A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 5. szám - A kis gyermek gondozásáról - Az új hagyatéki eljárás. 4. r.

A JOG. 19 adásvétel következteben, a részvénytársaságnak minden vagyonát terheivel együtt, azok között a kereset tárgyát tevő követelést is, íelperesre átruházta, a nevezett részvénytársaság már felszámolás alatt álló üzletét tényleg a felszámoló bizottság vezette ; tekintve, hogy a keresk. eljárást szabályozó rendelet 6. § a 5. pontja szerint oly kereset, mely egyrészről a társaság felszámolói között, másrészről pedig a részvénytársaság tagja között a társasági viszonyból keletkezett, feltétlenül a kereskedelmi bíróság hatásköréhez tartozik •s az ily keresetre nézve az emiitett rendelet 8. §-a értelmében kizárólag azon törvényszék illetékes, melynél az illető cég bejegyeztetett : tekintve, hogy felperes jogutódlása a jelen keresetre né/.ve a törvényszerű birói illetőség tekintetében befolyással nem lehet éa azt nem érintheti; tekintve, hogy fenforgó esetben a törvényszék, mint kereskedelmi bíróság illetőségétől eltérésnek még a felek beleegyezésévet sincs helye; az eljáró kir. járásbíróság az 1881: LIX. t.-cikk 39. §. c) pontja alá eső, hivatalból észlelendő semmiséget követett el, midőn az illetőségéhez nem tartozó jelen keresetet elfogadta, arra nézve birói eljárást tartott, Ítéletet hozott; nemkülönben semmiséget követett el a másodbiróság is azzal, hogy a fentiek szerint illetéktelen birónak Ítéletét érdemi elbírálás alá vette; miért is a felhozott okoknál fogva mindkét alsóbb bíróság Ítélete a megelőző eljárással együtt ezennel megsemmisíttetik s felperesnek a kereset visszaadatni rendeltetik. A betérő u takarékpénztárral szemben mint hitelező jelentkezik. A takarékpénztár csődbejutása következtében mint csödbitelező magánjogi igényét ecyedül a csődbíróság előtt igényelbeti, de nem a büntető bíró előtt. A takarékpénztár igazgatósági s felfigyelő bizottsági tagjai elleu csalárd bnkás miatt megindított bűnügyében sértett fé'ként nem is jelentkezhetik és igy követelésének biztosítása büntető nton nem érvényesíthető. A szegfedi kir. törvényszék: Följelentő azon kérelmével, hogy a fenyítő zárlat a volt általános takarékpénztár összes igazgatói, választmányi és felügyelő tagok ellen elrendeltessék, jelenleg hely nem adható, mert ezek ellen az eddigi vizsgálat oly adatokat nem szolgáltat, melyek alapján bíínrészességükre következtetni lehet. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla a királyi törvényszék végzésének a bűnügyi zárlatról rendelkező felebbezett részét helybenhagyja, nem felebbezett részét pedig nem érinti. Indokok: A takarékpénztári betét nem a letéti jogügylet, hanem a kölcsönügylet jogi természetével bir és igy a betevő a takarékpénztárral szemben mint hitelező jelentkezik. M. J. mint ti. M. betevőnek engedményese a szegedi általános takarékpénztár csődbejutása következtében a csődhitelező jogaival bir. Minthogy pedig a csődhitelező kereseti követelése felett egyedül a csődbíróság jogosult Ítélni, erre a követelésre a büntető birónak a bűnösséget megállapító vagy felmentő határozata jogi következménynvel nem is bir. A mennyiben tehát a megnyitott csőd a követelések bejelentési határideje előtt meg nem szüntettetett és igy a hitelező elől nincs elzárva az az illetékes perut, a melyen követelését érvényesítheti, magánjogi igényét a büntető biró előtt nem is keresheti. A jelen esetben tehát M. J. a szegedi általános takarékpénztár igazgatósági s felügyelő bizottsági tagjai ellen csalárd bukás miatt megindított bűnügyében sértett félként nem is jelentkezhetik és igy követelésének biztosítása büntető uton nem érvényesíthető. A királyi itélő tábla ebből az okból hagyta helyben az elsöbiróság végzését felebbezett részében. A magyar kir. Curia: A kir. itélő tábla végzése az első bírósági végzés indokainál fogva helybenhagyatik. (1889. nov. hó 14-én, 9,414. sz.) Bün-ügyekben. Szellemi erők küzdelmében az erőszak fenforgása lehetetlen lévén, a vallási szertartásnak a btkv 190. §-a szerint büntetendő erőszakos megakadályozása csak fizikai erő által lehetséges. Erőszak cselekvést tételezvén fel, mulasztás által erőszakot elkövetni nem lehet; nem követhető el tehát mulasztás által a btkv. 190. §-ában körülirt vallás elleni vétség. Az egri kir. törvényszék (1888. szeptember 24-én, 4,570/1888.) : Vallás és ennek szabad gyakorlata elleni vétség miatt vádolt J. Sándor s társai elleni bűnügyben itélt: J. Sándor, Z. Trifusz, U. Gábor, D. Sándor, N. Anasztáz vádlottak, mint tettestársak a btk. 190. §-ába ütköző vallás elleni vétségben bűnösöknek kimondatnak s ezért a btk. 190. §-a szerint J. Sándor vádlott egy havi fogház és 50 frt pénzbüntetésre, Z. Trifun tizennégy napi fogház és 20 forint