A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - A perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata? Külföldi kölcsönös biztosító-társaságok Magyarországon letelepülhetnek-e? (A Mutual biztositó-társaság cégbejegyzési ügye)

A JOG. 109 kezetekre nézve annyiban állapit meg, hogy ezek a 210. és 211. §-ok rendeleteinek is megfelelni tartoznak.« f) De nemcsak a fentidézett commentatorok magyarázata mutatja, hogy a 461. §-nak a Curia által tulajdonított magyarázat tcyes, de a szaksajtóban is azon curiai határozatról megjelent különféle bírálatok mind csodálatos egyhangúsággal tévesnek nyilatkoztatják a Curia által a 461. §-nak adott magyarázatot. Az idevágó irodalmi anyag teljes felderítése szempontjából idézzük azon bírálatokat megjelenésük sorrendje szerint: a »B ü n t e t o j o g Tárát« (1891. január 15-én megjelent 16. sz.), a »J o g t u d. Közlönyt« (1891. január 30-án megjelent 5. sz.), a »Jogi Szemlét« (1891. febr. 26-án megjelent 9. sz.) és a »J o g«-o t (1891. márcz. 1-én megjelent 9. sz. g) Ellene szól a Curia felfogásának Magyarország és más nemzetek és különösen az amerikai Egyesült-Államok közt uralkodó nemzetközi jogelvekben nyilvánuló egész törvényhozás felfogása. Ugyanis a civilizált külföldi államokkal kötött kereskedelmi és arra vonatkozó nemzetközi szerződésekben mindenütt a k ö 1csönös viszonosság elve jutott uralomra. így az amerikai E^yisült-Államokkal 1829. augusztus hó 27-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésben és az 18 18. május hó 8-án kötött pótszerződésben (melyek az 1871 : XLIII. törvénycikk által fentartvák), továbbá az 1871. évi XXXVI. t.-cikk (a consulságok iránt); az 1871. évi LXIII. t.-c. (a polgári honosítás iránt); az 1872. évi XIV. t.-cikk (iparvédjegy iránt); az 1876:11. t.-cikk (métermérték iránt); az 1879. évi XIV. t.-cikk (postaegyezmény iránt) által berikkelvezett nemzetközi kereskedelemügyi egyezmények Magyarország és az amerikai Egyesült-Államok közt a viszonosságot teljes érvényre emelik. A biztosító társaságok működése tekintetében pedig a 6,079. sz. cégbejegyzési kérvényünkhöz L) alatt becsatolt hivatalos bizonylat szerint tényleg a legelterjedtebb alakban viszonosság gyakoroltatik az Egyesült-Államokban a magyarországi biztosító társulatok irányában, bármely alakban létesültek legyen is azok saját hazájukban, sőt ezen L) alattiban világosan a kölcsönös biztosító szövetkezetek megtelepülését is kiemelik. A többi külföld irányában ugyanezen szoros viszonossági elveket alkalmazta a kereskedelmi törvény keletkezése u t á n is a magyar törvényhozás. Hogy csak néhányat említsünk : az Ausztriával kötött 1878 : XX. t.-cikknek 20. cikke szerint az egyik államban törvényesen megalakult biztosító társaságok általában és így a kölcsönös biztosító társaságok is működésüket a másik állam területére kiterjeszthetik. Az 1878 : XXII. t.-cikk bekezdése 1. §-a a részvénytársaságok mellett névszerint külön emliti a biztosító társaságokat, a 8. §. szerint pedig ezekről még tovább intézkedik, a nélkül, hogy részvénytársaságok és szövetkezetek közt bármi különböztetést tenne. Az 1878: XXXVI. t.-cikkben foglalt és Németországgal kötött kereskedelmi és vámszerződés 19. cikke szerint »az egyik szerződő fél területén jogszerűen fennálló részvénytársaságok és mindennemű biztositó társaságok a másik fél területén üzletet folytatnak.