A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 20. szám - A büntetőtörvény módosítása. 4. [r.]

A JOG. 157 Hogy azonban e szakasz rejtett lopási, rablási vagy magánbosszúállási szándékoknak alkalmas palástjául, ürügyéül ne szolgálhasson : a szövegezéshez némi szó fér. Cynosurául fel kellene állítani ugyanis mindenekelőtt azt, hogy önbíráskodást csak az követhet " el, ki egy valóban Létei 8 jogot érvényesít a hatóság, mellőzésével, ott, hol ahhoz kellene és lehetne fordulnia és nem az is, ki csak ugy meg van »gyÖi8dve«, hogy ily joga létezik. Az egyéni meggyőződés itt nem lehet mérvadó, mert ez nagyoü elasztikus fogalom s utóvégre még a rabló is meg lehet »gvőzöclve«, hogy ö csak jogát érvényesiti, midőn a gazdagnak pénzét elveszi erőszakkal, mert a mindenható egyformán teremtette a földi javakat minden ember részére. Tehát határozottan az volna mondandó a javasolt szöveg helyett: »A ki, habár jogos igényének, önhatalmúlag szerez t rvényt, midőn e végett hatósághoz fordulnia kellene vagy lehetne : az önbíráskodás vétségét követi el.« Magától értetődik másodszor, hogy ennek folytán a 369. b) §-nak egészen ki kellene maradni, mert oly igény, mely minden alapot nélkülöz, az nem lehet jogos igény, az csakis ürügyül szolgálhatna más tiltott cselekvényeknek kedvezőbb, enyhébb színben való feltüntetésére. Természetes, hogy ehhez képest a büntetéskimérések is megváltoztatandók volnának. A javaslat második, teljesen új intézkedése a határ- és fölmérési jelek rongálását és megsemmisitését tárgyalja. A ki az ország hatáiát jelölő szobrokat, stb. megrongálja, hat hóig, ki megsemmisíti, három évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel lenne büntetendő, ha pedig t ö rv én y hatósági vagy községi határjelek rongáltatnak vagy semmisittetnek meg, három hóig, illetve egy évig terjedhető fogház, katonai vagy polgári hatóság által elrendelt felmérés céljából felállított jelek megrongálása, három hóig terjedhető fogházzal büntetendő. Mindezekre, kivévén a három évvel és hivatalvesztéssel sújtható, országos határjelek megsemmisitését, a kir. járásbíróságok illetékessége állapittatik meg. A javaslat ezen része azért is nevezetes, mert sem a francia, sem az osztrák vagy német, de még a legújabb olasz büntető codex sem tartalmaz ilyenről semmit. Az önbíráskodás egy neme az olasz codexben előfordul, melyet valaki erőszak alkalmazásával személy ellen gyakorol. De országos határ- vagy hatósági felmérésjelek megrongálása vagy megsemmisítése által elkövetett vétségről ebben sincsen szó. Ez azonban nem bizonyít a mellett, hogy nincs szükség rá nálunk sem. Föl kell tételezni, miszerint ezen új tiltott cselekvény statuálásának alapját az képezi, hogy a magyar korona határain több ily határjelrongálás vagy megsemmisítés fordult elő, melyet eddig büntetni nem lehetett, mert i em volt rá törvény, hogy tehát gyakorlati szükségletet pótol, mert csak ez képezheti racionálisan alapját ily új törvény alkotásának. Ha igy vaD, ellenvetés nem tehető ez új szabályok ellen. Csak azt lehetue joggal felemlíteni, hogy a büntetés kimérése azon esetben, midőn valaki az ország határjeleit szándékosan bár, de minden határozott cél nélkül megsemmisíti (421. b) §.), a három évig terjedhető fogság kissé sós büntetés ét; különösen nem áll arányban a codexben több más, kihatásuknál fogva súlyosabb beszámitású vétségekre szabott