A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 46. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-c. módosításáról

398 íi JOG. Mindennek megvan a határa s igy a felek befolyásának is. Tökéletesen elég, ha felperes az ellenkérelem előterjesztése előtt alperes heleegyezésével a keresetet megváltoztathatja, mert a többi csak túlhajtása a »m odernizálásna k«, mely a birói szervezet és munkakört a felek érdekeivel összeegyeztetni nem tudja és ezzel derüre-borura alkalmazván amaz elvet: »volenti non fit injuria« a tárgyaló birót a felek akaratához köti, a kik azután tetszésük szerint tüskön-bokron keresztül hurcolhatják, a mi által a sommás eljárás tisztán elposványosodik. A javaslat különben egész virtuozitással állítja egymás mellé azon újításokat, a melyek a sommás birót valóságos megpróbáltatásnak teszik ki a türelem dolgában. A 27. §. ennek folytán teljesen felesleges, mert a 23. §-ban kifejezhető, hogy alperes érdemleges ellenkérelmének előadása után felperes keresetét még alperes beleegyezésével sem változtathatja meg. A 28. §. intézkedései részben megfelelnek amaz elveknek s a perrendtartás ama magyarázatának, melyeket e lapok hasábjain szemben a kir. tábla álláspontjával hangoztattam, előadtam, * mert ép a sommás eljárás követeli, hogy egyfelől a bizonyítékok a tárgyalás befejezéséig bármikor felhozhatók legyenek és nem áll azon téves magyarázat, hogy a sommás eljárásban is a perbeli előadásoknak oly hatálya van, hogy a mennyiben az egyik fél előadásait a másik fél nyomban következő előterjesztéseiben meg nem támadja, az abban foglalt ténybeli állitások hallgatag beismertnek tekintendők, ha mindjárt később tagadásba vonja is' még a tárgyalás befejezése előtt; másfelől pedig csakugyan szükséges volt határozottan kimondani azt, hogy a bizonyítékokat csakis a tárgyalás befejezéséig lehet sikerrel felhozni. Tehát nem az ítélet hozataláig (a mint ezt a kir. tábla gyakorolja) és ez a helyes, természetesen kivételével annak (42. §.), a midőn a bíróság, mielőtt az Ítéletet meghozná, a bizonyítási eljárás befejezése után is újabb tárgyalásnak látja szükségét valamely döntő körülmény felett. így van ez másutt is. A würtembergi (212. és 411. §.), badeni (996. §.) prdtsok is kimondják, hogy a tárgyalás berekesztése után minden további észrevétel és bizonyítás ugyanazon biróság előtt ki van zárva és hogy a bizonyításra a félnek, a szóbeli tárgyalás berekesztéséig kell ajánlkoznia. Különbséget tesznek »tárgyalás« és »bizonyitási eljárás« között, a mit a javaslat talán célzatosan mellőz. De ha már a javaslat ezt az álláspontot elfogadta, egy lépéssel tovább is mehet vala és el kellett volna fogadnia azt is, hogy a felek a tárgyalásra minden bizonyítékaikkal tartozván megjelenni, bizonyítékok beszerzése céljából a tárgyalás rendszerint el nem halasztható a felek közös beleegyezése nélkül. Vannak esetek, midőn alperesnek a bizonyítékot a tárgyalási határnapig physicai lehetetlenség volt megszereznie (felperes ne indítsa meg előbb a pert) és ekkor az elhalasztás indokolt, de hogy az egyik félnek indokolatlan kérelmére (a mennyiben t. i. tisztán mulasztás forog fenn) a tárgyalás elhalasztassék, nem tartom helyesnek még akkor sem, ha a költségeket az illető fél megtéríteni köteles, mert ha a félnek módjában állott a bizonyítékot, melyre utalva lett, elhozni, ám lássa a következményeket, ha nem hozta magával (olv. a »T o g« ez évi 25. és 26. számát), azért sommás eljárás. Az is igaz. hogy a javaslat 29. §-ában gondoskodva vau némi ellenszerről, csakhogy sokkal előnyösebb a peres eljárás egyszeríísitése szempontjából és jóval könnyebb az eljáró biró judiciumának megalkotása tekintetéből, ha a bírónak nem negatív, hanem p o s i t i v körülményeket kell elbírálni. Nem helyesebb-e, ha a bírónak azt kell eldöntenie, megszerezheti e-e a fél a hivatkozott és az ügy eldöntésére befolyást gyakorolható bizonyítékot, mintsem ha a felett kell határoznia, vájjon a fél amaz előadásait, nem-e az ügy késleltetése végett szándékosan halogatta? Bizonyára helyesebb és ezért a 28. és 29. §. ehez képest volna szövegezendő, annál is inkább, hogy ne a figyelmen kivül hagyása az utólagos előadásnak legyen a kivétel, hanem inkább az ügynek bizonyitékok beszerzése okából való elhalasztása iránti kérelem elutasitása legyen a rendes állapot. * Lásd a »J o g« ez évi 25. és 26. számát. Ezen kérdésre különben az 55. és a következő §-oknál még , visszatérünk. A 30—33. §-ok helyes intézkedéseket tartalmaznak és különösen helyes volt annak kimondása, hogy a felek által indítványozott kérdések megengedhetösége felett (33. §.) a biróság ; határoz, mert rendesen ez képezte, ez adta meg a súrlódásra az i anyagot biró és ügyvéd között. Ha a fél a biró kérdésére a materialis igazság tekintetéből fontos és döntő körülményt ismert be és ez jogi képviselőjét feszélyezte, nyomban minden engedelem nélkül és legtöbb esetben a képviselő felét informálni és a tett beismerésnek visszavonása vagy módosítására bírni igyekezett. Az ily eljárás nem óvta meg a tárgyalás és a biró tekinI télyét és az anyagi igazság rovására történt. I A 34. §. nem tökéletes és ezért kibővitendő lenne azzal, hogy ha a fél a személyes megjelenésben betegség, vagy testi hiányok miatt akadályozva van: annak meghallgatása saját lakásán is eszközölhető. A 35—36. §-ok helyes intézkedést tartalmaznak, mig a 37. §. akkép módosítandó, a mint azt a 18. §-nál kifejtettem, azaz a biróság a jogvitának vagy egyes vitás kérdéseknek egyezségi elintézését az ellenkérelem előadása után, tehát a per bármely szakában csak a felek kölcsönös beleegyezésével kisérelheti meg, a mennyiben a felek a tárgyalásnál személyesen nincsenek jelen és igy azok megidézése lenne szükséges. (Folyt, köv.) Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-c. módosításáról. 1. §. Az 1877. évi XXII. t.-c. 14. §-a értelmében a községi bíróságok hatásköréhez tartozó ügyekben felperes szabad választása szerint panaszával a községi bírósághoz fordulhat vagy pedig keresetét a sommá* eljárás szabályai szerint illetékes kir. járásbíróságnál megindíthatja. A községi biróság közjegyzői okirat alapján, a végrehajtást közvetlenül el nem rendelheti. 2. §. A községi biróság az 1877 : XXII. t.-c. 15. §-ában foglalt eseteken kivül, akkor is illetékes, ha a panaszlott a községi biróság területen állandóan tartózkodik, vagy ha a kötelezettség a községi biróság területén teljesítendő, habár a teljesítés helye okiratban ki nem köttetett. A községi biróság idézvénye a panaszlottnak minden esetben csak az eljáró községi biróság területén kézbesíthető. 3. §. Ha az illetékes községi biróság érdekelt, az ügy a kir. járásbíróság előtt indítandó meg. 4. §. A panaszló a községi biróság előtt megindított eljárástól az Ítélet kihirdetése, illetőleg az egyezség megkötése előtt, bármikor elállhat és az elállás bejelentése után keresetét a kir. járásbíróság előtt megindíthatja. Elállás esetében a községi biróság a panaszlót az ellenfél kérelmére az okozott és a községi eljárásban megállapítható költségekben elmarasztalja. 5. §. A községi biróság a felek részére időmulasztás vagy utazási költség címén költségeket meg nem állapithat. 6. §. A mennyiben a jelen törvény másként nem rendelkezik, az 1877 : XXII. t.-cikknek a községi bíróságokra és az azok előtti eljárásra vonatkozó határozmányai, ideértve a községi bíróságok Ítéletének végrehajtását is, érvényben maradnak. 7. §. A kir. járásbíróságok az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-ában felsorolt ügyekben, ideértve azokat az ügyeket is, a melyekben a községi bíróságok is eljárhatnak, a sommás eljárás, a végrehajtás elrendelése és foganatosítása körül pedig az általános végrehajtási szabályok szerint járnak el. 8. §. Azokban az ügyekben, melyek az 1877 : XXII. t.-c. 25. §-a értelmében a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitetnek, a sommás eljárás szabályai a következő eltérésekkel alkalmazandók : A járásbíróság a községi biróság jegyzőkönyvének vétele után a feleket az ügy tárgyalására hivatalból idézi meg. Az idézvényben a felek nevei és az ügy rövid megjelölése felveendő. Ha a kitűzött tárgyaláson a felek valamelyike meg nem jelen, az ügy eldöntésénél a megjelent félnek ténybeli állításai, a mennyiben azok a községi biróság előtt felvett jegyzőkönyv által meg nem cáfoltainak, valóknak, a felajánlott bizonyítás pedig sikerültnek tekintendő. A járásbíróság ítéletében a községi biróság előtt felmerült és ott megállapítható költségek viselése, valamint az 1877 : XXII t.-c. 25. §-a éltelmében foganatosított biztosítás fentartása felett is a per eredményéhez képest határoz. A végrehajtás elrendelése és ha a községi biróság a biztosítást már foganatosította a végrehajtás folytatásának elrendelése a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt ügyekben a járásbíróság hatásköréhez tartozik. A végrehajtás elrendelése, valamint foganatosítása ez esetben az általános végrehajtási szabályok szerint történik. 9. §. A jelen törvény 4. §-a esetében a járásbíróság a községi biróság határozatának feloldásával alperest marasztalhatja a községi eljárás költségeiben, ha azt találja, hogy felperes elállása a községi biróság késedelmes eljárása miatt indokolt volt. * Előadói tervezet. Az igazságügyminiszter ur megbízásából készítette P1 ó s z Sándor.