A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 40. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 4. r.

348 A sértett fél a bűnügyben. Irta : Dr. MOLNÁR J. nagykanizsai ügyvéd. A gyakorlat oly mester, mely a mindennapi esetet más színben és más alakban képes feltüntetni, hol mindig nyilt kérdéssé válik, hogyan Ítéljük meg az esetröl-esetre egymástól különböző jelenségeket. így vagyunk a sértett féllel a bűnügyekben. Ha »sértett félrők beszélek, úgy mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, mit értünk büntetőjogilag a sértett fél alatt? Hogy a sértett fél álláspontját a bűnügyben kellően méltányolhassuk és megítélhessük minő befolyást gyakorolhat a sértett fél a bűneset, illetve a bűnvádi eljárás egész menetére, úgy a felvetett kérdést első sorban megoldandóuak tartom, annál inkább, mert e tekintetben büntető-törvényünk, de még a törvénykezési gyakorlat is teljes bizonytalanságban hagy, habár ez utóbbi elvi jelentőségű határozatokkal e homályból kivezetni igyekszik. Magában véve e kitételnek »sértett fél« a sérelemnek bármily alakban való megjelölésére helytelen kifejezésre mutat. E szót »sértést« a mai bűnügyi praxis a személyi úgy, mint a vagyonjogi károsításra alkalmazza, holott e kettő között lényeges a különbség. Az ember testére, épségére elkövetett bűntett vagy vétség sértést szül, e sértés következménye esetleg a kár, mely a kárigényt formálja, az ez értelemben vett tulajdonképi sértésnél van sértett fél, kinek joga és szerepe — mint alább előadni bátor vagyok — a bűnügyben egészen más, mint a vagyonában károsult, de büntető-törvényünk által nem helyesen elnevezett sértett félnél. A sértés mindig a sértett alanyra hat, a sérelmet nem a tárgy, hanem az alany szenvedi és igy sértett fél alatt nem lehet mást, mint akár a becsületében, akár testén fájdalmat szenvedőt érteni, sértessék meg tehát akár a physicai, akár a psychicai rész az egyénben, benne mindig azon jogellenes és tilos cselekmény nyilvánul, hogy a sértett személyiségén csorba ejtetett. A sértés következménye, a büntetés a sértett egyén belső és külső értékére visszavezetendő, innen van az, hogy a régieknél a forbátjog a sértőn a legszigorúbb módon alkalmaztatott. Nem úgy a vagyonjogi károsításnál, nem használom e kitételt vagyonjogi sértést, mert épen ezzel kívánom jelezni azon feltűnő különbséget, mely a sértett és károsult között létezik. Ha a sértés csak személyen elkövethető, úgy annak a tárgynál kizártnak kell lenni. A tárgyat rongálni, megsemmisíteni, részben vagy egészben elértékesiteni lehet, a jogosított személyt tehát tulajdonában s birtokában lévő dolgának egészben vagy részben való elvonása által megkárosítani lehet, a nélkül, hogy személyiségén a legcsekélyebb csorba ejtetnék. Valamint a ' sértés nagyságát a sérelem mérvétől, úgy a kárt is a dolog értéke után kell megítélni. Ha büntető jogászaink bátor lépésnek tartják azt, hogy sértett fél alatt ne csak a vagyonjogilag károsult, hanem becsületében vagy testén sértett is értessék, úgy ki kell jelentenem, hogy e lépés nem elég bátor, mert a kellő distinctio mellett a károsult felet a sértett fél fogalma alól ki kellene venni. Kiindulva tehát az eddigiekből, következményül azt a tételt állítom fel, hogy csak ott, hol a személyen ejtett bűntény vagy vétség fordul elő, lehet szó a sértett felről, holott a jogosított tulajdonában vagy birtokában lévő tárgyon elkövetett, bűnös vagy vétkes cselekvénynél sértett fél nincs, hanem csak károsult felet ismerünk. Ha ekként distinguálok, úgy mindenesetre e distinctio jogi jelentőséggel kell, hogy bírjon, mely leginkább a törvénykezési praxisban jut kifejezésre. Mily szerepe van a sértett félnek és milyen a károsulté a bűnügy lefolyásánál ? E kérdésre a feleletet úgy adhatom, ha magából a vádinditványozási jogból indulok ki. A büntettek vagy vétségek, vagy olyanok, melyek az általános jogrendbe ütközők, melyeknél emígy a sértett egyénben az államilag rendezett összeség van megsértve, hol a megtorlást nemcsak a sértett egyén, hanem az állami érdek mellőzhetlenné teszi. E helyütt a sértett fél érdeke olyannyira egybeforr az államéval, hogy a közvádló úgyszólván a sértett felet képviseli, sőt