« A Svájccal kötött 1888. évi XXXVII. t.-cikkben becikkelvezett szerződés VIII. cikke szerint »a szerződő felek egyikének területén, az illető törvények értelmében megalakult részvénytársaságok .... és bármely nemű biztositó ággal foglalkozó társaságok a másik fél területén iparukat űzhetik.« Ezek szerint tehát világos, hogy a Curia azon határozata, mely szerint a ker. tv. 461. § a szerint állítólag egyáltalán külföldi biztosítási szövetkezetek Magyarországon le nem telepedhetnek, ellentétben áll nemcsak az a ni erikái államokkal a különféle kereskedelmi ügyek iránt kötött nemzetközi egyezményekben érvényre emelt viszonossági elvvel, de ha ezen határozat helyes volna és a bíróságok által követtetnék, ugy se német, se svájci, sőt még ausztriai kölcsönös biztositó társaság sem telepedhetnék meg Magyarországon, ámbár a fenti törvénycikkek azt határozottan megengedik; mert ama curiai határozat ezen törvénycikkek keletkezése után hozatott és mert ezen határozat a külföldi biztositó szövetkezetek tilalma tekintetében semmi különbséget nem tesz az iránt, létezik-c az illető állammal kereskedelmi szerződésünk vagy nem, hanem általában mondja ki a tilalmat. Határozott összeütközést szül azon curiai határozat a nemzetközi szerződésekkel és bizonyára retorsiókra szolgálhat alkalmul. Mindez csak azt a meggyőződést érlelheti mindenkiben, hogy ezen tisztelt curiai határozat nem adja a ker. törv. 461. §-ának valódi és helyes értelmezését. VIII. Fel kell végre említenünk egy fontos körülményt, mely szintén a mellett szól, hogy a cégbejegyzés és a megtelepedés társulatunknak megadandó. Ugyanis dacára a curiai határozat tilalmának, a külföldi biztositó szövetkezetekre vonatkozólag, Magyarország területén mégis létezik egy külföldi kölcsönös biztositó szövetkezet és pedig szintén egyesült amerikai állambeli, melynek székhelye Budapest és melynek cége ugyancsak a tek. budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél be van jegyezve és mely évek óta folytatja a biztosítási ügyleteket. Ez a »N e w - Y o r k« amerikai kölcsönös biztositó szövetkezet. Nevezett szövetkezet ugyanis 50,302/886. sz. alatti kérvényében részvénytársaságnak nevezvén magát, az 51,605/886. számú végzéssel, mint részvénytársaság lett bejegyezve, melynek állítólag 200,000 dollár alaptőkéje van, mely 4,000 db. 50 dollárról szóló részvényekre van felosztva. Tényleg és valóban azonban e társaság nem részvénytársaság, sem részvénytőkéje, sem részvényesei nincsenek, hanem kölcsönös biztositó szövetkezet, tehát ép olyan, mint minő a curiai határozat szerint Magyarország területén mint törvénytelen meg nem települhet, és minő a tisztelettel alólirott »Mutual« is. A tévedés a cégbejegyzésnél onnét származhatott, hogy a New-York fenti számú cégbejegyzési kérvényhez A) alatt csatolt alapító törvény (Charter) mindazon egyes változtatásokat tartalmazza, melyeken a New York társaság átment, mig a j elenlegi szövet kezési alakját nyerte. Eredeti alapításakor (1841. május 21. törvény) ugyanis »N a u t i 1 u s«-nak hívták és kizárólag tengeri biztosításokkal foglalkozott Ezen Nautilustársaság részvénytársaság volt. De az alapító okmány további tartalma szerint (287. fej ) 1842. évi április hó 12-én már »NewYork kölcsönös biztositó részvénytársaság* lett, mint ilyen működik is, és később (1849. április 5-én kelt