A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 11. szám - Vásári bíráskodás - A decentralizáció

42 bármelyikével külön fogna kötni, őket közösen illetehdi vagyis e tekintetben egymással társas viszonyba léptek; a kereset alapját tehát az emiitett megállapodás vagyis szerződés képezi. A jogalap tehát a keresetben elő van adva, azon körülméuy pedig, hogy a kereset az Ítélet utáni kincstári illeték és a perköltségek kivételével közelebbről meghatározott értékre való követelést s ennek folytán oly intézkedésre irányuló kérelmet, hogy alperes meghatározott idő kitűzése mellett végrehajtás terhe alatt köteleztessék valaminek teljesítésére, nem tartalmaz, annak elutasításának indokul nem szolgál, mivel felsőbb bírósági határozattal már kimondva lett, hogy olyan ítélet hozatala, melyben egyik fél sincsen valamely kötelezettségnek végrehajtás terhe alatt s határidő kitűzése mellett teljesítésére kötelezve, törvényes akadályba nem ütközik. Felperes ugyanis jelen keresetével az abban előadott s állítása szerint a felek közt 1888. év elején létrejött megállapodás alapján alperes által ezen megállapodás után a m. kir. dohányjövedéki igazgatósággal külföldi dohányok eladása, illetve megvétele tekintetében kötött s jövőben kötendő ügyletekre nézve alperes cég egyenjogositott társának kéri itéletileg magát elismertetni, ezúttal minden további közelebbről meghatározott értékkövetelés nélkül. A keresetnek ily alakban lett előterjesztése provokálja előtérbe azon kérdés elbírálását, hogy a kereset, mint ilyen, mely egyedül csak társas viszony elismeréséhezi jogosultság kimondására van irányozva, közelebbről meghatározott értékkövetelés nélkül önálló keresetkép elfogadható s így bírói eljárásra alkalmasnak tekinthető-e vagy nem .J Kétséget nem szenved, hogy ha a jelen kereset tárgya közelebbről meghatározott értékköveteléssel kapcsolatba hozatnék, annak hely adandó volna s perrendellenesnek nem tekintethetnék. Ha már most közelebbről meghatározott értékköveteléssel kapcsolatban egy keresetben a kérdés birói intézkedés tárgyát képezheti s ez esetben is első sorban a társas jogviszonynak kell megoldást nyerni, mert ennek bíróilag lett ki- vagy ki nem mondásától függ ezt követőleg az értékkövetelésnek meg- vagy meg nem ítélése, akkor ebből folyólag önkénytelenül azon kérdés merül fel, hogy külön, önállóan, előzetesen miért nem volna ezen jogkérdés kimondása az esetleg ebből eredhető vagyoni, vagyis értékkövcteléstől elválasztottan érvényesíthető. Akadályozza-e ennek önálló keresetbe'i érvényesítését, az érvényesülés esetében abból eredhető vagyoni kérdésnek elválasztása, avagy az ebből eredhető vagyoni kérdés, illetve értékkövetelés nem volna-e utóbb értékesíthető emez nélkül .J Mind a két kérdésre nemmel kell feleletet adni. Tekintve már most, hogy a dolog természete szerint nem létezik oly okszerű egybefüggés, a mely lehetetlenné tenné és igy kizárná a jogmegállapitásnak az ebből eredhető értékköveteléstőli különválasztását; tekintve továbbá, miszerint törvényes intézkedés nem forog fenn, mely az ily perelőkészítő keresetnek önállóan leendő érvényesítését akadályozná, mert épen az által, hogy törvénykezési eljárásunk a praeiudicialis keresetekről nem intézkedik, azokra vonatkozólag tilalmi intézkedést sem tartalmaz : ennélfogva a kereset mint törvénybe nem ütköző birói eljárás alapjául elfogadandó volt annyival is inkább, mivel a m. kir. Curia 5,806. 1885. sz. határozatával kimondotta,. miszerint felperes jogosított keresetlevelében egyedül szerződési jogának birói ítélet általi megállapítását kérni, mely esetleg neki kártalanítási alapul szolgálhasson. 