A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 19. szám - Az intési eljárásról. 2. [r.]

150 A J O Gr. hagyást, miszerint -X forintot 15 nap alatt kifizetni el ne mulaszszon. — a mi tekintettel arra, hogy a ház népe, asszony, cselédség stb. nem igen tudja megítélni egy ilyen fizetési meghagyásnak hatályát s csakis a birói aláírást s pecsétet látja — nagy családi kellemetlenségnek lehet okozója, — hanem azon körülményre akarok ráutalni, hogy köznépünknek s még intelligens elemeinek is annyira vérébe ment át az audiatur et altéra pars elve, hogy el se tudja képzelni, miszerint öt elmarasztalni lehetne, a nélkül, hogy a bíróság őt előzetesen tárgyalásra megidézte volna. H szen akárhányszor tapasztalhatni, hogy a váltóvégrehajtást szenvedett bejön ügyvédjéhez s szörnyen méltatlankodik, hogy mikép lehetett őt exequálni, midőn ő »törvényre<- hiva sem volt. Nem kell-e méltán attól tartanunk, hogy egyes kétes existenciák köznépünk e természetére speculálva, új keresetforrást talál? Hiszen mit sem kockáztat vele, ha 100 alaptalan fizetési meghagyás közül cssk 5 marad ellentmondás nélkül, már akkor is kifizetődik ezen manipulatio. Azt lehetne ugyan erre mondani, hogy ott a kézbesítési közeg, a ki a feleket figyelmeztetni tartozik, de nagyon is jó) tudjuk, hogy a rendes kézbesítő a körjegyző — ezen közigazgatási mindenesünk — ebbeli feladatának, ha akarna is, sem képes megfelelni. A jóhiszemű hitelező számára tehát az intési eljárás csak irott malaszt, törvény, melynek hasznát nem veheti18, csak a rosszhiszemű hitelező, a ki tudja, hogy a rendes úton semmi esetre sem fog boldogulni, fogja igénybe venni az intési eljárást, mert csekély költségbe kerül s esetleg mégis sikerül. Ezek figyelembevételével tehát higgadtan gondolkozó és divatos »Schlagwort«-ok előtt meg nem hajló gyakorlati jogász az intési eljárás behozatalát nem fogja ajánlhatni. Concedálom azonban, hogy felpereseknek abbeli panasza, hogy még egyszerű makacssági ügyekben is csak nehezen és hosszú idő múlva jutnak végrehajtható Ítélet birtokába, — teljes jogosultsággal bír, — hiszen magam is akárhányszor jártam ugy. hogy a kereset beadása alkalmával, sőt még a makacssági Ítélet hozatala alkalmával még behajtható követelés — ha alperes más bíróság területén lakik — a vétiv beérkeztéig, szóval az Ítéletnek végrehajthatóvá válásáig, behajthatlanná lett. De ezen bajt, mint fent kimutatnom talán sikerült, az intési eljárás nem orvosolja; ezen bajon segítene első sorban, ha bíróságaink a ptts. 116. §-át figyelemre méltatnák (mit eddig rendszerint nem tesznek), ha továbbá ezen g. kiterjesztetnék, a kereskedelmi eljárásra is, és a kereskedelmi eljárás 15. §-ának mivel sem indokolt eltérése — legalább a sommás ügyeket illetőleg — megszüntetnék, ha továbbá — és ez a ptts 116. §-a szigorú alkalmazásának is alapfeltétele — kézbesitési rendszerünk nyomorúságos volta valaha megszűnnék; van-e valaki közülünk, a ki a kézbesítések megbizhatlansága, corrumpáltsága miatt számtalanszor nem boszankodott volna ? (Folytatása köv.) Nyilt kérdések és feleletek. A lottonyeremények kérdéséhez. (Felelet.) Dr. Breuer Mór ügyvéd urnák a »Jog« idei 15. számában e tárgyban feltett kérdésére ezideig feleletet