A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 10. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 9. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 10. számához. Budapest, 1891. március 8-án. Köztörvényi ügyekben. A uö férjétói tartásdíjat követelhet az esetre, lia ennek sérelmes magaviselete folytán tényleges különélésre van kényszerítve. Eme jogán ama körülmény mit sem változtat, hogy az unitárius vallásra áttért alperesre nézve a házassági kötelék egyoldalúan felbontatott. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság: A kir. járásbíróság hatásköre teszállittatik, felperes keresetével ezúttal elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét a tartásdíj iránt azon az alapon indította meg alperes ellen, mert ez öt az érseki főszentszék^ Ítélete dacára végleg elhagyta, sőt az unitárius hitfelekezetre térvén át, e felekezet alpapi szentszéke által a házasságot magára nézve feloldottnak nyilvánította és új házasságra lépett. Tekintve azonban, hogy az 1868 : LIV. t.-c. 8. íj-a értelmében alperesnek, mint felperesnek beismerése szerint is, az unitárius vallásra áttértnek, az áttérés után minden cselekménye azon egyház tanai szerint Ítélendő meg, melybe áttért s az általa elhagyott egyház elvei ránézve semmiben sem kötelezők, tehát nem köti az A) alatti ítélet sem ; tekintve, hogy az unitárius vallásra áttért alperes e vallás hitelvei szerint más növel érvényes házasságra lépett s így a felperessel kötött házasság teljesen felbontatott, a vagyoni viszonyoknak ily körülmények között ideiglenes szabályozását tehát felperes annál kevésbé kérheti, mert nem is állította, hogy a végleges rendezés iránt alperes ellen az illetékes törvényszéknél, az 1868 : LIV. t.-c. 22., illetve 36. §-a értelmében a pert megindította volna; tekintve, hogy ha a sommás bíróság a végelválás kimondása után is belebocsátkoznék a nötartásdij megállapításába, mielőtt a per a vagyoni viszonyok végleges rendezése iránt megindittatott volna, ez az utóbb idézett törvényszakasz kijátszására vezetne, mert ha ezen ideiglenes rendezés felperesnek kedvező, természetesen a törvényszékhez soha sem fog fordulni a végleges rendezés végett, mivel nem is kényszeríthető; tekintve, hogy a tartásdíj ezek szerint sem törvényen nem alapszik, sem az 1881 : L1X. t.-c. 13. §. a) pontjában emiitett okiraton, a mennyiben ez utóbbira hivatkozott ugyan alperes, de nem igazolta ; ennélfogva az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §. c) pontja és az 1868. évi LIV. t.-c. 22., illetve 36. §-ai szerint ezen tartásdíj iránt indított kereset elbírálására a sommás eljárás szerint Ítélkezni hivatott kir. járásbíróság hatáskörrel nem bírván, ezt leszállítani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság végzésének megváltoztatásával a kir. járásbíróságnak a jelen perben való illetékességét és illetve hatáskörét megállapitja s ehnez képest az elsöbiróságot a pernek érdemi tárgyalására és eldöntésére utasítja. Indokok: Felperes azon az alapon, hogy férje őt hűtlenül elhagyta s az 1890. évi június 1. napjától kezdve eltartásáról nem gondoskodik, az alperest, mint férjét, ettől az időtől kezdve 55 frt 53 kr. havi tartásdíj fizetésére kérte köteleztetni. Minthogy pedig a nőnek a törvényen és illetve a törvényes gyakorlaton alapszik az a joga, hogy a férjétül tartásdíjat követelhet az esetre, ha ennek sérelmes magaviselete folytán tényleges különélésre van kényszerítve és eme tartási kötelezettségek iránti keresetek az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §. c) pontja szerint sommás eljárás alá tartoznak; Minthogy továbbá felperes eme jogára és illetve ebből a jogból származtatott követelés érvényesítésére nézve az a körülmény mit sem változtathat, hogy az unitárius vallásra áttért alperesre nézve a házassági kötelék egyoldalúan felbontatott, mert a mennyiben a házasság egyoldalú felbontása iránt olyan biróság határoz, a. mely biróság a vagyonkövetelések eldöntésére nincs hivatva, ilyen esetben a nőt esetleg addig tartásdíj illeti, a mig a házasfelek között fenforgó vagyoni követelések végérvényesen rendeztetnek. (1890. dec. 11. 55,943.) Ha a haszonbéri szerződésben ki nem köttetett az, hogy a bér elmulasztása a szerződés megszűntét vonja maga után, e kikötés hiányában a kötött haszonbéri szerződés felbontására magában véve a bérfizetés elmulasztása elegendő indokul nem szolgálhat. ÍA kir. Curia 1890. dec. 5. 41. >• illetéktelen bíróságnál folyamatba tett kereset az elévülést meg nem szakítja. - Az elévülést csak az illetékes bíróságnál inditott kereset szakítja félbe, nem pedig a felek közt folyt alkudozás. (M. kir. Curia, 1890. október 8-án, 508. sz. a.) Letett eskü le nem tetté és semmissé nem Tálik csupán a miatt,'hogy az eskü letételéről fölvett jegyzőkönyvben nincs nyoma annak, hogy az esküt teröhöz az eskü letétele előtt az 1868:LIV. t.-f. 242. §-ában elöszabott figyelmeztetés intéztetett volna. (M. kir. Curia 1891. január 22-én, 11,246.