A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 17. szám - Követelheti-e az ügyvéd saját megbízójával szemben a bagatell eljárásból folyó költségei visszatérítését külön per utján?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 17. számához. Budapest, 1891. április 26-án. Köztörvényi ügyekben. A felek között oly megállapodás jővén létre, hogy felperes mint ügyvéd n neki behajtás végett átadott váltó-tőke 15%-át kapja tiszteletdíjul, a perben biróilag megállapított költségeket megbízójától csak akkor követelheti, ha alperes azokat a költségeket a valló elfogadójától behajtotta. Az aradi kir. törvényszék (1889. október 23-án 8,464. sz.) : A. Ferenc ügyvéd felperesnek S. József alperes ellen 52 frt I 60 kr. munkadíj és jár. iránt indított perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek 9 frt 30 krt megfizetui, felperes keresetének a 9 Irt 30 krt meghaladó részével elutasittatik s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek stb. Indokok: Felperes 2-/. alatt csatolt levelével, valamint az erre válaszul szolgált G. alatti alperesi levél által beigazoltatott, miszerint felek között olynemíí megállapodás jött létre, hogy felperes a dr. Báttaszéki-féle váltóbehajtásért alperestől a váltótöke 15°o-át kapja jutalomdijul s ezzel magát kielégítettnek tekintendi. Ezen tényével szemben felperes a megállapodás ellenére alperestől többet követelni jogosultnak nem tekinthető, miért is keresetének a 15°/o-nyi jutalomdíjat meghaladó részével elutasítandó volt Alperesnek az időelőttiségre alapított kifogása, miután az a viszonválaszban elkésetten hozatott fel, figyelembe vehető nem volt. A költségek kölcsönös megszüntetése azon körülményben leli indokát, hogy felperes keresetének csak részben adatott helv s hogy alperes kifogása a per során alaposnak találtatott stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. május 19-én 8,072. 889. v.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a mennyiben alperest az elsöbiróságilag megítélt 9 frt 30 kron felül még 43 frt 30 kr. tőke és a perbeli költségeknek a megfizetésére is kötelezi. Indokok: Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a szerint az ügyvéd a reábízott ügyben a képviselt féltől nemcsak a jutalomdíjat, hanem e mellett készpénzbeli kiadásainak és időveszteségének megtérítését is követelheti. Habár tehát a fenforgó esetben alperes a G. alatti levél szerint felperesnek 15°/° (9 frt 30 kr.) jutalomdíjat ígért is, tekintve, hogy egyidejűleg az, hogy felperes ezen a jutalomdíjon felül a reája bízott ügyben felmerült készpénzbeli kiadásának és időveszteségének megtérítését követelni nincs jogosítva, ki nem köttetett s felperes azok megtérítése iránti igényéről le nem mondott, kétségtelen, hogy azok megtérítését a jutalomdíjon felül alperestől követelni felperes a törvény alapján jogosult. Ho»v pedig a fenforgó esetben felperest a kikötött jutalomdíjon felül kész kiadásainak és időveszteségének megtérítéséül az az összeg illeti meg, mely az általa vitt ügyben a bíróság által költség fejében a perbeli ellenfél terhére megállapittatott s a mely összeg a felperes által alperes mint képviselt fél érdekében tett készpénzbeli kiadásokat s időveszteségének díjazását különben is magában foglalja: kétségtelen alperesnek a K. alatti levélben foglalt nyilatkozatából is, mely szerint alperes a jutalomdíjon felül a biróilag megállapított költséget felperesnek megfizetni maga is késznek nyilatkozott. A biróilag már megállapított költséget, vagyis a B., C, D. alattiak szerint összesen 36 frt 80 kr., tehát a kikötött jutalomdíjon felül felperes alperestől jogosan követeli, annyival inkább, mert alperesnek ezt az összeget a perbeli ellenféltől, ki ellen ez megállapított követelési joga lévén, a mennyiben azt felperesnek, kinek ügyvéd' fáradozásai és kész kiadásai fejeben az megállapittatott, meg nem térítené, ennek kárával gazdagodnék. De ezen felül jogosan követeli alperestől felperes a H. alatti költségjegyzék 4., 5., 6. tétele alatt felszámított 6 frt 50 krnyi összeget is, mert alperes nem tagadja, hogy a képviseletből íolyólag felperes az idézett tételek alatt felsorolt peren kivüli eljárásokat teljesítette s az azokkal járó kész kiadásokat sajátjából viselte s mert azoknál felmerült kiadásainak és időveszteségének megtérítéséül a felszámított mennyiség tekintetében különben sem kifogásolt összeg nem túlságos. Ezeknél fogva, a minthogy alperesnek az időelőttiségre vonatkozó kifogását az elsőbiróság az általa erre nézve felhozott indokoknál fogva helyesen mellőzte, az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával alperest az elsőbiróság által megítélt összegen felül még 43 frt 50 kr. s jár. iránt marasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1891. április 1-én 1,290/v. 890.