A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 50. szám - Telekkönyvi hatósági végzés végrehajtása (az 1881. évi LX . t.-c. 1. 2. és 186. §-ai)

fi JOG. sem kihallgatott Sch. Mór tanújának vallomása nem szolgáltatott j bizonyítékot, sem egyéb bizonyíték nem nyújtatott. Az alperes által vitatott szóbeli megállapodás pedig, mint a C. alatti irás- • bélitől eltérő s azzal egyidejű ezéri. s még azért sem jöhet figye- | lembe, mert felperesre, mint biztosító félre nézve, csak a hozzá benyújtott Írásbeli ajánlat lehet irányadó; alperes pedig azt, hogy a különben nem felperessel, hanem P. Jánossal állítólag létesült szóbeli megállapodás, mint ajánlat, felperesnek tudomására juttathatott volna, nem is vitatta. E szerint a jelen ügy elbírálásánál, mint alperesnek ajánlata csak a C. alatti okmány lehet irányadó. Azonban ennek dacára felperest az első évi biztosítási díj első } negyedének megfizetésére irányzott jelen keresetével el kellett utasítani, mert a C. alatti szerint az évi biztosítási díj alperes által a mellékilletékeken felül 61 frt 95 krban állapíttatott meg, j holott a biztosítási szerződést pótló B. alatti kötvényben alperestől [ évi biztosítási díj fejében 74 frt 36 kr. követeltetik; mert továbbá e szerint a B. alatti kötvény a C. alatti ajánlattól eltérvén, előbbit alperes visszautasítani és a biztosítási ügylettől visszalépni jogosítva volt és pedig annál is inkább, mert a B. alatti a C. alattival szembe-u, ettől való eltérésénél fogva a ker. törv.319 §-a értelmében a C. alatti ajánlat visszautasításának s egyszersmind oly j ajánlatnak tekintetik, melyet alperesnek visszautasítani joga volt. A C. alatti ajánlat, mint felperesnek okmánya, a prts 163. §-a rdjes tartalma szerint lévén figyelembe veendő ; felperesnek azon j ellenvetése, hogy a C. alattinak azon része, melyben az évi biztosítási díj felszámítása foglaltatik, alperesnek ajánlatát nem j képezi, figyelembe nem jöhet. Úgyszintén mellőzendő volt felperesnek azon ellenvetése, hogy alperes magát a C. alatti 2-ik lapján 5., 6. pont alatt látható szavak a XIII. díjtáblázat szerint biztosítván, ennek a B. alattiban emiitett 74 frt 36 kr. évi biztosítási díj felel meg; mert a homályos, illetve kétes és ellenmondó kifejezései az okmánynak mindig annak ártanak, a ki azokra hivatkozik, illetve a ki azokra jogokat állapit, miből következik, hogy a C. alatti okmánynak is csak alperesre, mint kötelezettre nézve kedvezőbb, t. i. azon értelmezés tulajdonítandó, melynél fogva ő életét a kisebb, t. i. a 61 frt 95 kr. évi biztosítási díj fizetése mellett akarta biztosítani. S áll ezen magyarázat annál is inkább, minthogy a ker. törv. 473. §-a szerint a biztosítási díj a felek közt a szabad egyezkedés tárgyát képezvén s ezt alperes a maga részéről a fenforgó esetben 61 frt 95 krban ajánlván fel, nem tartozott tudni azt, hogy esetleg a XIII. díjtáblázat felperes megajánlásánál magasabb összegű biztosítási díjakat szokott a biztosítottaktól követelni. Alperesnek az általa, az ajánlat tétele alkalmával fizetett előleg a fent előadottak értelmében visszajárván; felperest az ellene e címen viszonkövetelésbe vett 5 frt tőke s járulékaiban marasztalni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. sept. 17. 172/1889, v. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperest viszonkövetelésével elutasítja és kötelezi, hogy felperesnek 16 frt 30 kr. 'eszállitott kereseti tökét fizessen meg. Indokok: Alperes beismerte, hogy a C. alatti ajánlatot aláirta s hogy felperes annak alapján a B. alatti kötvényt kiállította, a biztosítási szerződés tehát a felek között létrejővén, alperes a leszállított kereseti követelésben marasztalandó és viszonkövetelésével elutasítandó volt, mert nem bír alappal az a kifogása, hogy a B alatti kötvénye a biztosítási összegre vonatkozó eltérésénél fogva nem a C. alatti alapján kötött szerződés létrejötte jeléül, hanem a ker. törv. 319. §-a értelmében az ajánlat visszautasításának és új ajánlatnak tekintendő, melyet alperes el nem fogadott, a biztosítási díj mennyiségének kiszámítása ugyanis a biztosított ajánlata alapján a biztosító hatáskörébe tartozik, a mi abból is kétségtelenül kitűnik, hogy a C. alatti ajánlatban 5. pont alatt az a kérdés is intéztetett alpereshez, hogy melyik díjtáblázat alapján kívánja életét biztosítani? miből önként következik, hogy a díjnak kiszámítása már csakis az ajánlat benyújtása után, a biztosított által megjelölt táblázat szerint a társaság részéről történhetik és hogy a díjösszeg előleges megállapítása az ajánlatnak tárgyát szorosan véve nem képezheti, hanem e részben a kötvény az irányadó. Minthogy pedig alperes nem vonta kétségbe, hogy a B. alatti kötvényben megállapított évi díj megfelel a XIII. díjtáblázatnak, mely szerint alperes magát biztosíttatni kívánta, minthogy továbbá alperes a C. alatti ajánlatban arra is kötelezte magát, hogy a díjkötvény