A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 52. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokbahelyezés?

455 eljárás összes, tehát a vesztes fél költségeiben is, elmarasztalható. Elmondhatjuk: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Az ily eljárás csak arra való, hogy a felek igénybe ne vegyék a felebbvitelt és ezzel elértük azt, hogy van egy complicált, modern eszmékkel saturált processualis eljárásunk, de csak papiroson. Az ily rendelkezés dilemma elé állítja a felet. Ha felebbez és megnyeri a pert új bizonyítékok alapján, melyet az elsöbiróságnál érvényesíthetett volna, lehet, hogy még reá tizet a perre az ily költséges felebbviteli rendszer mellett; ha pedig nem felebbez, hanem perújítással él, akkor pernyertesség esetén a pervesztes fél a perköltségek viselésére köteleztetik. Az utóbbi eljárás tehát reá nézve határozottan elönyösebb, a mi a költségek megtérítését illeti és ha a végrehajthatóság kimondása törvényileg sanctionáltatik, bizonyára és legtöbb esetben inkább a perújítás, mint a felebbvitelhez fognak a peres felek folyamodni. Már ez a körülmény is indokolja, hogy a felebbviteli eljárásban új bizouyitékok alkalmazásának helye ne legyen, hanem inkább hozassék be az újra felvétel, mely által ugyanaz és jóval kevesebb költséggel, rövidebb idö alatt lesz elérhető. A végrehajthatóság kimondását (152. §.) itt szintén mellőzendőnek tartom. A 158—155. §-ok határozatai kifogás alá nem esnek. Felülvizsgálat. AE alsóbiróságok Ítéleteinek felülvizsgálása a jogkérdésben a judicatura egyöntetűségének megvalósítása érdekében is szükséges, ha a felebbviteli a sommás eljárásban a kir. törvényszékekre ruházzuk és a kir. itélő táblát decentralizáljuk. A ténykérdésben lehet és van is eltérés a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszere mellett, de maga a jog és ezzel a jogkérdés elbírálásának mindenütt egyenlőnek kell leDni a magyar jogszolgáltatás terén. Es ezen egyöntetűséget csakis egy bíróság biztosithatja, azaz oly bíróság, a ki azután az összes peres ügyekben a revisionalis hatalmat gyakorolja, nehogy a jog terén a hány bíróság, annyi jogi döntvény hozassék ugyanazon jogkérdés felett. Maga a felülvizsgálati rendszer és annak alapja helyes, létjoga van, sőt szükséges, csak a kivitel, a szervezés tekintetében vannak aggályok és merülnek fel különböző nézetek. Ha voltak és vannak kifogások a felebbviteli rendszer ellen, ha éles kritika tárgyát képezte és képezi azon eljárás, hogy a felebbviteli bíróság előtt az ügy újból tárgyaltassék és a bizonyítási eljárásnak hely adassék, még fokozottabban áll ezen ellenvetés a felülvizsgálati rendszer és eljárásra, a hol tehát az erre vonatkozó szakaszok leginkább csak azon tekintetben eshetnek kifogás alá, hogy a jogkérdésben is a szóbeli, közvetlen tárgyalást kivétei nélkül írják elő, — még hozzá, a mint előbb említve lett, bizonyítási eljárással kapcsolatban. Már a felebbezési eljárás bírálatánál felhoztam és példákkal illustrálva előadtam, hogy vannak, léteznek elsőbirósági Ítéletek, melyeknek felülbírálása minden tárgyalás nélkül is lehetséges. Áll ez a felülvizsgálatra is és pedig annál inkább, mert azt, hogy valamely változatlan érvényű jogszabály az ítéletben vagy az annak alapjául szolgált eljárásban épen nem vagy nem helyesen alkalmaztatott, szóbeli tárgyalás, tehát közvetlenség nélkül is eldönthető. Elég garantia erre nézve az, hogy a kir. Curia, vagyis a felülvizsgáló bíróság a revisio tárgyát képező vitás jogkérdés mibenléte felöl helyesen informálva legyen és ez elérhető az által, a mit a javaslat rendel, hogy a felülvizsgálati kérelem csak ügyvéd ellenjegyzése mellett nyújtható be. De ha mégis és mindennek dacára a szóbeliség és közvetlenség lelkes híveinek (a kik persze csak brillírozni szeretnének holmi »spics«-ekkel), kétségei vaunak a részben, hogy a materialis igazság máskép is kideríthető legyen ; hogy az előadó a peres ügyet lelkiismeretesen referálja, nem hagy-e ki belőle fontos körülményeket és momentumokat, melyek a jelenlevő többi bírák judiciumára befolyást gyakorolnának és ezzel a curiai előadó kimeritő előadásában, ha az ellenőrzés alatt nem áll, tökéletesen meg nem bizhatnak; az egyoldalú rcfcrádát a modern processualis rendszer elveivel összeegyeztetni nem képesek: helyes, ám legyen megadva a feleknek ama joga, hogy peres ügyeik előadásában meghatalmazott ügyvéd személyében résztvehessenek. Azonban ne legyen ez az eljárás kötelező, hanem jogosíttassanak fel a felek, hogy a felülvizsgálati