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben felhozott indokainál fogva és azért, mert felperes alperestől a 2. szám alatt mellékelt és ezzel kapcsolatos G. alatti okiratok értelmében csupán a lő°/o tiszteletdíjat követelhetvén, a perben biróilag megállapított költségeket a K. alatti okirat szerint is csak akkor követelhetné alperestől, ha felperes azt bizonyította volna, hogy alperes ezeket a költségeket dr. Báttaszékitől behajtotta, mit azonban nem bizonyított stb. Az uzsoravétsé'r feletti bíráskodás és e vétség megállapítása esetében az ügylet megsemmisítése és a megsemmisítés következményeinek megállapítása az 1883: XXV. t.-e. értelmében a büntető bíróság hatásköréhez tartozván, a polgári bíróság csak kivételesen, t. i. csakis az esetben ítél az uzsoráskodás miatt megtámadott ügylet érvényessége felett, ha a büntető eljárás nem az nzsoravétség tényálladékának hiánya vagy a bizonyítás elégtelensége, hanem más ok miatt nem tétethetik folyamatba vagy szüntettetik meg. Ezen »más ok« alatt csakis az uzsoravétség által károsult félnek akaratától nem függő oly ténykörülmény értetik, mely miatt ö a büntető eljárást folyamatba nem tehette, vagy mely miatt, habár az uzsoravétség elkövettetett, büntető ítélet nem hozathatott. Az eperjesi kir. törvényszék (1889. október hó 24-én, 7,563. sz. a.): Krémmel Adolf eperjesi ügyvédnek Kulman |ános ügyvéd által képviselt R. Dávid ellen a kötelezett 1,500 frtnak 50U frtra való leszállítása iránti perében következőleg itélt: Az eperjesi kir. közjegyző előtt 1883. évi 212. ü. sz. a. kiállított A. alatti okmányban kötelezett 1,500 frtnyi tőke helyett 500 frt tőke s jár. megállapíttatik, ha alperes a következő főesküt: »nem igaz, miszerint ő a felperesnek csak 500 frt értéket szolgáltatott át, nem igaz, miszerint ő az 1,500 frt értéket a 8°/o kamatot meg nem haladó kamat levonásával a felperesnek fel nem olvasta és nem igaz, miszerint az A. alatti okiratban emiitett 1,500 frtból 1,000 frt csak ugy értékadás nélkül hozzászámittatott az eredeti 500 frt kölcsön értékéhez« — le nem teendi. Az eskü letétele esetére felperes kereseti kérelmével elutasittatik stb. Indokok: A felperes által becsatolt, D. alatt nem kifogásolt okmánynyal igazolt azon körülmény, hogy a végrehajtás alatt levő követelése iránt az alperes a felperes kívánságához képest egyezkedés kérdésében szenvedőleg viselkedett, illetve választ nem adott, uzsorára vonatkozólag alperes ellen gyanút nem képezhet, mert ezen körülményből épen ellenkező is következtethető az alperes felháborodása, méltatlanul megtámadott ártatlansága miatt. Hogy a végrehajtás 1885. november hó 7-től 1888. december haváig foganatosítva nem volt, az inkább az ügy lebonyolításával megbízott dr. Glück Lipót alperesnek az ügy fenti ügyvéde — mint azt nem kifogásolt 3. sz. a. okmány igazolja — mulasztásának, mint alperes utasításának tulajdonitható, még pedig annál is inkább, hogy az állítólagos uzsoravétség elévülése a végrehajtás foganatosításával még elő nem állt, a mennyiben az elévülés a felperes ellen tett lépéseknek tudomására jutott napjától vette kezdetét csak. Az I,. K., L., M., N., O. alatti ezen peres viszonyt előzőleg alperesnek a felpereshez, mint akkori ügyvédjéhez intézett leveleiből pozitív uzsoracselekmény egyáltalában nem magyarázható ki, a mely a peres kölcsön uzsorái természete igazolására vezethetne. Mindezen körülmények a kereseti állításokra nézve félpróbának sem lévén tekinthetők, miután a hivatkozott tanuk kihallgatása esetére sem állapíttathatott volna meg az, hogy alperes tudva felperes szorult helyzetét, saját hasznára kiaknázta és miután ezen kívül sem felperes, sem alperes részéről egyéb bizonyíték nem nyújtatott, kellett a felperes által megkínált és alperes által határozott nyilatkozattal elfogadott főesküt ez utóbbinak megítélni stb. A budupesti kir. itélő tábla (1890. április hó 15-én, 59,031. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, a perköltséget kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Felperes az A. alatt csatolt okiratnak 500 frt tőkét meghaladó részét, mint az alperes által elkövetett uzsoraügyletből kifolyót, kéri érvényteleníteni, minthogy azonban az uzsoraügyletek elbírálása első sorban a büntetőbíróságok hatásköréhez tartozik ; s az ily természetű ügyletből származó keresetek folytán az 1883 : XXV. t.-c. 12. §-a értelmében a polgári bíróság az ügylet érvényessége felett csak akkor itél, ha a hivatkozott §-ban felsorolt esetek fennforognak; felperes azonban olyan más okot, mely miatt a büntető eljárást folyamatba nem tehette volna, fel nem hozott, a mennyiben a fenforgó esetben a büntető eljárás felperes állított elévülésének kérdése felett határozni is a büntető bíróság illetékes : mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani, a perköltséget a perben felmerült körülményeknél fogva megszüntetni kellett stb.'