A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - A feltételes elitélés kérdéséhez [könyvismertetés]

a joG. 38; g e t é s il a c á r a sem küldte vissza a balassa-gyarmati járásbíróság a kézbesítésről szóló vevényt és igy az adós máig sem fizetett, mert tudja, hogy a vevény biztos kezekben van. Ez a sürgős váltóeljárás. £>,.. Reichenfcld Mihály, Irodalom. A feltételes elitélés kérdéséhoz. (Dr. Adolf Wach: »Die Reform der Freiheitsstrafe. Leipzig, Duncker & Humblot. 1890.) Még sohasem terjedt egy reform oly gyorsan, vert volna oly mély gyökeret terjedésének egész irányában, mint a feltétele Ítéleteké. Szülőföldjén Massachusetsban, illetve Bostonban csak 1887-ben nyert mint törvény sanctiót, 1888-ban mint »The pro balion of the first offenders act« honosittatik meg már Angliában, ugyanezen évben Belgiumban is, az osztrák és francia igazságügyi bizottság is a feltételes elitélés mellett szól, valamint Magyarországban a »Magyar Jogászegyletében is, majd a szaksajtóban többen sürgetik e reformnak nálunki meghonosítását, sőt dr. Fayer László" egy. ny. tanár ur kidolgozott már egy ily törvényjavaslatot is. Németországban oly egyhangú helyeslésre talál az egész reformkérdés, hogy Liszt hallei tanár, e kérdésnek legnagyobb és legelső előharcosa már azt mondja :** »Manehmal habe mir dieser Krieg ohne Kampf schier unheimlich werdeu wollen und ich hátte wohl ab und zu erwr.s dafür gégében, dass sich die Gegner auch zum Worte meldeten.« Nem is kellett Lisztnek soká várakozni. 1890. március 19-én Wach lipcsei tanár a bécsi »}uristische Gesellschaft«-ban felolvasást tartott a büntetőjogi reformkérdésről, mely bővítve fentebbi cím alatt fekszik előttünk és képezi jelen megbeszélésünk tárgyát. Wach felveti a kéidést, hogy mit várnak a feltételes elitéltetéstől, mily hatást, mily eredményt és vájjon jogosult-e ezen várakozás ? Liszt és mások az állítják, hogy a feltételesen való elitélés nemcsak hogy figyelmezteti folyton az elitéltet, hogy ne kövessen el többé semmiféle bármi más büntettet vagy vétséget, hanem ez egy feje fölött csüngő Damocles kard, mely visszariaszt _ás_megóv ugy az erkölcsi, mint az anyagi károsodástól és romlástól. Szerinte ugy, a hogy a tö vény Amerikában van alkotva és ma végrehajtva, ezen eredményre vezethet, de az 1888. május •3l-iki belga törvény nem, mert itt az egész rendszer lényegében meg van változtatva. Amerikában a döntő szó, a vezérszerep a Probation Officer-é, ez ajánlja a compctens birói fórumnak, hogy a büntetés feltételesen legyen a vádlottnak elengedve, tekintve múltjára, a fenforgó speciális viszonyokra és ha a bíróság ezt elfogadja, ugy csakis addig marad e határozat érvényben, mig a Prob. Officer meggyőződik, hogy egész magatartása a javulásra mutat és igy méltó e kegyre; nemcsak delictum elkövetése, de a legcsekélyebb kihágás, mely már inkább az erkölcsi, mint az anyagi törvényekbe ütközik, elég arra, hogy a probation frist, a próbaidő reá megszűnjön és a kiszabott büntetést kiállja, illetve ha az pénzbüntetés, lefizesse. A belga törvényben a Probation Officer-intézménynek nyoma sincs, igy (a vádlott, illetve) elitélt a próbaidő alatt semmiféle ellenőrizés alatt nem áll, saját magánali és hajlamainak