A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 47. szám - A büntetőtörvény revisiója

18fi ÍL J o a. között alkudozások. Mert egyfelül a K. T. alapos intézkedése, de másfelől a kir. Curia határozatai szerint is (Döntvénytár V. k. 231. és 243. 1.) csak a kereset benyújtása s nem a felek közt lefolyt alkudozások vagy a kifogások közlése szakítja félbe a kereset elévülését. Ennélfogva felperest keresetének elévülése miatt másodrendű alperessel szemben elutasítani kellett. De elutasítandó volt a dolog érdemét illetőleg is ; stb. stb. (1889- évi május hó 19-én.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: . . . . mert illetéktelen bíróságnál folyamatba tett kereset az elévülést meg nem szakítván, az a körülmény, hogy felperes a K T. 390., illetve 410. §-ában körülirt egy éven belül a ssegszárdi kir. járásbíróságnál kártérítési keresetét megindította, másodrendű alperesnek az idézett törvényszakaszokra alapított kifogását ki nem zárja, mivel felperes beismeri, hogy a szegszárdi kir. járásbíróság jogerejűleg illetéktelennek mondatott ki, és mert azt is beismeri felperes, hogy az árú átvétele óta a jelen kereset beadásáig a törvényes elévülési határidő elmúlt; és végre mert: az elévülést a felek között folyt alkudozás, melyre felperes hivatkozik, nem. hanem csakis az illetékes bíróságnál indított kereset szakítja félbe. (1890. évi január 27-én, 1889. évi 4,638. vszám.) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete helybenhagyatik. Indokok: stb. Másodrendű alperes, mint fuvarozó ellenében azonban jelen per, a K. T. 410. §-a rendelkezésére való tekintettel kétségkívül kártérítési pert képez s ez okon felperes felebbezése elfogadandó lévén, a másodbiróságnak neheztelt ítélete másodrendű alperesre vonatkozó rendelkezésében a vonatkozólag felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (1890. október 8-án, 508. vszám.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Habár a keresk. törvény az aláírási módot a cégvezető kötelességévé teszi, mégis ha a cégvezető ezt a szabályt nem tartja meg, ez a körülmény az általa főnöke nevében vállalt kötelezettség joghatályát annál kevésbé érintheti, mert ehhez a formasághoz a törvény semmiféle jogkövetkezményt nem köt. (A m. kir. Curia 1890. okt. 9. 425.) A hagyatéki gondnok jogosítva van a hagyatékban talált és kitöltetlenül elfogadott váltóürlapot a hiányzó váltói lényeges kellékekkel ellátni. A lőcsei kir. törvényszék: Az 1887. június 23-án 2,732. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A tárgyalás során beigazoltatott, hogy a kereset alapjául szolgáló A) alatti okmáuy eredetileg néhai Cs. I. tulajdona volt és hogy az mint keletet és lejáratot magában nem foglalt és kibocsátói aláírással ellátva nem volt űrlap annak halála után feltaláltatott. Kétségtelen, hogy néhai Cs. I.-nak, mint az alperes által lentiek szerint kitöltetlenül elfogadott A) alatti űrlap eredeti birtokosának jogában állott az alperestől átvett tetszés szerint kelettel, lejárattal vagy pedig a kibocsátó aláírásával ellátott ezen okmányt egy harmadikra átruházni. Tekintve azonban, hogy ez nem történt és hogy felperes, kire az említett okmány nem néhai Cs. I. által közvetlenül lett átruházva, az utólagos kitöltésnek jogát, mely csak az eredeti váltóbirtokos által ruházható át, nem gyakorolhatja és hogy felperes, ki a lényeges váltókellékekkel el nem látott okmányt utóbb önhatalmúlag jogtalanul töltötte ki és ezek szerint alperes ellen váltójogi uton fellépni és alperes ellen váltójogi kötelezettséget megállapítani jogosítva nem volt, kellett az 1887. június 23-án 2,732. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kívül helyezni és felperest keresetével elutasítani. A budapesti kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1887. június 23-án 2,372. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett, alperest a kereseti 650 frt váltó összegnek és jár. megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes beismeri ugyan, hogy néhai Cs. 1.