A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 36. szám - A végrehajtási jog köréből (Felelet.)

144 A JOG Indokok: Vádlott a tárgyalás folyamán önként beismervén, hogy folyó 1889. évi október hó 16-án panaszost elveszett 2 darab tyúk és egy darab zsákjának eltolvajlásával vádolta, de sőt ezen vádat panaszossal szemben a tárgyalás alatt is fentartotta, ismételte; annálfogva vádlott a rágalmazás vétségében vétkesnek volt kimondandó s elítélendő. Azon mentsége vádlottnak, hogy ő a lopási szót panaszossal szemben nem használta, mivel ő róla csak azt állította, hogy a kérdéses tyúkokat és zsákot elvitte, figyelembe vehető nem volt; mivel idegen ingó dolognak a tulajdonos beleegyezése és tudta nélküli elvitele, egyenlő a lopással, lopásnak minősíthető ; továbbá azon mentsége vádlottnak, hogy panaszos az ügyre nézve időközben vele békés uton hajlandó lett volna kiegyezkedni, de ő azt, t. i. egyezkedési ajánlatát el nem fogadta, szintén figyelembe vehető nem volt; mivel vádlott panaszos tagadásával szemben állítását teljesen be nem igazolhatta, de azután feltéve, ha be is igazolhatta volna, az által még nem lett volna beigazolva a lopás tényének elkövetése, mely egyezkedést különben vádlott a végből is kisérthette, hogy a csendőrök esetleges zaklatását kikerülje. (1889. december 4-én 2,687. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélőtábla vádlottat az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: R. .. . Juon a R. . . . magánvádló a tárgyalás során megerősíti vádlottnak azt a védekezését, hogy ennek elidegenített két tyúkja és egy zsákja tekintetéhen vádlottnak kártérítést ajánlott; R. . . . Juon a szinte eskü alatt kihallgatott tanú pedig bizonyítja, hogy magánvádló, a tanú előtt, a vádlottuak azt mondotta, miként a kérdéses két tyúkot és egy zsákot vádlottnak vissza fogja téríteni, ha erről a hatóságnak feljelentést nem tesz; vádlott azonban erről az esetről a községi elöljáróságnak már feljelentést tevén, magánvádlónak az a kifogása, mintha ő ez ajánlatát csak arra az esetre tette, ha vádlott beigazolandja, hogy tyúkját és zsákját ő lopta el, figyelembe nem jöhet Másfelől minthogy a kiderített adatok szerint kétségtelen, hogy vádlott a vádfeljelentés tárgyát képező állítást csakis az említett ténykörülmények által indokolt feltevés alapján, jogos magánérdekeinek előmozdítása végett mondotta, és tette meg a szükséges lépéseket az elöljáróságnál: a vádlott cselekménye büntető beszámítás alá nem vonható s ebből folyólag a kir. járásbíróság Ítéletének megváltoztatásával vádlottat a rágalmazás vétsége miatti vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett (1890. évi március 10-én 1,589. szám.) A m. kir. Curia : A felebbezés az 1883. évi VI. t.-c 7. §-a alapján visszautasittatik. (1890. június 19-én 5,702. sz.) Férj és feleség: közös tulajdonát képező dolog: veszélyes Állapotáért biintetöjoarilag: csak a férj felelős. (A m. kir. Curia 1890. évi június hó 11-én, 7<JG. szám.) A hamis tannzás elévülése nem a hamis vallomás tétele napján, hanem az ítélet jogerőre emelkedése napján veszi kezdetét. A pestvidéki kir. törvényszék: A büntető eljárás megszüntettetik. Indokok: Panaszló V. Pál azt, hogy a monori kir. járásbíróság előtt L. Géza ellen 478 frt 15 kr. iránt folytatott polgári perében tanukként eskü alatt kihallgatott K. György és K. János a bérletnek panaszos részéről önként történt elhagyása s illetőleg bizonyos terményeknek megkapása iránt hamis vallomást tettek volna, a vizsgálat során mivel sem tudta igazolni; mert a hivatkozott és kihallgatott tanuk a bérletnek miként történt elhagyásáról közvetlen tudomással nem is bírnak, M. Pál pedig éppen azt állítja, hogy panaszló rozstermését tanúhoz vitte s ott csépelte el; tehát egyrészről a kérdéses tanúvallomások valósága megcáfolva nincs, másrészről pedig ezen, még 1883. évi január 12-én letett, de csak 1888. évi október 17-én panaszolt tanúvallomások büntethetősége, még azok hamis voltának bizonyítása esetében is, a Btk. 215., 105. §-ai 3. pont és 106. §. 