A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Az ügyvédi vizsga mint birói képesítési kellék

Kilencedik évfolyam. á3. szám. Budapest, 1890. október 26. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V. Rndolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IAP A/ MlÚUi ÉRIEKÉINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÖE1DI, BÍRÓI, ÖGÍÉS/I É5 KŐZJEG Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... fi fri — kr. fél » ... 3 » — » negyed > ... 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: AZ ügyvédi vizsga mint birói képesítési kellék. Irta : S c h e i fané r Kálmán, ügyvéd Pécsett. — A codificatio jelen állása az igazságügyi minisztériumban. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta : 1' o 1 g á r József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Közokiratokban a tollhila kiigazilása. Irta: Mészöly Gyula, kir. járásbiró Enyingen.— Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta: dr. P1 ó s z Sándor. — Sérelem. (Milyen drága egy nagyváradi kir. közjegyzőnél a váltóóvás felvétel ? Irta : Egy nagyváradi ügyvéd.) — Irodalom. (Magánjogi fejtegetések dr. Schwarz Gusztávtól. Megjelent: A földbirtokosok kézikönyve. K a s s a y Adolftól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. UKI.I.F.KLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny<-böl. (Csődök. — Pályázatok.! Az ügyvédi vizsga, mint birói képesítési kellék. irta. SCHEIBNER KÁLMÁN, ügyvéd Pécsett. R á t v a y Gyula bártfai kir. aljegyző ur a »J o g« 38-dik számában közólt s a birói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslatot éppen nem kedvezően bírálgató cikkében többek közt azt állítja, hogy az ügyvédi oklevél nemcsak nem emelné a bíróság nívóját, de azt sülyesztené, miért is veszélyesnek tartja, hogy az ügyvédi képesítés a birói hatalom gyakoiolhatásának »sine qua non«-ját képezze. Ez oly merész állítás, melyet Rátvay uron kívül még senki se mert kockáztatni és így kétségkívül övé a kezdeményezés dicsősége, ámbár én Tamás vagyok benne, hogy enunciaciója benső meggyőződését képviselné, inkább hiszem, hogy egyik - másik ügyvéd iránt viseltetett ellenszenvének adott szabad folyást, per regulám: »pars pro toto« azt az egész ügyvédi karra és intézményre átvive. Álljon itt egyik argumentuma : »Kőztudomású tény, hogy van sok olyan, ki ügyvédi oklevélhez jut, a nélkül, hogy egyáltalában jogi gyakorlaton lett volna valahol. Hiszen az ügyvédi vizsga előfelvétele csak az, hogy az illető valamely kamarába legyen bejegyezve«. Cikkíró ur, ugy látszik, nem ismeri az ügyvédi vizsga feltételeit. Igaz, hogy előfeltétele a kamarai bejegyzés, de elengedhetlen utófeltétele az, hogy úgy elméletileg, mint gyakorlatilag tudja a vizsgálat tárgyait, mert sértés nélkül fel nem tehető az ügyvédi vizsgáló - bizottságról, hogy diplomákat osztogasson az arra érdemetleneknek. Ha pedig találkoznak olyanok, kiknek gyakorlata talán nem kielégítő, ezek nem kenyérkereset — hanem inkább becsvágyuk kielégítése — céljából szerezik meg az ügyvédi diplomát és az igazságszolgáltatásnak nem ártanak, mert sem ügyvédi gyakorlatra, sem birói állásra nem aspirálnak, hanem más téren érvényesítik tehetségüket. Egyébiránt kivétel mindenütt van és tudnék megnevezni — isten kegyelmével és jóismérősei segélyével a gyakorlati birói vizsgán áttolt — törvényszéki jegyzőt, a ki a censor azon kérdésére : hány lapból áll a telekjegyzökönyv? egészen komolyan és teljes meggyőződésből azt válaszolta : hol több, hol kevesebb, ő már látott olyant is a Lapunk mai szám; melyikben 20 volt. Nem igazságtalanság lenne-e ezen jegyző után birálni meg az egész birói kart? Azt irja továbbá Rátvay ur : »kétségbevonhatlan tény az is, hogy csak bírósági gyakorlat képesiti a birót belső elfogulás nélkül — fölülemelkedvén az alanyi instinkciók, előítéletek, képzelmek táborán — helyesen ítélni. Az ügyvédi vizsga e gyakorlatot nem foglalja magában, ellenkezőleg a közepes képzettségűt és tehetségűt az ügyvédi gyakorlat inkább az egyoldalúságban fejleszti, köteles lévén kizárólag csak saját fele érdekét védeni.« Engedjen meg, de nincs igaza. A biró nem érintkezik a felekkel bíróságon kívül, nem tanulmányozhatja azoknak jellemét. Előtte mindig ünnepélyes arccal jelennek meg a felek, kiknek érdekükben áll minél szebb színben feltűnni. A biróság előtt csupa istenfélő, becsületes ember jelenik meg, esküdözve ártatlanságára, igazságára. A fiatal tapasztalatlan biró könnyen tévútra vezettetik általuk. Ellenben az ügyvéd pongyolában látja a peresfelet, tudfa hányat ütött az óra és nem hagyja magát elámittatni és ha elvállalja a bűnös védelmét, nem azért teszi, hogy tisztára mossa, hanem lehetőleg enyhítsen sorsán. Az ügyvédekre csinált bonmot: »Kend csak az igazat mondja el, majd a többit én hozzá hazudom« jellemzőleg bizonyítja, hogy az ügyvéd nem fogadja el készpénzül ügyfele előadását. Az ügyvédi gyakorlaton keresztülment és a perlekedő népet alaposan ismerő egyén, ha biróvá neveztetik ki, jobban felülemelkedhetik mindenféle előítéleten, képzelmen, alanyi intención, mint a tapasztalatlan biró, a kinél talán rokon vagy ellenszenv is ébredhet egyik - másik kegyes ábrázatú — valójában azonban ravasz lelkületű — fél irányában. Hogy mennyiben fejlesztetik az egyoldalúság azzal, hogy az ügyvéd kizárólag csak saját érdekét védelmezi, azt, megvallom, nem tudom megérteni. Hiszen egy országos hirű ügyvéd is csak saját ügyfelét védi, még pedig nagyobb erővel és szívóssággal, mint más kisebb tehetségű tehetné, például a temesvári lottó perben Eötvös, kitől még az ellensége sem disputálhatja el a képzettséget. Hát ez az Eötvös, azért mert leginkább a büntető téren excellál, éppen nem egyoldalúlag képzett és bizvást ki lehetne nevezni polgári bírónak. De hát vonjunk párhuzamot az ügyvédi és birói praxis között. Az ügyvédjelölt belépvén egy előkelőbb ügyvédi irodába — mert csak ilyenben alkalmaznak ügyvédjelöltet — naponkint gyakorolhatja magát a törvénykezés minden ágazatában. Egyik órában polgári, a másikban büntető, csőd, tkvi vagy közigazgatási ügyekben dolgozik. Csinál sommás és rendes kereseteket, csődbejelentést, bűnfeljelentést, végrehajtási és árverési kérvényt, periratokat, felebbezést és sok más egyebet, a mi a törvénykezés terén előfordul. Ma tárgyal a jbiróságnál, holnap a törvényszéknél, végtárgyaláson, közjegyzőnél vagy közigazgatási hatóságnál. Naponkint megfordul minden iktatóban, kiadóban és irattárban. Jár kel és szemlél. A tárgyalásoknál önállóan jár el és mig a tövény13 oldalra terjed.