A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 26. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról 13. r.

A J bénítására vezethetne, a mennyiben oly konok perlekedők, a kik még a tanuk díjait sem képesek előlegezni és kivált igényperekben, a hol a fizetési halasztás a főcél rendszerint, az ily tanuk bejelentését ad infinitum gyakorolhatnák. ^ Az ily eljárás a szóbeliséggel összeférhetlen, mert habár a szóbeliség rendszerében el van fogadva, hogy a tárgyalás befejeztéig felhozottak kellő időben felhozottaknak jelentkeznek : mégis a szóbeli eljárás sem nélkülözheti ama szabályt, hogy a bizonyítékok csakis a tárgyalás befejeztéig hozhatók fel, azontúl ellenben nem, mivel különben a bíró nem lenne képes sok esetben a pert befejezni. A kir. ítélőtábla elvi álláspontja és magyarázatát különben egyedül és csupán amaz inkább oeconomicus, mint méltányos felfogás támogatja, hogy a mennyiben a tanuk ki nem hallgattatnak, a peres fél ez alapon perújítással élhet és ezzel az igazságszolgáltatás terheltetnék. Am legyen! Es még ha való lenne is ezen körülmény egyrészt a mennyiben ép indokul szolgál arra, hogy a későn bejelentett tanuk kihallgatása a törvénynek mcgfelelöleg mellőztessék, ugy nem lehet indok arra, hogy a szentesitett törvény világos és határozott rendelkezései, habár egyéni nézetek szerint elavultaknak (?) jelentkeznének is, figyelmen kivüi hagyassanak, másrészt pedig ezen oeconomicus felfogásnak csakis addig lenne értelme és alapja, mig a prts vonatkozó szakaszának szigorú alkalmazása a perlekedő felek öntudatába átmenne, mivel ennek megvalósítása esetében a felek, mielőtt a pert folyamatba tennék bizonyítékaikat kellőleg megszereznék és arra törekednének, hogy azokat kellő időben és helyen a tárgyalás során alkalmazzák, hozzák fel, nehogy a perújítás esélyei és újabb költségeknek tegyék ki magukat. Ezzel, azt hiszem, eléggé kimutattam, mily helytelen alapon nyugszik a kir. ítélőtábla amaz eljárása, hogy a mondott indokból az első biróság ítéletét feloldja, a minek azután az a következése, hogy az első biróság kénytelen tanukat, esetleg a végtelenig kihallgatni, a felsőbb biróság pedig egy ügyet kétszer elbírálni. Azért ha az 1868. évi LIV. törvénycikknek a határidő szelídségre készteti a sziveket; mert mit ér irni, olvasni megtanítani az embert, ha a szive rossz. Mit ér megismertetni a tudomány legmagasztosabb elveit, ha ezeket jóra felhasználni hiányzik benne a belső ösztön, de ölésre, gyilkolásra annál nagyobb. Mit ér a Dagy palotákat építeni a müipaii tudományoknak, mikor mellettük kell építeni a börtönöket azok számára, kik visszaélnek velük. Hiányzik az emberekben a hit, a vallás.« S mi történt nálunk a felvilágosodott korban ezen súlyos s magukat oly keserűen megbosszuló mulasztások pótlására ? Állítottak három javitó-intézetet, kijelölték számukra a célt, d e megfeledkeztek tartós s egészséges alappal ellátni, a betetőzésre még épen nem is gondoltak. Már e becses lapok 8. és 9. számában volt alkalmam kimutatni, hogy a javitó-intézet és elitélés összeférhetlen két fogalom s hogy a bírósági Ítéletek rendelte 6—12 havi neveltetési idő ott, hol a nemes érzelmeket gonosz indulatok váltották fel, oly csekély, miként e rövid idő alatt a rossz hajlamokat nemcsak hogy kiirtani nem lehet, de sőt inkább a javitó-intézetben való tartás által növeljük benne, mennyiben a legnagyobb ellenőrzés mellett is elbeszélik egymásnak viselt dolgaikat, gyakran szájrólszájra járnak a hajmeresztő bravourok, melyek csak ingerlik benne a gonosz cselekedetek iránti vágyát, fokozzák benne az elhatározást megkezdett utain haladni, öregbítik lelkében ama tévhitet, hogy a bün csak oly minőségű cselekedet, mint akár a jótett, mely sem megvetést, sem büntetést nem von maga után, nem lévén előbbi bűneiért sem büntetve, csak szabadságától olyformán megfosztva, mint egy zárdai növendék, következésképen fölteszi, hogy ismételt esetekben is hasonló humanitással lesznek iránta. S ez az a laza alap, mely utal ugyan arra, hogy az ilyenekkel szemben is kötelességs hivatásszerüleg járjunk el, de egyúttal fölment a solidaritás kötelezettsége alól az ily rövid időre behelyezett növendékekkel szemben az el nem ért eredményt illetőleg. Ezeket