A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 8. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 8. [r.]

A J Ö Gr. tökeösszegen felül még 100 frt tőkeösszeget s járulékait meg- I fizetni. Indokok: A másodbiróság Ítélete, a mennyiben alperesnek kártérítési kötelezettsége megáüapittatott, indokolásánál fogva helybenhagyandó volt ugyan, a kártalanítási összegre vonatkozóan azonban mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatandó volt: mert a kár fogalma szerint a megkárosított fél ugy vagyonában, mint személyében okozott kárra nézve kártalanítandó, ebből kifolyólag tekintve, hogy dr. R. Miksa közös szakértő orvos véleménye szerint felperes munkaképtelenségének télies helyreállítására hat hónap szükséges és ezen idő alatt dolgoznia nem szabad, mivel ezzel baja rosszabbodnék, ennélfogva felperest a munkaképtelenség idejére követelt kártalanítás is jogszerűen annyival inkább megilleti, mert a kihallgatott tanuknak vallomása szerint, alperes figyelmeztetés dacára a gondatlan és sebes hajtással fel nem hagyott s igy kocsijának felfordulását nyilván alperesnek gondatlansága okozta. Tekintve továbbá, hogy St. Adolf közös szakértőnek a felek által is elfogadott véleménye szerint felperesnek 6 heti munkaképtelenségéből keletkezett kárát 25 frtra becsülte s ezen összeget viszonyítva a dr. R. Miksa közös szakértő orvosnak azon véleményével, hogy felperes munkaképességének teljes helyreállítására még hat hónap szükséges, alperest ezen hat hónapra járó 100 frt összegnek megfizetésére is kötelezni kellett. A kamatok fizetésére alperes kötelezhető azért nem volt, mert alperesnek kártérítési kötelezettsége s a kártérítés mennyisége csak ezen per során állapíttatott meg. Követelések beszámítása váltó ellenében. (Vt. ;>4. §.) V szatiuárnéinetii kir. törvényszék (1889. dec. 5-én 11,591/889.): M. . , , és F cég, mint Keresztes Károly által képviselt felperesnek, Sz. István s neje, mint Sárközy Pál ügyvéd által képviselt alperes ellen 47 frt ,'30 kr. váltóösszeg s jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1889. okt. hó 10. napján 9,716. v. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Szatmárt 1889. április 2. napján 300 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadók, a kereseti 47 frt 30 kr. váltóösszeget stb. felperesnek megfizetni. Indokok: Alperesek ugy kifogásaikban, mint a tárgyalás során beismerték, hogy a beperesitett váltó valódi, azt elfogadói minőségben aláírták. Minthogy pedig azon állításukat, hogy a követelésbe vett 47 frt 30 kr. felperes cégnek kifizették volna, mivel sem igazolták, sőt a becsatolt levélből épen az tűnik ki. hogy a felperes cég azon viaszküldeményt, melylvel alperesek a kereseti összeget kifizetni akarták, el nem fogadta, sőt alperesek rendelkezése alá bocsátotta: ennélfogva a kifogásokat elvetni s a kifogásolt sommás végzés hatályának fentartása mellett alpereseket a különben is minden lényeges kellékekkel ellátott váltóra tett elfogadói nyilatkozat alapján a váltókövetelésben stb. elmarasztalni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1890. febr. ]9-én 185/889. v. sz. a.