A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 5. r.

A JOG. 381 káljuk. Van a cikkben még egyéb is, különösen annak az a része, mely azt fejtegeti, mily fokú nyelvismeretet lehet és kell a tolmácstól követelni, a mi a kritikát felhívja. De mi átengedjük a tért másoknak és magunk részéről az ügyet végleg befejezettnek tekintjük; Törvényjavaslat a sommás eljárásról.* — Dr. Plósz Sándor javaslata. — Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. §• A tárgyalási határnap rendszerint akként tűzendő ki, hogy az idéző végzés valószínű vétele és a megjelenési idő között annyi idő maradjon, a mennyi a megjelenés és a netáni bizonyítékok beszerzésére szükséges, ezen időköz azonban, ha alperes helyben lakik és ugyanoda idéztetik : 3; ha lakhelyétől különböző, de a kir. járásbíróság területéről: 5 ; ha más járásbíróság területéről, azonban ugyanazon törvényhatóság területén fekvő helyre idéztetik: 8, ha törvényhatósága területén kivül eső helyre: 15 és ha az országou kivül tartózkodik: 30 napnál kevesebbre nem terjedhet. Azon perekbon ismét, melyben a felek magukat ügyvéd által tartoznak képviseltetni, a határnap minimuma 5, 8, 15, 30 45 napban állapítandó meg. Sürgős esetekben és csak akkor, ha felperes, illetve meghatalmazottja, megbízottja, úgyszintén alperes a bíróság székhelyénlakik, lenne a tárgyalás az idézés keltének napjára is kitűzhető. A kérdés már most csak az — miután a kézbesítés bizonyos akadályokba is ütközhet, vagy az idézés azonnal nem kézbesittetik — vájjon akkor, ha a határidőköz a megszabottnál rövidebb, jogosítva legye n-e a f é 1 a z ellen kifogást emelhetni vagy pláne jogorvoslattal élni? Ha tekintetbe veszszük, hogy a határidőül megállapított minimális időköz csak garantia akar lenni azon célból, hogy alperes ne csak megjelenhessen, de a megkívánt bizonyítékait beszerezvén, azokat magával is hozhassa s miután ezen cél kivételes esetekben a tárgyalásnak alperes indokolt lérelmére leendő elhalasztásával is biztositható, nem forog fenn elfogadható indok, mely ezen különben is csak ritkán előfordulható esetekben a kifogás és jogorvoslatot megengedhetőnek javasolná, miért is, ugy a kifogás, mint a jogorvoslat mellőzendő. §• Ha azonban a tárgyalási határnap az előbbi szakaszokban meghatározott határidőnél rövidebb időközre tűzetett ki, az ellen a fél kiogás vagy jogorvoslattal nem élhet, hanem a bíróság alperes indokolt kérelmére a tárgyalást egy izben elhalaszthatja. A tárgyalás elhalasztását elrendelő végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs, míg az elhalasztást megtagadó végzés ellen a fél csak az érdemben hozott ítélet elleni felebbezésben kereshet orvoslást. Hogy az idéző végzéssel ellátott kereset első példánya a bíróságnál megtartandó (16. §.\ helyes intézkedés, mert számtalan esetben megtörtént, hogy nem ügyvéd által ellenjegyzett sommás keresetek tárgyalása alkalmával a személyesen idézett fél a kereset első példányát nem hozta magával s a mulasztáson csak akkor és ugy lehetett segíteni, ha alperes a másodpéldányt elhozta. Nem tartom azonban célszerűnek azon rendelkezést (17. §.), hogy a felek idézés nélkül is megjelenhessenek a bíróság előtt ügyük tárgyalása végett. Az a fél, a ki a bíróság oltalmát és segédkezését kénytelen igénybe venni tárgyalás végett, bizonyára és rendszerint oly alperessel áll szemben, aki egyezkedésre nem hajlandó. Ha tehát az ily felek a biróság előtt ügyük tárgyalása céljából megjelennek, azokat le is kell tárgyalni. Minthogy pedig gyakran előfordul, hogy a biró az erre meghatározott törvénynapokon alig képes délelőtt a panaszosokat kihallgatni és azok panaszát felvenni, már most azután, hogy legyen képes azokat le is tárgyalni? Azután még más baj is van. GoDdolt-e arra a tisztelt szerző, hogy a személyazonosságról is meg kellene győződni? Ha a felek idéztetnek, elég biztosíték a vétjegy az idézett személy azonossága iránt, de ily esetekben, hol a felek önként jelentkeznek, ha a biró nem ismeri a feleket, e részben garantia nincs. Azt hiszem, ezt