befogadjuk és annak idején kibocsátjuk, a nélkül, hogy lelkiismeretünk vádolnék a rendesen bekövetkező visszaesés esetében. (Folytatása következik.) o a 235 kihirdetésére, a bizonyítékok bejelentésére vonatkozó intézkedései szigorúan megtartatnak és alaptalan halasztások nem engedélyeztetnek, a közvetlenség és szóbeliség minden körülmények között megtartalik, akkor, — legalább is felpereseknek, a magyar igazságszolgáltatás gyorsasága és alapossága ellen alig lenne panaszuk. Ha pedig nem tartjuk meg, akkor a hosszadalmasságnak csak magunk vagyunk okozói, de azután ne csúfoljuk a kir. járásbíróságok előtti tárgyalást »sommás« eljárásnak, mert ezen esetben különösen a tanukra valö hivatkozást illetőleg sokkal rosszabb az a rendes eljárásnál. A méltányosság és minden practicus felfogásnak is meg van a határa, mert utóvégre a perlekedő félnek érdeke meg azt kívánja, hogy alperes a per befejezését holmi folytonos tanubejelentésekkel ne hátráltassa addig, a meddig neki tetszik. A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Irta: dr. DOBAI GYŐZŐ, ügyvéd Budapesten. Tizenhatodik közlemény.* XIII. A szerződés - teljesítési keresetek (actio emti, actio venditi). Szerződés nélküli teljesítés visszautasítására irányuló keresetek (actio negotiorum contraria). A keresk. törvény 348. §-a annyiban hézagos, mivel a vevőt kifejezetten csak az ügylettőli elállásra, vagy a vételár aránylagos leszállítására és a mellett mindkét esetben a netáni kár megtérítésére is feljogosítja. A törvény itt csupán az aedili actio redhibitoriaról (Wandelungsklage), mely pusztán csak az ügylettőli elállásra irányul és az actio quanti m i n o r i s-ról (Minderungsklage), mely az értékkevesebblet levonását s illetve megtérítését célozza, emlékszik meg; arról azonban, vájjon a vevő ezen két jogosítvány helyett nem követelhet-e más, szerződésszerű vagy a törvényes kellékekkel biró árúkat, vagyis igénybe veheti-e az actio emti-t?1 a törvény hallgat; holott a ktv. 353. § -a késedelem esetén a vevőt a szerződés teljesítésének és kártérítés követelés jogával is felruházza. A dolog nyitja valójában az, hogy az actio e m t i ily esetben — per analógiám — magátólértetődik.2 Részünkről legalább azt tartjuk, miszerint az árú átadásával az eladó k é s i k - e, avagy pedig az általa kiküldött árú nem kellő minőségü-e? lényegében ugyanazon szerződésszegést eredményezi akkor, ha az eladó a neki engedett utólagozási határidőben (mora purgatoriae) sem teljesiti a szerződést, a mennyiben kellő időben a kikötött minőségű árú a v e v ő rendelkezésére bocsátva nem lévén, tényleg a keresk.törvény 353. §beli késedelem mindegyik esetben fenforog. És igy ez utóbbi szerződésszegés esetén is ugyanazon jogsegélyt veheti a szerződéshez hű fél igénybe, mint a keresk. törvény 353. §-ában emiitett voltaképeni mora esetén. Ily felfogásból indult ki a m. kir. Curia, midőn 6,954/87. sz. Ítéletével (íelperesi cs. kir. katonai államkincstár mint vevő felperes szerepelvén), kimondotta, miszerint »a szállítást elvállalt fél (eladó) kötelezettségét kellőkép nem teljesítvén, a másik fél jogosítva lön a kérdéses szállítmányt a késedelmes s illetve nem kellőkép teljesítő fél veszélyére és költségére más által teljesíttetni és ebből felmerült kárának megtérítését követelni«. (Lásd »Jogt. Közlöny« 1887. évi március hó 25. lapszámát.) Ezen imént közölt törvény-magyarázat érvényesül a b a s e 1 i főtörvényszék (Apell-Gericht) által 1875. április 29-én hozott elvi határozatában is.3 *) Előző közlemények a »Jog< 1888. évi 15., 18., 20., 22., 26., 31., 38., 43, 50., 1889. évi 7., 13., 17., 21., 39. és 48. számaiban. Örvendünk, hogy szerző ezeu nagyérdekü és közfigyelmet keltett tanulmányának fonalát újból felveszi. Ugy értesülünk, hogy az egész cikksorozat külön kiadásban is meg fog jelenni. 1 Lásd Puchta Pandekten Leipzig 1865. évi kiadás 363. §. és továbbá dr. Randa Jgn. »A kártérítés tanának alapvonalai római jog szerint*. (»Magy. Igazságügy 1885. évfolyam július havi füzetének 30. lapján.) * Lásd dr. Neumann Ármin »K eresk. törv. magyarázata* című müvének Budapest 1880. megjelent II. kötet 348. §-át. 3 L. nZeitschr. für schweiz. Gesetzgebung und R ec h 1 spflege.c I. 47. » dem Klagei eine Partié Frisons