A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - A vaspálya felelőssége és a res judicata

A J O Gr. »jelentéktelen« bűnesetről szólott, de a vizsgálat fejleményeiben felette fontossá nőtte ki magát. A sok közül fölemlítem példa gyanánt a néhány év előtt Kolozsvárit, Szekernyés István és gazdasszonyán elkövetett kettős gyilkosságot. A vizsgálat tettes hiányában beszüntettetett. Ez után évek raulva panasz adatott be M. A. vámszedő ellen egy 18 frtos zsebóra elsikkasztása miatt. A tettét tagadó gyanúsítottnál a vizsgálóbíró házkutatást tartott, mely alkalommal meg is találta az órát, de egyszersmind magára vonta a figyelmét több gyanús tárgy, melyekhez hasonlókat a meggyilkoltaktól elraboltak volt. Az éleslátású, tapasztalt vizsgálóbíró folytatta a házkutatást és pedig eredményesen. Nagyobb mennyiségű rabolt ingóságot talált meg. Az azonnal foganatosított letartóztatás után megindított erélyes nyomozat folyamán kiderült a gyilkosság valószínű tettese s jogérvényesen el is Ítéltetett. Hány eset van arra, hogy az első bejelentés kisebb lopásra vonatkozik s az erélyes, tapasztalt biró által vezetett vizsgálat kideríti, hogy a vádlott veszedelmes szokásos tolvaj és bűncselekményeinek még egy egész hosszú sorozata kerül napfényre. De mindezek mellett meg van még az a baj is, hogy sok esetben a kevésbé fontos kifejezésnek igen elasztikus értelmezés adatik. Melyek legyenek a kevésbé fontos bűnesetek ? Véleményünk szerint valamennyi bűntény büntetőjogi szempontból fontos, mert nemcsak egyesek jogát sérti, hanem zavarja az összes polgárság nyugalmát, a jogbiztonságot. Ha létezhet valamelyes és bár csak némileg indokolt jogcím a kivételekre, tán megengedhető, hogy az inditványi bűncselekmények vétessenek a kivételek sorába, ezek között is azok, a hol az indítvány visszautasítható. Úgyde a mindennapi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gyakorlatban másként értelmeztetik a »kevésbé fontos« fogalma és a jegyző-vizsgálóbirák megbízatnak gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, gyújtogatás, súlyosabb lopási esetek vizsgálatával, mint a már emiitett törvényszéknél is tapasztaljuk. Minthogy tehát a büntető igazságszolgáltatás s egyszersmind ! magának az államnak is az érdeke megköveteli, hogy a bűn- ', tettesek üldözésében az állam a lehető legnagyobb erélyt fejts 3 ki s minthogy az állam a polgárokkal szemben eme kötelességét í másként nem teljesítheti, mint a bünkutató hatóságok megfelelő ' szervezésével: a közérdek kívánja, hogy a birói és ügyészi szer- 1 vezet törvényes rendezése alkalmával eme fontos érdek kellően szem előtt tartassék. A vaspálya felelőssége és a res judicata. Irta: REINITZ JÓZSEF budapesti ügyvéd, a m. kir. államvasutak jogügyi osztályának főnöke. A vaspálya felelősségéről alkotott 1874. évi XVIII. t.-c. 5. §-a következőleg rendelkezik: »A kötelezett vaspálya-vállalat az évi járadéknak bíróság általi megállapítása után is jogosítva van annak megszüntetését vagy alábbszállitását kérni, ha azon körülmények, melyek a megállapítás indokául szolgáltak, lényegesen megváltoztak. Hasonlóul jogosítva van a sérült is az évi járadék felemelését, vagy ha az megszüntettetett volna, annak i újabb megítélését kérni, ha azon körülmények lényegesen meg- ! változnak, melyek annak megállapításánál, lejebbszállitásánál vagy megszüntetésénél irányadók voltak.