ura. Ellenzi Wach a feltételes elitélés intézményét még azért is, mert a próbaidő alatt elkövetett újabb bűntett vagy vétség bensőleg még nem indokolja gyakran a régi, a feltételesen elengedett büntetésnek kiállását. Indokolható ugyanis csak akkor, ha az új delictum ugyanazon indító okra és célzatra vezethető vissza, mint a régi és ha a kettő physikai kapcsolatban van egymással. »Mi a ratiója annak — mondja Wach — ha valaki pl. lopás miatt lett elitélve, feltételesen el is engedik és ő ennek hatása alatt állva, becsüli attól a naptól kezdve másnak tulajdonát, de gondatlansága által pl. tűzvészt okoz vagy testi sértést követ el, vagy párbajra hiv ki valakit és most e miatt ki kell állania korábbi feltételes büntetését ?« Célja van a feltételes elitélésnek ott, »wo eine Umkehr erzielt, der Verbrecher abgehalten werden soll, auf der betretenen Bahn abwárts zu gleiten«, vagyis hol akár tettes vagy a tettnek természete olyan, hogy attól kell tartani, hogy a büntetés demoralizáló hatású leend és esetleg a javítás ellenkezőjét eredményezné, a börtön, a bűn terére terelné még jobban, ODnét megrontva kerülne ki és mint visszaeső mihamarább kerülne vissza; de ilyen-e pl. az erős felindulásban elkövetett súlyos testi sértés, vagy a becsületsértés, a párbaj ? Itt a feltételes elitélés annyi volna, mint elvileg kimondani, hogy: »einmal ist keinmal«. Nem alkalmazható szerinte a feltételes elitélés szerinte ott * A «Jogt. Közl.« f. é. 12. számában. ** A »Deutsches Wochenblatt'< 1890. 12. sz.-ban. I sem, hol mély meggyőződés a tettnek indító oka, pl. a politikai I delictumoknál; nem alkalmazható ott sem, hol jogérzékünk és a j nép akarata (Das Volksbewusstsein) a tettes megbüntetését kívánja. ! Mert vájjon mit tesz majd az apa, ha majd leánya becsületének rablóját feltételesen elitélik, vagyis csak esetleg büntetik meg; | vagy a férj, ha családi boldogságának megrontója, a házasságtörésre csábító büntetlen marad azért, mert a biró esetleg azt mondja, hogy meglehet, hogy tettes N N. nem fog többé más bűntettet elkövetni. És mi történik ekkor? Felgerjed a sértettben a bosszú érzete és mondja: »Ha nem bünteti az állam, hát majd j megtorlóm, megbosszulom én!« Mi más ez, mint visszatérés a jognak őskorához ! Azonkívül, ha a büntetés elengedésének (a feltételes Ítéletnek) célja az i s, hogy az állam a bűntettest további bűntettek elkövetésétől még az által is akarja megóvni, hogy nem mér reá büutetést, mert ezt célszerűtlennek, károsnak tartja, ugy ez arra vezet, hogy a meggyőződés lassan lesz megingatva, hogy a büntetés a bűntettnek szükségképeni folyománya, mi aláássa a jog iránti érzéket és igy a jogrendet is, pedig »heilsamer, als alle Fürsorge für den Stráfüng, für seine Rettung oder Abschreckun^' bleibt die Erhaltung der Heiligkeit des Gesetzes, des Rechtsinnes, denn nur durch ihn lében \vir.