A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokba helyezés? - A büntetőtörvény módositása. 3. [r.]

142 újonnan van szövegezve, össze lenne egy szakaszba vonható, mert ha ki van mondva, hogy az követi el a csalás egy speciális nemét, ki hitelezője jogérvényeseu megítélt követelésének kielégítését meghiúsítandó, értéktárgyakat elrejt stb. az azt is követi el, mi a 387. §. 1-sö pontjának alapja, illetve az magát fizetésképtelenné teszi hitelezői megkárosítása végett; az pedig mindegy, vájjon a fizetésképtelenséget csak színlelte, vagy valóságos fizetésképtelenségbe jutván, ezután rejtette el vagyonát! A 386. §. és 387. §. 1-sö pontja tehát egybevonva ekkép volna szövegezendő : »•">.-(]. §. A ki azon célból, hogy valamely hitelezője jogérvényesen megítélt követelésének kielégítését meghiúsítsa, vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltávolít, elidegenít, megrongál, adósságot vagy jogügyleteket kohol, őt cselekvöleg illető követelést elenged, egy vagy több más hitelezőjét kielégiti, zálog- vagy megtartási jog engedélyezése vagy vagyona valamely részének átengedése által kedvezményben részesiti: az, ha a csőd ellene bármely okból nem is rr ndeltelik el, az oko?.ott kár összegéhez képest, a 383. §-ban foglalt megkülönböztetés szerint, a csalás vétségét vagy bűntettét követi el.<> »Ha vétség forog fenn, egy évig terjedhető fogházzal, ha bűntett, három évig terjedhető börtönnel, ha pedig a kár hatezer forintot felülhalad; öt évig terjedhető börtönnel büntettetik.« Mert az sem látható be ám, miért mondassék mindig csak vétségben vétkesnek és miért mindig csak 2 évig terjedhető fogházzal büntettessék még akkor is, ha a kár nagy, esetleg 2,000 ferintot is meghalad, az, ki egy ellene elrendelt hatósági végrehajtást meghiúsít, az által, hogy vagyonát elrejti, tehát vagyontalanná teszi magát: mig az, ki körülbelül ugyanazt teszi, csakhogy nem a végrehajtás elrendelése után, hanem esetleg annak megkérésekor, sokkal súlyosabban lakoljon, holott ha egyáltalán szó lehetne róla, hogy mindezen dolgok nem egy mértékkel mérendő tiltott cselekvények: mindenesetre mégis inkább az volna súlyosabb beszámítás alá eső tett, midŐD az adós nem is általánosságban teszi magát vagyontalanná hitelezői kijátszására, hanem pláne akkor, midőn tudja, hogy már jönni akarnak hozzá végrehajtani. Azonban ugy a 386. §., mint a 387. §. első pontjának esetei a büntetendő cselekvénvek egy kategóriáját képezik, melyeknek »alaptónusa« a hitelező jogos igényeinek csalárd úton való kijátszása és ha mégis van egyes eset, mely nagyobb beszámítás alá esik : nem szükséges azt különnemű cselekvényuyé minősíteni, hanem azért van az esetleg öt évi börtönig terjedhető büntetés, hogy a biró az ugyanazon íermészetü, de súlyosabb beszámitású eseteket súlyosabban is büntethesse. Minek tehát egy és ugyanazon kalap alá tartozó dologból két szakaszt csinálni és minek ugyanazon természetű tiltott cselekvények közül egyet-kettőt csupán vétségnek téve, két évig terjedhető fogházzal, a többit pedig öt évig terjedhető börtönnel sújtani ? Az ezek után következő 387. a) §-al jelölt új szakasz, mely azt tartalmazza, hogy »csalásnak tekintetik és a 383. §. szerint büntetendő, ha vaiaki telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező s ily bejegyzésre alkalmas módon másra átruházott vagy másnak engedélyezett jogot, a telekkönyvi bejegyzés elmaradásának felhasználásával, jogtalan haszon szerzése, illetve más részére biztosítása végett, harmadik személyre átruház, korlátoz vagy megterhel és ez által a korábban nyert félnek kárt okoz«, sehogy sem »quadrál« a csalás fogalmával és pedig : 1- ször nem, mert ily telekkönyvi jog mindig csak irás ban lévén átruházható vagy másnak biztositható: az, ki ugyanazon jogot egy harmadik személynek átengedi, midőn már előzőleg valakire átruházta volt: Írásban magát ezen jog tulajdonosának nevezi meg, holott már nem az, tehát valótlan tényeket vezet az okiratba és igy inkább okirathamisitást követ el. 2- szor nem, mert az, ki ily, csakis ingatlanokra vonatkozható jogot, mint első, az átruházótól nyert, ismét csak Írásban szerezhette, melylyel, ha annak rendje és módja szerint szerezte, ezen jogot azonnal a maga részére biztosithatja is, illetve ugy bejegyeztetheti a telekkönyvbe, hogy más azt újra az ő kárára, akaratán kívül nem teheti. Midőn tehát ezen bejegyzés elmarad : ezt első sorban a saját mulasztásának tulajdoníthatja és nem az átruházó félrevezetésének. 3- szor, mert hogy valaki, a már egyszer átruházott telekkönyvi jogot másodízben eladhassa, nem szükséges, hogy az első vevővel csak beszéljen is még egyszer; vele többé nem is kell érintkeznie, tehát ezt ravasz fondorlattal tévedésbe nem is ejtheti, sőt ha csalásról ily esetben büntetőjogi értelemben egyáltalán szó lehetne, akkor épen azon harmadik személy volna a megcsalatott, kinek másodszor adta el jogát az eredeti tulajdonos, mert magát csalárdul még most is ama telekkönyvi jog tulajdonosának kellett kiadnia ezen harmadik személy előtt, holott tényleg már nem volt az, mert már tovább adta volt. És nagyon könnyen előfordulhat azon eset, hogy a második vevő, megnézve a telekkönyvet, látja, hogy még nem áll másnak nevén, hanem azén, ki neki eladásra kínálja, de azalatt, mig a szerződést megcsinálják, mig a vételárt kifizeti a második vevő és kérvényét a telekkönyvi hatósághoz beadja, az első vevő már beadta és előtte ennek joga be is jegyeztetett. Már most épen nem a »korábban jogot nyert fél« lesz a megcsalatott, hanem isten igazában a későbbi, pedig e szakasz csakis a »korábban jogot nyerU fél oltalmára szolgál. Ezen 387. a) alatti módosításra e szerint a legjobb akarattal sem lehet ráfogni, hogy a büntetőjog puskaporát föltalálta és a csalás fogalmát a h i t e 1-telekkönyvek sajátságos jogi természetével összhangzásba hozta volna. A következő 387. b) §., mely szintén egészen új, speciális csalást statuál, igy szól szóról szóra : 387. b) §. A ki azon ürügy alatt, hogy hatóságnál, közivatalnál vagy ezeknek közegénél befolyása vagy összekötietései vannak, közbenjárásáért, vagy valamely kedvezmény kieszközlésére szükségesnek állított jutalom vagy megvesztegetés fejében pénzt, vagy pénz-értéket elfogad, maga vagy más részére köteleztet, a mennyiben súlyosabb büntetés alá eso cselekmény fenn nem forog : csalást követ el és a 383. §. szerint büntetendö.« Ezen szaka.-z két részre oszlik. Az első azt rendeli, hogy csalást követ el az, ki azon ürügy alatt, hogy hatóságnál, közhivatalnál stb. befolyása van, közbenjárásáért pénzt vagy pénzértéket elfogad, ilyent köteleztet magának vagy másnak. A második rész szerint, az követ el csalást, ki valamely kedvezmény kieszközlésére szükségesnek állított jutalom vagy megvesztegetés fejében fogad el vagy köteleztet magának vagy másnak pénzt. Az első eset, legalább jelenlegi szövegezésében, határozottan ártatlanok elitélhetésére is nyújthat alkalmat, mert ugy hangzik, mintha az is követne el csalást, kinek csakugyan van befolyása, ki csakugyan és tényleg közbenjárt, midőn ezen eljárásáért és befolyása érvényesítéséért pénzt fogad el vagy jutalmat köteleztet magának. Ezen rész tehát a közhivatalra vagy annak közegeire