A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 24. szám - Nem rendelt könyv és más küldeményekkel miként lehet elbánni?

190 A J O Gr. tette oly újabbi kérelemmel, miszerint ezen türelmi bárca neki a megveendő Vödricz-utca 50. számú házra megadassék. A kérelmezett újabbi türelmi bárca G.-nek a 2-/. alatt mellékelt 13,178. és 13,883/90. sz. végzéssel megadatott és arról a szomszédos 48. számú ház tulajdonosnője, Sch. értesíttetett. Sch. asszony egyszerű konyhalogikájával ugy következtetett, hogy ha 1874. évben az 50. számú ház tulajdonosának indítványára a 48. számú házban a bordélyüzlet betiltatott, akkor a 48. számú ház tulajdonosának tiltakozása ellenére, az 50. számú házban a bordélyüzlet szinte meg nem engedhető : mert a törvények és rendeletek előtt mindnyájan egyenlők vagyunk és ha a 48. számú ház tulajdonosa kénytelen volt bizonyos korlátolást eltűrni, ugy köteles ugyanazon korlátolást tűrni az 50. számú tőszomszédos ház tulajdonosa is. Sch. megbízásából a 13,178. és 13,883/90. sz. türelmi bárca ellen a felebbezést beadván, abban a •/. alatti miniszteri rendeletre hivatkoztam, mert azon hiszemben voltam, hogy miután a jelenlegi városi tanács más személyekből áll, mint 1874. évben állott, annak mostani tagjai talán nem is birtak tudomással arról, hogy Vödricz-utcában a bordélyüzlet egyáltalában lett megtiltva a legfőbb fokú hatóság által. Nagyon voltam tehát meglepve, midőn a 3-/. alatt ide csatolt 55/V. 14/891. számú másodfokú végzésben azt olvastam, miszerint a városi tanács a türelmi bárca ellen beadott felebbezést azért visszautasítja, »mert a rendőrkapitány az elsőfokú 13,178. és 13,883/90. számú végzést a városi taDács meghallgatása után annak beleegyezésével s ezen beleegyezésnek megfelelőleg hozta.« (Ipsissima verba.) Második felebbezésemnek az volt az eredménye, hogy a városi közigazgatási bizottság 4-/. alatt ide zárt 11/91. számú végzésében a bordélyüzleti engedélyt szinte helybenhagyta és csak azt rendelte, hogy a kérdéses 50. számú háznak a Vödricz-utcába nyíló kapuja befalazandó s helyébe a Csuka-utcában nyitandó bejárat; továbbá, hogy a Wödricz-utcába nyiló összes és a Csukautcába nyiló első két földszinti ablak legalább 1 méter, illetve oly magasságra falazandó be, hogy a ház mellett elhaladó közönség a ház belsejébe be ne láthasson, az ablakok be nem falazott része pedig átláthatlan anyaggal látandó el. Ezen határozattal ügyfelem szinte meg nem elégedvén, azt kérelmeztem, hogy az összes iratok felülvizsgálás céljából a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztessenek, mely kérelmemet azonban a közigazgatási bizottság 5-/. alatt ide társított 48/891. számú határozatában visszautasította azzal, hogy miután ő már harmadfokúlag határozott, további felebbezésnek helye nincsen. A legtöbb panaszos fél az ilyen kitanitásra, hogy ügye már valamennyi képzelhető fórumnál már át lett rostálva és hogy számára sehol sem találtak jóravaló magot, már csak az úristennél fog keresni vigasztalást, azt képzelvén, hogy számára ezen földön már nem létezik igazságosság! Pedig nem ugy áll a dolog, az egész ügymenet csupa fortélykodásból állott, a melyeket csak fel kell fedezni a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnál, hogy a jog és igazságosság a felszínre kerüljön. Miben állanak a pozsonyi városi tanácsnak fortélyai, a melyek lehetségessé teszik