A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Felebbvitel a járásbirósági eljárásban. 3. r.

A JOG. 45 Sopronnal össze fog veszni; de a 10 tábla ügye júniusig el lesz döntve. Ezzel kapcsolatosan megy végbe a sommás ügyek fölebbezésének szabályozása (az ismeretes törvényjavaslat alapján) ; továbbá a birói szervezet átalakítása s az intő eljárás behozatala a bagatell-biráskodás elsöprése mellett. Az ügyvéd-rendtartás reformja gyakorlati alapokon, a bifurcatio s a numerus clausus mellőzése mellett készül el. A birói fegyelmi törvény nem ugyan a Fabinyféle terv szerint, de reformáltatni fog. Az »áthelyezhetőség« eros garanciák mellett ki fog mondatni. Ellenben a büntető codex revisiója egyelőre elmarad, mivel a minister azt föl sem emiitette. Utolsó sorban következnek a polgári és végrehajtási eljárások befejező átalakításai. A szóbeliség és közvetlenség teljes uralomra emelése. A sorrend bizonyára nem egészen az lesz, a mint ezt itt fölállítottuk. Maga a miniszter nem köti magát valamely szorosan megállapított egymásutánhoz, a milyent például a zenei matinéeken lehet látni. Azonban a reform legnagyobb része két év alatt fog körösztülvitetni. Kétségtelen azonban, hogy sokan bizonyos zavarral, talán kétkedéssel néznek végig az igazságügyminiszter rengeteg előterjesztésén. A Szilágyiban vetett erős hit bizonyára széltében megvan. Bizonyos az is, hogy Szilágyi parlamenti helyzete javult s február 5-ike óta erősebb, mintsem eddig hitték. De vájjon képes lesz-e kiküzdeni az 1848. év elejének liberalismusán alapuló reformjait? Nem fog-e összeütközni a megmerevedett s kényelmesen elterpeszkedett reactionarius potentatumokkal ? Az ultramontanismus felé hajló clericalis mussal ? A feudális hitbizományokkal ? Az asiatismus azon nemével, mely a vármegyékben húzta meg magát? S azonkivül a szűk koponyák nem jelentéktelen táborával, mely a hatalmasabb felé húz, habár csak azért is, hogy szolgálni tudjon neki? Ezt kérdezik. Szilágyi reformjai mindenesetre sok mindenbe beleütköznek; de ha nem ütköznének bele, akkor azok nem is volnának igazi reformok. Különösen súlyosan vág be mostani rendszerünkbe a kir. Curia választási bíráskodása, mely a parlamenti kényelmet is zavarni fogja. Még inkább a házassági jog reformja, mely a polgári házassággal a főrendiházzal szemben elkeseredett harcra fogja kényszeríteni a ministert, ha annyira jut reformjaival. Az esküdtszékek pedig a nemzetiségi politikát fogják mélyen perturbálni. Mindazáltal ezeken a küzdelmeken át kell esnünk, ha egyáltalán akarunk valamit. Szilágyi egyénileg is hatalmas ember; szinte vezéri alak. Átható szellemével szívós physicum és rendkívüli erkölcsi bátorság párosul. Benne sok és nagy erő van harmonicus egyensúlyban. Ha van valaki még egyáltalán, aki föl tudja ébreszteni a liberális lelkiismeretet a jogi reformok terén, az csakis ő lehet. S ha valakinek vezérlete alatt egyáltalán kiküzdhető még az ország regeneratiója európai értelemben, ez csakis az ő vezérlete alatt küzdhető ki Milyen hatása és sorsa lesz valóban nagyszerű reformjainak a politikai életre, nem tudjuk, de nem is akarjuk mérlegelni. Annnyit érzünk, hogy nagy hullámverés fogja a ministert körül venni, ha a döntő javaslatok lesznek soron. | Azonban abban nem lehet kétsége senkinek, hogy Szilágyi igazságügyministert reformküzdelmei között az ország értelmiségének színe-java, a magyar jogászvilág nemcsak platói rokonszenveivel, hanem egész socialis és politikai súlyával mindvégig és törhetlenül fogja támogatni. Mert legyünk tisztában azzal, hogy ha nagy jogi reformjainkat ezúttal ismét vereség érné s a politikai siker Szilágyi ellen és vele a jogászvilág ellen fordulna : beláthatatlan időkre veszve volna minden regeneratio. Talán örökre veszve volna, mivel egy jogilag decomponált ország állami fönmaradása legfölebb csak a véletlenség műve lehet. Felebbvitel a járásbirósági eljárásban.* Irta: POLGÁR JÓZSEF vámos-mikolai járásbiró. (Befejező közlemény.) A tervezett reform tárgyában eddig felhozott tárgyilagos érvek beható és elfogulatlan méltatása után már csak az a kérdés merül fel: Melyek tehát azon indokok, melyek a felebbvitel ily módon való szabályozását az igazságszolgáltatás érdekében szükségessé teszik? A *Jogi Szemle* 1889. évi szeptember 10-én megjelent számában maga a tervezet alkotója — kinek szakavatottságát elismerjük — a polgári törvénykezés reformjáról irt cikkében ugy nyilatkozik : a »magyar jogász közönség régi óhaja, melynek teljesülésétől igazságszolgáltatásunk fellendülését majdnem osztatlanul várja, ez idő szerint közelebb áll a megvalósításhoz, mint valaha, a mennyiben az igazságügyminister kijelentette, hogy polgári törvénykezésünket a szóbeliség alapján akarja szervezni.« Tudtommal sommás pereinkben jelenleg is nemcsak a teljes szóbeliség elve uralkodik, hanem még hozzá nyomozási eljárással, a mint ezt a perrendtartás 117. §-a igazolja. A szóbeliség, közvetlenség törvény utján van előirva, hogy azután a járásbirák nagyrésze kényelem vagy túlhalmozottságból a szóbeliség és közvetlenségtől eltérnek, azt érvényre nem emelik, nem alkalmazzák, hanem ott, a hol a perbeli felek ügyvéd által képviselvék, a teljes Írásbeli eljárást honosították meg, annak tág tér és módot nyújtanak : ezen nem a felebbvitel tervezett átalakítása, hanem az erőknek kellő számban való alkalmazása és az által lehet segíteni, ha a járásbirákat a sanctionált törvény szigorú megtartására az eljárásnak különbeni megsemmisítése és esetleg fegyelmi eljárás terhe alatt kötelezzük. A szóbeliséget tehát, hogy az összes pereinknél az első fórumon alkalmazást nyerjen, csak a királyi törvényszékeknél kell behoznunk. Ha a javaslat ennek a megvalósítását célozná, ezt tökéletesen helyesnek és feltétlenül szükségesnek ismernők el, s ezzel a magyar jogász közönségnek valóban régi és oly óhaja menne teljesedésbe, melytől igazságszolgáltatásunk fellendülését osztatlanul várjuk. Mert mi is elfogadjuk azt, hogy a szóbeliség életet hoz igazságszolgáltatásunkba és factorrá teszi azt nemzeti életünkben, de hogy minő számbavehető előnynyel járna a szóbeliség a felebbviteli eljárásban, kivált a jogkérdésben a Curiánál, erre nézve a meggyőző és * Előző cikk a »Jog« 4. és 5. sz.