átvétele mellett nemcsak az első díjrészletet, hanem a felszámított illetékeket is megfizeti; végül minthogy azt sem vitatta alperes, felperesnek ellenkező állítása ellenében, hogy a B alattiban felszámított irási díj vitelbér és bélyeg a szokásosnál magasabban volna számítva ; ennélfogva eltekintve a C. alatti ajánlat első oldaián, a fejezetben foglalt számtételektől, melyek egyébiránt alperes előadása szerint akkor, midőn a C. alattit aláirta, oda irva nem if voltak s mái ez okból sem volnának az ajánlat kiegészítő részéül tekinthetők, alperest a B. alattiban kiszámított 18 frt 59 kr. első díjrészletben és 2 frt 77 kr. irási vitelbér- és bélyegköltségben, mindazonáltal levonva az 5 frt előleget, vagyis a felperes által ennyivel leszállított 16 frt 30 krban marasztalni kellett. A ra. kir. Curia (1890. máj. 14. 1,397/1889. v. sz.) : A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbirósági ítélet megváltoztatása mellett az elsőbirósági ítélet volt helybenhagyandó azért, mert a biztosítási ügyDökök rendszerint a biztosító megbízottjainak tekintendők ugyan, midőn azonban ugy, mint a jelen esetben az ajánlattevő, az ajánlatot csupán aláírja és annak kitöltését az ügynökre bízza, ez utóbbi az ajánlattevőnek is meghatalmazottja, kinek e meghatalmazási körben tett cselekményeit a megbízó ajánlattevő elfogadni tartozik, miből következik, hogy a felperes által C. alatt becsatolt ajánlat egész terjedelmében alperes által tett ajánlatnak tekintendő; felperes keresetével mégis el volt utasítandó, mivel ezen ajánlat nem határozott, a mennyiben abban alperes összesen 61 frt 9"> kr. évi díj fizetése mellett ajánlkozott a XIII. tabella szerinti biztosításra, holott felperes előadása és a B. alatti díjkötvény szerint az ezen tabella szerinti biztosításért évenként 74 frt 36 kr. összes díj fizeteudő; helyesen fejtette ki tehát az elsőbiróság ítéletének indokolásában, hogy az alperes által tett ajánlat alapján a peres felek között a biztosítási szerződés létrejöttnek nem tekinthető, hanem a B. alatti biztosítási kötvény csak mint felperes által tett új ajánlat jöhet figyelembe, melyet alperes elfogadni nem tartozott. Az alperesi viszonkercsetre nézve az elsőbiróságuak ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. Bűnügyekben. A férj, ki csődbe jutott nejének üzletét vezette, nem mini tettes, hanem mint segéd vonható felelősségre és ha a büntetőjogi felelősség öt a tettesként szereplő feleségénél súlyosabban terheli, . büntetése nem a tettesként elitélt vádlott, hanem saját tettei ; minőségéhez képest szabandó ki. A debreczeni kir. törvényszék: R. S. 43 éves, 5 gyermek | atyja, kereskedő, vagyontalan, büntetlen vádlottat a btkv 416. §-ába ütköző, annak 3- pontja szerint minősülő s ugyanazon §. szerint ! büntetendő vétkes bukás vétsége miatt bűnösnek mondja ki s ] azért őt a btkv. 92. §. alkalmazásával 2 napi fogházra átváltoztatandó 20 frt pénzbüntetésre itéli. Ellenben B. S.-né 30 éves izr., férjes, 5 gyermek anyja, I büntetlen előéletű vádlottat a btkv. 406. § ába ütköző, annak 3. és 4. pontjai szerint minősülő s ugyanazon §. szerint büntetendő vétkes bukás vétségének, B. S. vádlottat pedig a btkv 416. §-ába ütköző s annak 4. pontja szerint minősülő és ugyanazon §. szerint büntetendő vétkes bukás vétségének vádja és következményeinek terhe alul felmenti. Indokok: B. S.-nak a bizonyítási eljárás során kiderített tényállással egybehangzó önbeismeréssel beigazolást nyert, miszerint a Debreczenben 1879* évben törvényes neje neve, egyéni cége alatt megnyitott rövid- és kézmüárú-üzletet, mint nejének korlátlan megbízottja, egyedüli üzletvezetője és cégjegyzője egészen 1885. május 17-ik napjáig a nélkül kezelte, hogy arra a házi gondokkal erősen megterhelt nagyszámú kiskorú gyermekeinek gondozásával teljesen elfoglalt cégtulajdonos B. S.-né a legkisebb befolyást is gyakorolta volna és hogy az üzletnek mintegy 5 évi fennállása alatt, vagyis a cég fizetésképtelensége folytán 1885- május 17-én történt csődnyitás idejéig a cselekvő és szenvedő vagyoni állapottól csupán két évenkint, összesen tehát kétszer készített mérleget, B, S. ezen cselekménye, a mennyiben a kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, az általa vezetett cég cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint rendes mérleget a törvény határozott rendelkezése ellenére nem készített, a btkv 406. §-ába ütköző s annak 3. pontja szerint minősülő és ugyanazon §. szerint büntetendő vétkes bukás vétségét képezvén, a miatt önbeismerése alapján bűnösnek kimondandó és a fenforgó enyhítő körülményekre tekintettel a 92. §. alkalmazásával, a rendelkező részben megszabott büntetéssel sújtandó volt. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett a büntetlen előélet, az önbeismerés, a súlyos anyagi helyzet, a nyomor, melybe nejének összes vagyona elvesztése folytán nagyszámú családjával jutott.