A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére. 4. [r.]

A JOG. UH III. i E kérdést a »J o g« f. évi 4. számában G a á 1 Gyula kir. aljárásbiró ur két ellentétes táblai határozat következtében veti fel. A/, első helyen közölt 5,374/890. I. sz. táblai határozat tel- ! jesen törvényszerű. A második 8,114/890. I. sz. táblai határozat is részben szintén törvényszerű, részben azonban ellenkezik az J előbbivel. Törvényszerű ez utóbbi azon részében, melylyel a kir. telekkönyvi hatóság árverési végzését megváltoztatta az^al az indoko- I lássál, hogy az elárvereztetni kért ingatlan több tulajdonostársnak ' határozatlan részbeni tulajdonát képezi, árverést kérő j tulajdonostárs pedig a többiek beleegyezését nem igazolta. Azonban nem törvényszerű e határozatnak azon további rendelkezése, hogy az árverést kérő tulajdonostársat kérelmével teljesen elutasította. E határozatnak törvényszerűen ugy kellett volna hangzania, hogy az árverési végzés megsemmisíttetik s a telekkönyvi hatóság előbb az arány megállapítására és ennek jogerőre emelkedése után az árverés szabályszerű elrendelésére utasittatik. Mert tulajdonával ki-ki szabadon rendelkezhetik s e tekintetben a végrehajtási eljárás 204. §-a sem állítván fel korlátokat, az önkéntes árverést tulajdonostárs is kérheti; teheti ezt még akkor is, ha ez által a végrehajtási eljárás 156. §-ának alkalmazása folytán egyúttal a többi tulajdonostársak jutaléka is árverés alá kerül; miután sem a 204., sem a következő §-ok még a 156. §-ra való tekintetből sem állapítanak meg kivételt. Igaz, hogy a 156. §. gyakrabban sértheti a tulajdonostársak érdekét, de ha már törvény, akkor ennek alkalmazását esetenkinti méltányossági okok nem akadályozhatják. Ha ily méltányossági i'kok kényszer-végrehajtás esetén a végletekig figyelembe nem vehetők, akkor nem vehetők figyelembe az esetben sem, midőn az önkéntes árverés a bírói árverés hatályával, tehát quasi kényszer végrehajtás jellegével bir. Ks igy a második helyen idézett táblai határozat érintette esetben is a végrehajtási eljárás löt). §-a feltétlenül alkalmazandó; tekintettel azonban arra, hogy árverés csak határozott jutalékra rendelhető el s az érintett esetben határozatlan arányú részekkel van dolgunk, az arány a 143. §. rendelkezéseihez képest előbb megállapítandó. , Mindamellett önkéntes árverés esetén a tulajdonostársak mellett felhozható méltányossági okok nagyobb tért kívánhatnak s a végrehajtási eljárás 204 —207. §-ai csakugyan enyhébbek lehetnének. Szigorú törvénymagyarázattal azonban igy is lehet némi érvényt szerezni a társtulajdonosok érdekében felhozható méltányossági okoknak. Ha kizárólagos telekkönyvi tulajdonos az önkéntes árverést kérő, akkor a végrehajtási eljárás 204 — 207. §-ai feltétlenül alkal- j mázhatok, mert hát másoknak jogai nem érintetnek, nem sértetnek. Ha azonban az önkéntes árverést kérő csak hányadrészes tulajdonostárs és birói árverés joghatályával kéri, akkor különbség teendő: 1. kényszervégrehajtás esetén alkalmazandó volna-e a 156. §. vagy nem ? és 2. árverést kérő jutalékát terheli-e zálogjog vagy sem ? Az első kérdésnél, ha a 156. §. kényszer-végrehajtás esetén sem volna alkalmazható, akkor a társtulajdonosok semmi sérelmet nem szenvedvén, az árverés feltétlenül elrendelendő. De ha a 156. §. alkalmazást találna, akkor figyelembe veendő a második kérdés is és ha az