A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - Néhány szó a hagyatéki eljárás kérdéséhez

106 A JOG. tői a másfél évi kötelező ügyvédjelölti gyakorlat nem követeltetik. A javaslat indokolásában ennek követelése igazságtalannak jeleztetik. Miért, mily okból, nem tudjuk. De az igenis világos, hogy az üdvös befolyású lenne a biró gyakorlati kiképzésére; az más eszköz által teljesen nem is pótolható ; tehát szükségesnek tekintendő. Az ügyvédi gyakorlat hiánya nem pótoltathatik azon újitás által sem, mely a törvényszékeknél, albirói állások rendszeresítésében fog állani, legalább egy évre terjedő működéssel, alkalmazással, üs pedig nemcsak azért, mivel az egy évi gyakorlat magában véve is kevés; hanem azért is, mert az alkalmazandó birák száma tekintetében csekély terjedelmű. Ez csak kis mérvben karolhatván fel a szigorúbb minősítés érvényesítését, a bírói szervezet tökéletesb kifejlesztésére lényeges befolyással nem lehet. E mellett nagy aggályokra is ad alkalmat ezen szervezési reform, midőn a törvényszékekhez kinevezendő albirák, mint ilyenek, a törvényszék összes birói teendőire, tehát az ügyérdemében i szavazási-a i s, hivatottak lennének. Aggályaink pedig nem az elnök befolyásának következményeiben, vagy ezen fiatal emberek birói meggyőződésének szabad nyilvánításában leendő feszélyezésében összpontosulnak, mert hiszen a mai generatio nem igen ismeri a szerénységet ; nem is abban állanak, hogy ezen újitás szabályozása a függetlenség, illetve localis elmozdithatlanság elvébe ütközend, a mint ezen aggályok, mint lehető kifogások, a javaslatban felhozatnak; az utóbbi elv a mi szervezési műveleteinknél ugy is egészen háttérbe szorittatik. A mi aggályaink a jogbiztosság, az igazságszolgáltatás nagy érdekeinek veszélyeztetése körül forognak. Ezekkel nem tudnók összeegyeztethetni azt, hogy azon birójelölt, ki az önálló birói pálya megkezdésére, az egyes birói functiókra alkalmasnak, képesítettnek még nem tekintetik, kinél előbb bizonyos gyakorlat elsajátítása szükségeltetik : az a törvényszék magasb hatáskörében, az ügyek érdemleges elintézésébe befolyást gyakoroljon, sok esetben szavazatával azok sorsát eldöntse. Az bizonyos, hogy ez kedvező gyakorlati iskola lenne ; a tanácsrendszer oktató lenne a kezdőkre; de a tanítás, a kiképzés céljainak nem szabad feláldozni a jogszolgáltatás alaposságát s önállását. Igaz az is, hogy ilyféle biróhelyettesi intézmények külföldön is léteznek. Franciaországban ismeretesek voltak a juges auditeurs már a mult században, a kiket a júliusi forradalom megszüntetett, mivel azokban aristocraticus intézményt véltek feltalálni. Ujabban azok helyét pótolják a substitutok s a juges suppleant-ok. De mindezek csak birói novitiatust képeztek s képeznek s csak abból neveztettek ki biroknak. Es a mi fő s lényeges, épen azon gyakorlati kiképző állásuknál fogva, a bíráskodásban szavazásban részt nem vehetnek. Ilynemű újitás Franciaországban a tervbe vett jogi reformok közt sem foglal helyet. Javaslatba hozatott a juge s t a g i a i r e intézménye oly hatáskörrel, hogy az összes birói teendőkre képesített legyen, semmiből sem zárathassák ki. a törvényszéki tanácskozásokban is részt vehessen, véleményt is nyilváníthasson, de szavazásra jogosított ne legyen.2 Különben nézetünk szerint az igazságügyi politika igényeinek csak azon gyakorlati birói iskola felelhet meg, mely ezen kiképzést az egész vonalon érvényesiti; mely annak hatályát az egész bírósági szervezetre kiterjeszti. És ennek csakis az ügyvédi gyakorlat felelhet meg. Teljes s erős meggyőződésünk, miszerint az ügyvédi gyakorlat általános igénybe vétele nélkül tökéletesb bírósági szervezetre szert nem tehetendünk. Ismeretes az angol megyei egyes bíróságok intézménye, mely a mostani khályné alatt még 1846-ban alakíttatott. Csak kisebb — 20 fontnyi — adóssági s kártérítési peres ügyekre szorítkozik s mégis ezen állásokra csak ügyvédek neveztethetnek ki és pedig csak azok, kik legalább már 7 évig practisáltak. Nem csoda azután, hogy maguk a franciák is annyira dicsőitik az angol bíróságot. »LAngleterre peut s'enorgueillir des moyens qu'elle emploie pour attirer au service de la justice les hommes les plus capables; elle ofire á TEurope un noble spectaele en attachant a ses tribunaux les jurisconsultes a E. Regnard: De 1'organisíUion judiciaire. pag 34. [ les plus réputés, et en achetant, á prix d'or, la science et les lumiers de ses douze juges de comtés.