A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 47. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 8. r.

404 a JOG. minél erélyesebben előhaladva, reform-műveleteit nem tömegesen ugyan, hanem a jogintézmények teljes elvi összhangzatában alkossa meg. Törvényjavaslat a sommás eljárásról.* — Dr. Plósz Sándor javaslata. — Irta: POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. A pernek alanyai oly személyek is lehetnek, a kikkel a szóbeli tárgyalás azért nem vezethet eredményre, mert siketek vagy némák. A processualis eljárásnak az egyöntetű eljárás megalkotása céljából ezen eshetőségeket is számba kell vennie és minthogy a javaslatban erre vonatkozó intézkedés nem foglaltatik, a bajor prts 162. §-ához hasonló rendelkezés pótlólag felveendő lenne. Mégis, miután a közvetitésre a bajor prtsban javasolt egyszerű bizalmi férfiú alkalmazása ama tekintetben, hogy a szóbeli előadásra képtelen fél perbeli előadásait beismerése és egyéb döntő fontossággal biró nyilatkozatait hiven terjeszti elő, teljes biztosítékot nem nyújt, a bizalmi férfiú helyett az ily természeti fogyatkozásokban szenvedő fél előadási módjában jártas szakértő tolmács meghívását tartom célravezetőbbnek, mely azonban a fél által meghívott bizalmi férfiúnak, mint szakértő tolmácsnak alkalmaztatását nem zárhatja ki, sőt ez esetben kizárólag ez lenne alkalmazandó. §• A tárgyalás siketekkel, ha olvasni, némákkal és siketnémákkal, ha irni tudnak: írás közvetítése mellett történik. Ily képesség hiányában saját előadási módjukban jártas szakértő tolmács hívandó meg, a ki előzetesen arra nézve, hogy a reá bízott tolmácsi teendőket pontosan és a valósághoz hiven végzendi, megesketendő. Szakértő tolmácsot a testi fogyatkozásban szenvedő fél is hozhat magával és ez esetben tolmácsul ez alkalmazandó. A javaslat 38—42. §-ai ellen kifogás nem emelhető. A tervezett eljárásnál, a mint az a javaslat 46. §-ából kitűnik, a tárgyalási és egyéb jegyzőkönyvek a felek, vagy azok képviselői által nemcsak nem lesznek aláirandók, hasonlóan amaz eljáráshoz, mely a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások eseteiben a 2,265/880. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelettel lett életbeléptéivé, hanem még a jegyzőkönyvet, illetve mellékleteit az érdekeltek előtt is csak annyiban kell felolvasni, vagy azok betekintését megengedni (e szerint kérui kell), a mennyiben azokban saját vagy ellenfeleik előadása tanusittatik. Hiszen ha a jegyzőkönyvek nyomban és »per dictando« vétetnek fel, helyes is, hogy azok csak a felek kérelmére olvastassanak fel, ez azonban még nem indokolhatja azon eljárást, a mit a 43. §. rendel, t. i. hogy a tárgyalásnál »jegyző« alkalmaztassék. Különben erős meggyőződésem az, hogy a »jegyző« szó csak toll- vagy sajtóhiba és helyette a javaslat is a »j e g y z őkönyvvezetö« szót kívánta alkalmazni; mert ha a sommás tárgyalások és jegyzőkönyvek felvételénél imperative elrendeltetik a jegyző alkalmazása, minden egyéb indok mellőzésével ellene mond eme szervezésnek azon körülmény, helyesebben következmény, hogy az ily rendszer életbeléptetésével oly járásbíróságoknál, a hol jelenleg jegyző vagy aljegyző alkalmazva nincs, ilyen állások rendszeresitendők lesznek. Hogy a pénz kérdése azonban helyes és valóban üdvös reformoknál, csak mellékes dolog lehet, az igen természetes, de akkor meg elő kell állani a meggyőző érvek- és indokolással, mert épen be nem látható, mennyivel előnyösebb, üdvösebb és miben az oly prdts, a hol a jegyzőkönyvvezető jegyző vagy aljegyző, annál, a hol a jegyzőkönyvvezetői teencíőket, a minden járásbíróságnál alkalmazásban lévő irnok vagy díjnok teljesiti és vezeti be az eljáró biró mondásait ? Épen semmiben. Már pedig a 45. §. ugy intézkedik, hogy a tényállás a biró által a jegyzőkönyvbe mondandó lehető rövid szövegezésben s igy a »jegyző« helyett bátran »jegyzökönyvvezető« tehető a 43. §. szövegébe. * Elözü közlemény a »Jog« 40., 41., 42., 43., 44., 45. és 46. számában. A 44. és 45. §. ellen nincs észrevételem. De tekintettel arra, hogy a felek egyes vidékeken az állam