A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - Az igazságügyi orvosi tanács életbeléptetése tárgyában kibocsátott miniszteri körrendelethez

382 a j o a. Végül miután az egyeztetési kísérletre való felhívás még nem per, az eljárás egyszerűsítése céljából elégségesnek tartom, ha ezekről (ugy mint a bagatell eljárásban) csak panaszkönyv vezettetik s igy a felek ebbeli kérelmüket szóval vagy Írásban (egy példányban) terjeszthessék elő. (Folyt, köv.) Az igazságügyi orvosi tanács életbeléptetése tárgyában kibocsátott miniszteri körrendelethez. Irta: dr. DICSŐFI SÁNDOR, kir. albiró Nagyváradon. Az igazságügyi orvosi tanácsról szóló 1890 : XI. t.-c. életbeléptetése tárgyában folyó évi jul. 22-én 25,926/890. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri körrendelet egyik pontja igy hangzik : »A kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt bűnügyekben e megkeresést csak a biróság vezetője és csak az ügyészség meghallgatása után rendelheti el.« Ezzel félremagyarázhatlanul az van kimondva, hogy a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt bűnügyekben az igazságügyi orvosi tanács, mint legfőbb orvosi szakvéleményező testülettől véleményt nc-na az itélő első birö, hanem a bíróságnak azon vezetője jogosult csak kérni, a ki esetleg az ügynek nem is előadója, birája. Köztudomású, hogy a járásbíróságokhoz utalt bűnügyekben a járásbiró és albiró, mint egyes biró jár el ; ki van ez világosan fejezve a 2,265/880. J. M. sz. rendelet első §-ában is. Az egyes biró tehát ítéletét önállóan s menten a biróság vezetőjének minden befolyásától hozza. És ez igy is van helyesen. Mert különben a felelősség kérdése vitássá s maga az ítélkezés tökéletlenné válnék. Bűnvádi gyakorlatunkban minden vitán felül álló elv az is, hogy az Ítélkezésben nem vehet részt oly biró, a ki eVitt a perbeli cselekmények (tárgyalás, bizonyítási eljárás) nem közvetlenül folytak le. A szóban levő miniszteri rendelet idézett szakasza akarva nem akarva, de szakit a most jelzett kettős irányban az eddigi rendszerrel. Ha ugyanis a bűnügyeknek nem a biróság vezetője az előadó birája, hat em valamelyik albiró, akkor ennek működése nemcsak saját birói meggyőződése, hanem a biróság vezetőjének felfogása által is befolyásoltatik, sőt esetleg korlátoltatik is. Az ügy előadó birája (albiró) szükségét látná például annak, hogy az igazságügyi orvosi tanács felülvéleménye valamely ügyben kikéressék. Ámde a biróság vezetője az ez iránybani megkeresést, mert más meggyőződéssel van, nem rendeli el. Ekkor az iiélő biró nem lesz azon helyzetben, hogy oly Ítéletet hozhasson, mely meggyőződése szerint az igazságnak megfelel. Viszont ha az itélő biró a megkeresést szükségtelennek véli, de a biróság vezetője azt elrendeli, akkor az ügy elbírálása szenved amannak felfogása szerint ok nélküli hátráltatást. És a felelősség kire nehezül mindkét esetben ? Az, a ki nem teljesít, vagy szükségtelenül teljesittet valamit, az nem itél; az pedig, ki ítél, csak nem lehet felelős a neki nem tulajdonitható, sőt akaratán kivül történt cselekményért vagy mulasztásért ? Oda vezetne ez, hogy a biróság vezetője az itélő biróval szemben felsőbb birói jogkört nyerne és gyakorolna. Nem fog ugyan gyakran előfordulni oly eset, hogy a járásbíróság előtti eljárásban az igazságügyi orvosi tanácstól kéressék szakvélemény; mert ennek szüksége rendszerint a súlyosabb természetű bűneseteknél merül fel. De ez elvégre kizártnak itt sem vehető., Épen azért a felvetett kérdés felett gondolkozni nem felesleges ; sőt a támadható zavar és ellentmondásra, a tarthatatlan helyzetre rámutatni kötelességünk. A kibontakozásra nézetem szerint két ut van : Vagy minden oly esetben, hol az igazságügyi orvosi tanács véleményének kikérése bármely részről sürgettetik, az ügy előadójává, ha eddig nem az volt, a biróság vezetőjét tenni. Vagy pedig a kérdéses miniszteri rendelet idézett §-ában ezen szavak helyett: »csak a biróság vezetője«, ezeket: »az ügy előadója*, helyettesíteni; vagyis azt, hogy mit tart alapos Ítélkezésre szükségesnek, magára az itélő biróra biziű, a ki ez irányban ugy is a fenálló bűnvádi gyakorlat irányadó elvei által vezettetik. Az előbbit csak a gyakorlati szükség ind^koluá, de tartható elvi alapja