A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 10. szám - A jövedéki büntető igazságszolgáltatás reformja. 1. [r.] - Az utóajánlat kérdéséhez

74 A J O Gr. Mindezek után indokoltnak látnók, ha a szervezeti törvény a fizetési fokozat rendszerét az albirák csoportjában is statuálná, kimondva azt, hogy az albirák két osztályba osztatnak, I. oszt. 1,800 írt járandóság, II. oszt. 1,200 frt járandóság, minélfogva országos összlétszám állapíttatnék meg a kir. albirákra nézve, ezzel pedig eleje vétetnék annak, hogy vidéki albiró budapesti albiróvá áthelyezésével, a már itt szolgáló társai elé kerülhet. Pedig ez ma megtörténik nem egyszer, sértve a kartársak önérzetét, sértve a méltányosság tekinteteit, lerontva a birói kar összetartózandósága erkölcsi erejét! A jövedéki büntető igazságszolgáltatás reformja. Irta : dr. SZÉKELV JÓZSEF, m. kir. pénzügyi közigazgatási biió. A ki a jelenlegi helyzet követelményeinek lehetőleg teljesen megfelelő jövedéki büntetőtörvénykönyv alapjául szolgáló javaslatot szerkesztene, nagy szolgálatot tenne ugy pénzügyi közigazgatásunk, mint azzal kapcsolatos igazságszolgáltatásunk érclekének annak megírása által. A roai viszonyok és körülmények között törvényalkotásunk terén aligha van nehezebb és fontosabb feladat. Nehezíti pedig a feladat megoldását főleg az a körülmény is, hogy e tekintetben ugy az anyagi, mint az alaki vagy eljárási részt magában foglaló s rendszeresen kidolgozott egészet képező külföldi törvénykönyvek nem nagy számmal vannak rendelkezésre, a melyek közül valamelyiknek lefordításával s hazai viszonyaink követelményeinek megfelelő átalakításával, vagy átdolgozásával el lehetne érni, avagy csak meg is lehetne közelíteni a kívánatos célt. A birodalom másik felében az 1835. jul. ll-én kelt császári rendelet alapján, »Strafgesetz über Gefállsübertret u n g e n« cím alatt 1836. ápr. 1-én életbeléptetett jövedéki büntetőtörvénykönyv állana még hozzánk legközelebb, de az azóta lényegesen változott viszonyok és körülmények miatt ma már mintául el nem fogadható. Volt idő, a mikor annak hozzánk való átültetése komolyan tervbe volt véve s a végett »Büntetőtörvény a jövedéki kihágások tárgy á b a n« cím alatt 1856. évben magyar fordításban teljiartalmúlag közé volt téve, de nálunk kötelező erővel felruházva nem volt. Később a hetvenes évek elején ugyancsak annak feldolgozásával készült egy javaslattervezet, de az is csak tervezet maradt. Pedig ha 20 — 30 év óta volna rendszeres jövedéki büntető- | törvénykönyvünk, jövedéki büntető igazságszolgáltatásunk lényeges átalakuláson ment volna keresztül s annak pénzügyi közigazgatásunkra is rendkívül nagy és jótékony befolyása volt volna. Nagy mérvben és sok tekintetben tisztultak volna a fogalmak és nézetek, a melyek ma a rendszeres törvénykönyv hiánya miatt zavarosak, vagy legalább is kétesek s az által ugy a pénzügyi közigazgatásban, mint az azzal kapcsolatos igazságszolgáltatásban lényeges hiányok mutatkoznak. Mennyivel könnyebben tájékozhatnák magukat a pénzügyi tisztviselő, biró, ügyvéti, a magánfelek, ha egy rendszeres törvény könyvben együttesen csoportosítva volnának szabályozva és előadva azok az általános elvi szempontok, a melyek az összes jövedéki kihágásokra vonatkoznak, a büntethetőség alapfogalmai, a mentő, enyhítő és