árverést kérő jutaléka zálogjoggal van terhelve, a végrehajtás szintén elrendelendő, mert ez esetben az árverés a birói árverés jellegét vévén fel, a 156. §. is alkalmazandó : ha pedig törvény alkalmaztatik, akkor mások törvényellenes sérelmet nem szenvednek. Ha azonban az árverést kérő jutaléka zálogjoggal nincs terhelve, akkor az árverés voltaképen nem is birhat birói árverés joghatályával, mert nincs ok rá ilyennek lennie ; inkább oly jellegű, mintha legfőbbképen a vagyon- j közösség megszüntetését célozná, úgyde a vagyonközösség megszüntetése külön birói eljárásnak lévén tárgya, ezt a 204. §. örve alatt kijátszani nem szabad, nem lehet; ez esetben tehát az árverés sem rendelhető el. De nem rendelhető el akkor, ha az árverés a zálogjogok érintetlen hagyásával kéretik ; mert ez esetben per analógiám a 156. §. szintén alkalmazandó volna, lévén árverésről szó. úgyde a 156. §. voltaképen kényszer-végrehajtások esetére alkottatott s igy a törvényszakasz maga magával ellenkezésbe jővén, alkalmazását már e körülmény mintegy jogi absurdummá tenné; másrészt azonban itt is vagyonközösség megszüntetése látszik bár rejtett, de mégis főcélnak lenni. A törvényt én igy magyarázom s azt hiszem, hogy midőn ezt teszem, helyes uton járok. Mindamellett nem tagadhatom el azon aggodalmamat, hogy midőn e törvénymagyarázat mellett az árverés csakugyan nem volna elrendelhető, azért a tulajdonostársak érdeke még sincsen kellően megvédve. Mert hiszen sokkal köny- i nyebb az árverést kérni akarónak előbb megterhelni saját jutalékát s az árverést birói árverés joghatályával kérni, hogy igy aztán • árveréshez jusson, mint költségesebben és hosszadalmasabban vagyonközösségi pert lejártatnia. De lege f erenda szólva, lehetne ugyan a társtulajdonos önkéntes árverés kérhetési jogát korlátozni, csakhogy az erre nézve pro és contra felhozható érvek már kivül esnek a címben felvetett kérdés megvitatásának keretén. Ncma Ede, Báitffy-Hunyadmt. I Ausztria és külföld. Némel birodalom. EIszász-Lotharingia. Telekkönyvek. Kataszter. Vizjog. Az unifikáció nagy művelete az elfoglalt francia tartományokban napról-napra előbbre halad. Es arra különösen a jogintézvények használtatnak, melyek a leghatályosabb eszközt nyújtják mindenütt az államegység eszméjének megvalósítására. Ez történik most a telekkönyvi intézménynyel. Az ingatlanok tulajdonjogi átíratására s a jelzálogokra vonatkozó, mindenesetre hiányos s elmaradott francia törvényhozás mellőzésével, a porosz törvény telekkönyvi intézményei fognak Elszász-Lotharingiában életbeléptetni. Az ez iránti törvényjavaslat most van tárgyalás alatt a »Reichsland« országos bizottsága előtt. Alapkiindulási pontja az, hogy ott is a modern telekkönyvi rendszer, kapcsolatban a kataszterre], mielőbb behozattassék. További irányelvei leendnek : hogy az általános s törvényi — hallgatólagos — jelzálog megszüntettessék ; minden ingatlan változások telekkönyvi bejegyzést szükségeijenek a nyilvánossá tétel hatályával; a francia eddig megtartott átiratási formaságok újakkal cserélteinek fel; a tulajdoni átíratás a kataszterbe csak ugy engedtetik meg, ha az illető mint tulajdonos a telekkönyvbe már bevezettetett; az átruházásokhoz a közjegyzői okirat mellőzhetlen kellék; a kötelező telekkönyvi beiratások tárgyai: az ingatlanok, a bányatulajdon, szolgalmak, hosszasb bérletek, jelzálog, elsőbbségi jogok s