« Eképen intézkedik a német birodalmi 1871-iki törvény 7. §-ának második alineája is : »Der Verpflichtete kann jederzeit die Aufhebung oder Minderung der Rente fordern, wenn diejenigen Verháltnisse, welche die Zuerkennung oder Höhc der i Rente bedingt hatteD, inzwischen wesentlich verándert sind. ! Ebenso kann der Verletzte, sofern er den Anspruch aufSchadenersatz innerhalb der Verjáhrungsfrist (§. 8) geltend gemacht hat, jederzeit die Erhöhung oder Wiedergewáhrung der Rente fordern, wenn die Verháltnisse, welche für die Feststellung, Minderung oder Aufhebung der Rente massgebend waren, wesentlich verándert sind.« Ugyanezen elvi álláspont érvényesült már korábban a porosz Landrecht szabályaiban (I. r. 6. c. 119. §.); »Sobald der Herechtigte, der Verletzuug uugeachtet, durch Anwendung seiner körperlichen und Geisteskráfte zu einem wirklichen Erwerbe gelangt, so muss derselbe auf die nach §§. 115, 116, 117 zu , leistende Entschádigung abgerechnet werden.« (V.ö. E n t s c h e i d. R. O. H. G. 8. k. 370. 1.) A svájci 1875-iki törvény lényegileg eltér ugyan a magyar és a német törvény rendeletétől, de azért abban is szabályozást nyert azon elv, hogy a vaspálya elleni kártalanítási igények tekintetében a kártérítés összege nem szabható meg mindig végérvényesen, hanem a körülmények változásával az is megváltoztatható. »Wenn im Momente der l'rtheilsfállung — rendeli a svájci törvény 6. cikke — die Folgen einer Körperverletzung nóch nicht genügend klar vorliegen, so kann der Richter ausnahmsweise für den Fali des nachfolgenden Todes oder einer VerschlimmeruDg des Gesundheitszustandes des Verletsten eine spátere Rectificirung des Urthels vorbehalten.« (V. ö. Wysz: »Die Haftpflichtfrage nach dem in der Schweitz geltenden Rechle.«) ' Kérdés már most, hogy a jogerős Ítélet későbbi módosiI tásának, revisiójának megengedése nem involvál-e szakítást az ! Ítélet végérvényességének (res judicata) elveivel. A jogrend egyedüli biztositéka az ember individuális jól— ! létének. A jogrend feltétlen követelménye a birói ítélet azon 1 hatálya, mely a res juidcata kifejezésével jelöltetik meg. Mert i habár kétségtelenül baj az, ha valamely concret esetben a jogtalanság ily módon joggá változik át, de azért ennél még nagyobb baj volna, ha a perlekedésnek, a jogi és vagyonviszonyok bizonytalanságának soha vége-hossza nem lenne. (V ö. S a v i g n y : »Systenc«, VI. 280. § ) Az in judicium levezetett jogviszony helyébe lép az ítélet rendelkezése, és a res judicata pio veritate accipitur, úgyannyira, hogy a biró a hozott Ítéletet még akkor sem változtathatná meg, ha meg volna győződve arról, hogy helytelenül itélt. A megindított eljárás mozgása megszűnik, elérte célját, az ügy nyugalomba lép és csak a törvénybe statuált rendkívüli perorvoslatok alkalmazásával vehető ismét új tárgyalás és elbírálás alá. A jogerős birói Ítéletnek hatálya — mondja a kir. C u r i a 1884 április 2-án 5,535/83. sz. a. hozott Ítéletében — kizárja azt, hogy az annak alapjául szolgált viszony a törvényadta perorvoslaton kivül újra tárgyalás alá vétessék és kizárja azt is, hogy az ítélet állal nyert jogot gyakorló fél eljárása, még ha az által az ellenfélnek rövidség okoztatott is, jogellenes cselekménynek avagy mulasztásnak minősíttessék. (Curiai döntvények és elvi j. hat. I, f. »Magyar Igazságiigy«.) Azon revisio azonban, melyet a vaspálya felelősségéről szóló torvény statuál, nem a birói határozat által, a biró hibás eljárása, vagy a peres fél mulasztása köveikeztében okozott sérelem orvoslását célozza. Ezen revisio tehát a perrend