A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Az intési eljárásról. 1. [r.]

A JOG. 139 a biztosított Margut Mihálynak az esemény bekövetkeztéig alperes értesítése mellett a kedvezményezettet kijelölni kétségtelen joga leven a kötvény tulajdonjogát is alperes értesítése mellett átruházhatta. Határozottabban és egyenesen a felvetett kérdés felé irányulva szolnak a kir. táblának ugyauazon ügyben kimondott következő indokai: 3,772/1889. sz. Alperes által felperes kereshetőségi joga ellen tett kifogást, az ekőbiróság az e részben felhozott indokoknál ingva helyesen vetette el és alaptalan alperesm-k ez a kifogása még azért is,-mert oly esetben, milyen ezúttal is feuforog, ha t. i. a biztosított összegre a kötvényben megjelölt kedvezményezett a kötvény átadása, vagy szerződés alapján jogot még nem szerzett, a biztosított ellenkező szerződési megállapodás nem létében feltétlenül jogosítva van az eredetileg megjelölt helyett más kedvezményezettet megnevezni, mihez biztositónak beleegyezése annál kevésbé szükséges, mert a kedvezményezettnek kivolta érdekeit nem érinti. A Curia 828,1890. számú ítéletével a kir. tábla fentebbi ítéletét »a benne foglalt és az elsöbirósági Ítéletből elfogadott indokokrál fogva« helybenhagyta Az intési eljárásról. Irta : Dr. S1CHERMAN BERNÁT, kassai ügyvéd. (Első közlemény.) Nagy a különbség az éhes és a jóllakottnak észjárása között, mi ez azonban azon különbséghez képest, mely a felperesek eszmemenetét az alperesekétől elválasztja; ki ne tapasztalta volna közülünk, hogy egy és ugyanazon cliens, ha felperes, nem győzi szidni az ólomlábu igazságszolgáltatást, ha pedig alperes, folyton csodálkozik, sőt gyanakszik, hogy miért fejeződik be ép ő vele szemben oly gyorsan azon ominózus ügy, melybe ő alperesi minőségben keveredni oly szerencsétlen volt. A felperesek egyfelől, az alperesek pedig másfelől időről időre chorusokká egyesülnek, hogy annál inkább hatoljon el panaszuk a törvényhozó füléhez s hogy a törvényhozó kerület t. tagjait nemcsak az opera kar, hanem néha az imént nevezett karok éneke is befolyásolja, azt bőséges alkalmunk van tapasztalni, úgy, hogy e szempontból az igazságügyre vonatkozó törvényeket bízvást két csoportra oszthatnók, az egyiket képeznék a felperesi, a másikat az alperesi törvények. A mit felperesek követeluek, az természetesen igen méltányos ; ha már nem lehet a gonosz stb. 1 alpereseket spékelve nyárson sütni, hát minimumként beérik azzal, hogy a kincstár mindegyik felperesnek követelését [melynek behajtásával természetesen 1 — l*/a évig a további összeköttetés reményében várakozott] 4 legfeljebb 5°/0 levonásával magához váltsa és azután, ha neki is úgy tetszik, oly járatos közegeivel behajtsa, nem kellene ahhoz sem ügyvéd fa ki nemcsak készkiadásainak megtérítését követeli, hanem — horribile dictu — még munkadíjat is akar), sem biró. 2 De ép oly méltányos természetesei! alperesek kívánsága; mert ha mát nem lehet minden felperest uzsorásként egy pár hónapra [hetenkinti egyszeri forró olajfürdövel enyhítve] elcsukni, ezek is beérnék azzal, ha a törvényhozás kimondaná, hogy minden alperes csakis az i járásbíróság előtt vonható perbe. 