A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - Illetéki mizériák

fi JOG. 55 az alapszabályok értelmében Sch. Antal igazgató s egy másik igazgatósági tag együttes aláirása szükséges, azon a társaság cége elö nem fordul; tekintve, hogy az előadottaknál fogva alperes törvényesen képviselve nincs s ennek következtében ugy tekintendő, mintha ineg sem jelent volna; alperest' a prts lll. §-a értelmében a kereseti tőkéből 13,788 frtnak s jár. megfizetésére kötelezni kellett. Felperesek annak dacára, hogy alperes meg nem jelentnek tekintendő, keresetüknek a 13,788 irtot meghaladó részével, vagyis a hirdetési és útiköltség címén követelt 206 frttal azért voltak elutasitandók, mert a prts 111. §-a értelmében a keresetben felhozott tények és állitások csak a mennyiben magának felperesnek bizonyítékai által meg nem cáfoltainak, tartandók valóknak, a keresethez A. alatt csatok szerződés 1. pontja szerint pedig az üzleti kiadásokat' s az üzlet érdekében tett utazásokat felperesek tartozván viselni: a szintén üzleti kiadást képező hirdetési költségeket felperesek alperestől saját bizonyítékuk szerint sem követelhetik. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. juu. 13. 7,422/1889. v. sz.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felpereseket kere. setükkel elutasítja. Indokok: Helyesen mondotta ki az elsöbiróság, hogy alperes az elsöbiróság Ítéletében felhozott okokból meg nem jelentnek tekintendő. Ennek dacára azonban felpereseket keresetükkel el kellett utasítani, mert az 1868. évi LlV. t.-cikk lll. §. szerint a keresetben felhozott tények és állitások csak annyiban tartandók valóknak és csak annyiban szolgálhatnak alapul a meg nem jeleut alperes elmarasztalására, a mennyiben magának felperesnek bizonyítékai által meg nem cáfoltatnak. Már pedig a felperes által C. alatt becsatolt cégjegyzéki kivonatból az tűnik ki, hogy alperes részvénytársaság alapszabályai szerint a cégjegyzés érvényességéhez Sch. Antal vezérigazgatón kivül még egy igazgatósági tag együttes aláirása szükséges. Minthogy pedig a kereset alapját képező A. alatt csatolt szerződés alperes nevében nem az alapszabályoknak megfelelően van kiállítva, a mennyiben az egyedül Sch. Antal vezérigazgató által van aláírva; minthogy ez okból az A. a. szerződés alperesre nézve kötelezőnek nem tekinthető, ennélfogva felpereseknek arra alapított keresete is alperes iránvában alaptalan. A m.'kir. Curia (1890. február 27 én, 1,212/V. 1889.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperesek kereseti kárkövetelésüket oly szerződésszegésből származtatják, mely a kereseti előadás szerint még 1886. évi októbtr 1-től 1887. évi augusztus 10-ig követtetett el. Tekintve, hogy a felperesek által G. alatt bemutatott cégjegyzék-kivonat tanúsítása szerint alperes részvénytársaság csak az 1887. évi aug. 11-én tartott közgyűlés alkalmával alakult meg s cége csak az 1887. évi szept. 15-én 9,889. sz. a. kelt végzés következtében jegyeztetett be, de maga a kereseti követelés alapjául szolgáló A. alatti szerződés is csak 1887. évi szept. 15-én jött létre, maguknak felpereseknek bizonyitékaiból kétségtelen, hogy a keresetlevélben felsorolt szerződés-szegéseket az akkor még nem létezett alperes részvénytársaság és az akkor még meg nem kötött A. alatti szerződés ellenében nem követhette el. Ha pedig felperesek alperes részvénytársaság kártérítési kötelezettségét a Németprónán korábban fennállott szövetkezetnek, melylyel a kereseti előadás szerint az A- alattihoz hasonló szerződésük volt, szerződés-szegésére kívánják alapítani, tartoztak volna már keresetlevelükben azon alapot és okot előterjeszteni, melynél fogva a fennállott szövetkezet állított szerződés-szegéseért alperes részvénytársaság a Német-prónán fennállott szövetkezetnek kötelezettségeit átvállalta volna. Ezt azonban nem is állították, nem tekintethetvén ilyen oknak az, hogy a fennállott szövetkezet állítólag alperesi részvénytársasággá alakult. Habár tehát alperes részvénytársaság kellőleg igazolt ügyvéd által a per érdemében, mint ezt az alsóbb bíróságok helyesen kifejtik, nem védekezett is, miután a keresetben előadott szerződésszegéseket alperes részvénytársaság a fentebbiek szerint el nem követte, az pedig, hogy a fennállott szövetkezet kötelezettségeit alperes részvénytársaság átvállalta volna, a keresetlevélben nem is állíttatott s ekkép ez utóbbi tekintetben tagadásnak tárgya sem volt: felperesek keresetükkel a prts. 111. §-a alapján helyesen utasíttattak el. Bűn-ügyekben. Ha a hitelező végrehajtható követelését éveken át nem érvényesíti, a li. T. K. 388. §-a nem alkalmazható, midőn az adós ingatlanát másra ruházza út. A nagyváradi kir. törvényszék: E. Mihály a B. T. K. 400. §. 