szabályai értelmében perorvoslat jellegével nem btr, mert ugy a rendes, mint a rendkívüli perorvoslat feltétele mindig egy sérelem, melyet egyik fél a másik irányában valamely birói határozat helytelensége által szenved. (V. ö. Halmos sy: »A nyilv. és szób. polg. peres eljárás elvek, 187. §.) Ha a kártérítés, az évi járadék korábbi megállapítása, az összeg magasságára nézve a feleknek vagy a bírónak jogi vagy ténybeli tévedésén alapul, ha az ügy elhatározására befolyást gyakorló ténykörülmények figyelmen kivül hagyattak, vagy ha a törvény tévesen, helytelenül lett értelmezve : ugy ily esetekben perorvoslatnak helye lehet, de a baleseti törvény 5. §-ában a járadék felemelésére vagy lejebbitésére vonatkozólag szabályozott igény nem érvényesíthető. Azon álláspont (v. ö. E g e r : »Reichs-Haftpflicht-Gesetz«, 536. 1.) tehát, a mely szerint a res judicata tekintélye olyképen óvatnék meg, hogy a törvény intézkedése visszahelyezési jogorvoslatnak (in integrum restitutio) construáltatik, alapjában téves. A római egyházi és a közönséges német jog, sőt a francia jog (Code civil 1,117. és 1,304 -1,314. c.) is ugy fogta fel a visszahelyezés intézményét, mint a szoros jog és a méltányosság közti kiegyenlítési módot, mint az igazság reactióját a fennálló jog szigorával szembín (v. ö Puchta: »Instit.« II. 177. §.) A méltányosság elveiből folyólag az nemcsak oly sérelem jogi hatályának megszüntetése végett alkalmaztatott, melyet a sértett fél törvénykezési cselekvény folytán szenvedett, hanem minden oly esetben, midőn a hátrány valamely jogviszony keletkezésében gyökerezik. Ellenben a baleseti törvény által rendelt változtatása az Ítéletnek nem a méltányosságban leli alapját, hanem a szigorú jog szabályaiban. Mert kártérítést a károsult csak oly mérvben köv ítélhet, mint a mely mérvben kárt szenvedett. »Es soll der Unterschied ausgeglichen verdén — mondja W i n d s c h e i d, — welcher stattfindet zwischen der gegenwártigen Vermögenslage einer Person und derjenigen Vermögenslage, in welcher diese Persou sich befinden würde, wenn was geschehen ist, nicht geschehen wáre, oder wenn geschehen ware, was nicht geschehen ist.« (Lehrbuch des Pandektenr. II., 257. §.) A visszahelyezés továbbá határozott negatiója a változtatásnak. A múltba nyul vissza Nem a korábbihoz hasonló, hanem ugyanazon állapot helyreállítását célozza, mely korábban létezett. Fllenben a baleseti törvény 5. §-ában szabályozott intézmény nem az Ítélet előtti jogi cselekvényekben leli alapját, hanem a változott és utólag beállott körülmények folytán rendeli a törvény a kártérítés összegének újabb megállapítását. Habár azonban ezek szerint a törvény intézkedése, az évi járadék felemelésére, illetve lejebbitésére irányuló kereset perorvoslatnak nem minősíthető, azért az eltérés azon szabálytól hogy a res judicata nem módositható, mégis csak látszólagos, mert a törvény által szabályozott kereset a különben kötelező ítélet módosítására vonatkozó sajátságos anyagi jognak a folyománya. A jogerős ítélet ugyauis nem statuál új kötelmi alapot, nem teremt új igényt; nem egyéb az, mint a keresetileg érvé nyesitett igény birói elismerése, illetve alaptalanságának végleges megállapítása. A római jogforrásokban (v. ö. YV i n d s c h e i d, i. m. I., 129. §., 2. jegyzet) akadunk ugyan oly felfogásra, mely szerint az ítélet, önálló causának jeleztetik: »obligatio, quae ex causa judicatí descendit«, azonban a res judicata lényegében a felek jogviszo-