nem olvasván, s ma Mariska »Pénzügyi törvényismé«-jében lapozgatva, egy erre vonatkozó tételre akadván, közlöm azt, ha netalán útbaigazításul szolgálhat. Az emiitettem tétel a 87. §. utolsó bekezdésében fordul elő és igy szól: »A betéti jegy elvesztése esetében, a mennyiben annak valószínűsége ki van mutatva, hogy folyamodó a betétet lefizette, a fel nem vett s a törvényes időhatár letelte után a kincstárra szállott nyeremény kifizetését 200 frt erejéig a pénzügyminiszter elrendelheti, nagyobb összegek iránt ő Felsége intézkedik.« I Tol vagy honnan meriti Mariska az idézett passust, nem tudom, mert forráshelyet nem idéz. Ha azonban állítása helyes, abból mindenekelőtt következik az„ hogy a kincstárt birói uton a nyeremény kifizetésére kényszeritni nem lehet. Másodszor következik belőle az, hogy az elveszeit betéti jegy (resconto) tulajdonjogának igazolása nem szükséges. Elég az, hogy igazoltassák a lottógyűjtő által, hogy a befizetést az igénylő fél eszközölte. Hogy aztán ő eladta-e a betéti jegyet s ezért nincs birtokában, azzal a kincstár nem törődik, annál kevésbé, mert a betéti-jegy birtokosa a 3 hónap letelte után ugy sem követelheti a nyereményt. Ezek szerint ha az igénylő fél a lottógyűjtővel igazolni tudja, hogy a betétet ő fizette s a nyeremény a 3 havi elévülési határidő alatt nem fizettetett ki, folyamodni lehet a kifizetésnek kegyelem utján elrendeléséért a pénzügyminiszterhez, esetleg ő Felségéhez; raig ha a fél nem tudja igazolni, hogy a betétet ő fizette, vagy a nyeremény kifizettetett, nyereményét igénylő fél feltétlenül elvesztette. Gyarmathy Ernő, kir. k'ózjegyz'ójeVólt Nagy-Enyeden. 13 Már csak azért sem, mert hiszen előre nem sejtheti, hogy adósa az adósok melyik osztályába tartozik s igy óvakodni fog ilyen kísérletezéssel egynéhány heti időt kockára tenni. Sérelmek." Mi a különbség a törvényszéki elnök ós a telekkönyvvezetd között ? Tekintetes szerkesztőség! Becses lapjuk április 26-áról kelt 17-ik számában Szörényi ügyvéd ur rólam a »Sérelraek« rovat alatt fenti cím alatt megemlékezik, de nem a valóságnak megfeleiőleg, a mint az alábbiakból eléggé kitűnik. A közlemény szerint Szörényi ur a következő sürgönyt intézte Tordára : »Törvényszéki telekkönyvvezető urnák, Tordán. Mennyiért kelt el a bányabükki birtok? Válasz fizetve.« Ez nem való! A tek. szerkesztőség számára -/. alatt ide mellékelt és bárkinek felmutatható eredeti távirat szórói-szóra a következő szavakat tartalmazza: »Tizenötödikén Radneánnénak bányabükki és szentmártoni birtokai egyenkint mennyiért adattak el ? Szörényi ügyvéd Andrássy-út 64.« Ezen táviratra megkis'érlettem kívánság szerint részletesen következőleg válaszolni: »Szöréuyi ügyvéd Budapest Andrássy-út 64. Bányabükki I. telekjegyzőkönyvbeni A. I. 1. 2. 4-36. r. sz. birtok 37,500 frt. P.-szentmártoni 37. telekjegyzőkönyvbeni A. I. 1—13. r. sz. birtok 13,000 frt, 4. sz. telekjegyzőkönyvbeni A + 1. r. 30 frt.