azt, hogy a mi egyszer ezen tanácsnak, eszeágában meggyökerezett, az mindenkor foganatosítva is lesz ? Ben-Akiba ezt nem tudta, pedig a dolog oly egyszerű és csak abban a csekélységben áll, »hogya pozsonyi városi tanács valamennyi három fokban hoz határozat o k a t« és azt maga oly természetesnek találja, hogy azzal nem is titkolódzik. A városi tanács 3"/. alatti végzésben maga declarálja, hogy a rendőrkapitány a 2'/- alatti bordélyengedélyt ugy megadta, a mint azt a tanács akarta, a tanács tehát már az elsőfokú határozatot maga dictálta a rendőrkapitánynak. Azonban a városi tanács a közigazgatási bizottságban is tetszése szerint elintézte Sch. ügyét. Felebbezésem ugyanis a közigazgatási bizottság előtt folyó évi jan. 19-én tárgyalás alá vétetett, ezen napon a jelenlevő bizottsági tagok túlnyomó része a bordélyüzleti engedély ellen szónokoló városi plébános ur mellett fogott pártot és ha ezen napon az ügy szavazásra került volna, a közigazgatási bizottság jelen volt tagjainak túlnyomó része a kérdéses bordélyüzleti engedélyt minden bizonynyal hatálytalannak kimondotta volna. Azonban az elnöklő nagyméltóságú főispán ur délelőtti 11 órakor, a midőn a tárgyalás legjavában folyt, állítólag ő fensége Frigyes főherceg úrhoz elhivatván, az ülést felfüggesztette és következő napra elhalasztotta. Követő napon, jan. 20-án a folytatólagos ülésen már csak 14 bizottsági tag jelent meg 21 helyett és azok közül is többen a tárgyalás folyama alatt az igen hangos tanácsbeli tagok fel lépése következtében az ülési teremből eltávoztak, ügy hogy akkor, midőn az ügy eldöntésre került, az öt tanácsbeli bizottsági tag már a többséget képezte és igy harmadfokban is a városi tanács határozott. Azt kérdem most már: nem-e hiába való szemkápráztatás nálunk a közigazgatás terén három különböző fórumnak fennállása, ha mind a három fórumon ugyanazon dictátorok parancsolnak ? Képzeljünk magunknak ilyen eljárást az igazságügyi téren. A kir. itélő tábla tanácsa elsőbb megdictálna az elsőfokú bíróságnak a hozandó Ítéletet, melyet, ha felebbezés következtében hozzá felterjesztetnék, természetesen mint saját nézetén alapulót jóváhagyná és ha ezen Ítélet újabbi felebbezés^ következtében a kir. Curia elé kerülne, még akkor is a kir. itélő tábla tanácsa a legfőbb ítélőszék tagjai közé ülne, hogy a végitélet fölött szavazzon. Jobb illustratiót uem találok. A nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium a directissime hozzá intézett folyamodványom folytán az összes iratokat bekívánta, felülvizsgálta, a közigazgatási bizottságnak határozatát megsemmisítette és újabbi határozatnak hozatalát elrendelte és én azt is remélem, hogy az én ügyfelem nem lesz kénytelen az úristennél vigaszt keresni és igazságos joga már ezen a földön is lesz elismerve, azonban ez még nem elég az én megnyugvásomra. En a fenti képet a közérdek megvédése okából lepleztem le, mert tudom, hogy a közigazgatás terén sok rohadt yan és különösen most, midőn annak államosításáról van a szó, nem árthat egyet-mást megpendíteni, hogy az új törvénybe a régi hibák be ne csúsztassanak és hogy a régi törvénynek hézagai kipótoltassanak. Ezen okból a következő nyilt kérdéseket intézek a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úrhoz és az összes hazai jogászainkhoz : 1. köteles-e a rendőrkapitány, a ki már jelenleg is nem esik választás alá, hanem kineveztetik, hogy ne legyen kénytelen a nép kegyét keresni és a végett itt-ott magát vakká és siketté tétetni, rendőri intézkedéseihez előbb a városi tanácsnak engedélyét kikérni ? 