4. pontja értelmében már elévült, ennélfogva a megszüntetés jogszerű. (1888. december 31-én 12,709. szám.) A budapesti kir. itélő tábla: A Btk. 106. §-ának 4. pontjában megállapított elévülési idő a Btk. 215. §-a alá eső hamis tanuzás büntette tekintetében nem a vallomás tételével, illetve a vallomásnak esküvel lett megerősítésével, hanem az illető polgári ügynek jogérvényes birói Ítélettel való befejezésével és ennek az érdekelt féllel való közlésével veszi kezdetét, minthogy csak a I birói Ítéletből állapitható meg az, hogy a tanú vallomása az úgy 1 lényeges körülményére vonatkozik-e vagy sem. A V. Pál részéről L. Géza ellen a monori kir. járásbíróságnál 478 frt 15 kr. töke és járulékai iránt folytatott abban a polgári perben, a melyben K. György és K. János 1883- évi január 12-én mint tanuk kihallgatva és meghiteltetve lettek, a , hamadbirósági Ítélet 1885. évi május 22-én 7,481/84. szám alatt I hozatván, a nevezett tanuk ellen 1888. október 7-én 9,767/88. szám I alatt feljelentett hamis tanuzás bűntettének büntethetősége elévülés folytán meg nem szűnt. A kir. itélő tábla ennélfogva a kir. törvényszék felebbezett végzésének az elévülésre fektetett indokát mellőzi; a^ végzést egyéb indokaiból és azért is helybenhagyja, mert V. Pál sértett fél meg sem jelöli ama körülményeket, melyeknek beigazolására a felebbezésben felhívott tanukat kihallgattatni kívánja. (1889. július 16-án 21,942. sz.) A m. kir. Curia: A felebbező panaszló részéről annak bizonyítására, hogy ő a bérletet nem önként hagyta el, a kir. I törvényszék végzése ellen közbetett felebbezésben megnevezett újabb tanukra történt hivatkozás ezúttal figyelembe nem vétethetvén: a kir. itélő tábla végzése az abban felhozott és elfogadott indokoknál fogva helvbenhagyatik. (1890. január 28-án, 1889. évi 9,588. sz.) A hamis tanuzásra való reábirás és a hamis tanuzás bűncselekménye hivatalból üldözendő büntettet illetve vétséget képez s e szerint a kir. ügyész képviseli a vádat és a majránpanaszosnak mint sértett vagy káros félnek a megszüntetési határozat vagy felmentő Ítélet ellen csak az esetben van felebbezési joga, a mennyiben valamely magánjogi elégtételre igénye li'het és van. A m. kir. Curia: A hamis tanuzásra való reábirás és a hamis tanuzás bűncselekménye hivatalból üldözendő büntettet, illetve vétséget képez s e szerint a kir. ügyész képviseli a vádat és a raagánpanaszosnak mint sértett vagy káros félnek a megszüntetési határozat vagy felmentő Ítélet ellen csak az esetben van felebbezési joga, a mennyiben valamely magánjogi elégtételre igénye lehet és van. A jelen bűnügyi iratokhoz csatolt kisebb polgári perben hozott ítélet szerint pedig panaszló B. J. mint alperes pernyertes lévén, a jelzett perből kifolyólag magánjogi elégtételre igénye nincs és nem lehet s ekként az elsőbiróság megszüntető végzése ellen, mely a kir. ügyész indítványa értelmében hozatott, illetve panaszlottak vád alá helyezése végett panaszosoknak felebbezési joga jeleD esetben nem lévén, a kir. tábla által felebbezésük helyesen utasíttatott vissza. A másodbiróság végzése ezen és az abbau felhozott indokoknál fogva helybenhagyalik. (1890. május 22. 2,204.) Ha a magánvádló lakásán fel nem található, meg nem jelenése indokából a bűnvádi eljárás mesr nem szüntethető. (B. T. K. 116. §.) A m. kir. Curia: Miután magánvádló a B. T. K. 116. §-a szerint tett indítványát az ítélet kihirdetéséig vissza is vonhatja ; tehát magánvádlót eme jogának érvényesítésétől megfosztani nem lehet; másrészt pedig ama körülmény, hogy magánvádlók ismeretlen helyre távozváu, megidézhetők nem voltak, a magánvád I visszavonásával nem azonos ; tekintve: hogy jelen esetben ugy W., mint T. magán; vádlók lakhelyükön feltalálhatók nem lévén, a végtárgyalásra beidézhetők nem voltak, mégis a kir. törvényszék és a kir. . itélő tábla magánvádlók meghallgatása nélkül, illetve inditványozási jogának korlátozásával, jelen csupán magánvádra üldözhető ! csalások esetén, az ügy érdemleges Ítéleti elbírálásába bocsátkozott: ezen oknál fogva és épen mert magánvádlókelmaradásából ezúttal a magánvád visszavonására jogosan és alaposan következtetni nem lehet, mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisíttetik és a szükséges nyomozások után magánvádlók mindegyike újból megidéztetni és jelentkezésükig az eljárás függőben tartatni rendeltetik. (1889. szeptember 12-én 3,964. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Wertheimer Géza e., pécsi tszék, bej. okt. 15, félsz, okt. 27, csb Kerese Miklós, tmg. dr. Jobst László. — líernhard B. e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. okt. 20, fel z. nov. 19, csb. Antos Károly, tmg. Brückler Mihály. -- Valenta Norbert e., pozsonyi tszék, bej. okt. 24, félsz. okt. 24, csb. Keifel József, tmg. Richter Ede. — Eosinger Lajos e„ nagyváradi tszék, bej. okt. 16, félsz. nov. 4, csb Jelentsik István, tmg. Fényes Géza. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utca 7. sz.)