezve volt, vesztek össze és zavarodtak meg. Ezeknek tudatában most már nem vagyok képes eligazodni azon, hogy cikkíró ur javaslata szerint a nagykorú örökösöket érdeklő hagyatéki ügyeket, az örökösök nagyon változékony gondolkozása és maguktartása miatt, hogyan fejezhetik be a kir. közjegyzők minden bírósági beavatkozás nélkül ? A Bölöni ügyvéd ur által ajánlott módozat tehát, mely a hagyatéki ügyek elintézését a bíróságok és kir. közjegyzők között barátságosan akarja megosztani, csak modus vivendi, de nem modus procedendi is egyszersmind. Cikkíró ur e szerint a közleményében ajánlott javaslatával kisegítő módozatot nem nyújtott. Mert sem az ellentétes nézeteket nem egyenlítette ki, sem eszmemenetével nem járult hozzá azon szerintem igen lényeges és fontos elvi kérdés megoldásához, hogy az örökösödési eljárás szabályozására újonnan alkotandó törvényben melyik út lenne üdvösebb és követésre méltóbb, az-e, mely a hagyatéki ügyeknek kizárólag a biróság hatáskörében sikeresebb és célszerűbb elintézésére vezet, vagy az-e, mely mindennemű örökösödési és hagyatéki ügyeknek önálló és birói beavatkozástól ment elintézését, a kir. közjegyzők hatáskörébe utalja ? Ezen dologhoz azonban többet hozzá szólani nem kívánok. Dixi et salvavi animam meam ! Adalék a perenkivüli eljárásban való újra felvétel kérdéséhez.* (Jogi vélemény azon kérdés felett, vájjon az esetben, ha valamely cégbejegyzési ügyban a kir. Curia megtagadólag döntött, a fél újabbi cégbejegyzési kérvénye alapján érdemben újabban és függetlenül a Curia határozatától dönthetnek-e a biróságok ?) A »The Mutual« new-yorki kölcsönös biztosító szövetkezet életbiztosító üzletét a magyar korona területén saját cége alatt Budapesten székelő képviselősége által gyakorolni óhajtván, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél cégének bejegyeztetését kérte. A budapesti ker. és váltótörvényszék a kérelemnek helyt adoít. E határozat a cégbiztos előterjesztése, illetőleg felfolyamodása folytán, mely felfolyamodásában egészen lényegtelen körülményeket kifogásolt, a budapesti kir. itélő tábla által felülvizsgáltatván, folyamodó társaság cégbejegyzési kérelme az elsőbírósági végzés megváltoztatásával, teljesíthetőnek nem találtatott. A kir. tábla által bővebben kifejtett indokok lényege: »hogy ha egy külföldi szövetkezet itteni, a cégbejegyzéstől feltételezett működését megkezdeni kívánja, a keresk. törv. 210., 211. és 212. §-aiban körülirt követelményeken kivül nemcsak a külföldi szövetkezet tagjainak, hanem miután a fióktelepen is szövetkezeti viszony kell hogy fennálljon, a magyarországi szövetkezeti tagok névjegyzékét is bemutatni tartozik, mit a kérvényező vezérképviselőbég nem teljesítvén, a cégbejegyzés megengedhető nem volt.« A folyamodó biztosítási társaság felfolyamodása folytán a kir. Curia 1890. évi 1,569. v. sz. a. hozott végzésével kimondotta, hogy »a másodbiróság végzése helybenhagyatik.« »A kérdés érdemét illetőleg — igy szól a kir. Curia indokolása — helyesen tagadta meg a másodbiróság a felfolyamodó által kérelmezett cégbejegyzést, mert a ker. törv. a biztosítási ügyleteket külön szabályozván, a 7-ik cím 453 — 460. §-okban általánosságban meghatározza, hogy a belföldi biztosítási vállalatok mily feltételek mellett foglalkozhatnak biztosítási ügyletekkel, a külföldi biztosítási vállalatokról pedig a 461. és 462. §-ok rendelkeznek. A 461. §. a külföldi biztosítási vállalatoknak is megengedi ugyan, hogy működésüket a magyar korona területére kiterjeszthetik, de csak a mennyiben mint részvénytársaságok a 210. és 211. §-ok rendelkezésének megfelelnek, oly biztosítási vállalatokról azonban, a melyek mint szövetkezetek foglalkoznak biztosítási ügyletekkel, az id. 461. §-ban intézkedés nem létezik, a miből okszerűen következik, hogy a külföldi szövetkezetek, mint biztosítási vállalatok, ebbeli működésüket a belföldön nem folytathatják. Minthogy pedig a »The Mutual« new-yorki életbiztosítótársaság alapszabályai szerint oly biztosítási vállalat, mely nem mint részvény-társaság, hanem mint szövetkezet (kölcsönös biztosító-társaság) foglalkozik biztosítási ügyletekkel, cégbejegyzési kérelmének az előadottak alapján hely adható nem volt. A kt. 461. §-ának imént taglalt rendelkezése mellett ugyancsak a kt. 2-30. §. ama rendelkezésének, melyre a jelen cégbejegyzési kérvény is alapítva van, mely szerint a 210—217. §-ainak a külföldi részvény-társaságokra vonatkozó határozatai a külföldi szövetkezetekre is megfelelő alkalmazást nyernek, nyilvánvalóan csak az az értelme van, hogy eme rendelkezés csak azokra a külföldi szövetkezetekre vonatkozik, melyek mint biztosítási vállalatok, biztosítási ügyletekkel nem foglalkoznak.« Az ekként elutasított biztosító vállalat 1891. évi 6,079. sz. a. újabban folyamodott a budapesti ker. és váltótörvényszékhez képviselőségének cégbejegyzéseért, kérvényéhez egyéb adatok mellett a szövetkezeti tagok névjegyzékét is becsatolván. A budapesti ker. és váltótörvényszék azonban ezt a második cégbejegyzési kérvényt, melyet a folyamodó társaság egy pótkérvénynyel is támogatott, egyszerű hivatkozással arra, hogy a kir. Curia ez ügyben már határozott, elutasította. I. Vélemény. Azon kérdésre, vájjon a midőn a kir. Curia a fentnevezett biztosítótársaság cégbejegyzési kérvényét harmadfolyamodásilag és feltétlenül elutasította: kérheti-e a társaság újból a cégbejegyzést s a mi ezzel céloztatik, hozható-e ezen ujabb kérvény folytán a kir. Curia említett határozatával ellenkező helytadó határozat? Véleményem arra az, hogy ily ujabbi kérvénynek mi * Két kiváló tudósunk, dr. Nagy Ferenc és dr. P1 ó s z Sándor egyetemi tanárok az ismert »The MutuaU-féle cégezési ügyben jogi véleményadásra kéretvén fel, azt megadták. Egyikét ezen véleményeknek ezennel közöljük, a másikat jövő számunk fogja hozni. Érdekes adatul szolgálnak ezek is a perenkivüli eljárásban való újrafelvétel tárgya, valamint azon kérdés tekintetében, vájjon a perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata. Elégtételül szolgál, hogy az egész magyar szakirodalomban a mi lapunk az első, mely e kérdéssel ily alaposan és kimeritöen foglalkozott, a mint ez a múlt számunkban és ezen számban közölt cikkekben történik. A szerkesztősig.