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A polgári állásnak és foglalkozásnak a biztosítási ajánlatban helytelenül történt bejelentése nem mindig szolgálhat alapul a biztosítási szerződés hatálytalanítására. Ha a biztosított összegre a kötvényben megjelölt kedvezményezett a kötvény átadása, vagy szerződés alapján jogot més nem szerzett, a biztosított, ellenkező szerződési megállapodás nem létében, feltétlenül jogosítva van az eredetileg megjelölt helyett más kedvezményezettet megnevezni, mihez biztositónak beleegyezése annál kevésbé szükséges, mert a kedvezményezettnek kivolta érdekeit nem érinti. A budapesti kir. keresk. és váltótszék: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az A) a. kötvény szerint alperes biztosit.) ús M. M. biztosított között létrejött életbiztosítási szerződés alapján, a biztosított halála esetére kikötött 3,000 frt összeget, mint a biztosítottnak a B) a. eredeti engedményokirat szerinti engedményese követeli. Habár az A) a. kötvényben kedvezményezettekül M. M. biztosítottnak örökösei vannak megjelölve és habár a biztosítási szerződések kétoldalú szerződések, melyeknél a szerződő felek egyike a szerződésből folyó jogokat és kötelezettségeket, a másik felet kötelező hatálylyal egyoldalulag rendszerint át nem ruházhatja másra; alperesnek felperes felperességi joga ellen tett kifogását mellőzni kellett azért, mert az A) a. kötvényen foglalt biztosítási feltételek 12. §-a szerint a kötvény tulajdonjoga azon feltétel alatt másra átruházható, ha erről alperes társulat értesíttetik, mert alperes beismerte, hogy a biztosított M. M.-nak azt a bejelentését, hogy kedvezményezettnek nem örököseit, hanem a kötvény elömutatóját kívánja tekinteni, a kassai vezérügynökség utján londoni igazgatósága megkapta, tehát az átruházásról értesült és a kötvény-feltételek 12. §-ában az átruházás érvényéhez kívánt feltétel teljesült, mert továbbá a biztosított M. M.-nak az esemény bekövetkeztéig alperes értesítése mellett a kedvezményezettet kijelölni kétségtelen joga lévén, a kötvény tulajdonjogát is alperes értesitése mellett átruházhatta és mert alperes tagadásával szemben P. S. és Sp. K. tanuk vallomásával a B) a. engedmény valódisága és igy az is, hogy felperes a kötvény jogszerű birtokosa s mint ilyen, felperesként fellépni jogosítva van, bizonyítottnak tekintendő. El kellett vetni alperesnek a kereset illetősége miatt tett kifogását is, mert igaz ugyau, hogy az A) a. kötvényen foglalt biztosítási feltételek 7. §-a szerint a biztosítási összeg kifizetése az alperes igazgató tanácsa által szükségeseknek jelzett okmányok előterjesztésétől 3 hó alatt eszközöltetik, mégis miután alperes viszonválasziratában beismerte, hogy a D) a. orvosi bizonyítvány és E) a. halotti levelet felperes még 1887. márc. havában előterjesztette, azt pedig nem is állítja, hogy felperest egyéb okmányok bemutatására felhívta volna, felperes keresetét időelőttinek tekinteni nem lehet, mert az alperes beismerése szerint is vele közölt D) és E) alattiakkal az esemény bekövetkezte felperes által igazolva lőn. Mindazáltal felperest keresetével el kellett utasítani és mint pervesztes felet a prdts 251. §-a alapján a per költségeiben el kellett marasztalni, mórt M. M. biztosított a 2 /. alatti ajánlatban hozzá intézett kérdésre, a biztosítás elvállalására befolyással bírható fontos körülményt valótlanul adott elő és igy a szerződés a keresk. törv. 474. és 475. g-ai alapján érvényesen megkötöttnek nem tekinthető. Ugyanis a 2'/. a. ajánlaton foglalt 3. kérdésre a biztosított polgári állásául és foglalkozásául azt jelentette be, hogy ő pályafelügyelő (Bahnaufseher), holott felperes beismerése szerint is a biztositott napibér mellett felfogadott vasúti kocsitisztitó és kocsifütő volt. Minthogy pedig a polgári foglalkozás kétségtelenül oly fontos körülmény, mely a biztosítás elvállalására befolyással lehet és különösen a fenforgó esetben, tekintettel a biztosítási összeg nagyságára és arra, hogy a vasúti kocsitisztitó és kocsifütő a vasúti kocsik között végzendő teendőiben nagyobb veszélynek szokott kitéve lenni, mint a pálya felügyelő, egyáltalában nem tekinthető kizártnak, hogy alperes az e3etben, ha tudomására hozatik, hogy M. M. napibéres vasúti kocsitisztitó és kocsifütő, a biztosítást el nem vállalja, a szerződést meg nem köti. Minthogy felperes nem is állítja, annál kevésbé igazolja, hogy alperes társulat a biztositott által polgári állását és foglalkozását illetőleg tett valótlan bevallásról, illetve arról, hogy a biztositott napibéres vasúti kocsitisztitó és kocsifütő, tudomással bírt volna, minthogy felperesnek az az érvelése, hogy miután a 2'/. a. ajánlaton foglalt kérdésekre a választ nem M. M., hanem a szerződést közvetítő ügynök irta be, a valótlan adatért is az ügynök, illetőleg alperesi társulat felelős, alappal nem bir, mert a biztositott az ajánlatot aláírván, az abban foglalt adatok valóságáért ő felelős, mivel ö neki kötelessége arról gondoskodni, hogy az általa aláirt és a szerződés alapját képező ajánlatban csak a valóságnak megfelelő adatok vétessenek fel;