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, mihez képest a 9,71'3 389. sz a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A peres felek egyező előadásából megállapítható, hogy a kereset alapját képező váltó alperesek által a felperesektől vásárolt árúk vételárának biztositékakép ama feltétel alatt fogadtatott el, hogy a mennyiben alperesek az árúk vételárát felperes cégnek a vétel idejétől számított három hónap alatt le nem fizetnék, a felpereseket ki nem elégítenék, felperesek a még hátralékos vételár erejéig följogosittattak a váltót alperesekkel szemben per utján értékesíteni. Alperesek előterjesztett kifogásukban 1. sz. a. bemellékelt számla szerint felperesek által is beismert 96 frt 19 kr. hátralékos tartozásuk kimutatása mellett ellenvetéskép azt hozták fel, hogy eme felperesi követelést felpereseknek fizetett 43 frt 80 kr. készpénz lefizetésével ugy felpereseknek 1889. évi március hó 13-án küldött 48 frt 30 kr. értékű viaszárú szállításával teljesen kiegyenlítették. A per ily állásában a kérdés tárgyát az képezi, hogy felperesek számlabeli követelése kiegyenlitendönek tekintendő-e és hogy eme ténykörülményekkel szemben felperesek az alperesek által elfogadott váltót mily összeg erejéig jogosultak per utján értékesíteni; felperesek a 48 frt 80 kmak lefizetését hallgatag beismerték, azonban tagadták azt, hogy a viaszárú a váltóösszeg kiegyenlítésére küldetett és fogadtatott él, de beismerték, hogy alperesek viaszárút küldöttek, még pedig az alperesek által vitatott érték mellett, a mi egyébként még ama körülménvnyel is igazolást nyer, hogy felperes a váltót oly összeg erejéig célozza érvényesíteni, a mely összeg a viasznak alperes által állított és felperes által elfogadott értéke összegének teljesen megfelel. Az ó. sz. a. bemellékelt és felperes által is valódinak elfogadott okirattal kétségtelenül kimutatva lett felperes tagadásával szemben, hogy az alperesek által küldött viaszárú felperes által el is adatott, mely körülmény pedig kétségtelen bizonyítékot foglal magában arra nézve, hogy felperes a viaszárút a kitett értékben elfogadta, azzal rendelkezett s igy annak árát alperesek javára elkönyvelni köteles volt. Minthogy pedig elkönyvelés esetében alpereseknek könyvkivonati tartozásuk fedezésére adott váltót, mint már célját elérőt, felperes többé érvényesíteni jogosítva nincs, ezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1890. dec. 2-án 657. v. sz. a.): A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni, mert az A. alatti váltó alapján a keresetbe vett követelés a per adatai szerint oly vételár-részletet képez, melynek fedezetére szolgált az A. alatti váltó, mert a 7. sz. akti okirat értelmében felperes feljogosittatott, hogy az A. alatti váltóval fedezett vételárt a váltó érvényesítésével, tehát váltójogi szigor mellett, behajthassa, mert az alperesek által felperesnek küldött viaszárú értékével a felperesi követelést törlesztettnek elfogadni nem lehetett, minthogy alperesek ily megállapodás létrejöttét nem igazolták; mert e szerint alpereseknek kifogása csak beszámítási kifogásnak tekinthető, a váltótörvény 94. §-a szerint azonban kölcsönös követelések beszánritásának csak akkor van helye, ha az adósnak hitelezője ellenében valádi lejárt váltóbeli vagy jogérvényes birói határozattal vagy birói egyezséggel megállapított pénzbeli követelése van, a mi jelen esetben fenn nem forog stb. Bűnügyekben. Midőn vádlott saját tulajdonát védte és annak elvitelét a jogtalan téren lévő adó végrehajtó ellenében vasvilla felemelésével ellenezte, büntetendő cselekményt nem követett el és a btkv. 1(!5. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak miatt nem vádolható. A beregszászi kir. törvényszék (1890. dec. 18. 9,425. B. sz.) : S. László vádlottat a btkv. 165. §-ába ütköző s jelen esetben a btkv. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősített hatóság elleni erőszak vétségében vétkesnek mondja ki s ezért :\ havi fogházra itéli, stb. Indokok: A vizsgálat és bizonyítási eljárás adatai szerint S. Rudolf adóvégrehajtó 1888. évi nov. hó 7-én özv. S. Györgyné házához ment az adótartozások fejében lefoglalt két .darab ökörtinónak a kitűzött árverésre leendő elhajtása céljából. Ez alkalommal felszólította S. Jánost, hogy az adótartozást fizesse ki, mert különben a lefoglalt barmoka: el fogja árvereztetni; S. János erre azt válaszoha, hogy az adót ezúttal ki nem fizeti s mondotta, hogy a lefoglalt barmok nincsenek az istállóban. Ezen értesítés dacára az adóvégrehajtó meggyőződést óhajtván nyerni arra nézve, hogy a két lefoglalt ökör-tinó csakugyan nincs-e az istállóban, a községi esküdt, a kisbíró és több községi lakos kíséretében az istálló felé indult s útközben felszólította a kisbirót, majd a községi esküdtet, hogy az istállóban lévő marhát az udvarra vezessék ki; minthogy azonban nevezettek az istállóba, melynek ajtajában S. László vádlott, kezében egy vasvillával állott, bemenni vonakodtak, a végrehajtó maga indult meg az istálló ajtaja felé, midőn azonban az istálló közelébe ért S. László vádlott az istálló ajtajában azon fenyegetéssel fogadta, hogy ha az istállóba bemenni akarna, a kezében lévő vasvillával keresztül szúrja ; a végrehajtó eme fenyegetés következtében a megkezdett végrehajtást abban hagyta s a nélkül távozott el, hogy hivatalos eljárását, illetőleg az elrendelt árverést foganatosította volna. A bizonyítási eljárás folyamán vádlott beismerte s a kihallgatott tanuk eskü alatt tett vallomásával is igazoltatott, hogy S. László vádlott a hivatalos működésben lévő adóvégrehajtót, midőn ez a lefoglalt barmok elhajtása végett az istállóba bemenni akart, azon fenyegetéssel fogadta, hogy ha az istállóba belép a kezében lévő vasvillával keresztül szúrja s ezen fenyegetésével a végrehajtót a megkezdett végrehajtás abbanhagyására kényszeritette; ugyanazért vádlott ellen a btkv. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntette beigazoltnak volt veendő. Tekintettel azonban arra, hogy a kihallgatott K. Mihály és S. György tanuk igazolták azt, miszerint az istállóban volt ökrök előzőleg lefoglalva nem voltak s igy a végrehajtó azoknak elhajtását jogtalanul kísérletté meg s tekintettel vádlottnak felhevült állapotára, büntetlen előéletére, fiatal korára és műveletlenségére, ezeknek mint túlnyomó enyhítő körülményeknek figyelembe vételévei, a vádlott cselekményére a törvény intézkedése szerint kiszabandó börtönbüntetés legkisebb mérve is túlszigorúnak mutatkozik, miért is vádlott cselekményét a btkv. 92. §. alkalmazásával vétségnek minősíteni s vádlottat a hatóság elleni erőszak vétségében vétkesnek kimondani s ezért az ítélet rendelkező részében megszabott szabadságvesztés-büntetéssel fenyíteni kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. jan. 15. 39,268/89. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét a btkv. 20. §-ának felhívásával indokai alapján helybenhagyja, stb. A ifi. kir. Curia (1890. dec. 18. 4,735. sz.) : Tekintve, hogy a végrehajtási zálogolási jegyzőkönyv szerint két ökör-tinó, tehát fiatal ökör lett lefoglalva ; tekintve, hogy B. András és K. Mihály tanuk vallomása szerint akkor, midőn a végrehajtó vádlottnál a célból jelent meg, hogy a két lefoglalt ökör-tinót árverezés végett a községházához hajtsák, a két lefoglalt ökör nem volt honn, hauem az istállóban két le nem foglalt nagy ökör állt, melyek vádlott S. László és kiskorú testvéreinek tulajdonát képezték ; tekintve, hogy adóvégrehajtó S. Rudolf, B. András, S. Sándor K. Mihály vizsgálati vallomásai szerint, melyeket végtárgyaláskor