A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - A királyi közjegyzők hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. 2. [r.]

Tizedik évfolyam. 21. szám. Budapest 1891. május 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart :;. sz. Y.j Rudolf-rakpart S. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják ; Dr. RÉVAI LAJOS — Dr, STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 0 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A királyi közjegyzó'k hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. Irta ; C s a n á d y István, kir. járásbiró Szt.-Endrén. — A családi és hási lopásról. Irta: Polgái József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Az utóajánlatról. I. Irta : dr. I m 1 i n g Konrád, budapesti kir. táblai biró. II. Irta: Kálnay László, köz- és váltóügyvéd, kir. tszéki jegyző Székesfehérvárott III. Irta: Gyarmathy Ernő, közjegyzőjelölt N.-Enyeden. — Szilágyi Dezső és az ifjúság. — Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. Irta : dr. S i s m a n o v St. Milán, a bolgár fejed, legfőbb semmitőszék birája ) — Nyílt kérdések és feleletek. (Anyagi igazság és alaki jog. [Felelet.] Irta: Fényes Ákos, élesdi kir. aljárásbiró.") — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Tályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen ssámunklioz mellékelve veszik a folyó évi törvénycikkek 0. ivét CiS — QO. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A királyi közjegyzők hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. Irta: CSANÁDY ISTVÁN, kir. járásbiró Szt.-Endrén. A fentebbi cím alatt a »J o g« folyó évi 18-ik számában megjelent közlemén}" a bíróságoknál az ügyszámok és hátralékok folytonos szaporodását a jogélet állandó bajának jelezvén, ezen bajon akként vél hathatósan segíthetni, ha a bíróságok működési köréből oly peren kívüli és folyó ügyek, melyekhez birói judicatura nem kívántatik, elvonatnának és azok, más közhitelű közegekre, különösen pedig királyi közjegyzőkre bízatnának. A birói hatáskörből ily elvonandó munkák lennének a cikk iró szerint a csődbiztosi teendők, vételár-felosztások és birói megbízás nélkül a hagyatéki ügyek is, kezdettől fogva azok befejezéséig. Hogy a kir. közjegyzők nagymértékben apasztanák a perek számát és igen jótékonyan hozzájárulnának peres ügyekben a bíróságok mostani nehéz munkái megkönnyítéséhez, ha a törvény kimondaná, miszerint a magánokiratokat is csak kir. közjegyzők vagy ügyvédek készíthetnék, azt senki sem vonhatja kétségbe, ki a jelenlegi zavaros, nagynehezen és sokszor alig tisztázható perek sokaságát és azoknak hosszadalmas lefolyását ismeri. De hogy a csődbiztosi teendők, vételár-felosztások és a hagyatéki ügyekben törvény által a bíróságoknak fentartott munkálatok lennének állandó forrásai és okozói a fentebb emiitett bajnak és ugy az elsőfokú, mint a felsőbb biró • ságoknál jelentékenyen felszaporodott hátralékos ügyeknek, azt már nem merném állítani. Mert tudom, hogy az emiitett munkák, ha azokat a bíróságok végezik is, munkakedv, szorgalom és kitartó tevékenység mellett, sem a birák phisicai és szellemi erejét meg nem támadják, sem teendőiket érezhetőleg és számbavehetőleg meg nem szaporítják. De tudom azt is, hogy az elsőfokú bíróságoknál, ha ugyan egyeseknél vannak hátralékok, mert nálam minden dicsekvés nélkül legyen mondva, már csaknem 20 évi birói működésem ideje alatt soha sem voltak, azok nem a csődbiztosi teendők, vételár-felosztások és hagyatéki ügyek sokaságából vagy azok elintézésére fordítandó munkák halmazából, hanem egyfelől onnan származnak, mert a törvény megengedi, hogy a perlekedésre alapot szolgáltató