A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Magánjogi fejtegetések [könyvismertetés]

ft JOG. 171 a 8. és 4. részletet, melyeknek megfizetésére a kereset irányítva van, nem fizette meg. Miután pedig a 3. negyedévi díjrészlet ugyancsak felperes beismerése szerint 1888. évi január hó 15-én vált esedékessé és így a 30 nap már elmúlt, miután továbbá a 3. díjrészlet visszatérő díjat képez: az életbiztosítási szerződés a keresk. törv. 505. §. 3. pontja értelmében a díjfizetés elmulasztása folytán rnár 1888. évi július 16-án hatályát vesztette s igy ezen szerződés alapján felperes többé díjrészleteket egyáltalában nem s igy a 3. és 4. díjrészleteket sem követelheti. A B. alatti bevallásban toglalt ellenkező kikötés, mint a most idézett törvényszakasz idézett pontjával ellenkező az idézett törvény 507. §-ára figyelemmel hatálytalan lévén: ezzel felperes annál kevésbé védekezhet, minthogy a kérdéses 30 nap elmultával az életbiztosítási szerződés hatálytalanná válta folytán a felperest terhelő kockázat viselése is megszűnt és mert az eddigi kockázat viselésének ellenértéke a már kifizetett díjrészletekben találja fedezetét stb. A budapesti kir. itélö tábla (1889. nov. 12. 9,310. sz. a.): Az első bíróság Ítéletét azon részében, a mely szerint felperes az 1888. évi szeptember 15-én esedékessé vált és 22 frt 83 krt kitevő negyedik részlet iránti kereseti kérelmével elutasittatott, helybenhagyja ; egyebekben azonban az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és kötelezi alperest, hogy felperesnek 22 frt 83 kr. tőkét fizessen stb. Indokok: Az elsőbiróságnak Ítéletét ama részében, a mely szerint felperes az 1888. évi szept. lö-én esedékessé vált negyedik negyedévi részlet iránti kérelmével elutasittatott, a keresk. törvény 505. §-ának alapján indokainál fogva kellett helybenhagyni. Az 1888. évi június lö-én esedékessé vált 22 frt 83 krt kitevő harmadik negyedévi részlet tekintetében azonban megkellett az elsőbiróság ítéletét változtatni és e részlet fizetésére kellett kötelezni alperest azért, mert a keresk. törvény hivatkozott 505. §-ának 3 pontja értelmében fel volt jogosítva a biztosító alperes e részletet a lejárat után 30 nap alatt fizetni: ehez képest a szerződés csakis e 30 nap elteltével vesztvén érvényét, felperes is ugyanez ideig maradt alperes irányában kötelezve és ez ideig viselte a kockázatot; minthogy pedig a kockázat ellenértékét a kötelezett biztosítási díj képviseli, kétségtelen, miszerint a biztositási díj arra az időre, a melyre a felperes társulat is még kötelezettségben állott a biztosított fél által megfizetendő stb. A m. kir. Curia (1890. szept. 10. 280/polg. sz. a.): A másodbíróság Ítéletének nem felebbezett azon része, melylyel felperes 22 frt 83 kr. tőke és járulékai iránti követelésével elutasittatott, érintetlenül hagyatik, többiben megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes az 1889. évi febr. 5-én tartott tárgyalás alkalmával határozottan elismerte, hogy a felek között létrejött életbiztosítási szerződés, illetőleg alperesnek B. alatti ajánlata értelmében a díjrészletek 1/i évi részletekben voltak fizetendők és hogy alperes az első két részletet lefizette, de a 3. és 4. részlettel tartozik. A mennyiben tehát alperes a 3. részletet nem fizette le, a biztosítási szerződés a kereskedelmi törvény 505. §. 3. pontjához képest hatályát vesztvén, minden abból származó jogok és kötelezettségek megszűntek. A B. alatti ajánlatban foglalt azon kikötés pedig, hogy habár a díj J/4 évi részletekben fizetendő, alperes köteles mégis az egész évi díjt még akkor is megfizetni, ha az J/4 évi részfizetést teljesíteni elmulasztaná, mint a törvénynyel ellenkező rendelkezés, a kereskedelmi törvény 507. §-a szerint joghatálylyal nem bir. Mindezeknél fogva a másodbiróság Ítéletének felebbezett része megváltoztatandó, felperes egy joghatályát vesztett szerződésre alapított követelésével elutasítandó volt stb. Bűn-ügyekben. Az uzsora tényálladékához mulhatlanul megkívántatik, hogy a hitelező az adós szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát használja fel. (1883 : XXV. t.