A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 24. szám - A gyámság jogi természete. 1. [r.] - Az alkoholizmus ellen

186 A J O Gr. kir. közjegyzővel, mikor engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetnek egymás iránt az osztály feletti veszekedés folytán és hallani sem akar egyik is az egyezségről ? Mi köze van a Kis Péter három nagykorú örökösének a bírósággal, mikor tényleg békében mindent elosztottak magok között s csak egyszerű tanúsítványra van szükségük a célból, hogy az osztály a tjkvben kitüntethető legyen s esetleg egyéb jogokat, mint valódi jogutódok átkaphassanak ? Miért egy kaptára húzni akarni azokat a dolgokat és viszonyokat, a melyek természetüknél fogva ellentétesek ? Ki mondja meg nekem előre, hogy ha például elhal az örökhagyó, vájjon az örökösök kifognak-e békülni, avagy perelni fognak ? vájjon ennélfogva az a hagyatéki ügy perenkivüli ügy-e, avagy peres ügy ? Ennek előleges tudata nélkül ki meri még modern jogállamban tovább is a hagyatéki ügyet kizárólag perenkivüli ügynek nevezni és perenkivüli úton meghurcolni, kivétel nélkül az örökösök kárára ? Sem a közjegyzőhöz kizárólag, sem a bírósághoz kizárólag, nem utalnám a hagyatéki ügyeket; hanem a fenti distinctiók természetszerű folyományaként kimondanám, hogy peres hagyaték és az, melynél nem ön jogú személyek vannak érdekelve, tartozzék a birói hatáskör alá; nem peres hagyaték, hol az érdekeltek nagy korúak, pedig a kir. közjegyző intézkedése alá. Hogy peres vagy nem peres-é valamely hagyaték, azt az örökösök közötti egyesség léte vagy nem léte mondja meg; hogy az érdekelt örökösök önjoguak-é vagy sem, megmondja életkoruk vagy a gyámhatóság. A hagyaték fölött kiegyezve lévő nagykorú örökösöknek nem volna arra szükségük, hogy helyettök a biró bizza meg a közjegyzőt; megjelennek a felek magok és a közjegyző közvetlen megbízásra dolgozik; ez az eljái'ás fogja emelni a közjegyző hitelét és megbízhatóságát a valóságban és ez fogja kímélni ugy a biróság, mint a felek érdekeit egyaránt. A gyámság jogi természete. Irta : SOMOGYI JÓZSEF, árvaszéki jegyző Szombathelyen. A modern jog alapelve és követelménye szerint kivétel nélkül minden ember jogalany; ennélfogva a személyiségből folyó összes jogok minden embert egyenlően megilletnek. De ezen jogok gyakorlata és érvényesítése bizonyos feltételeket igényel ; t. i. hogy az azokat gyakorló személy mindazon tulajdonokkal tényleg felruházva legyen, melyek a személyiség fogalmát alkotják. Mihelyt eme sarkalatos tulajdonok valakiben kellőleg kifejlődve nincsenek és tényleg nem érvényesülnek, a jogok gyakorlása is lehetetlenné válik. Az ember születése által nyer önálló létet, válik személylyé és következéskép jogalanynyá. Ennélfogva a serdületlen gyermekek, mert bennük a személyiséget képző tulajdonok és tehetségek csirái megvannak, szintén jogalanyoknak tekintetnek; sőt ugyanez áll mindazokra nézve is, kik akár testi, akár szellemi fogyatkozásokban szenvednek ugyan, de azért a személyiség lényeges ismérveit nem nélkülözik. Ilyenek az elmebetegek, kiknél az elmekórtan feladat köréhez tartozó szabálytalanságok folytán az ész szabad működése szünetel és kik ez okból gondolkodni képtelenek ugyan, de azért észnélküli lényeknek annál kevésbé mondhatók, mert tapasztalat szerint igen sok esetben történik, hogy az elmebetegek tehetségeiket ismét visszanyerik és azokkal teljes szabadsággal élnek. Ámde e jog gyakorlásához minden egyes esetben megkívántatik a szabad és észszerű cselekvés ; az emiitett hiányok pedig, ha nem is mindenkorra, de hosszabb vagy rövidebb időre csakugyan akadályozzák az illetők szabad és észszerű cselekvését, következéskép -a jog gyakorlatát. A serdületlen gyermekeknél ezen akadályt az értelmi tehetségek fejletlensége, az elmebetegeknél pedig azok megzavarodása képezi. Ily hiányok és akadályok továbbá a különféle szellemi és testi fogyatkozások, melyekhez számitandók : a) a tompa elméjűség különböző fokai, hülyeség, bambaság stb.,1 midőn t. i. valaki szellemi hátramaradottságánál fogva cselekvéseinek jogi következményeit felfogni és igy jogi cselekményeket véghezvinni nem képes ugyan, de azért nem gondolatképtelen, sőt bizonyos megszokott módon napi teendőit is ellátni tudja ; b) a józan akarat és előrelátás hiánya, mely főleg a tékozlóknál fordul elő, kik vagyonukat féktelen szenvedélyük kielégítésére pazarolván el, ez által saját romlásukat idézik elő. A tékozlás szenvedélye különösen vagyonjogi szempontból bir fontossággal és közönségesen azon vélelmet szüli, hogy a tékozló elméjét vétkes szenvedélyei elhomályosítván, az hasonló megítélésben részesítendő, mint általában a gyenge elméjűek ; c) a szólás- és hallástehetség hiánya, melynek szintén több fokai lehetnek, mint pl. a