3 Az ügyvédeknek és bíráknak különben ők sem barátai; az előbbieknek azért nem, mert akad közöttük olyan is, a ki nemcsak az oltárról, hanem még alperes kezéből is elvenné a pénzt, az utóbbiaknak pedig azért nem, mert utóbbi időkben már általánosan elharapódzott közöttük azon balhiedelem, hogy nem az illetőnek »bölcs belátása«, »a dolog természete« etc, hanem a törvény szabályozza a biró működését is. Néha azután felperesek kara egyfelől, alperesek kara másfelől úgy sarokba szorítják a törvényhozót, hogy a »közvélemény« segédkezése mellett törvényt szül, mely látszólag mindkettőnek jogos érdekeit tartja szem előtt, tényleg azonban csak azoknak válik hasznára, kiknek használni a törvényhozó legkevésbé sem akart, t. i. a rosszhiszemű fel- és alpereseknek. Hasonló küzdelemnek eredményei az úgynevezett »intési eljárás«-t szabályozó törvényes intézkedések és javaslatok; mielőtt azonban ezen — elismerem merész — állításomat igazolnám, legyen szabad két, saját jogfejlődésünkre oly nagy befolyással biró, jogrendszernek ide vonatkozó törvényeit hü fordításban bemutatnom, I. A német intő eljárás. A német birodalmi prtts. 628. §-a szerint ^határozott pénzösszeg fizetésére, vagy helyettesíthető dolgok, vagy értékpapírok meghatározott mennyiségének szolgáltatására irányuló igény tárgyában : a hitelező kérelmére feltételes fizetési meghagyás bocsátandó ki«. »Nincsen helye az intési eljárásnak, ha a kérvény tartalma 1 A többi epith. orn. bármely felperesi perbeszédböl kiszedhető. ' Ha a magas kincstár a regale kártalanítás gyönyöiü praxisán kedvét lelve, ezen eszmémet netalán magáévá tenné, megfelelő jutalomra irányuló igényemet határozottan fentartom. 3 Nomina sunt odiosa de hogy félre ne értessem, kiemelem, hogy nem a munkácsi járásbíróságra céloztam. szerint az igény érvényesítése még nem teljesített ellenszolgáltatástól függ, vagy ha a fizetési meghagyás kézbesítése külföldön vagy hirdetmény utján volna eszközlendő. 629. §. A fizetési meghagyások a járásbíróságok (Amtsgericht) által bocsáttatnak ki.« Kizárólagosan illetékes azon járásbíróság, tekintet nélkül az értékre, mely alperesnek általános személyes illetőségénél 4 vagy a dologi illetőségnél5 fogva illetékes volna. [Ezen bekezdés nem szószerinti fordítás, mivel a hű fordítás a német perrend bővebb ismerete nélkül majdnem érthetetlen.] 630. §. »A kérvénynek tartalmaznia kell: 1. a feleknek név, állás vagy foglalkozás és lakhely szerinti megjelölését; 2. a bíróság megnevezését; 3. a követelt összeg vagy tárgynak és az igény alapjáuak határozott kitételét; 4. fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet«. 631. §. »A kérvény visszautasítandó, ha az előző §. rendelkezéseinek meg nem felel,G vagy ha a kérvény tartalma szerint az igény egyáltalán, vagy ez idő szerint alaptalan.« »A kérvény az esetben is visszautasítandó, ha a fizetési meghagyás az igénynek csak egy része tekintetében nem volna kibocsátható.« »A visszautasító végzés ellen jogorvoslatnak helye nincsen.« 632. §. »A fizetési meghagyás a kérvénynek a 630. §. 1 — 3 alatt jelzett kellékein felül az adóshoz intézett azon meghagyást tartalmazza, miszerint a kézbesítés napjától számított két héten belül azonnali végrehajtás terhe alatt vagy elégítse ki a hitelezőt igénye — számszerűen meghatározandó — eljárási költsége és az igényelt kamatok tekintetében, vagy jelentse be a bíróságnál ellentmondását. 633. §. »A fizetési meghagyásnak az adós kezeihez történt kézbesítése a perindítás hatályával bír.