A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 9. szám - A budapesti kir. itélő tábla és az ügyvédi létminimum

A JOG. ismertem az ügyvédek munkadiját, a teljesített szellemi munkának i a idömnlasztásnak megfelelően tisztességesen megállapittatni. És ez egy ideig minden nehézség nélkül ment. Egyszerre azonban eUenáramlat támadt a budapesti kir. Ítélő táblán és azóta minden telebbvitelnél azt tapasztalom, hogy a megítélt költség, még akk o r is, h a a z f el eb b vi t el tiirgyát sem képezte, lényegesen meg lesz nyirbálva. Kénytelen vagyok tehát — meggyőződésem ellenére — ezen táblai praxishoz alkalmazkodni és az ügyvédi költséget mérsékeltebben megállapittatni.« Eszembe jutott ezen enuneiatio, midőn legközelebb a kir. táblától egy határozatot vettem, mely a jelen felszólalásra késztet. A tényállás röviden a következő: T. és S. cégnek G. G. elleni, a szerzői jog bitorlása miatti zárlati ügyében a budapesti kir. törvényszék tárgyalást tűzött 12,966/1890. sz. a. Az egy időben folyamatba tett rendes per substratuma 14,500 frt és jár. — Készségesen fogja mindenki elismerni, hogy ugy a 14,500 frtos perek, mint az irodalmi perek nem túlgyakoriak az ügyvédi irodákban, hogy különösen az utóbbiak különös szakértelmet és alapos készültséget igényelnek. Az illető alperes hozzám tényleg, mint e szakmábani specialistához fordult. Részletes tényállás felvétele után megjelentem másnap reggel 9 órakor a pertárban. Magammal vittem egy kis könyvtárt és hozzáláttam a tárgyaláshoz, mely jegyzőkönyvi lévén, még aznap délelőtt befejezendő volt. Délután 1 óra után szerencsésen be volt igtatva az ellenirat, válasz és viszonválasz és l3/*-kor ülhettem asztalhoz; íeleségem panaszkodott, hogy az étel a hosszú várakozástól már elromlott, én azonban annyira elcsigázott valék a nagy szellemi és phisikai munkától, hogy enni sem tudtam. A szerencse nem kedvezett; a tszéknek 43,906/1890 sz. — majdnem egy ívnyi indokolással ellátott — végzésével a zárlat el lett rendelve, a költségek iránti intézkedés azonban az érdemleges határozat hozatalának időpontjára lett fentartva. Ezen végzés ellen terjedelmes és alaposan indokolt felfolyamodással éltem, mely újból a szakirodalom előzetes tanulmányozását igényelte. Ezúttal a szerencse kedvezett, mert a zárlat a 61,292/890. sz. végzéssel hatályon kívül helyeztetett, egyúttal pedig javamra a tárgyalásért (vagyis idömulasztás d. e. 9-től l3/iig délután, ellenirat és viszonválasz beigtatása, mindenik egy egész ívre terjedőleg és bélyeg 1 frt 50 kr.) az 1 frt 50 k r. meghatalmazási és jegyzőkönyvi bélyeg betudásával 8 frt 50 krajcár, vagyis egy 14,500 frt substratummal biró ügyben egyegy perbeszédért 3 frt 50 kr. lett megállapítva ; f e 1folyamodásomért ugyanazon végzés a 2 forint 65.kr. bélyegkiadással együtt 7 frt 65 krt állapított meg. Mint minden munkásnak, ugy az ügyvédnek is bizonyos létminimumra okvetlen szüksége van. Lássuk már most, hogy elérheti-e az ügyvéd azon létminimumot a kir. táblai költségmegállapitás mellett. Elvitázhatlan tény. hogy egy ilyen tárgyalás az ügyvéd télies délelőttjét — tehát azon időt, a melyben kizárólag kereshet — absorbeálja. Tegyük már most fel, hogy valamely,' a sors által külön favorizált ügyvéd az év 365 napjából (a vasár- és ünnepnapok leszámításával) 300 ily tárgyalási napot végez, tehát 300 pert egyenkint 14,500 frt substratummal = 4.350,000 frt töke és jár. ír. összeget letárgyal. Ezen — majdnem hihetetlen — elfoglaltság mellett keresne az ügyvéd a kir. tábla külön bőkezűsége folytán 7 X 300 = 2,100 frtot. Ezzel szemben áll a következő kiadás : 1. Iroda és lakás (400 + 800 =j 1,200 2. Adó és kamarai díj 200 3. Segéd és irodai kiadás 600 l »sszesen T . . . . 