A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 4. r.

372 R. JOQ. megfeledkezhetnek, avagy mert annak constatálása reá nézve : bizonyos előnynyel jár — per útján akarja megállapittatni. A javaslat ama intézkedése, hogy a 13. §. első bekezdésében körülirt perek a sommás bíróság előtt folyamatba tehetők, részben elfogadható, de nem fogadható el az, hogy felhívási per- ' nek egyáltalán nincs helye, mert az ellen, a ki valamely határozott és kereset útján érvényesíthető joggal kérkedik, csakis fel- j hívási perrel lehet sikeresen fellépni s azért a 13. §-ban meghatározott tárgyú perek két csoportba osztaudók : 13. §A sommás kereset valamely jogviszony létezésének, vagy valamely okirat valódiságának birói megállapítása iránt is meg- I indítható, ha e megállapítás felperes jogállapotának biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik. Ha valaki határozott és per útján érvényesíthető joggal kérkedik, vagy valamely okirat valótlan, a mennyiben a jog nem létezésének, vagy az okirat valótlanságának megállapítása a felhívó jogállapotának biztosítására a felhívottal szemben szükségesnek mutatkozik, felhívási pernek van helye. Ezen kívül felhívási pernek a sommás eljárásban helye nincs. A birói hatáskör a jogszabályok által megállapított azon mandátum a jurisdictio terén, a melylyel egyik vagy másik, de különböző szervezettel bíró bíróság a peres viszonyok bizonyos nemeinek elbírálására felruháztatik ; míg a birói illetőség azon jogszabályok összege, a mely által meghatároztatik, hogy az egyenrangú és hasonszervezettel biró bíróságok mikor és mily körülmények között jogositvák fel a hatáskörükhöz utalt peres viszonyok eldöntésére. A birói illetőséget azonban nemcsak a törvény (fórum lcgale), hanem a felek akarata is (fórum conventionale) szabályozhatja, mig a birói hatáskörre nézve a fórum conventionalét a javaslat csak egy esetben engedi meg (az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §. 2. pontja a). Jóllehet ezek szerint a birói hatáskör és illetőség különböző jogi fogalom, mégis a jogi téren még jelenleg is a kettőt összetévesztik, sőt többnyire teljesen identicus fogalomnak tartják és a kettő közötti határvonalat vagy nem képesek, vagy írem akarják megállapítani és ez az oka azután annak, hogy még a javaslat is 14. §-ában megállapítja, hogy »a mennyiben a keresetből ] kitűnik, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy a [ bíróság nem illetékes, a kereset hivatalból vissza- 1 utasítandó*, mig a 10. §ban egyrészt az mondatik, hogy »a mennyiben a jelen törvényből más ki nem tűnik, a polgári peres eljárás általános szabályai alkalmazandók«, másrészt a 4. § utolsó bekezdésében az áll, »hogy ha felperes az eljárás ellen (tehát a kitűzött tárgyalási napon) tett kifogás eldöntése előtt a per tárgya helyett 500 frtot meg nem haladó összeget stb. elfogadni késznek nyilatkozik, a sommás eljárás a peres tárgy nagyobb értéke miatt meg nem tagadható; miből következik, hogy a hatáskörrel és illetékességgel nem biró bíróság is bizonyos perekben illetékes és hatáskörrel felruházott lesz, ha a felek magukat annak alávetik (fórum conventionale), vagy a hatáskör és nem illetékesség megállapítása végett a kereseti köve. telést 500 frtra leszállítják. Ottakeresetnek hivatalbólivisszautasitása, itt a hatáskör megállapítása rendeltetik el. Hogy lehet ezek után a 14. §. szerint a keresetet hivatalból visszautasítani, ha a sommás eljárás alá, vagyis a sommás biró hatásköréhez nem tartozik a per tárgya feletti bíráskodás, vagy a sommás bíróság nem illetékes, mikor a 4. §. szerint ismét, mig a pergátló kifogás felett határozat nem hozatott, a sommás bíróság illetékessé vállhat és a per eldöntése hatáskörébe vonható. Miért visszautasítani hivatalból pl. helyi illetőség hiányában a keresetet illetéktelenség indokából, mikor alperes jogosítva van azt a tárgyalás alkalmával elfogadni és az ellen per gátló kifogással nem él. Ezek után tekintettel arra, hogy a javaslat 1. §-a szerint a készpénzbeli követelés vagy helyettesíthető ingóságok iránt inditott pereknek elbírálása az értékre való tekintet nélkül is a kir. járásbíróság hatásköréhez (nem illetékességéhez) tartozhat s ekként a mennyiben a keresethez a kereseti követelés alapját képező, vagy a hatáskört megállapító okirat legalább másolatban nem csatoltatik egyrészt maga a bíróság nincs is azon helyzetben, hogy hatáskörét alaposan elbírálhassa, másrészt pedig a visszautasító végzésnek kézbesítését a jelen levő felperesnek kívánatára is csak akkor lehet elrendelni, ha aa nyomban meghozatott és kihirdettetett a már előbb előadottaknak, t. i. hogy a kereset nem pótlás végett adandó vissza, figyelembe vétele mellett a 14. §. következőkép formulázandó : 14. §. A bíróságok kötelesek azon keresetek és másnemű beadványokat, melyeknek elbírálása hatáskörükhöz nem tartozik, úgyszintén a peres és végrehajtási ügyekben (és ha javaslatom elfogadtatik, örökösödési ügyekben is) ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott beadványokat, ha azok a 11. §-ban meghatározott kellékekkel nem birnak, vagy érthetetlenek, hivatalból visszautasítani. A mennyiben azonban a kereset tárgyát az 1881. évi LIX. t.-cikk 13. §. 2. a) pontja alá eső követelések képezik, avagy ha a kereset örökösödés címén illetve osztály iránt indíttatott, a kereset hatáskör hiányának indokából hivatalból vissza nem utasítható. §• Ha a kereset szóval adatott elő, a visszautasító végzés nyomban meghozható és a jelen levő felperesnek kihirdethető, mindazonáltal felperes kívánhatja, hogy a visszautasító végzés neki kézbesittessék. A tervezett eljárásban az idézés alkalmával (15. §.) a felek arra is felhivandók lennének, hogy a lehetőség szerint a tanukat is hozzák magukkal. Hát ez theoriában nagyon szép és az idealisticus világban a mintabiróságnak ilyennek is kellene lenni, nem tagadom. De a ki ismeri a sommás bíróságok túlnyomó részének terhes helyzetét és azt, hány tárgyalás tűzendő ki egy napra, hogy az ügymenet kellő currentiában fentartassék, az mosolyog egyet, mert a javaslat eme intézkedését a jelenlegi viszonyok között a gyakorlat terén még kivihetetlennek tartja. A javasolt rendszer mellett két eshetőség állhat elő. Vagy számol az az eljáró biró a tárgyalások kitűzése alkalmával ama körülmény és eshetőséggel, hogy az idézett felek mindegyike ugy fel-, mint alperes 2—3 tanúval fog megjelenni, vagy nem számol. Ha számba veszi, akkor alig tűzhet ki egy napra 3 — 4 tárgyalásnál többet és ha azután csalódik (mert utóvégre nem szimatolhatja ki előre) s a felek tanukat nem hoznak magukkal, vészit az állam, vészit az igazságszolgáltatás, mert az eljáró sommás biró a 3 — 4 tárgyalást rövid idő alatt elvégezvén, a fenmaradó hivatalos időt kénytelen elfecsérelni, tétlenül tölteni Ha pedig nem veszi számba, akkor meg legtöbb esetben az lenne az eredmény, hogy a felek veszítenének, miután az összes tanuk kihallgatására a rendelkezésre álló fizikai idő elégtelen, a felek rendszerint hiába hozzák magukkal a tanukat és ezzel eredménytelenül költekeztek, a tanuk pedig időt mulasztottak. És vájjon meglehetne-e állapítani ilyenkor a hiába megjelent tanuk költségeit az egyik vagy másik fél terhére? Pedig azt is tekintetbe kell ám venni, hogy a sommás bírák legnagyobb része a hét minden napján tárgyal s ennek folytán a délutáni hivatalos órákat a folyó munkák elkészítése és a kihirdetett Ítéletek megfogalmazására kénytelen fordítani. A 15. §-b ó 1 eme rendelkezést ki kell hagyni. A tárgyalási határnapok kitűzésével sem érthetek egyet. Azon időközt, mely alperesnek a megjelenésre elegendő, én nem tartom elégségesnek és nehogy a tárgyalás eredményét kockáztassuk és a halasztgatásra indokot szolgáltassunk, alperesnek a megjelenésre annyi időközt kel! engedni, hogy netán meglevő ellenbizonyitékait beszerezhesse és a tárgyalásra kellőleg elkészülhessen, meghatalmazottjával értekezhessen. Én ugyan magam se tartok attól, hogy a sommás bíróságok a mai viszonyok között rendszerint ily rövid határidőket tűznének ki, de most, midőn a törvényszékek hatásköréhez tartozott pereknek úgyszólván 4/5-része a sommás bíróságok elé lesz utalva, mégis csak gondoskodni kell e tekintetben is bizonyos garanciákról és a határidő minimuma megállapítandó, A sommás eljárás célja ugyan a perek gyors befejezése, ez pedig egyrészt csak rövid határnapok kitűzése mellett lehetséges, mégis, midőn a bizonyítékok és pedig igen helyesen, a sommás eljárásban rendszerint csakis a tárgyalás befejeztéig (28. §.) hozhatók fel, nehogy alperes bizonyítékainak előadhatásától a túlságosan rövidre szabott határidő folytán megfosztassék : szükséges a tárgyalási határnapok kitűzését bizonyos minimális időközök meghatározása által korlátolni és pedig tekintettel a prts. 132. §-ára, mely a rendes pereknél ezen elvet már elfogadta volt. (Folyt, köv.)