A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 38. szám - Törvénytervezet fizetési meghagyásokról. 1. r.

330 a JOG. vetett, mondván, hogy az a biróság tagjainak nem árt, hanem használ, miután a birói karnak erkölcsi értéke erösbödésére szolgál. Ez minden más hatóságra való vonatkozásában feltétlenül megáll, de — a fentiekre visszatérve — nem a bíróságra, mivel a bírónak a felügyelettől semmit sem szabad remélnie. Mindenütt káros az erőnek erejéveli érdemszerzés, hát még a bíróságnál! E téren a célzat fenforgásának lehetősége is veszélyes. Általában az volna a leghelyesebb, ha a biró minél kevesebb jót-roszat várna felülről, mert a kecsegtetve, avagy sarkalva hozott Ítéletekben a jogkereső közönség nem sok megnyugvást találhat Megvallom, hogy megjegyzéseim legtöbbjét ama kellemes tudat lengi át, hogy birói karunk, mint egész, nem sok panaszra ad okot és hogy annak megbízhatósága, tekintélye, tisztelete a magyar társadalom tudatában nem fogyatkozott meg. De ha meg is fogyatkozott volna, azon nem a felügyelet fokozása, mint inkább az által lehetne segíteni, hogy a birói képesítettségtől távol tartatna mindazon elem, mely carriere csinálásának reményében kellő jellem, garancia, hivatás és készültség nélkül készül a birói pályára lépni. Ezt nem eredményezhette az érvényben lévő minősítési törvény, de — bátran kimondhatom — még kevésbé lesz elérhető ; ezen eredmény akkor, ha a birói képesítési kellékek a tervezet szerint fognak megállapittatni. A tervezet álláspontjára helyezkedve kérdem, hogy mi legyen akkor, ha 3 évi ügyvédjelöltség után ügyvédi vizsgát tett egyén birói kinevezésért pályázik? Kineveztetik?! Ez a biróság nívóját nem fogja emelni, hanem leszállítani, mert eltekintve attól, hogy 1 az ügyvédi gyakorlat az ügyvéd keresettségéhez, sőt a vidék minőségéhez képest is felette különböző; másrészt pe,dig az ügyvédi gyakorlatra lépő pályakezdő kiképeztetése az ügyvéd egyéniségétől is nagyon függ. De — mondom — eltekintve mindettől, köz- | tudomású tény, hogy van sok olyan, ki ügyvédi oklevélhez jut a nélkül, hogy egyáltalán jogi gyakorlaton tényleg lett volna valahol. Hiszen az ügyvédi vizsga előföltétele csak az, hogy az illető valamely kamarába legyen bejegyezve ! Az pedig, hogy a gyakorlat valóban folytattatott-e vagy sem, hatálytalan ellenőrzés \ alatt áll. S ha ez igy volt mostanáig: a tervezet megvalósulásával még rosszabbá válik az állapot. Elképzelhetni tehát, hogy mily veszélylyel fog az járni, ha minden további kikötés nélkül az ügyvédi vizsga puszta birása birói képesítésül el leend fogadva. Továbbá kétségbevonhatlan tény az is, hogy csak bírósági gyakorlat képesiti a bírót belső elfogulás nélkül — felülemelkedvén az alanyi instinctiók, előítéletek, képzelmek táborán — helyesen Ítélni. Az ügyvédi vizsga e gyakorlatot nem foglalja magában, hanem ellenkezőleg a közepes képzettségűt és tehetségűt az ügyvédi gyakorlat inkább az egyoldalúságban fejleszti, köteles lévén kizárólag csak saját fele érdekét védeni. Ama korlát pedig, melyet a gyakorlati idő hossza tekintetében a tervezet a b^ák közé állit: nem mondható szerencsésnek. Már magában véve e fogalom »biró«, tiltakozik a distinctiók ellen, annyival is inkább, mivel az által, hogy distinctiókat törvény fogad el: a jogkereső közönség hasonlónak tevésére felbátorittatik. Jó! Legyenek azok »pro domo« — azonban itt sem feltétlen érvénynyel — elfogadva, de nem helyes azokat törvénybe foglalni. E helyütt még egy megjegyzésem volna, még pedig a tervezet 26. §-ában szabályozott curiai tanácsjegyzői szolgálatra vonatkozólag. Ezen tervbe vett intézkedésnek alapgondolata — ha jól megértettem — az, hogy az elsőfokú bírónak a felsőbb birói gyakorlatba bepillantás engedtessék és hogy az ekként szerzett tapasztalatait rendes birói működésében értékesítse. így nagyon helyes az eszme, mindazonáltal elejtendő volna, miután annak a tervezet szerinti kivitele a birói függetlenséget sérti. Ugyanis a tervezet 400 frtnyi fizetéstöbblete, melyet kilátásba helyez ezen szolgálat tartamára : igen sok bírót teend hajlandóvá a pályázati kérelem benyújtására s ha azután a berendelés megtörténik, a biró azon eshetőséggel áll szemben, hogy onnan őt 2 éven belül bármikor — lehet, hogy egy-két hét múlva — ismét kitehetik még pedig most már akarata ellenére és oly helyre, hova talán