A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 49. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás - A budapesti kir. tábla egy határozata

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 49. számához. Budapest, 1890. december 7-én. Köztörvényi ügyekben. A/, élvezett lakásnak egyenértéke külön kikötés hiányában nem kaniüt, hanem töke apasztására fordítottnak tekintendő. Mi adat sem szolgáltatván arra nézve, hogy felperes követelése 1. r. alperes irányában be nem hajtható, az alperesek között létesített átruházás sikerrel niesr nem támadható. A muraszombati kir. járásbirósáff (1889. márc. 23. 1,011/89. sz.): Horváth György ügyvéd által képviselt S. Mátyás felperesnek, Alajos Sándor ügyvéd által védett A. Ferenc és neje Skr. Terézia alperesek elleni 112 Irt iránti perében itélt: azon esetre, ha felperes leteszi a föesküt arra, hogy ö O. Ferenccel nem egyezett meg akként, hogy a kereseti követelését évi 30 frt lakbér egyenérték számításával nála és testvérje O. Henriknél fogja lelakni; hanem szóbeli megállapodás folytán O. Ferencnél két éven át csakis 16 frtot (azt is kamatjárandóságba való betudással) O. Henriknél pedig szinte két éven át, kialkudott 30 frtot, összesen tehát 46 frtot lakott le; ez esetben tartozik I. r. alperes O. Ferenc a felperes részére még hátralékos 66 frt tökét s a jár. megfizetni, il. alperessel szemben felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Okok: O. Ferenc I. rendű alperes beismerte a B. alatt csatolt kötelezőben foglalt s a hátiratos újítással jogérvényesen magára vállalt apai tartozás valóságát; tagadta azonban fennállását, állítván, hogy felperes azt, a köztük létrejött szóbeli megegyezés folytán, fele részében, illetve 60 frt erejéig az ö házánál, másik felében, szintén évi 30 frt, összesen 60 frt erejéig pedig testvérje : O. Henrik házánál lelakta. Felperes azt beismerte, hogy mindkettőnél 2—2 éven át csakugyan lakott, tagadta azonban, hogy évenkint 30 frt lakbér betudása és megállapítása mellett, a miről — úgymond — szó sem volt köztük, hanem csakis a töketartozás kamatai fejében. Személyes megkeresésében azonban beismert annyit felperes, hogy O. Henrik házánál, az O. Ferenc tartozása törlesztéséül 30 frtot, magánál O. Ferencnél pedig a kamat járandóság fejében szintén 2 éven át 16 frtot, összesen tehát 46 frtot csakugyan lelakott. S minthogy ezen állításai, s illetve tagadásaival szemben I. r. alperes a beismert adósi minősége és kötelező nyilatkozata mellett felhozott saját védelmi állításait egyébként bizonyítani nem tudta: így az általa felperesnek oda kínált, ez által elfogadott főesküt felperes részére megítélni s e részben a per kimenetelét annak le vagy le nem tételétől tette függővé ; mig ellenben a 66 frt tőke többlet s jár. megfizetésében I. rendű alperest a valónak beismert kötelező nyilatkozat alapján, s felperesnek ezen tőketöbblet-tartozásra vonatkozó kereseti állításai meg nem cáfoltsága folytán feltétlenül marasztalni kellett. O. Henrik személyes megidéztetését s hivatalból, úgy a peres felek által is történt együttes megkérdeztetését, még pedig a per körülményeinél fogva itt helyt nem fogható külön perbehivás mellőzésével, az ügy tisztába hozatala tette szükségessé. S a közte és a peres felek közt létrejött jogviszonyok ezek közös akaratának érvényesülése. Az alperesileg kifogásolt alap kötelező jogérvénye tekintetében megállapíttatik, hogy ez a kamatjárulék tárgyában ben foglalt földhaszonélvezetbeli zálogosításnál fogva önmagában érvénytelen jogügyletet az ősiségi nyiltparancs 19. §-ához képest csakis az ekként megjelölt kamatokra nézve képez; magára a készpénzbeli kölcsöntőkére azonban sem az anyagi jogszolgáltatás megóvása szempontjából, sem törvényes joggyakorlatunk és felsőbb bíróságaink elvi megállapodásai értelmében nem, itt annyival kevésbé, minthogy l. rendű alperes a kötelező hátlapjára vezetett nyilatkozatában megindokolt szövegezéssel, már mint teljesen jogérvényes tartozást vállalta azt át magára apja jogutódjaként s a helyett. Ennek megállapítása mellett azonban mellőzni kellett felperesnek a II. rendű alperes O. Ferencné ellenében támasztott ama kereseti jogcímét, miszerint követelése mint hagyatéki teher, eo ipso átszállott volna a néhai O. József által még életében fiának O. Ferencnek, ez által pedig a 2-/. alatti végzés tanúságaként 1881. február 28-án Il-od rendű alperesnek, közjegyzői