siketnémaság, némaság, siketség, vakság stb., ha azok miatt az illetők a külvilág viszonyainak kellő felismerésében és ügyeik önálló ellátásában akadályozva vannak; végre: d) a bénaság, gyógyithatlan betegség stb., ha e miatt az illető szenvedők ügyeik önálló ellátásában ugyancsak akadályoztatnak. A mondottakon kivül még más körülmények is vannak, melyek az embert jogainak gyakorlatában gátolhatják. Ide tartozik különösen : a) a távollét és a b) börtönbüntetés. Távollevőknek mondatnak azok, kik rendes tartózkodási helyükről megbízott hátrahagyása nélkül eltávoztak s húzamosb idő óta2 oda vissza nem tértek s ezek ismét lehetnek: 1. eltűntek, kiknek sem életbenlétük, sem tartózkodási helyük ki nem 1 Ugyanezen megítélés alá esik az aggkor által okozott elmegyengeség is. 2 A tékozlás fogalmát törvényeink nem állapítják meg; ellenben a római jog szerint tékozló az, ki a költekezésben semmi határt nem ismer, hanem javait vesztegeti és pazarolja ; miért a pazarlás a római jog szerint is az elmebetegség bizonyos nemének tekintetett. TÁRCA. »Az alkoholizmus ellen.« Mult számunkan kitűnő tudósunk, dr. Fekete Gyula kir. törvényszéki birónak az iszákosságról irt, és a magy. tud. akadémia által pályakoszoruzott müvét röviden méltattuk. A mű oly nagy jelentőségű társadalmi problémával foglalkozik, mely oly szoros összefüggésben áll a criminalitással, hogy azt nem ajánlhatjuk eléggé olvasóinknak. Megérdemli a rendidvüli alapossággal dolgozott munka, hogy belőle egy kis mutatványt közöljünk, a mit a következőkben teszünk : 1. A nő, mint a mértékletességi egyesületek szövetségese. Nem képzelek természetesebb hivatást annál, melynél fogva a nő erkölcstisztasága nő által védetik meg. Ha valamely nemzetnek oly honleányai vannak, kik haza- és keresztényszeretet által buzdulva a közerkölcsösség és vallásosságnak áldozatot hoznak: ott hatalmas szirt állja a mértékletlenség barbár pusztításainak útját. Amerikában nőknek köszönik a legdicsöbb törvényhozási reformokat, a briteknél valóságos áldást hoztak már eddigi fáradozásukkal a munkásosztályokra. Ez oka a lelkipásztorok szövetségének az angol társadalom hölgyeivel. Hogy azonban a nők munkája meghatározott irányban rendszeresen mehessen előre, a női egyleti ágak az összes egyesületekkel karöltve működnek közre. Ezen ágazatok feladata első sorban oly nők és férfiak megmentése, kik vagy tényleg iszákosok vagy uton vannak azokká válni. E feladat megvalósítása : személyes látogatás, közös és magán imádság, az egylet lelkészei által teljesített tanítás a Szent Könyvből, rendszeres oktatás és irodalom-terjesztés által vitetik foganatba. Miután a téli munka csak alkalmas helyiségekben teljesíthető, a munkásosztályokhoz tartozó leányok és asszonyok az egyházi egyleteknek köszönik a gazdag hölgyek barátságos házainak az összejövetelek megtartása végetti megnyíltát. Figyelemre méltó körülmény továbbá az, hogy a magánházakban magok a hölgyek és a lelkipásztorok oktatásában csakis a zsenge korú leányok és fiatal asszonyok részesülnek. Ezeknél még nem a mentés, de a megelőzés munkája szükségeltetik. Es hogy mily terjedelmet öltött e fáradozás, mutatja azon tény, hogy csupán a Church of England Temperauce Society londoni közj ponti osztályához 93 vidéki ág csatlakozott. A buzgalom pedig ép olyan, melyet az egész harc vonalon tapasztalunk, mert j 1885-ben csupán Londonban, kizárólag nők részére 68 meetingct tartottak meg. II. A klérus a hadsereg körében. Alig van hadi sereg a világon, melynek annyi viszontagságokkal küzdenie kellene, I mint a brit hadseregnek. Már csak ez oknál fogva is az egyházi egyletek a nemzet világhatalmát fentartani hivatott hadsereg I kebelében mély gyökeret vert mértékletlenség kiirtásánál oly nagy I gondot fordítanak. A brit hadsereg egyszermind hivatva van a j keresztény civilizáció, becsület és fenhatóság zászlajának szeplőt| lenségét a pogány világ özönével szemben megvédeni. De általáuos a panasz, hogy e magasztos hivatásnak eddig kellően nem | felelt meg, mert számtalan tagja a raértékletlen ivás által a , keresztény zászlóra gyalázatot hozott Az iszákosság a britek | politikai tekintélyét a keresztény társadalom elveinek diadalát teszi kétségessé a nemkeresztények által lakott földön. Az egyházak misszionáriusai tehát sorra követik az ezredeket helyváltoztatásaikban. Mindenekelőtt igyekeznek a tábori lelkészeket meghódítani és oktatni a még romlatlan újoncokat. És az európai, indiai s más brit hadseregek lelkészei örömmel dolgoznak a mértékletesség érdekében. Hasonlag a hadvezérek az egyházak fáradozásához készséggel nyújtanak segédkezet. Az egyesületek áldozata pedig nem megvetendő, mert megbízottaik az' idegen világrészekben állomásozó ezredeket is keresik föl. Ezen munka