hivatalos nyelvét nem értik és ennek folyománya az, hogy ha ügyvéd által nincsenek képviselve, hiába mondják be vagy olvassák fel előttük a jegyzőkönyvet, ők annak tartalmát meg nem értik és ekkép nincsenek is abban a helyzetben, hogy elbírálhassák azt, vájjon előadásaik hiven vétettek-e fel a jegyzőkönyvbe, tehát arra vonatkozó észrevételeiket sem tehetik meg, én a 46. §. intézkedéseit, a mennyiben az csak a jegyzőkönyv felolvasását rendeli el, kielégítőnek nem találom. Nem kell oly mereven alkalmazkodni a külföldi rendszerekhez, nevezetesen a német birod. prts 145. és 148. §-ához, hanem figyelemmel kell lennünk saját speciális nemzetiségi viszonyainkra is, vagyis el kell lendelni, törvénybe kell iktatni azt is, hogyha azonban a felek egyike vagy másika az állam hivatalos, tehát a jegyzőkönyvi nyelvet tökéletesen nem érti, annak a jegyzőkönyv tartalma saját anyanyelvén megmagyarázandó, miből következik, hogy a 43. §. pontjai közé a jegyzőkönyv felolvasása és megmagyarázása is felveendő, sőt részemről még a jegyzőkönyvnek, a felek által leendő aláírása is, mint kellék, felveendő; szóval az 1868. évi LIV. t.-c. 117. §-a hatályában fentartandó lenne. A mennyiben a tárgyalási határnapon felperes nem jelen meg — mondja a 47. §. — a bíróság alperes kérelmére a z idézést végzésileg feloldja és felperest a perköltségekben elmarasztalja. Hogy valamely idézés feloldassék, midőn az már fel- és alperesnek szabályszerűen kézbesítve lett, az ily eljárás legalább is furcsa, mert ha az idézés feloldatik, ebből akkor észszerűen csak az következik, hogy az idézés hatálya megszűnik, ha pedig ez megszűnik, nincs elfogadható egyéb jogi indoka a perköltségekben való marasztalásnak, mint az, hogy ez a felfogás a törvényben szentesítve lett. Az egész javaslaton meglátszik, hogy pongyolán lett szerkesztve és azért nem is lehet csodálkozni azon, ha a javaslat még arra sincs tekintettel, vájjon felperes szabályszerűen meg lett-e idézve. Ez azután még helytelenebb. Sokkal egyszerűbb kimondani azt, ha pedig az első tárgyalási határnapon felperes szabályszerű megidéztetés dacára a kiszabott határidőn túl két órával meg nem jelent, ugy tekintendő, mintha a pertől elállott volna s a bíróság az ügy érdemének eldöntése nélkül alperes kérelmére a további peres eljáiást beszünteti s felperest a perköltségben elmarasztalja. Nagyon helyes, hogy felperes ily esetekben igazolással nem élhet, hanem az elmulasztott határnaptól számítva, 15 nap alatt a pernek újbóli felvételét kérheti, mi által a perindítás (és nem idézés) korábbi hatályai isrnét felélednek. Ennek legalább van perjogi formája. És ha felperes 15 nap alatt a pernek újbóli felvételét nem kérelmezi? Mi történjék akkor ? Erről hallgat a javaslat, valamint arról is, ha alperes megjelenik ugyan a tárgyalásra, de a mint a német birod. prts 298. §-a mondja, tárgyalni nem akar. A javaslatba ennélfogva a következő szakaszok felveendők. §' Ha alperes megjelenik ugyan a tárgyalási határnapon, de az ügy érdemébeni védelmét a bíróság felhívására sem adja elő, ugy tekintendő, mintha meg sem jelent volna s ellene a meg nem jelenés következményei kimondandók. §• Ha felperes az elmulasztott határnaptól számítva, 15 nap alatt a per újbóli f lvételét nem kéri, a per letettnek tekintendő, mi a per elvesztésével egyanlő hatálylyal bir és ellene csak perújításnak van helye. Felperes azonban ugyanazon tárgyat más jogalapon, más perrel követelheti. A 48. §-nak intézkedése a felsőbb bíróságok egyöntetű jiulicaturáján alapszik és azt helyesen alkalmazza. A 47. és 48. §-ok a mulasztások következményeit is meghatározzák. Ezek között azonban alperesnek ama joga, hogy a meg nem jelent felperes keresetével elutasittassék, nem foglaltatik hihetőleg azért, mert a mulasztó felperes a per újbóli felvételét 15 nap alatt kérheti s igy felperes meg nem jelenése, illetve mulasztása a javaslat szerint ezen következményt nem vonván maga után, szükséges azon módokról is gondosj kodni, hogy^ alperes legalább a keresetnek érdemleges I elintézését, a mennyiben az érdekében állana, szorgal| mázhassa.