törvény) már kizárólag életbiztosításokkal foglalkozik. Mindezen adatok a tek. bpesti keresk. és váltótörvényszék cégokmánytárában feküsznek. Tehát a maga becsatolt okmányai szerint kölcsönös biztositó szövetkezet volt és jelenleg is az, a mint ez maga a társaság által a budapesti keresk. és váltótörvényszékhez már a cégbejegyzési kérvényhez F) alatt előterjesztett 1885. évről szóló mérlegben és évi jelentésében is világosan mondva van: »I. Alaptöke cím alatt: nincs, mert kölcsönös társaság. (I. Capital Stock, nőne, a mutual company.)« A midőn mi új cégbejegyzési kérvényüukben kérelmünk támogatására arra hivatkoztunk, hogy a jogegyenlőség is megköveteli, miszerint a mi cégünk is bejegyeztessék, m e r t a New-York életbiztosító társaság — mely pedig be van jegyezve — szintén kölcsönös biztositó szövetkezet; és a midőn igy a törvényszék figyelme fel lett költve a cégbejegyzés valótlan tartalma iránt, a New-York sietett cégét immár valóságnak megfelelőleg helyesbíteni, illetve bejegyeztetni. A »N e w - York* című kölcsönös biztositó szövetkezet cége 1891. évi április hó 20-án. tehát már az 1,569/90. sz. curiai határozat hozatala után tényleg be lett jegyezve, és ez idő szerint is be van jegyezve, tehát itt letelepült, itt tényleg működik. Ily körülmények közt tehát, dacára a Curia határozatának, mely azt mondja, hogy egy külföldi kölcsönös biztositó szövetkezet Magyarországon nem települhet meg és be nem jegyeztethetik a cégjegyzékbe, tényleg mégis letelepült és be van jegyezve egy külföldi amerikai biztositó szövetkezet. Hogy milyen jogegyenlőség volna már most az, ha egyik szövetkezetnek meg legyen engedve az, a mi a másiktól meg van tagadva ; milyen hatással van az a jogérzetre, hogy az egyik külföldi szövetkezet működhetik, a másiknak pedig nem engedik meg a működést, azt bővebben fejtegetni nem akarjuk. IX. Az eddig előadottakkal szerény véleményünk szerint bebizonyítottuk, 1. hogy a »peren kívüli eljárás utján keletkezett határozatoknak nincsen az a hatálya, hogy az azokkal elintézett kérdés itélt dolgot képezne«. A cégbejegyzésünk iránt folyamatba tett pereukivüli eljárásban keletkezett 1,569/1890. számú curiai határozatnak sincs tehát azon hatálya, hogy az azáltal elintézett cégezési kérdés itélt dolgot képezne. Ennek perjogi és logikai értelme pedig az, hogy emez új cégbejegyzési kérvényünk elintézésénél eme tisztelt curiai határozat nem szolgál akadályul, mert az, a res judicata hiánya miatt perjogilag olybá tekintendő, mintha meg sem hozatott volna, mintha az per jogilag nem léteznék. Cégbejegyzési kérvényünk tehát érdemileg elintézhető. De kérvényünk érdemileg helytadólag elintézhető, mert szerény nézetünk szerint bebizonyítottuk továbbá, 2. hogy a keresk. tv. 461. §-ának nincs azon értelme, hogy a külföldi biztositó szövetkezetek letelepedése és cégbejegyzése itt Magyarországon tiltva volna, sőt bebizonyítottuk, hogy egy külföldi biztositó szövetkezet tényleg itt márletelepedett, cége itt már tényleg bejegyezve van. Épen azért, mert mindezt bebizonyítottuk, teljes bizalommal várjuk a nagyméltóságú kir. Curia elhatározását, és reményleni bátorkodunk, hogy ezen elhatározás i g a z ügyünknek hosszú küzdelem után való győzelmét fogja jelenteni. Ezen reményünkben nem tántorít meg az a tudat, hogy a nagyméltóságú Curia 1,569/1890. sz. határozatában egy ízben azon