pénzbüntetésre és U. Gábor, D. Sándor és N. Anasztáz vádlottak három napi fogházra s tíz forint pénzbüntetésre Ítéltetnek. Indokok: A végtárgyalás és vizsgálat adatai szerint az egri gör. keleti hitközségnek tagjai közül az időközben elhalt N. Ignác, továbbá D. Sándor és N. Anasztáz, J. Sándor elnöklete alatt az 1886. évi július hó 28-án közgyűlést tartva, J. Sándor előterjesztésére azt a határozatot hozták, hogy Tr. János helyettes lelkésznek Egerben tartózkodása idejére az isteni tiszteletet beszüntetik, annak tartásától a lelkészt eltiltják, valamint A. Gábor harangozót és Z. Trifun éneklőt az isteni tisztelet alkalmával teljesíteni szokott harangozási, illetve éneklői teendők teljesítésétől. Ezen határozat meghozatalára Tr. János helyettes lelkész előadása szerint J. Sándor hitközségi elnöknek a személye ellen a köztük fenforgott viszályból kifolyó ellenséges érzülete adott alapot s a mely határozat folytán Tr János lelkészt az 1886. évi július havától egész 1887. évig a görög keleti vallásúak karácsony ünnepén ünnepélyes isteni tisztelet nem tarthatott, mert a harangozás az ünnepélyes isteni tiszteletnek kiegészítő részét képezvén, U. Gábor harangozó még a harangkulcsok átadását is megtagadta, bár a vallomáshoz csatolt szerződés szerint a lelkésznek egyházi ügyekben feltétlen engedelmeskedni tartozik. Úgyszintén Z. Trifun éneklő is, ki bár egyházi ügyekben a lelkésznek szintén alárendeltje, megtagadta annak az engedelmességet, a nevezett határozatnak kifejezett tilalma alapján. Ugy történt, hogy Tr. János helyettes lelkész ünnepélyes isteni tiszteletet tarthasson, az 1887. évbeu a görög keleti vallásúak karácsony ünnepe előtt hatósági beavatkozást volt kénytelen igénybe venni. Ezen, a vádlottak beismerésével igazolt tényállás szerint J. Sándor, D. Sándor és N. Anasztáz vádlottak a btk. 190. §-ába ütköző vallás elleni vétségben bűnösnek voltak kimondandók, mert bár a gör. keleti szerb exarchátus consistoriumnak az iratok közt Ihvö jegyzőkönyvi kivonata s a bácsi püspöknek a vizsgálóbíróhoz intézett átirata által is teljes bizonyító erővel beigazoltatott azon körülmény, hogy az egyházi szertartási ügyekre nézve az egyházközség és elnökének mi beavatkozási vagy épen rendelkezési jogköre sincs s igy teljesen jogtalanul bár, de mégis meghozták vádlottak a nevezett határozatot, a melylyel azon viszonyt, melyben a harangozó és éneklő az egyházközséghez állanak, a kik különben egyházi ügyekben a lelkésznek alárendeltjei s a kik különben, bár külön egyházi alapból dijaztatnak, de a hitközség elnöke által lesznek állásukba felfogadva s a hitközség jóváhagyásával abban megerősítve : arra használták fel, hogy a meghozott határozattal, sőt még U. Gábor harangozó részére a Z Trifun éneklő által közvetített szóbeli meghagyással is nevezett U. Gábor harangozót és Z. Trifun éneklőt eWonják a lelkész Tr. Jánosnak egyházi ügyekben való felsőbbsége alól, azokban különben a hitközségi elnök és hitközség közvetítésével nyert állásuk elvesztésére nézve alapos félelmet gerjesztetvén. Így történt, hogy nevezett vádlottak ez erőszakos intézkedéseik által a Tr. János lelkészszel szemben oly helyzetet teremtettek, hogy ebből kifolyólag a lelkész kényszerülve volt hatósági közbenjáráshoz folyamodni, hogy legalább a görög keleti vallásúak 1887. évi karácsony ünnepén az ellen, bár közvetett uton alkalmazott, de reá súlyos módon nehezedő akadályokat megszüntesse és ünnepélyes isteni tiszteletet tarthasson. De bűnösöknek voltak kimondandók a btk. 190. §-ába ütköző vallás elleni vétségben Z. Trifun és U. Gábor vádlottak is. Mert bár Z. Trifun vádlott 1886. évi július 28-án tartott ülésben, mint jegyző vévén részt, ha ezen határozat meghozatalába be nem folyt is, azon viselkedésével, hogy megtagadta a lelkészszel szemben azon egyházi teendők teljesítését, melyekre nézve a lelkésznek, mint éneklő alárendelve van, megakadályozta Tr. János lelkészt az isteni tisztelet megtartásában, ugy, hogy az saját költségén más éneklőt fogadni és díjazni volt kénytelen, hogy ünnepélyes isteni tiszteletet tarthasson. Úgyszintén bűnösnek volt kimondandó U. Gábor harangozó is, ki a vallomáshoz csatolt szerződés szerint magát határozottan kötelezte a lelkészszel szemben az egyházi teendők teljesítésére s dacára annak, a lelkészszel szemben nemcsak a harangozást tagadta meg, hanem még a torony kulcsát is átadni vonakodott, ez által szintén megakadályozta a lelkészt az ünnepélyes isteni tisztelet megtartásában, úgyannyira, hogy a lelkész hatósági közbenjárást volt kénytelen igénybe venni arra nézve, hogy a harangokhoz vezető ajtó kulcsához jusson, mert a harangozás az ünnepélyes isteni tiszteletnek — a mint azt a lelkész állítja — feltétlen kiegészítő részét képezi. Ily körülmények