állított befolyást eo ipso ürügynek deklarálja. Pedig mi tűrés-tagadás benne, ez a befolyás tényleg létezik különösen nálunk, az »információ« hazájában. A birák, hatósági közegek is csak emberek, kik tévedhetnek é-> kikre sokszor ráfér egy kis útbaigazítás, fölvilágositás. Egy-két, a gyakorlati életből vett példa leginkább ki fogja mutatni, hogy e szakasz ezen része a jelen szövegezésében törvénynyé, bekövetkezhető igaztaianságok nélkül, nem válhatik. Például: valaki felkér egy ügyvédet, hogy a kir. táblánál eszközölje ki neki, miszerint egy már meghozott, reá nézve kedvező polgári perbeli Ítélet soron kivül leirassék és expediáltassck. Az ügyvéd azt mondja : jó, megteszem, mert nekem a kiadó jó ismerősöm, a k;re befolyásom van, de eljárásomért 20 frtot fog fizetni az ur. Az ügyvéd el is jár benne s mivel a kiadó csakugyan ismerőse és azonkívül tán az ügy sürgősségét be tudja neki bizonyítani: a kiadó meg is teszi, leíratja azonnal és el is expediáltatja az ítéletet. Kétségtelen, hogy ez esetben az új szakasz alapján az ügyvéd mint csaló meg volna büntetendő, mert e szakasz azt, hogy közhivatalnokra befolyást lehessen gyakorolni, ab ovo ürügynek mondja, pedig az nem mindig az és igen tisztességes úton-módon érvényesíthető e befolyás épen a személyes összeköttetés, tekintély és helyes meggyőző érvek alapján. A felhozott példában legfeljebb a kiadó elleni fegyelmi eljárásra adhatna alkalmat az, hogy elnöki utasítás nélkül, más sorra került ügydarabok mellőzésével, személyes jó ismerőse ügyét irattá le és expediáltatta el soron kivül, de büntetőjogi momentum és különösen csalásnak még árnyéka sem forog fenn az ügyvéd részéről. Ha pedig az illető ügyvéd csakugyan csupán ürügynek hozza fel befolyását, melylyel nem rendelkezik és nem is tesz vagy tett semmit és nem is járt közbe, hanem ugy vette föl a 20 forintot, csak hogy pénzt kapjon : akkor egyáltalában nem kell ezen külön intézkedés, mert akkor a legközönségesebb, kézzelfogható csalást követte el, melynek megbüntetésére a btkv. 379. §-a elég alapot nyújt, mert ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette azt, ki közbenjárásra felkérte és jogtalan vagyoni hasznot is szerzett magának. Vegyük a dolgot ugy, a hogy van, különösen a magyar társadalmi és közéletben. Tegyük fel például, hogy létezik egy hires apának kevésbé hires fia, ki családi neve alapján könnyen és bármikor bejut akárhová, a hová a legképzettebb, legkitűnőbb férfi is csak nehezen juthatna. Szeretetreméltó suadával rendelkezik és kevésbé szeretetreméltó tolakodó természetté . Ezen egyén keresztülvisz egyenesen összeköttetéseinél fogva oly dolgokat, miket keresztülvinni nálánál sokkal tekintélyesebb férfinak sem sikerülne és ezért megfizetteti magát. Megtesznek nekie a mit csak lehet, csak hogy a nyakukról lerázhassák. Egyebek közt például egy jogérvényesen elitélt egyénnek már háromszor eszközök ki illetékes helyen halasztásokat a büntetés megkezdésére, természetesen törvényes alapon, mert ennek hiányában ő is hiába ágaskodnék. Tisztán az ő eljárásának, az ő személyes összeköttetéseinek és a rábeszélő tehetsége által gyakorolt befolyásnak köszönheti az eredményt, mit más már csak azért sem érhet el', mert be sem eresztenék, a hová neki alkalma van bejutni. Már I Befejezés köv.) most ez csaló lenne ? Nyilt kérdések és feleletek. Kút a mesgyén. Péter és Pál töszomszédok beltelkes házaikkal. Mindkettőnek udvara közepe táján a mesgyén egy kút van ásva, mely 2/s ad részben a Péter, "/a-ad részben a Pál portájára esik. Ez az állapot igy tart már évek óta. Péter el akarván e kútat a meszéről