2. szabad-e azon tanácsbeli tagoknak, a kik az alsóbb fokú határozatok hozatalánál közreműködtek, a felsőbb fokú határozatok hozatalánál szinte közbenjárni ? és ha nem, 3. vezettetnek az ülési jegyzőkönyvek rendesen, azaz be lesznek-e irva a jelenlevő tanácsbeli és különféle bizottsági tagok nevei, hogy minden egyes esetben tudni lehessen, kik jártak közbe az alsóbb fokú határozatok hozatalánál, tehát kik kizárandók a felsőbb fokú határozatok hozatalától. 4. ha valamely absolute localis kérdésben több év előtt a legfőbb fokú hatóság által jogérvényes határozat hozatott, szabad-e ezen határozatot ignorálni, ha ama helyi viszonyok, melyekre való tekintettel ezen határozat meghozva lett, semmiben sem változtak ? 5. végre lehet-e jogsértés nélkül egy és ugyanazon helyen álló szomszédos házak tulajdonosai egyikének a már éveken át kifogástalanul gyakorolt üzletét hatóságilag megtiltani és ugyanezen üzletet később a másik háztulajdonosnak ismét megengedni, még pedig fenforgó szükség nélkül, minthogy ezen másik háztulajdonos már bir egy hasonüzletet más helyen ? Hladky Fülöp, pozsonyi ügyvéd. Irodalom. X magyar örökösödési eljárás bíróságok előtt. Irta rónaszéki T r u x Hugó, budapesti kir. táblai bíró. II. javított és bővített kiadás. Budapest, 1891. P alias irod. és nyomdai részv. társ. Ara 2 frl 40 kr. Midőn ezen munka első kiadása öt év előtt napvilágot látott, általános volt a hit és remény, hogy a magyar örökösödési jog és eljárás mihamarább törvénybe foglalva és a magyar általános polgári törvénykönyv legalább e részben megalkotva leend. Évek multak azóta és ki meri m a vérmes reménynyel várni az ige beváltását, a codificált örökjognak és eljárásnak parlamenti tárgyalását, törvényerőre emelkedését és életbeléptetését ? Hogy azt szerző sem reméli, mutatja ezen új kiadásának sajtó alá rendezése, mely a törvényekben és a judicaturában időközben felmerült egyes, nem csekély változásokat figyelembe véve, a kir. táblák szétosztása következtében becses anyagot nyújt az egyöntetű judicaturának e téren való létesítésére. Mindazonáltal hibáztatjuk, hogy szerző a judicaturát csak annyiban kisérte figyelemmel, a mennyiben az a Döntvénytárban került nyilváuosság elé, ellenben a többi a szaksajtóban felhalmozott rendkívül becses anyagot teljesen figyelmen kívül hagyta. Ez ki nem menthető mulasztás, már a munka fent jelzett célja szempontjából is. A dologház és lakói. Irta nagyiványi dr. Fekete Gyula kir. törv. biró. Franklin társaság (magy. jog. egyl. ért.) Szerző hazánkban egyik leghivatottabb munkálkodója a címben megnevezett és rokon természetű socialis kérdéseknek. Csak utolsó számunkban ismertettük nagy munkáját az iszakosságról és társadalmi jelentőségéről. Mint minden eddigi munkálkodását, ugy a fenti tárgy körüli tanulmányát is rendkívüli alaposság, teljes ismerete az irodalomnak, önálló gondolkozás és az emberiség nagy nyomoróságaiért melegen dobogó sziv jellemzi. Csak azt sajnáljuk, hogy egy ilyen nagykészültségü közigazgatási erőt nem üdvözölhetjük a közigazgatás gyakorlati terén, a hol bizonyára eszméiből sokat érvényesíthetne. Ezen tanulmány az I. részben értekezik a dologházról mint repressio intézmény