büntetésekkel. így pl. az, ki magát megcsonkítja vagy más, ki a megcsonkítást eszközli, hogy a védkötelezettség teljesítésére képtelenné váljék vagy képtelenné tegyen valakit : szintén három évig terjedhető fogház és kétezer frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, pedig nyilvánvaló, hogy súlyosabb szabadságvesztés-büntetést érdemel az, ki az állam fegyveres erejét ily módon helyrehozhatlanul veszélyezteti, mint az, ki egy határjelet megsemmisít, mely utóvégre is teljesen és természetben újra helyreállítható tárgy. Az pedig bizonyára csak elnézésből történt, hogy midőn az illetékességet megállapító törvény csak azon vétségeket utalja a járásbíróságok hatásköre alá, melyek hat havi fogházmaximummal sújthatok: ezen tiltott cselekvények közül a 421. c) szakasz roindketteje a járásbírósághoz utasittatik, pedig a c) szakaszban van egy, mely egy évig terjedhető fogházzal büntethető, az, midőn törvényhatósági vagy községi határjelek megsemmisíttetnek. Ezzel Schediusur előadói tervezetének ismertetése be lenne fejezve. Nem lesz azonban felesleges a codex egy meglehetős következetlenségét és egy hiányát is szóba hozni, mely egy füst alatt megszüntethető, illetve pótolható, ha már novella alkottatik codex kiegészítésére, módosítására. A következetlenség ott rejlik, hogy míg a codex a lopást és sikkasztást rendszerint hivatalból üldözendő tiltott cselekvényeknek tünteti fel és csak a 342. és 343. § okban tesz ez alól kivételt, ott, hol házastársak, fel- vagy lemenő rokonok, testvérek vagy közös háztartásban élő rokonok közt, vagy a 343. §. szerint, az ellen követtetik el a lopás vagy sikkasztás, kinek szolgálatában vagy fizetésében áll, vagy közös háztartásában élő hozzátartozók ellen : addig, habár a csalás rendszerint csak magánvádra üldözhető tiltott cselekvény, mégis csupán a 342. § ban emiitett személyek közti csalás üldözhető magáninditvány folytán, a 343. §-ban körülirt személyeknél, azaz, midőn a csaló a megcsaltnak szolgálatában vagy fizetésében áll, vagy közös háztartásban élő hozzátartozók ellen követi el a csalást, hivatalI ból kell eljárni. Nem szembeötlő következetlenség az, hogy a csalás, mely inkább magáninditványra üldözendő, mégis hivatalból üldöztetik a 343. §. eseteiben, a lopás és sikkasztás azonban nem, pedig inkább hivatalbóli eljárásra alkalmas még hozzátartozók közti eseteknél is? Az egyöntetűség, illetve a consequentia kedvéért tehát vagy el kellene hagyni a 343. §-t egészen, vagy a csalás vonatkozó eseteire is alkalmaztatni. Hiánya a codexnek, hogy a szemérem elleni büntettek és vétségek fejezetében még az erőszakos nemi közösülés közönséges eseteit is a sértett fél indítványától teszi függővé és csak azon esetekben rendel hivatalbóli eljárást, ha a tettes ellen ily bűntettel összefüggő, hivatalból üldözendő más bűntett is fenforog, vagy a nemi közösülés a sértett fél halálát okozta. A francia, osztrák, olasz és német büntetőtörvény rendesen hivatalbóli eljárást ir elő helyesen és csak azon esetben, midőn 14 — 16 éves tisztes leány csábittatik önkéntes nemi közösülésre, vagy ha valamely nőszemélyt házasság színleges kötésével rászednek s igy bírják a közösülésre, akkor mondja a szülő vagy gyám indítványára üldözhetőuek. Helyesen azért, mert a közerkölcsiség sértetik és nem pusztán a nő magánegyénisége, de még azt is lehet állítani, hogy az állam hivatalból tartozik megtorolni