az illető biró legnagyobb kedvetlenséggel megy. Végül a tervezetnek az elsőbiróságok erősítésére irányuló intézkedései csak annyiban esnek kifogás alá, a mennyiben nagyon részlegesek s épen e miatt fogna meghiúsulni a kivánt eredmény. Ugyanis a tervezet 29. §-a szerint csak 7 törvényszéki elnök lehet curiai biróvá ; hogy hány curiai biró lehet törvényszéki elnökké, azt a tervezet nem határozza meg; továbbá a törvényszéki és járásbirák közül pedig — melyek számát hozzávetőleg 600-ra lehet tenni — csak 5«/o, azaz 30 lehet táblai biróvá, ^melyeknek fele tanácsvezetőként fogna alkalmaztatni. Hát csak 7 —10 törvényszék és 15-20 járásbíróság, átlag tehát az elsőfokú bíróságaink 10°/o-a igényli a megerősítést ? Az nem lehet! ^ Ha ugy is volna: az egyöntetűség kedvéért is az összes bíróságainkat kellene megerősíteni, mivel a toldozás-foltozás bíróságainkra ellenkező hatással is lehet. A tervezetből különben azt sem lehet kivenni, hogy a megerősítés eszközéül elfogadott magasabb rang hogyan osztassék meg ? Legyen-e az a biróság minőségéhez, avagy az illető — érdemeket arra szerzett — biró személyéhez kötve? Bármiként legyen is az meghatározva: az ebből származandó visszásságok nem lesznek kikerülhetők. A tervezet 36. §-a meghatározza, hogy minden albiró legalább egy év tartamára közvetlenül kinevezése után a törvényszékhez beosztandó, a mi az igazságszolgáltatás egyik legfőbb követelményének, a birói függetlenségnek alig felel meg s ezért életbeléptetése szintén mellőzendő volna. Midőn ekként észrevételeimet szerény képességemhez képest felsorolom és a szakvéleményeknek kiteszem, teszem azt a tárgy iránti meleg érdeklődésből, legkevésbé pedig hivatottság hiu érzetéből Törvénytervezet fizetési meghagyásokról. Készitte : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai kir. járásbiró. 1. §. Fizetési meghagyásnak helye van : a) ha a követelés határozott pénzösszeg, vagy oly helyettesíthető dolog, értékpapír határozott mennyiségének szolgáltatására irányul, melynek értéke tőzsdei vagy piaci árfolyammal igazolható ; b) ha a követelés lejárt és annak érvényesithetése ellenszolgáltatás vagy feltételtől nem függ. 2. §. A követelés fennállása és lejárta közokirat, hitelesitett vagy teljes bizonyító erejű magánokirat (1868. évi LIV. t.-c. 167. és 168. §a) vagy az 1875. évi XXXVII. t.-cikk 31. § a értelmében vezetett könyvek kivonatával igazolandó. 3. §. A fizetési meghagyás iránt henyujtott kérelemhez a követelés fennállása és lejártát igazoló okirat, valamint a könyvkivonatot a kérelmező egyszerű másolatban bemutatni tartozik. 4. §. Fizetési meghagyás kibocsájtásának helye nincs : á) az állam és jogi személyek irányában támasztott követeléseknél ; b) váltóbeli követeléseknél; c) kereskedelmi-, csőd- vagy választott biróság hatásköréhez utalt, nemkülönben mindazon ügyekben, a melyeknek elintézése a bagatell és sommás biróság, úgyszintén a kir. törvényszékek hatásköréhez nem tartozik ; d) ha a kötelezett fél külföldön tartózkodik, vagy a kézbesítés ügygondnok kirendelése nélkül nem eszközölhető ; e) ha a kötelezett fél kiskorú vagy gyámság és gondnokság alatt áll. 5. §. Fizetési meghagyás kibocsájtását rendszerint csak a követelésre jogosított fél és az eredeti kötelezett ellen van jogosítva kérelmezni. A mennyiben azonban a jogosított fél elhalt, annak örökösei a fizetési meghagyás kibocsájtását szintén kérhetik, ha örökösi minőségüket birói átadó végzés vagy ennek hiányában az illetékes lelkész által is előttemezett haláleset-felvétellel igazolják. 6. §. Ha a jogosított személyében engedmény folytán változás történt és e változás közokirat vagy hitelesitett magánokirattal igazoltatik, a fizetési meghagyást az engedményes is kérelmezheti. 7. §. A kötelezett fél elhalálozása esetében annak örökösei ellen a hagyaték erejéig fizetési meghagyás kibocsájtásának helye van, ha azok örökösi minősége és a hagyaték misége birói átadó végzés, vagy ennek hiányában az illetékes lelkész által is előtteI mezett haláleset-felvétel és leltárral igazoltatik. 8. §. Fizetési meghagyás kibocsájtásának csakis a kötelezett í fél összes örökösei ellen van helye, a mennyiben a jogosított fél a 2. §-ban meghatározott kellékekkel felruházott okirattal nem igazolja, hogy a követelés teljesítését az örökösök egyike, vagy azok közül többen külön elvállalták.