« Ezen okoknál fogva azon conclusióra jön a szerző, hogyha egyáltalában véve a fel:ételes Ítéleteknek, illetve a büntetés feltételes elengedésének büntető törvényhozásunkban teret akarunk engedni, ugy kövessük az amerikai törvényeket, de semmiesetre sem a belga törvénynek sablonszerű, formalistikus módját, mert nagyon e lövi gy ázó a n kell itt eljárni. Ha kezdjük a reformeszmét meghonosítani, hát kezdjük, mint Bostonban, fiatalkorú bűntetteseken kipróbálni és helyezzük ezeket rendőri kényszernevelés (polizeiliche Zwangserziehung) alá és támogassák a rendőrséget eme munkájában a társadalomnak legjobb tagjai. »Im übrigen lege man ernsthaft Hand an die Reform unserer kurzzeitigen Freiheitstrafe, statt sie überBord zu werfen.« . Back Frigyes. Vegyesek. Gyógyszereknek jogosítvány nélküli árulása nem az 1876. évi XIV. t.-cikk értelmében, mint kuruzslás, hanem az | 1876. évi XL. t.-c. 92. §-ába ütköző kihágás gyanánt büntetendő s elbírálása a kir. bírósághoz tartozik. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. vármegye közönségéhez 1889. evi 3.274. szám alatt intézett következő rendeletében: A megye alispánjának f. évi május hó 3-án 168/kih. szám alatt kelt másodfokú Ítélete, mely szerint a p —i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú itélet helybenhagyásával M. J. gy—i lakos kuruzslás miatt az 1876. évi XIV. t.-c. 52., 53. és 126. §-ai alapján 100 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 20 napi elzárásban, továbbá 1 frt 50 kr. eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el ; az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgálván az elsőfokú ítélettel együtt megsemmisíttetik és az iratok az illetékes kir. járásbírósághoz áttétetni rendeltetnek; mert vádlott azon cselekménye, hogy jogosítvány nélkül gyógyszereket pénzért adott, az 1879. évi XL. t.-cikk 92. §-ába ütköző kihágás ténválladékát látszik képezni, melynek elbírálása az 1880. évi XXXVII. t.-cikk értelmében a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik, minélfogva az alsófokú ítéletek megsemmisítése mellett az iratoknak az illetékes kir. bírósághoz áttétele volt elrendelendő. Curiai és táblai értesítések. Apatin. Dr. K. L. A f. k. Mátics S. — Zlatár F. ügyet a T. okt. 21-én rhh., rmv ; Theis G. — Theis A. ügyet pedig fo. — Arad. L. L. Jövő számban. — ISaja. H. Gy. Berger M. — Horváth J. és tsa ügyet a T. okt. 21-én rhh., rmv. — Bartfa. I?. J. Jövő számban. — Uereg ZiíSZ. Sz. K. A f. k. Kovács P. és tsai — Bergida B. és tsai ügyet a T. okt. 20-án fo. — Biid-Szt.-Mihály. Y. I. A f. k. R. Szabó S. — Róka B. ügyet a T. okt 21-én hh. ; Pethe Zs. — Mészáros B. ügyet szintén hh. — Bnziás. Dr. B. S. A f. k. Papini L. — Rippei J. ügyet a T. okt 21 én j hh. — Csantavér. Dr. D. K. Ad 1. I'üldi V. — Zenta város árvaszéke ügy még n. e. ; ad 2. Bodó Ferenc — Teleki H. érk. 42868/90 sz. a., n. e., eld. Knorr ; ad 3. Palkovits B. — Preszburger K. és tsai üsjyet a T. 24716/90 sz. a. okt. 24-én mv. ; ad 4. Preszburger S. — Tóth J. érk. 8853/90 sz. a., n. e., eld. Jankovich; ad 5. ifj. Kohn J. — Veréb J. érk. 50445/90 sz. a., n. e , eld. Mikos ; ad 6. özv. Gáspár J.-né Gáspár S. ügy okt. 18-án a Guriára ment. A többiről jövő számban. — DnnaSzerdahely. P. P. A f. k. Rujder J. - Takács J. ügyet a C. okt. 22-én mv. — Eger. T. A. A f. k. Godó M. és'tsai — Sipos, valamint Godó — Bali ügyet a T. okt. 20-án mv. ; ad 9. Pataky R.-né — Pataky R. ügyet a C. 6071/90 sz. a. okt. 2-án hh ; ad 10. Subich Gy. — Reiner Ab. érk. 6816/90 sz. a, n. e., eld. Frink ; ad 11. Biró Elek bf. ügyet a T. 31940/90