súlyosító körülmények, a beszámítás, az elévülés feltételei, a büntetések nemei, e tekintetben a törvény alkalmazásának elvei, a különleges jövedéki kihágások meghatározása, az alkalmazandó büntetések fokozata, stb. Úgyszintén az eljárást tárgyazó részben az eljárás alapja, a biztosítás, kutatás, esetleges személyes letartóztatás, vizsgálás, bizonyítás, a büntető eljárástól való elállás, vádemelés, birói illetékesség és eljárás, jogorvoslás, esetleges újrafelvétel és az ítéletek végrehajtásának körülményei és a mindazokkal kapcsolatos részletes intézkedések. Az osztrák jövedéki büntetőtörvénykönyv keletkezése idejének körülményeihez képest a legapróbb részletekre nézve ís szabatos intézkedéseket foglal magában. Mitte rmaier, a nagynevű criminalista nagy elismeréssel irt annak idejében erről a törvénykönyvről. S mint az új törvényekkel ott történni szokott,, életbelépte után nemsokára annak egész különleges irodalma keletkezett. Ugy az egész, mint a részletekre nézve érdekes fejtegetéseket, magyarázatokat találunk a többek között: azEdlaner, "aumgartten, S c h n a b e 1, F r á n z 1, M a 1 i n k o v s z k y, D r d a c k i, D e s s a r y, U n g e r, C h 1 u p p, K e r s o v a n ni, K o nopasek, Buschmann, Blodig, E g 1 a n e r és mások ily tárgyú műveiben. És az természetes, hogy oly nagyfokozatú volt az érdeklődés az új törvénykönyv és az az által megalapított új tudományág iránt, mert hiszen mi érdemelhetne nagyobb figyelmet és méltánylást, mint az állam anyagi helyzetének, habár csak részben is alapját képező igazságszolgáltatási ágazat s azzal kapcsolatos ethicai és morális momentumok rendezésének kérdései. Nálunk is elkövetkezett az az időpont, midőn nagyobb baj és zavar nélkül aligha még tovább is elodázható lesz az idetarozó nézetek és elvek tisztázása, azok alapján egy teljes egészet képező I s lehetőleg teljesen alkalmas rendszer megalkotása, vagy legalább is az arra vezető alapos előkészületek megkezdése. Ha a birodalom másik felében a helyzetet abban a. tekintetben nem tartják kielégítőnek, egy rendszeres törvénykönyv uralma alatt, nekünk még több okunk van a megfelelő intézkedéseket kívánni. Csakhogy, ugy látszik, a feladat megoldása nehéz, mert dacára annak, hogy az osztrák törvényhozás még az 1871. éyben dr. Figuly képviselő előterjesztése folytán a reform szükségét elismerte s a megfelelő intézkedéseket kilátásba helyezte és 1872. és 1874-ben dr. Buschmann és dr. Blodig önálló s kimerítő röpiratokban sürgették azt »Zur Reform der österreichischcu Strafgesetzgebung im Gefállsweseu« és »Ueber die Reform des Gefállsstrafprocesses« című műveikben, mind ez ideig a helyzet maradt a régi és valamely behatóbb, gyökeresebb változás ebben a tekintetben be nem következett. Már pedig azt el kell ismerni, hogy igazságszolgáltatási kérdésekben ott a modern nézetek és elvek termékeny talajra találtak. Hogy nálunk mi fog történni, azt most egyelőre tudni nem lehet s most még legfölebb csakis azokkal a kérdésekkel foglalkozhatunk, hogy pénzügyi közigazgatási, mint igazságszolgáltatási szempontból, helyzetünk követelményeinek megfelelőleg, mely intézkedések volnának célravezetők és kívánatosak. Kormányunknak a pénzügyi közigazgatás és igazságszolgáltatás iránt az eddiginél nagyobb fokú érdeklődését mutatja az az örvendetes körülmény, hogy a budapesti m. kir. tudományegyetem, a jog- és államtudományi karánál a pénzügytan és pénzügyi jog részére új tanszéket rendszeresített és annak betöltése végett február hóban pályázatot is hirdetett. Ha már most egy arra hivatott szakerő kizárólag csakis az oda tartozó ismeretek terjesztésével fog foglalkozni, rövid idő alatt remélni lehet a rendszeres tanmód fejlődése mellett a szakirodalomnak is fellendülését és productiv hatását. Ismertetve lesznek ugyanis a különböző államok különleges pénzügyi közigazgatása és igazságszolgáltatása, azoknak történeti fokonkénti fejlődése, a jelenlegi állapothoz képest való összehasonlítások, az abból következtethető és célszerűnek mutatkozó intézkedések, stb. Azzal kapcsolatban bizonyára megindul az adatgyűjtés a bekövetkezendő codificatióhoz. Az érdeklődőknek alkalmuk leend, hogy nagyobb fáradság nélkül tájékozást, szerezzenek a szükséges adatok és segédeszközök feltalálására s tanulmányozhatására szükséges teendők iránt. (Befejező közi. köv.) Az utóajánlat kérdéséhez. Irta : 130ROVÁNSZKY EDE, ügyvéd Nagyszombatban. Engem Gyarmathy Ernő urnák a »Jog« 6. számában közölt cikke bírt arra, hogy az utóajáulat kérdéséhez röviden én is hozzászóljak. Megvallom mindjárt, hogy én cikkíró urnák azt a nézetét osztom, hogy utóajánlat beadása esetén csakis az előbbi vevőnek beleegyezésével szüntethető meg az árverés. Az eddigi fejtegetések leginkább végrehajtási törvényün kböl törekedtek kimagyarázni a kiivetendő eljárást, a mi kétségkívül heh es is lenne, ha végrehajtási törvényünk ép erre vonatkozólag nem lenne olyan nagyon hézagos és ha a látszólagos ellentéteknek kiegyenlítésére megtalálnók benne a kulcsot. Véleményem szerint a kérdést csakis az anyagi jogszabályok segélyével lehet sikeresen megoldani. Gyarmathy urnák is ez a véleménye. Helyesen jegyzé meg cikkíró ur, hogy az árverési vétel kétoldalú jogügylet; ebben megegyeznek nézeteink. Nein tartom azonban mindenben elfogadhatónak Gyarmathy urnák egyéb indokolását. Nem tartom helyesnek azt a következtetést, hogy az árverési jogügylet elfogadható utóajánlat tétele esetén csak az ezen utóajánlat folytán elrendelt árveréskor lesz perfect jogügyletté és hogy ezen második árverés csakis az első árverésnek folytatása lenne. Szerény nézetem szerint az első árverési jogügylet perfect lesz a leütés által. Ezen magyarázás felel meg a végrehajtási törvény 171. §-ának is, mely szerint az ingatlan a legtöbbet igérő által megvettnek jelentendő ki. Ezzel a vételi jogügylet be van fejezve. En azt gondolom, hogy az első árverési jogügylet, az akkor befejezett adásvétel a végrehajtási törvénykönyvünk 187. §-ábau foglalt intézkedés következtében és figyelemmel ezen törvény 180. §-ára, jobb vevő fentartásának feloldó feltételéhez kötött adásvételnek elvei szerint birálaudó el a joghasonszerüség alapján. Az első árverésem vétel e szerint befejezett jogügylet és vevő csak azon esetre köteles auuak felbontását megengedni, ha a feltétel bekövetkezik, ha az adásvétel jobb vevővel tényleg létrejön és azért ki van zárva az, hogy a többi érdekeltek' és maga a bíróság is az árverési vevőnek teljes mellőzésével disponaljanak. Az árverési vevőnek, nézetem szerint, joga van hozzá, hogy jobb vételárnak igérése mellett a vételi jogügyletet fentarthassa.