A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 14. szám - Az 1877. évi XXII. t.-c. 78. §-a alapján beadott panaszok elintézésének illetékességéről

^ JOG. 135 vagy ügyvédet Magyarországon, nem merült-e s merül-e folyton fel esete, melynek megoldásához egyéb jogi ismeretei mellett a pénzügyi jog elveinek, pénzügyi törvényeink határozott intentioinak alkalmazása volt szükséges ? ha igen, akkor ma már a magyar jogásznak első sorban nemcsak a magyar magánjogot, a büntető jogot és eljárást és a perjogot kell tudnia, hanem nézetünk szerint, hazánk pénzügyi mai fejlődött viszonyai megkövetelik azt is, megkövetelik különösen a honpolgárok érdekei, mert az állam saját érdekeit mindig meg tudja védeni, hogy a jogvédelemre hivatott jogászok, a magyar ügyvédi kar, a fenti elsők között a pénzügyi jogot is tanulja meg, s ezzel összefüggésben ne legyenek idegenek előtte a pénzügyi tételes törvények és azok intézkedései sem. Ha összehasonlítjuk az arányt, melyekben hazánk polgárai a polgári és büntető vagy váltó- és kereskedelmi ügyekben az ügyvédi védelemre szorulnak, a mikor pedig majdnem mindig az ügyvédi védelem reájuk nézve kötelező, ama pénzügyi és adóügyi esetekkel, melyekben bár nem kötelező, de valójában ügyvédi védelemre szorulniok kell: ha mi, kik hivatásunk s rendeltetésünknél fogva határozott tapasztalataink alapján kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a jogvédelemre hivatott ügyvédi kar egy része — tisztelet a legtöbbnek — pénzügyi téren a felek védelmének, de legtöbbször a saját érdekei védelmének előterjesztésében is, a pénzügyi jog és tőrvények tévetegeiben a helyes utat eltéveszti : akkor kénytelenek vagyunk emez aránynál fogva és a védekezés érdemének minőségénél fogva ama meggyőződésünknek adni kifejezést, hogy jogász-karunk, ha a pénzügytan és a pénzügyi jogot nem helyezi azok sorába az elsők közé, melyeket megtanulni feladatának tűzött s melyeket nemzete s önmaga érdekében művelni kötelessége: akkor ez a minden tekintetben a mai kor megkívánta magaslatára, a jogtudomány kiváló ismereteinek színvonalára emelkedni hivatott jogász-nemzedék feladata elérésében és annak betöltésében végtelen nagy mulasztásba esnék. E részben, ha el is tekintünk az egyes jogi szakok művelőitől és tudósaitól, de figyelmünket különösen az ügyvédi karra vetjük, miután egy jeles Íróként »az ügyvéd a világ első bírája, független, boldog és boldogtalanok meghittje, az üldözöttek és elhagyottak védője, a szegények pártfogója, árvák atyja, önkény és zsarnokság fékező j e«, hogy eme minőségében magasztos, szép és mindenek felett nemes hivatottságának minden tekintetben megfelelhessen, ismét csak azt mondjuk, hogy meggyőződésünk szerint a jogásznak, de különösen a magyar ügyvédnek hazánkban ma már a pénzügyekkel, a pénzügyi joggal s ezzel rokontermészetű jogi tudományokkal s törvényekkel behatóan foglalkozni kell. Ha már az ügyvédi kar »r e g e n e r á 1 á s á-<-ról szó lehet, akkor a jogismereteknek ez iránybani fejlesztése figyelmen kivül nem hagyható. * * Eme felszólalásunknak egyedül az a célja, hogy a »Budapesti Hirlap« laptársunk eloljelzett cikkével szemben kimutassuk azt, mennyire nem másodrendű hazánkban már a pénzügyi jog s az ezzel kapcsolatos jogtudományok fejlesztése és ismerete s így, a midőn ama »kisebb jogászi kör«-nek, mely a >jogtanitás reformjáénak kérdésével foglalkozik, valamint a m. kir. vallás- és közoktatási minister urnák beható figyelmébe ajánlanánk azt, hogy a pénzügyi jogot s azzal kapcsolatos jogi tudományokat magasabb tanintézeteink tanszékein az őket megillető helyről leszorítani nemcsak ne engedjék, de azok taníttatásának s fejlesztésének szükségességét belátva, a »jogtanitás reformjá« nak kérdésénél az őket megillető figyelemre méltassák : teszszük ezt ama megnyugtató tudatban, hogy ezzel egy kiváló ügynek tettünk szolgálatot. itu- 1877. évi XXII. t.-c. 78. §-a alapján beadott panaszok elintézésének illetékességéről. Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. Az 1877. évi XXII. t.