« Ezen dicsőség, kétségtelenül, nagy részt az angol ügyvédség érdeme. így van ez Franciaországban is. Itt is az ügyvédség a I bölcsője a bíróság s az igazságügy magasra emelkedettségének : »le barreau — mint a hires Pasquier mondotta — I le corps illustre, qui était la pépiniére de tous les magistrats, le barreau d'oú sont sortis tous nos jurisconsultes savants.« Már ? régi Franciaország is felismerte s értékesítette is I a jog terén, az ügyvédség s a birói intézmény közti erős összefüggést. Már a XVII. században a birói állás elnyerésére, a vizsgákon s licenciatuson kívül 3 évi ügyvédi practisálás is megkívántatott. Ezen üdvös irányt követi a mai Franciaország is. ! Az 1810. évi törvény szerint az elméleti kellékeken felül két évi ügyvédkedés követeltetik a birói állások elnyerhetésére. Néhány szó a hagyatéki eljárás kérdéséhez. Irta : CSANÁDY BÉLA, kir. közjegyző Karcagon. Az új hagyatéki eljárási tervezet még a mult 1889-iki évben \ elkészíttetett dr. W e i n m a n n Fülöp bpesti kir. közjegyző ur ' által, azonban mivel az az új örökösödési törvény értelmében volt szerkesztve, a mely örökösödési törvénytervezet az igazságügyminiszter ur által visszavonatott; a hagyatéki eljárási tervezet is visszavontnak tekinthető. Pedig egy összhaDgzatos hagyatéki eljárásra mielőbb szükség van. Ezt legjobban mi, kir. közjegyzők érezzük, a kik a hagyatéki ügyekkel leginkább foglalkozunk. Az 1868. évi L1V. t.-c. VII. fejezete, a mely az örökösödési eljárást tartalmazza, kétféle módon tárgyalja az örökösödési eljárást és pedig birói megbízás folytán, vagy pedig hirdetményi uton; a birói megbízás folytán eszközlendő hagyatéki eljárásra nézve olyan gyakorlat fejlődött ki, miszerint ottan, hol kir. törvényszékek vannak, a birói megbízást az örökösödési eljárásra a kir. törvényszéknél kell kieszközölni, a hol pedig törvényszék ] nincsen, a kir. járásbíróság az illetékes. Ezen intézkedés már magában véve nem helyes, mert minek szaporittassék a munka a társasbiróságnál olyan ügyekben, a minőkben máshol az egyes bíróságok intézkednek. A telekkönyvek hasonló állapotban valának s ezeken most már oly módon segítettek, hogy a telekkönyvi ügyeket a társas, bíróságoknál is egyes biró végezi; miért nem történhetnék ugyanez az örökösödési ügyeknél, vagyis — helyesebben — mivel azt semminemű törvény nem tiltja : a hagyatéki ügyek miért nem ruháztatnak át a járásbíróságokra ? a törvényszékek pedig ettől egyszerűen felmentetvén, más ügyek elintézésére sokkal több idejük maradna. De sokkal rosszabbul állunk a hirdetményi uton intézendő i hagyatéki ügyekkel. Ez egészen megszüntetendő lenne. Hány eset van olyan, hogy örökösök hirdetményi uton egészen elüttetnek jogos igényeiktől, különösen az alsóbb néposztálynál, a kik a részükre kikézbesitett végzéseknek értelmét j sem tudják venni s egészen más dolgot olvasnak ki a végzéseki bői, mint a mit azok valójában tartalmaznak? ezt csak azok tudják, a kik ilynemű ügyükkel gyakran foglalkoznak; mennyi j vagyoni romlásnak s tömérdek pernek veti ez meg az alapját, mig ha általában minden hagyatéki ügy — még az is, a hol egynél több örökös nincsen — tárgyalás, illetve örökösi nyilat! kozattétellel szavatoltatnék be s a hol minden kérdés kellőleg okmányoltatik, ezen nehézségek mind elesnének. Hogy mikor fog az új örökösödési törvény s ezzel karöltve az új hagyatéki eljárás is elkészülni ? azt voltaképen megmondani s előrelátni nem lehet, de meg ha elkészül is, vájjon el fo°-e fogadtatni s nem lesz-e akkor ismét egy új áramlat, a mely azt ismét a végtelenségig elhátráltatja? Ez bizonyára a jövő titka. Nézetem szerint tehát mindaddig, mig ugy az örökösödési törvény, mint az örökösödési eljárás elkészül, hogy uoy a felesI leges perlekedésnek eleje vétessék, valamint a társasbiróságok is ; egy tekintélyes és felesleges munkától megkíméltessenek, egy ; rövid novellával a bajon segíteni célszerű volna az által, 'ha°a hagyatéki eljárás általában a kir. járásbíróságok ügykörébe'utaltatnek, a hirdetményi uton eszközlendő örökösödési eljárás pedig végleg megszüntettetnék. Mindig az a panasz, hogy a társasbiróságok nem győzik a munkát; nó tehát itten volna az alkalom helyzetükön könnyíteni. A jelenlegi hagyatéki eljárás kérdéséhez még egy pár szót óhajtok szólani. Jelenleg azon gyakorlat fejlődött ki, hogy a bíróságok az örökösöktől — a hagyaték átadása előtt — százalékleveleiket beszedik s azokat nekik nem kézbesitik vissza, pedig igen jól tudják, mily görcsösen ragaszkodik — leginkább a szegény osztály — százalékleveléhez s nagyon is helyesen teszi, mert í pénzügyi administratiónk nlellett erre nagy szükség is van'; hogv