1886. nov. 12-én 36. sz. a. kelt teljes ülési határozatával kimondotta pedig ugyancsak a m. kir. Curia, hogy valamely jogviszony létezésének vagy nem létezésének birói elismerését mindenki, a ki erre nézve jogi érdekeltségét beigazolja, önálló praeiudicialis keresettel szorgalmazhatja. Felperesnek tehát a per tárgyát képező jogviszonyhozi érdekeltségét pedig alperes tagadásba nem vette. Meg van tehát a jogi érdekeltség is, mert a jogviszony megállapithatása esetében előáll az ebből keletkezhető vagyoni érdekeltség, vagyis a közelebbről meghatározható értékkövetelés, a mi okszerűen onnan következtethető, hogy alperes elleniratában nem vette tagadásba, sőt azon védekezésével, miszerint saját utánjárása sikeres lön, ámde ezt nem felperes cégnek köszönheti, mivel ez saját érdeme, beismeri, hogy a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal külföldi dohány adásvevése tekintetében szerződésre lépett és igy azon eset, melyre vonatkozólag a felek között a társas viszony állítólag létrejött, bekövetkezett. Tehát felperes az ezen esetre vonatkozó társas viszonyának érvényesítésére érdekeltségénél fogva jogosultnak tekintendő. Ezek folytán a kereset alaki hiánya és perrendellenes volta miatt emelt kifogások mellőzendők voltak. A per érdemét illetőleg alperes ta Sadta a keresetbeli azon állítást, miszerint peres felek közt oly megállapodás jött volna létre, hogy valamennyi ügylet, mely a m, k. d ohányjÖvedéki köz.ponti igazgatósággal külföldi dohán yok eladása, illetve megvételére nézve fogna köttetni, tek/fitet nélkül arra, vájjon az igazgatóság ily ügyleteket peres felekkel együttesen közösen, vagy bármelyikkel külön fogna kötni, azok közösöknek fognak tekintetni s hogy e tekintetben p-^res /elek társas viszonyba léptek és a kötendő ügyleteket közös számlára fognák vezetni. Ezen tagadással szemben felperes keresetbeli állítása beigazolása tekintetéből, egyéb bizonyíték hiánya miatt, a főeskü általi bizonyítást vette igénybe s megkínálta alperes cég mindkét beltagját a főesküvel arra nézve, hogy köztük a keresetben általa jelzett szóbeli megállapodás nem jött létre. Minthogy pedig alperes cég előzetes tiltakozás után ugyan, de a menny'ben annak szüksége mégis fenforogna s ennek folytán azt a bíróság megítélendőnek tartaná, mindkét beltagja személyében elfogadta : ennélfogva az Ítélet rendelkező részében szövegezett főesküt alperes cég mindkét tagja részére odaítélni s az Ítélet rendelkezését attól, illetve annak alperes cég mind a két beltagja által leendő levagy le nem tételétől föltételezni kellett. Az eskünek alperes cég mindkét tagja által leendő letétele esetében, felperes keresetbeli állítása beigazolást nem nyervén, keresetével — mint igazolatlannal — elutasítandó volt; ellenkező esetben azonban — alperesi tagadással szemben - beigazoltnak volt veendő, hogy peres felek között, a keresetben említett megállapodás s az ezen alapuló társes viszony létrejött; minek következményeként alperes cég által, a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal, külföldi dohányok eladása- illetve megvételére nézve kötött s jövőben kötendő ügyletekre nézve, felperes céget alperes cég egyenjogositott tagjának itéletileg elismerni kellett. Ezt azonban csak az Ítélet rendelkező részében szövegezett főeskütől föltételezetten lehetett bíróilag elismreni; mert habár alperes elleniratában beismeri is, hogy 1888. év elején felperes céggel, a kincstár számára külföldi dohánybevásárlásra vonatkozó ügyletek megkötése tekintetében beszélgetett s az esetre, ha a kincstár a dohánybevásárlás és eladásokat bizomány útján fogná eszközölni, felperessel társas szerződésre is lépett: ezen körül ményre vonatkozó beismerése nem vonatkozik a felperes által vitatott megállapodás és