kérelemben a tárgyaláshoz leendő megidéztetésüket kérelmezhessék, mely| nek alapján a feleket a Curia megidézvén, ezzel biztosítva lenne számukra a jog, hogy akaratukhoz képest az előadó előterjesztése után (171. §.) kérelmeiket szóval is indokolhassák és csakis ezt a jogot kell a kir. törvényszék, vagyis a másodbiróság előtt is biztosítani a felek számára. Miért tűzzön ki a kir. Curia, a felek akatata ellenére, költséges tárgyalást ott, a hol a jogkérdés minden tárgyalás nélkül alaposan elbírálható ? Beidézni a felet az országhatáráról Budapestre a kir. Curia elé csupán azért, hogy ott, ha ellenfél, magát ügyvéd által kép viseltetvén, a felülvizsgálatot kérő ügyvéddel egyetemben legtöbb esetben csak azt jelentsék ki, hogy »a z előadottakhoz ragaszkodnak, vagy pedig azért, hogy a kir. Curiát, holmi elcsépelt »akademikus« fejtegetéssel próbára tegyék a türelem dolgában és raboljuk el a drága időt ? Hiszen ha szükséges volna, legyen, de ha meg nem szükséges: minek erőszakolni a dolgot És valamint felesleges ezek szerint a kötelező tárgyalási rendszer a felebbviteli és revisionalis bíróság előtt, ép oly felesleges és szükségtelen megengedni, hogy az alsó bíróságok előtt nem érvényesített tények és bizonyítékok a felülvizsgálati eljárásban felhozhatók legyenek (174. §.) ama risico és Damocles kard fentartásával, hogy a felülvizsgálatot kérő fél eset leg az ellenfele költségeit is viselni tartozzék. (180. §.) A jogi kérdések eldöntése körül sok esetben merülnek fel dirl'erentiák különösen ott, a hol codificált törvény nincs és igy nem lehet se a fél, se pedig az ügyvédnek hibául felróni, ha a controvers kérdés elbírálására a kir. Curiát hívja fel, és ezért a legnagyobb igazságtalanságok közé tartozik, hogy a fél oly esetben is tartozván magát a felülvizsgáló bíróság I előtt képviseltetni, midőn a fenforgó ' jogi kérdés eldöntését jó lélekkel, öiömestebb tárgyalás nélkül bízta volna a kir. Curiára, és hogyha tévesen fogta fel a dolgot és a Curia ellenkezőleg határoz, köteles legyen az összes felebbezési költséget viselni. A kir. törvényszék elé vitt felebbviteli ügyekben maga a felebbviteli bíróság hivatalból döntsön a felett, vájjon szükséges-e a tárgyalás megtartása, míg a felülvizsgálati eljárásnál ellenkezőI leg, a tárgyalás csak a felek kérelmére lenne kitűzendő, s ezzel azt hiszem a theoriának is elég van té/e. Ép oly helytelen továbbá, mint a milyen költséges az, hogy j a felülvizsgálati határidő elmulasztása miatt beadott igazolás eldöutésével a kir. Curia bizassék meg (165. §.) másrészt nincs elégséges indok, hogy a perbehivás és avatkozásnak még a felülvizsgálatnál is legyen helye (167. §.) különben is olvassa el és állítsa valaki egymás mellé azokat a halasztási okok és körül! ményeket, melyeket a javaslat a felebbvitel és felülvizsgálatnál rendszeresített, bizonyára el fog szörnyűködni még azon is, ha pusztán csak az erre vonatkozó szakaszok számát veszi tekintetbe. És miután végül kijelentem, hogy a felfolyamodás (183 — 184. §) szakaszaira észrevételem nincs; az igényperekre vonatkozó intézkedések pedig csak helyeselhetők, bírálatomat befeje; zem azon reményben, hogy a javaslat, különösen pedig annak a felebbvitel és felülvizsgálatra vonatkozó része komoly és szakavatott bírálat tárgyát fogja képezni az arra hivatottak részéről, mielőtt törvényerőre emelkedik, de már ezúttal is azt, hogy a felebbvitel és felülvizsgálati eljárás a javasolt alakban csak haszontalan experimentatio lesz, — melyet hova-hamarább hatályon kívül kell majd helyezni, - bátran ki lehet nyilatkoztatni. Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokbahelyezés ? Irta . Dr. KEMÉNY ANDOR, kir. törvényszéki jegyző Miskolcon. A végrehajtási törvény 180. § a értelmében: »Ha az árverés : napjától számított 8 nap alatt előterjesztés nem adatik be, a telekkönyvi hatóság, ha csak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, a vevőnek vételi bizonyítványt ad ki, melynek alapján a vevő a megvett ingat ant birtokába veheti s a mennyiben ebben a végrehajtást szenvedő, vagy bárki más által gátoltatnék, { a birtokba vételre nézve a községi vagy közigazgatási hatóság i segédletét veheti igénybe. Ha a vevő kívánja, a birtokbahelyezés birói kiküldött által és szükség esetében karhatalom alkalmazása mellett eszközöltetik.« A kezdő időpont tehát, melytől fogva az árverési vevő az ingatlant birtokba veheti és bírói kiküldött által foganatosítandó j birtokbahelyezést kérhet: a vételi bizonyítvány kézhezvételének I időpontja.