2,000 Maradna tehát 10U frt, mely összegből az ügyvédnek és családjának tisztességesen, állásának és az ügyvédi kar tekintélyének megfelelően élnie, — folyton fejlődő jogéletünkkel lépést tartania, törvényeket és szakmunkákat beszereznie és még ezenfelül néhány fillért azon időre félretennie kell, midőn már keresetképtelenné válik. Mert a biró állása és fizetése haladó korával emelkedik és az ezen állásának megfelelő nagyobb nyugdíj részére előrehaladott éveiben kényelmes és gondtalan életet biztosit, holott az ügyvédnél a haladó korral a munka és kereset is foly- j tonosan apad. Kérdjük minden elfogulatlan bírótól és szakembertől: van-e sok ügyvéd, a kinek 300 ily nagyobb összegű pere volna évenkint ? Es ha nincs, mire értendő a kir. tábla ezen szükkeblüsége ? Vagy talán ez legyen a reciprocitás azon lelkes támogatásért, melyben a birói kar minden alkalommal az ügyvédi kar és az ügyvédek által szerkesztett szaksajtó részéről részesült és mely számos, a birói kar létérdekei ellen tervezett merényletet csirájában meg- J hiúsította ? Talán jó lesz erről kissé gondolkozni! Ha már a szellemi munkát díjazni nem akarják, miért nem fogadják el legalább a budapesti keresk. és váltótszék igen mérsékelt díjszabását, mely jóllehet csakis blanketta munkára szól, mégis messze túlszárnyalja a táblai díjszabást ? (Ezen díjszabás szerint járt volna nekem a tárgyalásért — a két perbeszé- | det csak egynek számítva — 53 frt 50 kr, a felfolyamodásért 54 frt 65 kr.) Ki volna hivatva ezen visszásságon segíteni és mi módon ; lehetne ez irányban célt érni? Legkönnyebben olyképen, hogy a kir. táblák elnökei és tanácselnökei közös tanácskofásban egy, I az ügyvédi kar érdekét szemmel tartó díjszabást megállapítanák, melyet csakis in melius, de soha in pejus reformálni nem lehetne. Ez a legkevesebb, a mit az ügyvédi kar felsőbíróságainktól várhat, a mit az ügyvédi kar jelenlegi mostoha helyzete jogosan megkövetel. — Ajánlom e soraimat az érdekeltek figyelmébe. * Tribonianui. Irodalom. A nemi élet kihágásai (Psychopathia sexnalisj büntetőjogi szempontból. Irta: Dr. Krafft Ebing R. Stuttgart. Enke Ferdinánd kiadása, 1890. Az elmegyógyászat hires tanára e könyvében, mely rövid néhány év alatt öt kiadást ért, a nemi élet legtitkosabb elfajulásait tárgyalja, mindig a gyakorlat és tapasztalat alapján. Büntetőjogi szempontból felette érdekes, mert oly dús anyagot szolgáltat és oly jelenségeit tünteti fel ezen még kevéssé ismert elmebetegségeknek, melyeket eddig a büntető biró nem igen volt hajlandó betegségeknek elfogadni és azért az i ezen állapotban elkövetelt cselekedeteket ép ugy büntette, mintha azok teljes beszámithatás mellett követtettek volna el. Mint olvasmány, a mű rendkívüli érdekfeszítő. A magyar büntetőjog általános része. Tan- és kézikönyv, j Dr. H o r o v i t z Simon eperjesi ny. r. tanárnak ily című terjedelI mes műve sajtó alatt van és folyó évi április havában meg fog jelenni. Vegyesek A kir. ügyész inditványozási joga ügyvédi fegyelmi Ügyekben. A m. kir. Curia azon incidensből, hogy a budapesti | ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a kamara ügyészének beszüntető indítványa ellenére panaszlott ügyvéd ellen a kir. ügyész előzetes meghallgatása nélkül a fegyelmi eljárást és vizsgálatot rendelte el panaszlott ügyvéd ellen, legújabban a következő I határozatot hozta: Tekintve, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 100. §-a szerint jogosítva van a kir. ügyész is a fegyelmi eljárás folytatását szorgalmazni akkor, ha azt a kamara ügyésze folytatni nem I akarja ; tekintve, hogy a fenforgó esetben a kamara ügyésze az 1 eljárás megszüntetését indítványozta; tekintve, hogy a fegyelmi bíróság az 1874: XXXIV. t.