-tól IÍÓO frtot kapott és hogy ekkor annak egy váltóürlapot adott át, de azzal védekezik, hogy miután az általa átadott váltóürlap a váltóbeli összeg és az elfogadói aláírás kivételével a váltó egyéb kellékeire nézve nemcsak az átadáskor, hanem még akkor is kitöltetlen volt, midőn az néhai Cs. I. halála után ennek hagyatékában megtaláltatott, felperes nem volt jogosult az A) alatti okiratot a váltó némely lényeges kellékével utólag ellátni s j igy az A) alatti váltó alapján őt váltójogi kötelezettség nem is j terheli Ez a védekezés azonban figyelembe nem vehető, mert i néhai Cs. I.-nak, mint az alperes által kitöltetlenül elfogadott i űrlap eredeti birtokosának, kétségtelenül jogában állott az alperestől átvett űrlapot az abban hiányzott váltói lényeges kellékekkel ellátni, vagy pedig ily kitöltés nélkül hasonló joggal egy harmadik személyre átruházni, minthogy az üres elfogadmánynak adása és átvétele ily kölcsönös megállapodáson alapuló jogosultságot már magában foglalja s ellenkező kikötés hiányában e jogosultság nem tekinthető az üres elfogadmány első átvevője személyéhez kötött jognak. Ehhez képest felperes, mint néhai Cs. I. hagyatékának gondnoka, jogosítva volt a hagyatékban talált és kibocsátói aláírást nélkülözött váltóürlapot eme, valamint a hiányzott többi kellékkel ellátni és pedig annál is inkább, mert alperes az E) alatti levél szerint néhai Cs. I -t, mint a váltó eredeti birtokosát, annak tetszés szerinti kitöltésére feljogosította. A m. kir. Curia: Cs. I. tanúnak kihallgatása a prdts 207 §. szerint helyeseu mellőztetvén, a másodbiróságnak ítélete eme, egyébként pedig az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. szept. 16-án, 343.) A rendelkezésre bocsátás csak akkor bir joghatálylyal, ha egyszersmind a minőségi hiány, mely miatt az árú rendelkezésre bocsáttatott, az eladóval kellő időben közöltetett. Ehhez képest az árú visszaküldése is csak akkor bírhat rendelkezésre bocsátás joghatályával, ha egyidejűleg az árú el nem fogadásának oka az eladóval közöltetett. (A m. kir. Curia 1890. szept. 4. 314. sz. Bün-ügy ékben. Vádlottak, mint őrjáratban lévő rendöröknek ama cselekménye, hogy hivatali hatalmukkal visszaélve, sértettet törvényes alap és ok nélkül elfogták és megkötözték, nem a btk. 323. §-ábaii jelzett magánszemélyek által elkövetett személyes szabadság megsértése iránti cselekményekre vonatkozó, hanem a btk. 193. §-áuak rendelkezése alá esik. A bik. 473. §-ába ütkézö hivatalos hatalommal való visszaélés | csak az esetben esik külön minősítés alá, ha vádlott cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik ; a súlyos testi sértés büntette Pedig, mint súlyosabb beszámítás alá eső, a hivatali hatalommal való visszaélés vétségét felöleli. A székesfehérvári kir. tszék (1889. ápr. 17. 1,479. sz. : Sz. János és S. Imre (városi rendőrök) vádlottak a K. József sérelmére elkövetett, a btk. 301. §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében és a btk. 323. §. szerint minősülő személyes ! szabadság megsértése vétségében, a btk. 70. §. szerint, mint í tettestársak vétkesek, illetve bűnösöknek kimondatnak és ezért a btk. 304. és 96. §-a alapján összbüntetésül Sz. János 2 évi, S. Imre pedig 1J/2 évi börtönbüntetésre és mindkét vádlott a btk. 326. §. értelmében külön 3 évi hivatalvesztésre ítéltetnek, stb. Indokok: K. József sértettnek és a kihallgatott tanuknak esküvel erősített előadásával igazoltatott, hogy 1888. évi nov. 2-án éjjel K. József többek társaságában a K.-féle korcsmában békésen mulatván, midőn oda Sz. János és S. Imre városi rendörök őrjárat közben 10 óratájt betértek, a vendéglősné felkérte őket, hogy az éj folyamán majd ismételten nézzenek be a korcsmába, nehogy a vendégek közt, bár békésen mulató, de egyébként kissé házsártos hirben lévő K. József valami bajt okozzon. K. József azonbau minden rendzavarás nélkül mulatott még akkor is, midőn ugy éjjeli 3 óratájban fentnevezett két rendőr a korcsmába újra visszatért, a mikor is K. József onnan csakhamar távozni készült s távozása közben az egyik felszolgáló leányt megcsípte, ekkor Sz. János rendőr, ki egy előző verekedésből kifolyólag K, Józsefre amúgy is haragudott, ezen minden rendzavarást nélkülöző alkalmat felhasználva, a mit sem sejtő K. Józsefet ugy arcul ütötte, hogy az felhenteredett s ezután S. Imre vádlott segélyével K. Józsefet a korcsmából kitaszigálta. A rendőröknek ezen önkényü és indokolatlan eljárásáu a jelenlévők felháborodva, K. József után a korcsmából kimenni I akartak, de Sz. János kijelentette, hogy a ki a korcsmából ki merne