2. bekezdése alá eső okirathamisitás bűntettének vádja s következményeinek terhe alói felmentetik. Indokok: Vádlottnak azon beismerése, hogy a kötegyáni 505. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlant 1886. november 23-án kelt közjegyzői okirat alapján nejének, K. Katalinnak nevére átíratta, annak dacára, hogy 94 frt 90 kr. rabtartási költséggel tartozott az állampénztár részére, a B. T. K. 400. §. alá eső bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja, meri az átruházott ingatlanság szabad rendelkezése alá eső tulajdonát képezvén, annak nejére lett átíratása által csak tulajdon átruházásának cselekménye követtetett el, a nélkül, hogy ez által valótlan tény vezettetett volna be a nyilvánkönyvbe. Ezen átruházási cselekménye vádlottnak, mennyiben az átruházás idejében 94 frt 90 kr. rabtartási költséggel tartozott az állampénztár részére s az átruházás által ama tartozási összeg erejéig foganatosítandó végrehajtás elől vonta el a fedezetet, a B. T. K. 386. §-a szerint minősülő csalás bűntettét látszik képezni ; mennyiben azonban vádlott azon mentsége, hogy a rabtartási költség ellene még az 1878-ik évben lett végrehajtható követeléssé s ő az atyja utáni örökséget ez után, az 1881. évben irattá nevére s ekként 1881. évtől 1886. évi november 23-ig amaz ingatlan örökség nevén állott s igy nem hogy elvonta volna az ellene iénállott kincstári követelés elől az alapot, de ellenkezőleg módot nyújtott annak behajthatására, a vizsgálati iratok mellett levő telekkönyvi hiteles kivonatokkal igazolást nyert s ezzel igazolva lett vádlottnak azon mentsége is, hogy az ingatlan átíratása alkalmával azon célzat nem forgott fenn részéről, hogy az államkincstárt, mint hitelezőjét megkárosítsa: ennélfogva, de megmert csalás miatt vád emelve nem is lett, vádlottat a vád és következménye alól felmenteni kellett. (1888. évi október hó 4-én, 3,535. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsöbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. (1889. március 27-én, 41,116. sz.) A m. kir. Curia: A kir. ítélő tábla ítélete az abban az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helvbenhagyatik. (1890. évi január 9-én, 1889. évi 6,714. sz.) Ha a vádlott a polgári perben letett esküt jóhiszemüleg értelmezvén, valótlan ténykörülményre is tette le az esküt: bűnössége a .jóhiszeműség folytán meg nem állapítható. (B. T. K. 219. §.) A békés-gyulai kir. törvényszék: Vádlott D. Kálmánné született N. Juliannát a B. T. K. 219. §-ában meghatározott hamis eskü bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A kiderített tényállás szerint vádlott D. Kálmánné egy adásvételi ügyletből kifolyólag beperelte F. Józsefet 50 frt foglaló kétszerese 100 frt erejéig, mely per folyamán D. Kálmánné főesküt tett arra, hogy a foglaló kétszeresével a kereset beadását megelőzőleg megkínálva nem lett. A végtárgyalás során vádlott beismerte, hogy a per tárgyát képező 400 frttal megkináltatott káros F. József sógora H. Károly által, azonban azzal védekezett, hogy ő F. Józseffel állván perbeni jóhiszemben tett esküt arra, hogy F. József alperes által a kereseti 100 Írttal megkínálva nem lett. Tekintve, hogy a jelen bűnperhez csatolt polgári periratoknál 581/88. szám alatt fekvő tárgyalási jegyzőkönyvben alperes sehol sem állítja, hogy a kereseti 100 frttal H. Károly kinálta meg vádlottat; tekintve, hogy ebből kifolyólag az eskü szövege is határozatlanul van formulázva, a mennyiben abból azon körülmény, hogy ki által lett vádlott a foglaló kétszeresével megkínálva, ki nem tűnik : a kir. törvényszék vádlott védekezését valónak tekintvén, őt a hamis eskü bűntettének vádja alól felmentendőnek találta. (1888. november 29-én 3,300. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. ítélő tábla megváltoztatja az elsöbiróság ítéletét, D. Kálmánné, született N. Julianna vádlottat a B. T. K. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettében bűnösnek nyilvánítja és ezért a hivatkozott szakasz alapján hat havi börtönre és a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett az 1887. évi Vili. t.cikkben meghatározott célokra fizetendő s behajthatlanság esetében további két napi börtönre átváltoztatandó 20 foiint pénzbüntetésre ítéli. Indokok: Vádlott D. Kálmánné F. Józseffel ez utóbbinak egy fél ház illetőségére 1,000 frtban megalkudván, neki 50 frt foglalót adott; utóbb F. József a vádlottal kötött ügylettől elállván,