nem lenne; sőt oda vezetne, hogy az ügy új előadója a tárgyalást és bizonyítást, mi addig történt, mig nem ő volt az előadó, ismételtetni volna kénytelen. Mig az utóbhi megoldás nem más, miut a statusquo fentartása, azon statusquo-é, melyet alapos ok nélkül kicsiny dolgokban sem célszerű változtatni. Már pedig mi ok lehet arra, hogy az albirótól elvonattassék azon jog, hogy a legfelsőbb szaktestület véleménye kikérése vagy nem kérése tárgyában határozzon akkor, midőn ugyanaz a polgárok vagyoni és személyi ügyeit érdeklő 1 sokkal fontosabb érdemleges határozatot saját felelősségére jogosult hozni ? Én nem látok erre okot. Ugyanazért üdvös változtatásnak csak azt tartanám, ha mindenkor az itélő birónál^ hagyatnék a jog, hogy a megkeresés el- vagy el nem rendelése tárgyában határozzon. Nyilt kérdések és feleletek. Egy érdekes válóper. A ref. vallású feleség válópert indít B. róra. cath. vallású s ismeretlen tartózkodású férje ellen. A válás oka: engesztelhetetlen gyűlölség, mely a keresetlevélben indokolva és kimutatva van. A szentszék, mint a róm. cath. alperesre nézve illetékes biróság, felperesnek visszaadja a keresetet következő végzés kíséretében: 21/1890. tr. sz. végzés. »Jelen kereset, tekintettel arra, hogy benne egyetlen indok sem hozatik fel, mely a házasságnak végleges felbontására, helyesebben érvénytelenné J nyilvánítására a kánonjog által megkívántatik, sőt a benne fel; sorolt körülmények a kánonjog szabványai szerint legfelebb ágytól és asztaltól való ideiglenes elválasztásra szolgálhatnak indokul; vonatkozással az 1868 : XLVIII. t.-c. 1. §-ra, mely szerint a vegyesházassági perekben mindegyik félre a saját hitelvei alapján hozott jogerejü ítélet kötelező, miből folyólag a szentszék elé terjesztett keresetek is az alperes hitelveinek megfelelőleg szerkesztendők és szerelendők fel ; vonatkozással továbbá a trienti szt. zsinat XXV. ülésének 5. fejezetére és a c. b. dejudia (II. 1.) s a c. un. de plus petit. (II. 11.) foglalt egyházi törvényekre, tárgyalás alapjául elfogadhatónak nem találtatván, leszállittatík s felperes jogvédőjének kiigazítás végett visszaadatni rendeltetik. A veszprémi püspöki szentszéknek 1890. évi május hó 2-án tartott üléséből. Jegyezte: dr. Rada István, szentszéki jegyző.« Ezen végzés ellen felperes felfolyamodással él. Azonban az esztergomi szentszék az elsőbiróság végzését másodfokon indokainál fogva helybenhagyja. Tekintve a tényállást, tekintve, hogy felperes mások hiányában egyedül a feuforgó s bizonyitott saját hitelvei szerint a végelválás kimondására elegendő okul szolgáló engesztelhetetlen gyűlölség alapján kéri a házassági kötelék végleges felbontását; tekintve, hogy más váló okot felperes egyáltalán fel nem hozhat s igy a fenti végzés utasításához képest a visszaadott keresetet sem nem pótolhatja, sem ki nem igazíthatja ; kérdés, megfelelhet-e egyáltalán s ha igen, mi módon a fenti végzés meghagyásának, hogy keresete érdemileg elintézhető legyen ? Továbbá tekintve azt, hogy miután a fenti végzés nyilván az ügy elodázását célozza, tekintve azt, hogy maga a végzés elismeri, miszerint a keresetben felhozott ok az engesztelhetetlen gyűlölség a cath. egyházjog szerint az ágy- és asztaltól való ideiglenes elválásra elegendő s igy a kereset a felhozott ok alapján a róm. cath. alperesre nézve érdemlegesen elbírálható lett volna; kérdés, a hozott szentszéki végzés nem-e elegendő arra, hogy felperes ennek alapján saját világi törvényszéke előtt keresetlevele elbírálását kérje? S vájjon a gyakorlat szerint felperes keresete elbirálható-e ? Felkérem az igen tisztelt jogászközönséget, hogy az ügyhöz hozzá szólni s kérdésemre választ adni szíveskedjék. Dr. Nagy Sándor, csurgói ügyvéd. S é r e 1 e m.* A balassa-gyarmati kir. járásbíróság. A balassa-gyarmati járásbíróság 1890. évi szeptember 11-én a budapesti ker. és váltótörvényszék által megkerestetett hogy a 49,026/90. sz. 100 frt tőke és járulékairól szóló sommás végzést alperesnek kézbesítse. A kézbesítést a járásbíróság azonn'a 1 eszközölte, a mit onnét tudok, mert már szeptember 15-én az adós a hitelezőnél megjelent és kérte, hogy ellene okt. l-ig végrehajtást ne kérjen, mert ekkor a követelést kifizeti. Ma október 28 án a járásbíróság többszöri sür-