ezen alapuló társas viszonyra. Alperes ugyan a főeskü általi bizonyitást ellenezte s annak mellőzésével a kereset elutasítását kérte; mivel az állítólagos szerződés létrejöttéhez megkívántató komoly akarat nyilvánítása ki van zárva, a külső bizonyítási eszköz hiánya miatt: mivel továbbá a főeskü nem döntő ténykörülményre, vagyis a szerződés kezdése és végződésére vonatkozik. Alperes ezen érvelése kellő méltatásban azért nem részesülhet, mert azon körülmény, hogy peres feleknek a szerződés létrejöttéhez megkívántató komoly akaratnyilvánulásuk Írásba foglalva nem lett s hogy az külső bizonyítási eszközzel nem igazolható, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szerződés peres felek között ennek dacára létrejöhetett és ezen oknál fogva felperes a főeskü általi bizonyítást a perrendtartás 230. §-a alapján igénybe vehette s azt alkalmazni kellett jelen esetben annyival inkább is, mivel a kereskedelmi törvény 311. §-a rendelkezése szerint kereskedelmi ügyletek érvényességéhez a törvényben kijelölt esetek kivételével, mely kivételek közé a per tárgyát képező ügylet nem tartozik, azoknak írásba foglalása nem szükséges: felperest tehát a főeskü, mint perrendszerű bizonyítékának alkalmazásától elütni nem lehetett. A megítélt eskü pedig döntő ténykörülményre, nevezetesen arra vonatkozik, hogy peres felek közt a felperes által állított, alperes által pedig tagadott megállapodás s ezen alapuló társas viszony létrejött-e vagy nem? Nem fogadható el alperes azon érvelése, hogy a döntő körülményt jelen esetben a szerződés kezdődő és végződő időpontja képezné, mert ugy a kereset, mint az eskü szövegéből kitűnik az, hogy a megállapodás a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal esetleg kötendő egyes ügyletekre, tehát alkalmi egyesülésekre vonatkozik, mely alkalmi egyesülés érvénye a dolog természete szerint a megállapodás létrejöttével kezdődik; effektuálhatása azonban a felek közt létrejött megállapodásban jelzett esetek bekövetkezésétől, vagyis a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság azon elhatározásától van feltételezve, hogy ez peres felekkel külföldi dohányok eladása, illetve megvétele tekintetében szerződést köt-e vagy írem ? Tehát a jelenbenihez hasonló alkalmi esetekre vonatkozó egyesülés időpontjának fix meghatározása nem lényeges, mert a mint a megállapodásban jelzett esetek bekövetkeznek : ezekre vonatkozólag foganatba jön az alkalmi egyesülés minden egyes esetre vonatkozólag; épen ezen körülmény tanúsítja alperes tagadásával szemben az alkalmi egyesülés fenforgását. Nem mondható tehát a föntebbiek szerint a megállapodás kezdet- és végnélkülinek már a dolog természete szerint, valamint még azért sem, mert az nem vonatkozik a kir. kincstárnak összes dohányelárusitási, illetve vételi ügyleteire, hanem csak a peres felek bármelyikével kötendő külföldi dohány adásvételi ügyletre : hogy pedig ezen ügyletek mennyisége és mérve számszerű meghatározást nélkülöz: ezen körülmény magában véve, a megállapodás érvénytelenségére befolyással ninesen. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét azzal a módosítással, hogy az alperes cégnek megítélt főeskü le nem tétele esetén felperes céget azon ügyletekre nézve ismeri el alperes cég egyenjogú és egyenlő kötelezettségű társának, melyeket alperes cég a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal külföldi dohánvoknak ez utóbbi részére való eladása iránt 1888. év eleje óta kötött, vagy jövőben kötni fog, egyebekben helybenhagyja. Okok: A törvénykezési rendtartás nem zárja ki sehol, hogy felperes keresetében marasztalási kérelem előterjesztése nél| kül, pusztán valamely jog vagy jogviszony létezésének birói meg-