« 634. §. »Az adós az igény vagy egyes része ellen mindaddig élhet ellentmondással, a míg a végrehajtás el nem rendeltetett. « »A bíróság tartozik a hitelezőt az idejekorán bejelentett ellentmondásról kiértesíteni és kívánatára az adós részére igazolványt kiállítani arról, hogy idejekorán ellentmondással élt.« »A nem idejekorán bejelentett ellentmondásnak visszautasítása nem szükséges.* 635. §. »Az igény vagy annak egyes része ellen intézett ellentmondásnak idejekorán történt bejelentésével a fizetési meghagyás hatályát veszti. A perindítás joghatálya fenmarad.« 636. §. »Ha az igény tárgyában indítandó kereset a járásbíróság hatásköréhez tartozik és az ellentmondás idejekorán jelentetett be: a per a fizetési meghagyásnak kézbesítésével azon járásbíróságnál tekintendő meginditottnak, mely a fizetési meghagyást kibocsátotta. Mindegyik fél ellenfelét szóbeli tárgyalásra megidézheti; az idézési határidő legalább 3 nap.« 637. g. »Ha az igény tárgyában indítandó kereset a törvényszék [Landesgericht] hatásköréhez tartozik, a perindítás joghatálya megszűnik, ha csak az ellentmondás bejelentéséről szóló kiértesítés kézhezvételétől számított 6 hónapon belül a per az illetékes bíróságnál meg nem indíttatik.« 638. §. »Az intési eljárás költségei az ellentmondásnak idejekorán történt bejelentése esetén a keletkező per költségeinek egyik részéül tekintendők. Ha a 637. §. esetében a per a meghatározott határidőn belül meg nem indittattik, a hitelező tartozik az intési eljárás költségeit viselni.« 639. §. A fizetési meghagyás az abban meghatározott határidő leteltével a hitelező kérelmére ideiglenesen7 végrehajthatónak nyilvánítandó, ha csak az adós a végrehajthatóság kijelentése előtt ellentmondással nem élt. A végrehajthatóság kijelentése a fizetési meghagyásra vezetett végrehajtási meghagyás által eszközöltetik. A végrehajtási meghagyásba felveendők az eddigi eljárásnak a hitelező által felszámítandó költségei. A hitelező kérvényét elutasító határozat ellen fel folyamodásnak [sofortig »Beschwerde«] van helye.« 640. §. »A végrehajtási meghagyás az ideiglenesen végrehajthatónak nyilvánított makacssági ítélettel egyenlő joghatálylyal bír. Ellenében a tiltakozás 8 a 303—311. §§. rendelkezéseihez képest 4 Lakhelyénél fogva annak különböző surrogatumaival együtt (német perrend 12-20. §§.) 6 Ide vonatkoznak a német perrend 25—27. §-ai egybevetései szerint | a jelzálogilag biztosított követelések (melyek a jelzálog helyén), a dologi terhelés alapján járó egyes szolgáltatások iránti igények [melyek a terhelt dolog helyén], személyes keresetek, melyek valamely ingatlan tulajdonosa vagy birtokosa ellen ezen minőségből kifolyólag szintén az ingatlan helyén indíttathatnak stb. 6 Tehát az illetékesség hivatalból vizsgálandó. 7 Megfelel a felebbezésre való tekintet nélküli végrehajthatóságnak. 8 A német ptts a makacssági Ítélet ellen nem engedi meg [a hoszszabb határidőn belül, de csak kellő indok mellett érvényesíthető] igazolást, hanem csak a [két heti határidőn belül, de minden ok nélkül is érvényesíthető] oppositiót: »Einspruch« ; melyet én tekintettel arra, hogy már a fizetési meghagyás ellen használt »Wiederspruch« intézménye magyarul »ellentmondásnak« neveztetett, célszerűbbnek és az »Einspruch« szónak megfelelőbbnek hittem »tiltakozással,'* fordítani. Figyelembe veendő továbbá, hogy