magánLapunk mai száma okiratokat, a jogi ismereteket teljesen nélkülöző mindenféle kontárok és zugirászok készíthessék; másfelől, annak a közönségnél uralkodó perlekedési viszketeg, a hatályban levő perrend, különösen a perek lefolyását késleltető hosszadalmas írásbeli eljárás az okozói. A felsőbb bíróságoknál pedig még most is mutatkozó hátralékok táplálékát, a jogorvoslatok mostani rendszere nyújtja; mert alig van egyetlen egy per avagy más ügy, melyben a felek vagy a változó szerencse megkísérlésére vagy az ügy húzása és halasztására számítva, a felebbezés vagy felfolyamodás jogorvoslatát fel ne használnák, miután tudjuk, hogy az alaptalan felebbezők és felfolyamodók ellen készült 1881 : LIX. t.-c. 49. és 60. §-ai alkalmazásba nem vétetnek. De nézetem szerint a hagyatéki ügyek nem is oly természetűek, melyekben a birói judicaturát nélkülözni lehetne. Cikkíró ur maga is elismeri, hogy a hagyatéki ügyekben a vitássá vált kérdések elintézése nem a kir. közjegyzők, hanem a bíróságok hatáskörébe tartozik. És ha ezt elismeri, széles látkörénél és gazdag tapasztalatánál fogva azt is el kell ismernie, hogy örökösödési ügyekben a birói judicaturát egyáltalában nem nélkülözhető vitás kérdések nagyon sokszor merülnek fel. Miből aztán én nem azon következtetést vonom le, hogy a hagyatéki ügyekben az eljárást kivétel és birói megbízás nélkül a kir. közjegyzők saját hatáskörükben teljesítsék, hanem azt, hogy az örökösödési ügyeket, melyek hivatalból lennének meginditandók, a tárgyalások folyamatba tételétől minden mozzanataikban a hagyaték átadásáig és az örökösök tulajdoni jogának telekkönyvi bekebelezéséig, mint birói munkát és ellátást igényelők, ugy az állami jogrend magasabb céljából, mint a közérdek előmozdítása szempontjából is, a bíróságokra kellene bízni. A közigazgatási hatóságok hatásköre egyedül a haláleset felvételére és kötelező bejelentésére szorítkoznék, a kir. közjegyzők pedig a hagyatéki leltározásokat birói megbizás folytán teljesítenék. Ezen nézetemet támogatják az 1874 : XXXV. t.-c. 127. és 128. §-ai is, melyek szerint a közjegyző által vezetett örökösödési eljárás folyama alatt felmerülhető jogorvoslatok minden esetben a hagyatéki bírósághoz nyújtandók be és azok iránt a bíróság a fennálló törvények szerint intézkedik. Az örökösödési osztály megtételére a közjegyzőt az örökösök is megbízhatják ugyan, de oly esetben, a melynél hivatalos birói eljárásnak nincsen helye. Cikkíró ur a hagyatéki ügyeknek birói megbizás nélkül a kir. közjegyzők hatáskörébe leendő átadását azzal indokolja, hogy a törvény a közjegyzői álláshoz oly nagy bizalmi és közhitelességi erőt kötött, miszerint a közjegyző által törvényes alakban felvett közokirat épp oly végrehajtható erővel bir, mint két bíróságnak együttes jogerejú'vé vált ítélete, továbbá, hogy a közjegyzőktől épp oly, sőt nagyobb értelmi és gyakorlati qualificatiót kiván a törvény, mint a bírótól s végre hogy a kir. közjegyző több oldalú biztosíték mellett a bíróság befolyása nélkül is csak oly tökéllyel és a jogbiztonság minden követelménye szerint épp ugy rendezheti a peren kivüli jogügyleteket, mint bármelyik bíróság. Ezen indokolás helyes és okszerű ugyan, de ezen állitások mérlegelésénél nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy az 1874: XXXV. t.-c. 111. §-a szerint készült végrehajtható okiratok még sem jogerős birói ítéletek, hanem csak tényeket igazoló és az 1868: LIV. t.-c. 165. §, értelmében teljes bizonyítékot képező okmányok, melyek ha azok alapján végrehajtás kéretik, a bíróság elbirálása alá esnek és azok ellen a közjegyzői törvény 114. §-a szerint kifogások tehetők, 12 oldalra terjed.