képviseli gyakran a sértett fél akarata ellenére, mi nyilvánvalóvá teszi, hogy akaratától függetlenül magasabb állami szempontból történik a megtorlás. A sértett fél tulajdonképi fontos jogi szerepe csak a végtárgyalásnál mutatkozik, még pedig kettős irányban, segédkezet nyújtani a közvádlónak a bűntény alanyi és tárgyi kiderítésében egyrészről, másrészről elégtételt kérni a személyén ejtett sérelemért. Hogy ez esetben a sértett félnek joga van a végtárgyaláson annak menetét befolyásolni, kiderül onnan, hogy a vádat, ha azt a közvádló a végtárgyaláson elejtené, a maga részéről kérheti fentartandónak. Ott ellenben, hol nem annyira állami érdek, hanem a magán egyén spherájába vágó sértésről van szó, fordított viszony létezik közvádló és sértett fél között. A sértett fél emeli a vádat, felebbez a vád esetleges elejtése ellen, indítványozhat a közvádlótól eltérően a sértőn való büntetést; ennélfogva fel van jogosítva mindazt megtenni, mire a közvádló nagyobb és esetleg hivatalból üldözendő esetekben fel van jogosítva. Mindkét esetben a sértett fél elégtételt kérhet nemcsak a sértésért önönmagában véve, hanem a sértésből eredő kár igényeire nézve is. Az ily értelemben vett sértett fél jogát elismeri a judicatura is olyannyira, hogy kárigényeivel rendszerint nem fogja külön polgári perre utasitaui, hanem telhetőleg a sértett felet ez irányban is kielégíteni. Teljesen passiv szerepe van a károsult félnek a végtárgyaláson. Noha a vádinditványozási jog kizárólag a károsult kezében van, a vádat ilykép ő készíti elő, mindazonáltal a közvádlóval szemben szűk körben mozoghat. A károsult vagyoni érdeke vezeti arra, hogy tettest felfedezzen, ki kártérítésre köteleztessék. Akár X ben, akár Y-ban fedezhesse fel azt, egyéb érdeke nincsen, mint elvesztett vagyonáért valakin kárpótlást szerezni. A károsult fél tehát ilyenkor elfogult, érdekelt álláspontot foglal el vádlottal szemben, melykülönösen figyelembe veendő akkor, midőn a magánfeljelentés folytán megindított eljárást a közvádló a végtárgyaláson beszüntetni kéri. Hogy ez esetben a végtárgyalás menetére akár indítványokkal, akár kérdésekkel befolyást gyakorolni nincsen jogosítva a károsult fél, megmagyarázható ép ezen elfogult, gyakran nyerészkedő álláspontból, melyet a károsult elfoglal. Innen van az, hogy a legtöbb esetben a károsult fél oly igényekkel lép elő, melyeket még a legjobb akarata mellett sem képes igazolni, de mert alkalma nyilik nagyobb kárt bemondani, ez alkalmat felhasználja is. Ha már most azt kérdezem, vájjon jogosítva van-e a károsult fél akkor is indítványt tenni, midőn a végtárgyaláson a közvádló elejti a vádat, úgy határozottan nemmel kell felelni, mert a károsult fél érdeke nem a bűntett megtorlásában, hanem az állítólagos kártérítésben központosul. Szerepe tehát kára megítélése szempontjából inkább ellenőrző, megfigyelő, de nem befolyásoló. Hogy pedig egy állítólagos kár valónak bizonyuljon, erre a polgári út is elégséges, mert ott, hol nem a bűntett, hanem a kár megítélése játsza a főszerepet, ott segít perrendtartásunk 10. §-ának 2-ik pontja is. Igaz ugyan, hogy valaki ellenvethetné azt, hogy ha a közvádlónak több jog adatik, mint a magánvádlóuak, akkor az egész magánvádinditványozási jog anomália, de itt különbség teendő ki a magánvádló, sértett — vagy károsult fél-e, mert valamint a közvádló hivatva van a beigazolt vád esetében a bűntett vagy vétség megtorlását kívánni, úgy ép a jogrend megóvása kötelességévé teszi a fölött is őrködni, hogy az állam polgárai jogtalanul ne zaklatassanak. E két szerep fel nem ismerése szüli azon bűnügyi törvénykezési ellenmondásokat, melyek gyakran a sértett félnek megtiltják, hogy a bűnügy menetére a végtárgyalásnál befolyást gyakorolhasson és oly jogosítványt vonnak el tőle, melyet a most jelzett megkülönböztetés mellett csak károsult féltől kellene megtagadni. Törvényjavaslat a sommás eljárásról. " (Folytatás.) 72. §. Az előző §. 2. pontja alapján a tanúságtétel meg nem tagadható : 1. ha a kérdés oly jogügyletre vonatkozik, a melynél a tanú, mint ügyleti tanú szerepelt; 2. ha a kérdés oly cselekményre vonatkozik, a melyet a lanu a vitás * Előző közlemények a >Jog' 37., 88. és 39. számaiban.