-c. 100. §-ának második bekezdésébe ütközőleg nem hallgatta meg a kir. ügyészt az iránt, vájjon tekintettel a kamara ügyészének megszüntető indítványára, kiván-e azokkal a jogokkal élni, melyek a kamara ügyészét törvény szerint megilletik: az elsőfokú fegyelmi biróság fennebb idézett határozata feloldatik s a nevezett biróság utasittatik, hogy a kamarai ügyész indítványának tartalmát, a kir. ügyészszel záros határidő kitűzése mellett közölvén, eme határidő lejárta után hozzon az eredménynek megfelelő új határozatot. Budapesten, 1891. január 31-én. A fogorvos és fogtechnikus közti különbséget fejtegeti a kir. Curiának 1890. évi 5,288. számú Ítélete, melyből kiemeljük a következőket: Az 1871. évi 18,644. sz. alatii belügyminiszteri rendelet szerint foggyógyászati gyakorlatra csak azok vannak jogosítva, kik a magyar állam területén érvényes orvosi vagy sebésztudori és sebészmesteri vagy polgári sebészeti oklevéllel birnak. A fogtechnikusok fogorvosnak nem tekinthetők s így semmiféle műtétet a szájüregben nem végezhetnek, sem pedig fogászati gyakorlatot nem űzhetnek. Vádlott a most előadott oklevelek egyikével sem bir, mégis P. Gy.-nének 1 frt díjösszegért fogat húzott, K. Gy.-nének pedig 2 frt díjösszegért fogat plombirozott. Ezzel pedig K. B. T. K. 92. §-ába ütköző kihágást követett el. Vádlott a K. B. T. K. 45. §-ába ütköző kihágás vádja alul felmentendő volt, mert igazolva van, hogy V. L. könyvnyomdászhoz kinyomás végett átadott hirdetmény fogalmazványában ő a »dentist« szót használta, melyet nevezett V. L. fordított le magyarra akként, hogy az »fogorvos«. Már pedig a fogtechnikus elnevezésre a dentist is használható. A foghúzásra szolgáló eszközök W. L. orvos tulajdonát képezvén, azok elkobzása nem volt eszközölhető. Nem szolgálhatott mentségül vádlottnak az, hogy a fogtömést orvos felügyelete mellett eszközölte, meit segéd is az lehet, ki oklevéllel, minősitvénynyel bir. A gazda fegyelmi joga. Egy cseléd panaszt emelt gazdája ellen, hogy az őt több szidalmas szavak között róla azt állította, hogy a gépházból dohányt lopott, ezeken felül pedig megverte és pofon ütötte. A budapesti kir. tábla vádlottat becsületsértés miatt 25 frtra Ítélte. A m. kir. Curia — mint az »Ügyvédek Lapjá«-ban olvassuk — vádlottat felmentette, mert tekintve, hogy a fennálló 1876 : VIII. t.-c. 45., 46. és 47. §-ai szerint a gazda szolgálatában álló cseléd irányában a házi fegyelmi jog gyakorlása közben használt kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek között sértőknek tekintetnének, cseléddel szemben nem tekinthetők olyanoknak, melyekkel a gazda a cseléd becsületét megsérteni célozná ; tekintve, hogy a cselédtörvény eme rendelkezései, miután a büntetőtörvény a gazda házi fegyelmi jogát nem érinti, a jelen ügy elbírálásánál a panaszolt és panaszos között fennállott viszonynál fogva hasonlókép irányadók; tekintve, hogy e szerint vádlott az által, hogy a szolgálatá* Az itt megpendített kérdés oly életbevágó és az ügyvédi kar sérelme oly jogosult, hogy szívesen tért nyitunk minden ez iránybani panasznak. A szerkesztőség: