A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 27. szám - Párhuzam a verseci és a Nagyvárad városi királyi járásbíróság között

A JOG. 245 Egy biró, a ki a népet csak az irodából tanulja megismerni s aztán egy hitvány csirkelopási ügyben ötször küldi haza a feleket s tanukat — mert hiszen ö a nép helyzetét nem ismeri — s a hatodik tárgyaláson hoz Ítéletet (van tudomásom ily esetről), képes a néppel törvénykezésünket megutáltatni, de ha ö joggyakornok, vagy aljegyző korában néhány végrehajtás alkalmával érintkezett volna a néppel, bizonynyal tudná azt, hogy a nép nem cérnán rángatni való báb. kezdene vele érezni, tudna vele jobban bánni, panaszainak nem volna oly hideg szemlélője s megtanulná a bírónak nemcsak jogi, hanem philosophiai hivatását is. Aztáu a végrehajtási eljárás a néppel közvetlenebb érintkezésen kívül jogi gyakorlatot is felette hőforrással szolgáltat. Az envim-tiednek precis megkülönböztetése, a tulajdon és birtok közötti párhúzamvouás legeclatansabbau a végrehajtási eljárásnál gyakorolható s általában a vagyonjog körében, nemkülönben telekkönyvi eljárásunkban is kiváló gyakorlatot szerezhetnének ez utou joggyakornokaink és aljegyzőink. S bírósági végrehajtóinkkal mit tegyünk? Tudjuk azt, hogy bíróságaink kezelőliivatalai nem nagyon vannak megrakva kellő számú tisztviselőkkel. Van eset reá, hogy huzamosabb ideig egy-egy járásbíróságnál az irattárat díjnokok kezelik, az iktatók, kiadók dolgát díjnokokra bízzák s ezekét gyakran a jobb írású hivatalszolgák, sőt arra is volt eset, hogy elitélt rabok dolgoztak az irodákon az írnokok helyett és között. Talán még azt sem lehet va'ami nagyon dicsérendő állapotnak nevezni, hogy egyes helyeken az ügyvéd, hogy ügyeiben a kiadványok hamarabb kerüljenek ki, kénytelen segédeivel leíratni azokat expeditio alá és még így is a nagy munkahalmaz miatt hetekig kell várnia a kész kiadvány kiadására. Ezen is kellene már változtatni. Be kell osztani <a már kinevezve lévő bir. végrehajtókat tisztességes fizetés mellett bíróságaink kezelőhivatalaihoz. Nyilt kérdések és feleletek. A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. (Felelet.) W o 11 á k Rezső kartárs urnák a »J o g« folyó évi 25-ik számában felvetett kérdésére: »Mitevő legyen felperes, hogy a vagyonközösséget árverés utján akkor is megszüntethesse, ha az ez iránt indított per folyama alatt és illetőleg a végrehajtást elképtelenné tesz minden komoly és állandó foglalkozásra s elzárja az ember előtt azon utat, mely a nehézségek legyőzéséből, önmegtagadás-, küzdés-, haladásból s magasabb élvezetek után való törekvésből áll. Fölösleges volna említenem, hogy a dologházak kizárólag a kézügyesség gyakorlására és szakismeretek elsajátítására kell hogy szorítkozzanak. Minden ide-oda való kapkodás, több oldalú kiképzés csak ártalmas, álmüveltség s álfelvilágosultságot idéz elő, mely dőreségek előbb utóbb romlásra vezetnek. Csak annyit tudjon és ugy, hogy munkája után szükségleteit megkeresni képes legyen s ha mint ilyen, a társadalmi életnek, mint önálló polgár, tagjává lesz, meg legyen helyzetével elégedve s ne legyen kénytelen a könnyebbnek véllt, kétes értékű, vagy épen becstelen, aljas keresetforráshoz nyúlnia. Különösen az eltévedt leánygyermekek részére volna szükséges egy oly intézmény létesítése, mely őket az erkölcsi teljes megsemmisüléstől megmentené. Maga a javitó-intézet erre nem elégséges; ez még annyi kedvező helyzettel sem dicsekedend soha, mint a fi-javitók, mert míg ezeknek növendékei egy jó részben biztos megélhetési mód nyújtása által meg vannak mentve a társadalomnak, addig amazokat legfeljebb szolgálókká, szakácsnékká, varrólányokká képezhetjük. Ámde hány lesz köztük, kik könnyű módon tartották fenn addig magukat, talán önüzérkedéssel, kik pedig a szolgálatot szégyennek és méltóságon alólinak tartandják, mint varrólányok s kézi munkásnők nem fordíthatják munkáikat mindenkor saját céljaikra s ha foglalkozásszerűen űzik, csakhamar a kisasszony szerepben képzelnék magukat, tartózkodnának a nehezebb munkától s jövedelmük csökkentével újra a könnyebb keresetforráshoz nyúlnának. S ha még tekintetbe veszszük, hogy a nők erkölcsisége sokkal szűkebb határok közé van szorítva, mint a férfiaké s elgondoljuk, hogy biztos kereset hiányában a különben is ingatag asszonyi jellem alig képes ellenállani a kísértéseknek s tudva, hogy egyik bűn a másikat vonja rendelő végzésnek, a telekkönyvi hatósághoz megérkezte előtt alperesek birtokilletőségeiket a perben nem állott harmadik személyekre ruházzák át ?« Feleletem következő: Felperes a kereset megindításakor kérelmezze a telekkönyvi hatóságnál a peres ingatlanra, a vagyonközösség megszüntetése iránti per feljegyeztetését. A per feljegyzése által a későbbi tulajdonosok ellenében is hatályos leend a perben hozandó ítélet s ennek végrehajtása a perfeljegyzés rangsorozatában, a perfeljegyzés után tulajdonjogot nyert, bár perben nem állott harmadik személyek ellenében is elrendelendő és a telekkönyvi hatóság kétségtelenül elrendelni is fogja. Ellenben a t. kartárs ur által felhozott esetben, a midőn a per feljegyezve nem volt, igen helyesen tagadta meg a telekkönyvi hatóság az árverés teljesítését, a per folyama alatt tulajdonjogot nyert, perben nem állott s a perfeljegyzés által sem érintett harmadik személyek ellenében. dr. Kom János, ügyvéd Győrött, S é r e1e m. * Párhuzam a verseci és a Nagyvárad városi királyi járásbíróság között. Mióta a verseci kir. járásbíróságnak viselt dolgai a »Jog» 1884., 1885. évi hasábjain a nyilvánosság előtt közöltettek, volt igazságügyminiszterünk : F a b i n y i Theofil bölcs intézkedései folytán oly messzeható változások történtek, melyek áldásos eredménye nemcsak a jogszolgáltatást kereső közönséget, de az ügyvédi kar minden elfogulatlanul itélő tagját a legőszintébb hálára kell hogy lekötelezze. Mióta jelenlegi járásbiránk : E ö r d ö g h Virgil ur vezeti a verseci járásbíróság ügykezelését és ellenőrzését, tény az, hogy dacára azon körülménynek — mint azt már a »J o g« 1888. évi 45-ik számában hitelesen beigazoltuk — miszerint ezen járásbíróság ügyforgalma már november havában 25,541. számot tett: elértük azt, hogy sommás ügyekben 8 napra kapunk határidőt s hogy e rendkívül nagy ügyforgalommal biró járásbíróságnál nem ismerjük a restantiákat. A valóban közszeretet és tiszteletben * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. maga után, különösen ha már egyszer vétett önmaga ellen: könnyen levonhatjuk a lány-javitó-intézet által felmutatandó eredményt, mely kecsegtetőnek épen nem Ígérkezik. Épen azért a lányoknak psychicus nevelése sokkal több odaadást, tapintatosságot és szakismeretet, jövőjük biztosítása pedig sokkal több gondot igényel, mert itt nemcsak arról van szó, hogy az egyént humánus érdekből önmaga s a társadalom részére megmentsük, de szó van arról, hogy azon környezettől távolítsuk el a veszélyt, melyben egy ily eltévelyedett nő mozogni fog, mert tudnunk kell, hogy a nő, ha erkölcsileg romlott, sokkal inkább képes a métely terjesztésére, mint a férfiú, ő könnyedén plántálja át bűneit a férfiakba s játszva ragadja magával azokat, egyszóval: a nők erkölcse a férfiaké is, »a nővel emelkedik s nővel bukik a nép.« S bár a javitó-intézetek lakói észrevétlenül enyésznek is el a sokaságban, mégis számbavehető lesz azoknak száma, kiket ez erkölcsi züllöttek magukkal a posványba rántanak. A dologházak létesítését égető szükségnek mondhatom. A dologkerülők különben is annyi munkát adnak bíróságainknak, a kisebb bűnök, legtöbbször lopás, krónikája annyira szaporodik, hogy egy oly intézmény létesítésének elmulasztása, mely hivatva van azt kiirtani, vagy legalább egy nagy arányban csökkenteni, előbb utóbb keserűen fogja magát megbosszulni. Már az által is, hogy valamely biztos megélhetési forrásra vezetjük az eltévelyedettet, hiszem, hogy sok esetben ez is elegendő lesz, hogy becsületes keresetforrását, mely neki biztos jövőt ígér, fel ne cserélje egy veszélyes s aljas keresetforrással. De meg a dologházból is, mint a javitó-intézetből, kisérletképen kihelyeés utján lennének kibocsátva az ifjak s már azon tudat, hogy legcsekélyebb kihágás esetén is megfosztatik szabadságától s az intézetbe vagy dologházba visszavitetik, nem kevés határai volna arra, hogy édes szabadságát a kifogástalan önviselet s szorgalom árán megtartani igyekezzék.