-c. 78. §. alapján a kir. járásbíróságokhoz panasz adatván, az illetékes elintézés végett a kir. törvényszékhez lett felterjesztve. nagyobbra. Hiszen mire az a maga útján megiut a kir. tábláig felvergődik, akkorára vagy a restáncia lesz lefaragva (ez ugyan nem valószínű) s majd több idő jut egy-egy darab elintézésére, vagy ö hagyja el helyét, avagy mostani referádáját, vagy bekövetkezik s sokat »igért« és »igérö« decentralisatio s ők többé nem találkoznak az éleiben. Mert hát valóban fátumszerü lenne az, hogy ö épen arra az ügydarabra illetékes kerületi táblához és az a per ismét épen az ő kezeihez osztassék be. És ha ez a véletlenség mégis megtörténnék : hát hiszen legrosszabb esetben találkoz.k abban a nagy masszában több »Klucsik« is. Mert minél nagyobb valami, vagy valaki, annál több hibát találnak benne. Tehát a mint mondám, a megzaklatott referens ur »Klucsikot« keres. És a ki keres, talál is. Alig nyitja fel a csomó kantárját, látja, hogy a kereset »ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogok érvényesítésére* vonatkozik. Látja azt is, miszerint felperes maga csatolt keresetéhez hitelesített telekkönyvi kivonatot. Ez pedig az ő felfogása szerint, nincs rendén. Hiszen a »f i ó k p e r r e n d t a r t á s 6 §-a (1881: LIX. t.-c.) a többi között azt mondja, hogy az »ily« perekben a birtokbiróság a telekjegyzőkönyvi másolatot »h i v atálból* szerzi be. Megvan tehát a »Klucsik«. A per, hivatkozva .az anyaperrendtartás 1()8., és a fiókperrend. 6-ik szakaszára, ő Felsége a király nevében feloldatik s visszajön azon szigorú utasítással, hogy a telekkönyvi kivonat »a törvényben előirt módon« szereztessék be, a fölött a felek újból hallgattassanak meg s a kifejlendökhöz képest hozzon az elsőfokú bíróság újabb határozatot. ... A dörgedelmes szavakból azt hinné mindenki, hogy az illető előadó ur rettenetesen haragudott az »észlelt törvénytelenségen^ pedig hát ő, a mint láttuk, örült neki; hanem annál inkább haragszik aztán az elsőfokú referens, hogy megint felbukkant a »tengeri kigyó« s ki tudja, mikor ütheti agyon végleg. Ez egy »K1 ucsik« a sok közül s azért vettem elsőnek a tollam hegyére, hogy sorrendet tartsak a kulcsok felsorolása szerint. Hogy minő természetű »Klucsik« ez, megtudhatjuk az idézett 1881. évi LIX. t.-c. ti. §-ának alapos elolvasásából. Én azon nézetben vagyok, miszerint ez »h a w i s Klucsik*. Mert a hivatkozott szakasz értelmében a telekkönyvi kivonat hiteles másolatát csak a telekkönyvi kitörlési perben kell beszerezni hivatalból akkor, ha »ily« kereset nem a telekkönyvi ha'.óság útján érkezik a birtokbirósághoz és ha már a fel által eleve nincs felszerelve a kivánt telekkönyvi másolattal. Azonban vegyünk egy másik »K 1 u c s i k o t«. . . . Öröklési perhez — a perre utasító hagyatéki végzés nyomán — már a kereset beérkeztekor csatolja az irattárnok a hagyatéki iratokat. Letárgyalás után Ítélet hozatik. A per feloldva jön le azon, nem kevésbé szigorú meghagyással, miszerint a hagyatéki iratok »szabályszerű módon szereltessenek fel az ügyhöz«, azok fölött a perfelek hallgattassanak meg s annak utána hozassék újabb határozat. Hát ez kérem szépen »á 1 k 1 u c s i k«. Mert a hagyatéki iratok már ott voltak hivatalból becsatolva, tehát azok »felszerelése iránt szabályszerűen intézkedni«, vagyis e tárgyban végzést hozni, az elsőbiróság feleslegesnek tartotta. Még fölöslegesebb a felek újabb meghallgatása : mivel a perbeszédek váltása már is a perkönyvhöz kereseti mellékletül csatolt hagyatéki iratok figyelembe vételével történt, vagy történhetett volna. . . . De vegyünk egy harmadikat.. . Felperes leteszi a pert. Mint ilyen, pervesztesnek tekintendő s az anyaperrend 70. §-a szerint, az ellenfél javára perköltségekben elmarasztalandó. Igen ám, de alperes nem számított költséget. Ezen feledékenységét a felfolyamodásban pótolja. A középfokú referens egy »Klucsikkal« feloldva a határozatot, visszaküldi az ügyet azzal, hogy jegyzőkönyvi tárgyalás tartassák, azon alperes-