a nők ellen elkövetett ilynemű erőszakot, hogy jövőre másokat védjen meg tőle, ha egy speciális esetben vagy álszégyenből nem akarja az illető nő vásárra vinni saját esetét, vagy ha utólagosan — a mint sokszor történik — pénzzel ki is »engesztelteti« magát. Másik hiánya ugyanezen fejezet 238. §-ának az, hogy csak a »sértett fél« indítványáról szól, pedig legalább is azt kellene törvénynyel kimondani, hogy a sértett fél helyett annak szülei, gyámja vagy gondnoka, vagy esetleg a gyámhatóság hivatott közege is megteheti az indítványt. Nyilt kérdések és feleletek. I. Járásbirósági illetékesség. (Kérdés.) »A járásbíróság, mint sommás bíróság, bir-e hatáskörrel oly keresetek elbírálására — 500 frt értéket tartva szem előtt — melyeknek kereseti kérelme oda irányul, hogy alperes köteleztessék bármily szerződés, kötelezvény, avagy törlési nyilatkozat kiállítására, avagy ily keresetek a rendes eljárásra tartoznak? S miképen fog az Ítélet rendelkező része szólani ?« Papp Pál, ügyvéd Belényesett, H. Anyagi igazság és alaki jog. (Kérdés.) B. K. és társai, mint néhai B. L örökösei ellen 40 frt kölcsön tőke s jár. iránt, a d —i kir. járásbíróság, mint bagatelle-biróság előtt keresetet indítván, miután azzal bizonyítékok elégtelensége okán el lettem utasítva, a perben nem használt új bizonyítékok alapján perújítással éltem, azonban nem szerencsésebb eredménynye!, a mennyiben követelésem ezúttal sem lett megítélve és pedig az Ítélet indokai szerint azért, mert bárha a perújítás folytán kihallgatott tanukkal beigazoltam is azt, hogy néhai B. L a kereset alapjául szolgáló kötvényben foglalt 40 frtot tőlem felkölcsönözte, de minthogy hagyaték átadó végzéssel nem bizonyittatott az, hogy alperesek mint különben igazolt örökösök B. I. után tettleg örökösödtek, keresetemmel még is elutasítandó lettem, mivel a marasztalás az örökség erejéig lett volua kimondandó. Idők multán a néhai B. I. hagyatéka felett a hagyatékátadó végzés is meghozatván, ennek beügyelése mellett újból megkisérlettem a perújítást, de most meg azért utasíttattam vissza, mert az 1877 : XXII. t.-c. 63. §-a értelmében perújításnak csak egyszer van helye, azon körülmény pedig, hogy alperesek öröklése hagyaték-átadó végzéssel csak most igazolható, a per újított voltát meg nem változtatja. Semmiségi panaszom a felebbviteli bíróságnál ugyanezen okoknál fogva visszavettetett. Alpereseknek néhai B. I. uton örökölt ingatlanai közelebb végrehajtás alá kerülvén s el is árvereztetvén, miután fenti 40 frt követelésem jelzálogilag elő volt jegyezve, az a sorrendi tárgyalás alkalmával soroztato'.t is, mennyiben azonban ezen követelést alperes örökösök kifogásolták s hivatkoztak arra, hogy azzal bíróságilag is elutasítva lettem, az 1881: LX. t.-c. 197. §-a értelmében követelésem érvényesítése végetti keresetemnek 30 nap alatt jogkövetkezmények terhe melletti beadására lettem utasítva. Ámbár a fentebb előadottak szerint a bagatell-perben hozott Ítéletben bíróságilag kimondatott, hogy követelésem valódisága és fennállása be van igazolva, de mivel az még sem ítéltetett meg, annak hasznát nem is vehetem, mert a további perújítástól el vagyok zárva s igy dacára annak, hogy az anyagi igazság mellettem harcol, a sorrendi végzés meghagyásának nem tehetvén eleget, ellenem az alaki jog fog győzelmet aratni s adósaim jelzálogilag biztosított követelésem alól szabadulni fognak.