a rendelkezési korlátok. A telekkönyvek vezetése, kapcsolatban a jelzálogokkal s a kataszteri okiratok kezelése s őrizete a járásbíróságok körébe sorozandó. P21őzőleg a telekkönyvek csak azon községekben hozatnak be, melyekben a kataszter már rendezve van, a többiben ideiglenes registerek nyittatnak. Különös gond fog fordíttatni arra, hogy az illetők érezhetőleg ezen reform folytán ne terheltessenek A megkívántató hivatalos munkálat ingyenes leend; az iratozási díjak felette csekélyek ; a meghatalmazások bélyegmentesek lesznek. Ezen unifikációra vonatkozólag még egy jogi mozzanatot érdemes kiemelni. Es ez a vízjogi szabályok egyöntetűségének előállítása Elszász-Lotharingiában. Most fekszik az országos bizottság előtt azon törvényjavaslat is, mely a vízjogi törvény átalakítására vonatkozik. A fraucia codexnek rendelkezései legnagyobbrészteltöröltetnek; jogelvei helyébe újak állíttatnak fel, nevezetesen a vízparti birtokosok tulajdonjogára nézve. Helyükbe lépnek a most érvényben lévő német törvények, különösen azok, melyek a dél-német részeken uralkodnak. A német Reiclisgericht 1890. évi ügyforgalma. A német birodalmi legfelsőbb törvényszék előtt 1890. évben következő ügyforgalom fejlődött ki. A bűnvádi eljárásban 4,1 '35 revisionális ügy jön elő, mikből: 3,728 elintéztetett. 350 kérvény elvettetett s 3,311 itéletileg döntetett el; az esküdtszékek ellenében 163 s a törvényszékek ellen 3,148 revízió rendeltetett. Polgári rendes per 1,749 jött be 1890. év folyamán; váltó 13, házassági s nagykorúsitási ügy 78. 1,V65 szóbeli tárgyalás tartatott. 1,144 revízió elvettetett. Feloldó ítélet visszaküldéssel 500 hozatott. Patent ügy 37 volt s elintéztetett 24. A revízió alá tartozott ügyek elintézési időtartama a következő volt: egy hónapnál rövidebb ideig tartott 12 per; 1—2 hónapig: 236; 2—3 hóig: 470; 3 — 4 hónapig: 443; 4-6 hóig: 679; 6 hóig s azon túl 4 per. Az érdemleges — vitásügyi — végitélettel eldöntött perek közül: 529 három hónapnál rövidebb ideig tartott; 926 per háromtól hat hóig; 72 per hat hótól 12-ig folyt. Három per olyan is volt, mely egy-két évi időt vett igénybe. Az összes ügyekben 795 panasz fordult elő, melyekből csak 144 fogadtatott el s 599 indokolatlannak találtatott. Nyilt kérdések és feleletek. Telekkönyvi kérdés. Előfordult concret eset alkalmából, mely jelenleg felsőbb birói eldöntés alatt áll, a következő telekkönyvi kérdést, midőn becses lapjukban közéteszem, a »J o g« munkatársait és olvasóit tisztelettel felkérem, hogy arra nézve nyilatkozni szíveskedjenek. Bekebelezhető-e a telekkönyvi tulajdonos ellen az ingatlannak általa eladott felerészéig vevő javára a tulajdonjog azon esetben, ha ezen eladást megelőzőleg végrehajtási jegyzőkönyv alapján az egész ingatlanra egy harmadik személyt illető vételi jog lefoglalása vau feljegyezve a B. lapon és midőn egyidejűleg foglaltató részéről a már feljegyzett vételi jog érvényesítése céljából, illetve az egész ingatlan tulajdonjogának megítélése iránt a perindítás a telekkönyvi hatóság előtt igazoltatott, ezen tulajdoni per azonban, mert azt az illető nem kérte, fel nem jegyeztetett? Kálnay László, köz- és valtó-iigyiiéd, kir. tszéki jegyzi. Vegyesek. A budapesti kir. táblán ez idő szerint rendkívüli erőmegfeszitéssel dolgozuak azon, hogy az új táblákhoz elküldendő ügyek elkülönítése kellő időben és pontosan megtörténhessék.