« De miután a távinlai hivatalnál felülfizetést követeltek, mert a nagyhangon jelzett »válasz fizetve« után csak 10 szóra telt,* a mire a fenti választ nem lehetvén reá húzni, következőleg — nem lévén kedvem reáfizetni — válaszoltam, hogy 40 krból válasz nem telik; ezen rövid válaszra is 2 kr. kiadásom volt, melyet ezennel nyugtázok is. Valóban nem tudom, hol van megírva, hogy merőben ismeretlen egyén bárkitől is szívesség tétele mellett reáfizetést követelhet s hogy per quam regulám követelte ezt tőlem Szörényi ur, nem tudhatom ; de hogy követelte, kitűnik a »Sérelem« rovat alatt közreadott költeményéből. Meggyőződésem, hogy a Szörényi ur által lefőzetésére figyelmeztetett kartársai egyike sem követel ilyet, hanem, ha szívességet vár, legalább fizeti a posta- vagy távirdai díjt. Végre lefőzni csak az akar valakit, ki valótlanságot állit más rovására, azt pedig nem tettem. Miután az ellenem irányított cikk becses lapjukban jelent meg, tisztelettel kérem ezen közleményt a Szörényi ur kartársai felvilágosítására közre adni. Mecs k\r. telekkönyvvezeto. Irodalom. Felsőbíróságaink elvi határozatai. A kir. Curia, a kir. itélő táblák és a pénzügyi közigazgatósági bíróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye. Készítette: dr. Márkus Dezső. Budapesten, Grill Károly kiadása. Az I. köt. 2-ik fele. Ezen nagyszabású gyűjteménynek, melyet már annak idején érdeméhez képest méltattuk, megjelent immár a mostani részszel az egész első kötet. Ezen most megjelent résznek is azon kitűnő tulajdonságait emelhetjük csak ki, hogy igen áttekinthető és könnyen kezelhető. A vaskos kötet tárgymutatóval van ellátva. A második kötet mielőbb meg fog jelenni. A jogi noviciatus. Irta: dr. Nagy Dezső. Budapest, Franklin-társulat. Külön lenyomata a Jogt. Közlönyben megjelent ! cikksorozatnak. Szerző meleg szószólója ezen intézménynek. A semmitőszéknek életbiztosítási ügyben követett jog' szolgáltatásának igazolására. (La justification de la jurisprudence de la Cour de cassation en matiére d'assurance sur la I Vie.) Irta: Duhaut M. H. Chevalier Maresque kiadása 1891. ; 8° 43 1. A francia legfőbb Ítélőszék 1888. év elején öt határo| zatot hozott, melyek ezen bíróságnak álláspontját jelzik a harj madik javára kötött életbiztosítási szerződések körül. Azt az j álláspontot foglalja el ama határozatokban, hogy a kedvezményezett azon időponttól kezdve, midőn a biztosítási szerződés meg| köttetett, a társaság hitelezőjének tekintendő, de hogy j a maga részére csak a biztosítottnak halála után fogadhatja cl a j szerződést. A biztosított hitelezői nem nyernek semmi jogot a biztosítási összegre. Számos megtámadásnak voltak e határozatok kitéve. Szerző tehát a határozatok helyességét vitatja. Különben j ezen legfőbb itélőszéki határozatokban lefektetett elméletet bőven kifejtette előzőleg Deslandres M. az életbiztosításról irt alapos tanulmányában. (Paris, Larose és Forcel kiadása, 1889.) Előrepillanlás a 2000-ik évre, vagy egy nap a XXI. század börtönében. Börtönügyi álomkép. (Ein Vorblick auf das Jahr 2000, oder ein Tag in einer Strafanstalt des XXI. Jahrhunderts. Ein gefángnisswissenschaítlicher Zukunftstraum). Irta dr. Neckeben János. A fenti cím alatt Boroszlóban egy 67 oldalra terjedő füzetke jelent meg, mely csipős gúnynyal ostorozza a modern börtönügyi túlhumanizmust és mulattató eszmefuttatások által illusztrálja a jövő század leendő börtönücryi állapotait. r * Ezen rovatban, programmunkhoz'hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.