-c. 1. §.) A szombathelyi kir. törvényszék: K. Mihály az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ába ütköző uzsora vétsége miatt ellene emelt vád terhe és következményei alól felmentetik és I. József sértett netáni kára iránti magánjogi igényei érvényesítése céljából polgári perutra ntasittatik. Indokok: Habár K. Mihály vádlott a végtárgyalás folyamán beismerte is, hogy I. József raksi lakosnak a törvényes kamatmaximumot meghaladó kamatra 51 frtot kölcsön adott is, minthogy azonban nincs igazolva, hogy vádlott panaszosnak szorult helyzetét felhasználva, hitelezett volna, minthogy panaszos beismerése szerint vádlott a kölcsönért s illetve a kamatokért nemcsak végrehajtást nem vezettetett ellene, de azért meg sem perelte, minthogy továbbá panaszos a kölcsön, illetve a kamatok fizetése folytán tönkre nem tétetett s anyagi romlása elő nem idéztetett, de nagyobbszerü veszteségeket sem szenvedett, minthogy a kamatok nagysága sincs határozottan megállapítva és végül, mivel vádlott panaszossal teljesen és véglegesen el sem számolt, mig ekkép azon körülmény, hogy vádlott panaszosnak egyáltalán kárt okozott-e, megállapítható nem volt; minthogy ezek szerint i oly bizonyítékok, melyek vádlott ellenében az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ába ütköző uzsoravétség tényálladékának megállapításához ! elkerülhetlenül szükségesek volnának, a végtárgyalás folyamán fel nem merültek, a meghatározott kamatmaximumnál több kamatnak kikötése pedig még egymagában az uzsoravétséget meg nem állapítja; ezek szerint vádlottat az ellene emelt vád terhe alól felmenteni kellett. Panaszos fél külön kára iránti igényei érvényesítése céljából azért volt polgári útra utasítandó, mert kárát határozottan és számszerűleg meghatározni nem tudta. (1887. évi máj. 5.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s K. Mihály vádlottat az 1883. évi XXV. t.-c. 1. § a alapján az uzsoravétségben vétkesül kimondja s ezért a btk. 91. §-ára való tekintettel egy havi fogházra és az 1887. évi VIII. törvénycikk céljaira fordítandó 100 frt pénzbüntetésre, azonfelül két évi hivatalvesztésre és a politikai jogok ugyanily tartamú felfüggesztésére is itéli, egyszersmind kötelezi 15 frt 20 krnak I. József részére leendő megfizetésére. Indokok: K. Mihály vádlott beismeri, hogy 1885. évben I. Józsefnek kézi zálog mellett 51 frtot kölcsönzött s ezért tőle !/4 évi részletekben 28°/o-tóli kamatot vett; beismeri azt is, hogy a tőkét I. József már visszafizette akként, miszerint a kézi zálogul bírt lelenckönyv alapján I. Józsefnek járt lelenctartási díjakat ő vette fel. I. József előadja, hogy ő 66 frt 20 krt fizetett vádlottnak, mely összeget vádlott hallgatag beismeri, illetőleg eme felszámítás ellen kifogást uem tett. Habár I. József elismeri, hogy a kamatok fizetése őt vagyoni zavarba nem hozta s az nehezére nem esett s igy ez által bizonyítva van, miszerint az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ának 1. bekezdésében felsorolt és a cselekmény büntethetőségét megállapító alkatelemek vádlott cselekményében fel nem ismerhetők; ámde az idézett törvényszakasz második része, az imént vázolt kellékektől eltekintve, akkor is büntetni rendeli a hitelművelet visszaélését, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik s igy a 28°/o-tóli kamatfizetésben az 1883. évi XXV. törvénycikk 1. §-ának második részében a büntethetőség feltételéül megjelölt alkatelem benfoglaltatik. Ehez képest vádlott az imént részletezett körülmény és saját beismerő vallomása alapján volt vétkesnek felismerendő. A büntetés legkisebb mérvének alkalmazását vádlott büntetlen előélete és a kár csekélységének mérve enyhitö körülménynek figyelembe vétele indokolja. Vádlott a magánvádló felszámításának számszerű előadását nem kifogásolta, sőt maga is beismerte, hogy a kamat- és tőketörlesztésen felül még sértettnek visszkövetelése van: az 1883. évi XXV. törvénycikk 8. §-ához képest tehát meg kellett állapítani a kártérítést. (1887. évi október hó 1. 22,417. sz.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete indokolásánál felül még azért is helybenhagyatik: mert ha a fenforgó esetben a szolgáltatás és viszonszolgáltatás közt nagyobb mérvű aránytalanság mutatkozik is, ez magában véve vádlott bűnösségét még meg nem állapithatja, minthogy semmiféle adat fel nem merült ama feltevés mellett, hogy vádlott panaszos szorultságának felhasználásával kötötte volna a kérdéses kölcsönügyletet. (1888. szept. hó 25. 539. sz.) Az 1868: XXXTIII. t.-c. 116. §-a szerint a község által választott iskolai szék is hatóságnak tekintendő; az ez által választott és az iskola vágyónál kezelő gondnok tehát a htk. 461. §-a szerint közhivatalnoknak tekintendő lévén, az általa elkövetett sikkasztás a htk. 462. §-áha ütköző hivatali sikkasztás bűntettét állapítja meg. A szolnoki kir. törvényszék (1888. október hó 29-én, 7,432/B. 1888.) : Sikkasztás bűntettével vádolt J. István elleni bűnügyben itélt: vádlott a btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §,