A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 4. szám - Felebbvitel a járásbirósági eljárásban 1. r.

26 & j o a. Másfelől a statistika kérlelhetlen rideg adatai irgalmat- I latiul szemünkbe vágják a lesújtó eredményt: az alsóbb bíróságok Ítéletei fele, illetve harmadrészben megváltoztatnak, holott a külföldi bíróságok erre vonatkozó adatai, ha ugyan megbízhatók, meglepően kedvezőbb képet tárnak elénk. Epuralunk, nyugdíjazunk, igyekszünk a bírák qualificatióját emelni — mind hiába A judicatura se nem gyors, nem eléggé alapos, marad a régi lassú, rossz és bizonytalan. Es a vád, a megcáfolhatlan adatok belterjesebb tevékenységre sarkalják az intéző köröket bizonyos reformok életbeléptetése indokából. Es ez helyes. A reformok életbeléptetése, ha létezik ilyen, minden körülmények között égető szükség, csak azután a reformnak ne legyen az az egyedüli célja, hogy a külföldi intézményeket egyszerűen átplántálja. Első sorban tisztában kell lennünk az iránt, nehogy a reform deformmá váljék : m i okozza a bajt és mi az oka annak, hogy a külföldi törvénykezési viszonyok kedvezőbbek. Nem elég egyedül a statistikai adatokat kutatni, gyűjteni oly célból, hogy ezzel demonstráljuk, a külföld egyik vagy másik államában divatozó rendszer minő eredményeket szül; hol kevesebb a restantia, a felebbezés s a megváltoztató határozat és ebből eredménykép levezetni, hogy a szóbeliség, avagy Írásbeli, a contradictorius vagy pedig inquisitorius eljárás mellett deríthető ki alaposabban az anyagi igazság: hanem el kell döntenünk, meg kell állapitanunk azt is, vájjon ott, a hol az egyik vagy másik rendszer hatása üdvösebb, elönyösebb az igazságszolgáltatás menetére, minők a jogi állapotok, jogviszonyok, a nép jogi élete és vájjon hol és mennyiben egyezik meg az miénkkel. Egyenlő jogállapot, jogviszo n]y é s j o g i é l e t kőzött, valószínű az egyenlő eredmény. De ha az összes conjuncturák, melyek a judicaturára befolyással vannak, arra érzékenyen hatnak, nem egyenlők; ott, a hol a jogviszonyok keletkezése, alkotása, kötelezőleg írásban, sőt lehetőleg közokiratban rendezendők; a hol az örökségi, a hagyatéki eljárás az örökhagyó halálával azonnal hivatalból indítandó meg; a hol a perek 70—80°/0-ánál teljes hitelt érdemlő okirat képezi a jogi alapot; a hol az örökösök a hagyatéki biróság közbenjöttével egyeznek ki örökségi igényeikre, vagy pedig nyomban kevéssel az örökhagyó halála után perre utasíttatnak, nem pedig 20—30 év előtt s akkor is törvénytudatlan egyén által összetákolt atyafiságos egyesség, melyet talán csak a harmadik generatio támadott meg, támogatja az örökösödési keresetet; a hol a magánjogi viszonyok codificálva vannak: a jurisdictio lehet gyors és alapos, a felebbezések száma lehet elenyésző csekély, legyen az a törvénykezési eljárás akár szóbeli, írásbeli, contradictorius vagy inquisitorius. Példa rá a criminalis eljárás, a hol a kissé alapos ismeretekkel felruházott egyes bíró Ítéletét a felsőbb bíróságok vajmi ritkán oldják fel vagy változtatják meg, jóllehet a felebbezések száma csekélynek nem mondható. Volt esetem arra, hogy egy évben alig változtattak meg ítéletet és ez a szám az összes felebbezett ítéleteknek 5°/0 se tette ki. Nagy tévedés tehát hinni, hogy egyedül a perrendszerben van a hiba. Sok más körülmény játszik össze arra, hogy oly tűrhetetlen állapotok létesüljenek az igazságszolgáltatás terén, mint nálunk. A nép jogérzülete, conservativismusa is hibás. Ott a hol százakat adtak és adnak puszta becsületszóra és ez a jogérzület, jogi meggyőződés, a jogbiztonság eme garantiája nem képes kiveszni, kimúlni; a hol százakat érő örökösi igények elégíttetnek ki minden elismerő okmány nélkül, legnagyobb biztosítéknak tartatván a hagyatéki vagyon birtoklása ; a hol az adásvételi jogügyletek folytán szerzett tulajdonjogok telekkönyvi bekebeleztetése — a tényleges birtokbavétel mellett — még ma is feleslegesnek tartatik s ezzel szemben a modern jogintézmények nem birnak gyökeret verni; a hol a bizonyitás legfőbb módja és eszköze a tanú, a kinek egyes örökösödési perekben évtizedekre kell visszaemlékezni: ott a jogszolgáltatás nem lehet más — meglevő erők mellett — mint a minő, lassú és többször bizonytalan, de ennek oka nem a biróság értelmi fokában, sem a peres eljárásban, hanem magában a nép jogérzete s az elhanyagolt, visszamaradt jogállapotokban keresendő. Csak a közjegyzői és telekkönyvi intézményre kell utalni Hét évi bírói gyakorlatom alatt nem tudok többet 3 esetnél, a hol közjegyzői okmány alapján kértek végrehajtást. Pedig csak elég egyszerű ez az eljárás ? A tulajdoni és birtokperek 3/i részét tisztán az okozza, hogy a tulajdonjog telekkönyvi bekebeleztetése azonnal nem eszközöltetik és népünknél a tényleges birtoklás ma is erősebb fogalom a tulajdonnál. Sommás pereink közül ennek folytán 70-80'Vo olyan, a melyeknél okiratnak se hire, se hamva, vagy ha képezi is okirat a per alapját, abból ugyan mindent inkább lehet kimagyarázni, csak azt nem, hogy a szerződő felek mind törvényt akartak ezzel maguk között alkotni. Az ügyvédi kar existentiáját az újabb törvények kétségessé tetíék és azért ne csodálkozzunk azon, ha a legalaposabb ítélet ellen is apellál, ha van esetleg a kin a felebbezési költségeket megvehesse. Hogy azután ilyen körülmények között akárminő perrendtartás lenne érvényben, más eredményt lennénk képesek felmutatni: az csak puszta következtetés, mivel sem támogatott vélemény, de biztos állítás, igazolt tény nem lehet. Ellenkezőleg, ha az emiitett feltételek a jogéletben megvalósitvák s a törvénykezésben a biróság rendelkezésére állanak — legyen az a perrendszer akárminő — elérnők vele azt, a mit például BajorPfalzban, hogy 3,085 kerületi törvényszéki ügy közül 67 és 14,563 békebirói ítélet közül, ha az adatok a valóságnak megfelelnek 47 lett felebbezve, avagy ott, a mit Badenben, hogy a 4,773 törvényszéki ügy közül 493 darab és 29,049 egyes birói ítélet közül 702 lett felebbezve. De talán nálunk is megvan, sőt még kedvezőbb arányban ez az eredmény, a hitelintézeti követelések behajtása iránt, vagy teljes hitelt érdemlő okiratok alapján folyamatba tett perekben. Párhuzamot tehát csak- ott és akkor vonhatunk a két biróság vagy eljárás között és a verdict, a vélemény csak ugy lesz igazságos, ha a statistikai adatok azt is feltüntetnék, hogy a felebbezett perek hány százalékának képezte alapját teljes hitelt érdemlő okirat és hány a nem felebbezett perekét. Ha tehát a törvényhozás első sorban oda fog hatni, hogy bizonyos jogviszony, jogügylet irásba foglalása kötelezővé tétessék (mert ellenkező esetben azok például 100 frt értéken felül csak collegialis biróság előtt érvényesíthetők, avagy az ily követelések iránt folyamatba tett pernél a perköltség előlegezendő lenne) s ezzel per esetén a legmegbízhatóbb bizonyíték álljon a peres felek s a biróság rendelkezésére ; behozza a kötelező hagyatéki eljárást és hogy a már előbb elősorolt alapjai a jó igazságszolgáltatásnak a nép jogérzetében gyökeret verjenek: akkor megtettük az első biztos lépést a jurisdictio javitása érdekében. Nem vagyunk ellene a szóbeli- és közvetlenségnek, nem perhorreskáljuk annak előnyeit, sőt egyenesen óhajtjuk és felette szükségesnek tartjuk, hogy az a collegialis bíróságoknál is hova-hamarabb behozassék, de ezzel mindent megtenni véltünk, a mit jelenlegi speciális viszonyaink között a szóbeliség érdekében megtehetünk. Ha ezt megvalósítjuk és a sommás eljárásban is szigorúan érvényesítjük, igazságszolgáltatásunk határozott javulásnak fog indulni. Ha többet teszünk, az eredmény ellenkező kell