okirattal el- és átadott ingatlanra. Mert eltekintve attól, hogy zálogjogot ezen ingatlanra felperes egyáltalában nem szerzett, ellenben Il-od rendű alperes hozomány beli követelése arra, a hivatalból betekintett tjkvből kitetszöleg még 1880. évi aug. 25-én, vagyis a kereseti tartozásnak férje által történt átvállalása előtt lön bekeblezve, még pedig felperesileg egy jogérvényében meg nem cáfolt, perrendszerűleg megdönteni sem kísérlett közokirat alapján, mindettől eltekintve hagyatéki vagyonnak a szóban forgó ingatlan nem is tekinthető, miután azt T. r. alperes még annak életében 1874-ben vette át s ugyancsak annak eletében vállalta át az adósságot is saját tartozásául, igy az hagyatéki terhet nem képezett s érette a fizetési kötelezettséget egyáltalán magára nem vállalt II. r. alperes a nyilvánkönyvi tulajdonát képező birtok erejéig szavatosság alá vonható jogszerűen nem lévén, sem pedig a hozománynak a házasság tartama alatti visszaköveteléséről a fentiek szerint itt szó ugyan nem lehetvén, O. Ferenc irányában felperes keresetével elutasítandó volt. De elutasítandó volt felperes a kamattöbblet iránt indított keresetével is feltétlenül és az O. Ferenc ellenében ilyent betudni kívánt két évi 16 frtnyi föld- ós lakási haszonélvezet a tőketörlesztésbe volt betudandó épen azon okból, minthogy a fentebb kifejtettek szerint a kamatok tekintetében a jogügylet érvénytelen, s három -évnél régibb időből megítélhetők különben sem voltak, minthogy az, hogy követelve lettek volna, nem is állíttatik. A budapesti kir. itélő tábla (1889. november 20. 20.816. p. 1889.): Az elsőbiróság ítéletét, amennyiben a lakbér összegének bizonyítása végett felperes részére főeskű ítéltetett, mint e részében nem felebbezettet nem érinti; felperes által felebbezett egyéb részében azonban megváltoztatja és arra az esetre, ha felperes a főesküt kellő időben leteszi, a kir. tábla alpereseket egyaránt kötelezi, hogy a kereseti követelés tőkeösszegéből 100 frt s jár. felperesnek egyetemlegesen megfizessék. Felperest keresetének többi részével a kir. tábla is elutasítja. Indokok: Felperes személyes kihallgatásakor kereseti • követelésének tőkeösszegét csak azért szállította le 100 frtra ez alkalommal kamathátralékait csak azért tette 1885. évi nov. 16-tól követelésbe, mert alperesek ellenvetései folytán beismerte, hogy I. rendű alperesnél 2 éven át, fivérénél ismét más két éven át tartózkodott és bértartozása fejében az eredeti 100 frtot tevő tőkének ez időszakról hátralékban volt kamatjairól I. rendű alperes javára lemondott. Ha tehát felperes az évi bérösszeg iránti állítólagos megállapodás bizonyítása végett részére az elsőbiróság által megítélt főesküt leteszi, kereseti követelése s jár.-ból csak az 1881. évi nov. hó 16-áig hátralékban volt 12 frt és ezután 1885. nov. 16-áig tovább folyt 6°/o-tóli kamat összesen 46 frt lévén törlesztettnek tekintendő, a kereseti összegből az eredeti tőkét s 1885. évi nov. 16-tól számítandó 6°/o kamatját kellett az elsőbiróság ítélete e részének megváltoztatásával felperes javára megítélni és pedig I. r. alperes terhére elismert személyes kötelezettsége alapján II. r. alperes terhére pedig és pedig egyetemleges kereseti kötelezettségének megállapításával azért, mert II. r. alperes beismeréseiből kiderült, hogy az ő férje atyjától nyert ingatlanait felperes kereseti követelésének átvállalása után, neje állítólagos hozománya fejében ruházta át; minthogy pedig II. rendű alperes felperes jogosult kifogásai ellenében nem is állította azt, hogy az említett ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződésben ellenérték gyanánt kitüntetett 1,900 frtnyi állítólagos hozományát férjének emiitett ingatlanaiba ruházta, ha pedig emiitett hozományát férjéDek kezeibe szolgáltatta, annak visszatérítését avagy visszatéritése fejében férje ingatlanainak tulajdonát házassága fennállása alatt, férje hitelezőinek sérelmére jogérvényesen nem igényelhette: II. rendű alperest az emiitett ingatlanokra nézve férje megajándékozottjának kellett tekinteni s ez alapon őt a kereseti tökekövetelés s jár. nézve férjével egyaránt kötelezettnek kellett a fentebbi rendelkezés értelmében kimondani. A m. kir. Curia (1890. szeptember 10. 1,195/p. 1890.) : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Előre bocsáttatik, hogy az ügy érdeme azon részében, melyre vonatkozólag a másodbiróság az elsőbiróság ité-