bővebben indokolnom nem kell. * Előző közlemény a »] o g« 40., 41., 42. és 43. számában. A felek tehát legtöbbnyire hiába járnának törvénykezésre a bírósághoz s azért nehogy a felek ismét haszontalan költségekkel, időmulasztással terheltessenek, ezen módosítani kell. Ép ugy, miként a 15. §-nál nem szabad és nem lehet a f'leket, magyarán mondom, »felültetni*, hanem számba kell venni még a modern processualis rendszernek is a lehetetlenségeket és el kell háritaaia ama veszélyt, hogy a bíróságok, látva az igazságszolgáltatásra váró felek nagy tömegét, egyrészt felületesen járjanak el, másrészt pedig emberfeletti munkával terhelve legyenek. Se a felek, se az igazságszolgáltatás, se a biróság érdeke ezt nem kívánja s ennélfogva a 17. §. módosítandó. 17. §. A felek a biróságok által meghatározott és közzétett rendes törvénynapokon idézés nélkül is megjelenhetnek szóbeli panaszok vagy bírói egyezség felvétele céljából, ez utóbbi azonban csak azon esetben vehető fel, ha a biróság előtt mindkét fél ismeretes, vagy személyazonosságuk két, az eljáró biró előtt ismert egyén által tanusittatik. A peres jogviszonyok a biróságok által a felek között létrejö't egyezség írásba foglalása, vagy pedig ítélethozatallal döntetnek el s az 1868. évi LIV. t.-cikk 117. §-a a többi között arra is kötelezi a bírót, hogy a felek között az egyezséget kísérelje meg, sőt az új javaslat 37. §-a elrendeli, hogy a biróság a p e r bármely szakában megkísérelheti a pernek vagy egyes vitás kérdéseknek egyezségi elintézését. Meg van tehát adva a mód és alkalom a felek között az egyezséget, akár a tárgyalás előtt, akár pedig annak folyamában bármikor, bírói beavatkozással létrehozni. Mire való, mi értelme van és lehet ezek mellett az egyezségi kísérletre leendő idéztetésnek (18. §.) ? S ha van értelme, minő indokokból kell azt csupán a székhelyre korlátozni. Vagy előnyös a felekre ez az eljárás és akkor ki kell terjeszteni különbség nélkül, vagy pedig nincs perjogi előnye, akkor meg felesleges. Egy eljárásból kettőt formálni, nem lehet célja a sommás eljárásnak, valamint az sem, hogy az esetleg nem egyező fél, — a kinek különben erős hite lehet, hogy neki van igazsága és nem perlekedési viszketegség v. zérli — ha pervesztes lesz, kétszeres perköltségben marasztaltassé k. Miért ? Ismét »Abschreckungs-System«? Még ha azt mondaná a javaslat, hogy a »per körülményeihez képes t« fog az egyeztetési eljárás költsége a perköltséghez számíttatni, ez hagyján. Annak van legalább ratiója, van célja, ha a sommás biró fel jogosittatik oly ügyekben megkísérelni az egyezséget, melyeknek elbírálása nem tartozik hatásköréhez és én erősen hiszem, hogy a javaslatnak is ez volt eredeti célja, melyet az által fejez ki, hogy az egyezség nem sikerülése folytán, — a mennyiben az ügy sommás eljárás alá tartozik — felperes kívánatára az ügyet a biró nyomban tárgyalja. Ily módon intézkedik a bajor prts. 222. §-a is a rendes eljárás (törvényszéki) alá tartozó ügyekben, sőt a genfi prts. 5. §-a és igen helyesen az egyezség megkísérlését bizonyos rokonsági kötelékben levő felek között végre közös vagyon felosztása iránt, tehát oly perekben, a hol judieaturánka perköltségeket rendszerint kölcsönösen megszüntetni szokta — indítandó perekben kötelezőnek mondja ki. A 18. §. szerint életbeléptetni kivánt egyeztetési eljárás tisztán erre lenne korlátozandó és ekkor ily szövegezést nyerne : 18. §. Oly ügyekben, melyeknek elbírálása nem tartozik a sommás biróság hatásköréhez, egyezségi kisérletre való idéztetést lehet kérni. Az egyezség megkísérlésére azon járásbíróság illetékes, mely a peres ügy eldöntésére — ha az hatásköréhez tartozna — illetékessé válnék. §• Ha az egyezségi kisérletre kitűzött határnapon az idéző fél meg nem jelent, az ellenfél kérelmére az okozott perköltségek megtérítésében elmarasztalandó, ha pedig az ellenfél nem jeíeu meg, vagy az egyezség nem sikerül, a kir. járásbíróság az egyeztetési eljárást beszünteti s erről az idéző felet ennek kérelmére végzésileg értesiti.