A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

IS ü JOG nak írnokkal tárgyaltatására, továbbá a 8., 10., 11., 13., 14., 17., 18., 20. vádpontra vonatkozó részében hatályon kivül helyeztetik és ez irányban B. K. kir. közjegyző ellen a fegyelmi eljárás megszüntettetik. Az elsőfokú fegyelmi bíróság Ítéletének az 1., 2., 3., 5., 7., 9., 17. vádpontokra, ugy a vétkesség, valamint a büntetés nemé­nek megállapítására vonatkozó része helybenhagyatik, a pénzbírság összegére nézve azonban a hivatkozott Ítélet megváltoztatik s a pénzbírság összege 400 írtban szabatik ki. Végre helybenhagyatik az e.-f. fegyelmi biróság ítélete abban a részében is, mely szerint a vádlott kir. közjegyzőt az illetéktelenül felszedett díjak visszafizetésére és a vizsgálati és eljárási költségek megtérítésére kötelezte. Indokok: Az 1871 : Vili. t.-c. 54. §-ának és az 59. §. 6. bekezdésének egybevetéséből következik, hogy a fegyelmi biróság ítéletét a közvádló, a vádlott és a magánfél egyenlően 24 órai határidő alatt felebbezhetik, csakhogy az előbbiek irányá­ban ezen határidő az Ítélet kihirdetése napjától, az utóbbira nézve ellenben azon naptól számíttatik, a melyen a közvádlónak felcbb­viteli joga lejárt. Minthogy pedig az idézett törvényhelyek az 1874. évi XXXV. t.-c. 192. §-a értelmében hasonszerűen alkalmazandók a kir. közjegyző ellen indított fegyelmi ügyben is, minthogy azok szerint jelen esetben K. O. és K. M. örökösei, mint magánfe'ek, az őket esetleg megilletett felebbviteli jogukat az e.-f. fegyelmi bíróságnak 1889. június 22-én kihirdetett ítélet ellen ugyanazon úv június 23. napjától számítva, a melyen a közvádló felebbviteli joga lejárt, 24 óra alatt, vagyis legkésőbb június 24-én tartoztak volna gyakorolni; minthogy ennek ellenére K. F. ügyvéd a felebbezést a nevezett magánfelek nevében csak 1889. július 17-én adta be, ezen felebbezés, mint nyilván elkésett, hivatalból visszautasítandó volt. A fentebb érintett felebbviteli határidő változást nem szen­vedett az által, hogy a fegyelmi biróság Ítéletét K. F. ügyvédnek 1889. július 14-éu kézbesítette, mert az 1871 : VIII. t.-cikknek előlidézett 54. §. szerint a kézbesítés napjától számítandó 3 nap alatt csak a már törvényes időben használt felebbezés indokol­ható írásban, de a felebbezés elmulasztása nem pótolható. Ezek után tekintve, hogy a 17. 1. és 2., nemkülönben a 19. vádpontokra nézve senki sem felebbezte az e.-f. fegyelmi biróság Ítéletét, tekintve továbbá, hogy azt a 4. és 6. vádpontokra a kir. ügyész, a 12. vádpontra K. F., a 15. és 16. vádpontokra nézve pedig mindketten felebbeztek ugyan, de K. F. ügyvéd felebbezése fentebb vissautasittatott, a közvádló kir. főügyészség pedig a kir. ügyész felebbezését a szóbeli tárgyaláson vissza­vonta : a hivatkozott Ítéletnek ezen vádpontokra vonatkozó részét érintetlenül kellett hagyni. Ellenben ugyanazon Ítélet a VIII., X., XIII., XIV., XVII. 5) XVIII. és XX. vádpontokra vonatkozó részében hatályon kivül helyezendő s a vádlott kir. közjegyző ellen a fegyelmi eljárás ez irányban megszüntetendő volt, mert a X. pont alatt vád tárgyává tett cselekménynek 1884. június 19-én történt elköve­tésétől 1887. évi augusztus 25-ig, mely napon a feljelentés a közjegyzői kamara fegyelmi biróságához érkezett, két évnél hosszabb idő telvén el, az 1874 : XXXV. t.-c. 187. §. szerint a fegyelmi vétség büntethetősége nyilván elévült, a többi vádpontra nézve pedig elévülés miatt a vádtól a közvádló kir. főügyészség a szóbeli tárgyaláson elállt. Az elévülési kérdésben a kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa sem a kir. járásbíróságnál, sem a vizsgálóbírónál tett feljelentést nem tekintette egyenlőnek a fegyelmi bírósághoz beadott fel­jelentéssel; de mihelyt a feljelentés a közjegyzői kamarához érkezett, ennek már elévülést megszakító hatályt tulajdonított, mert abból, hogy az 1874 : XXXV. t.-c. 170. §-a határozottan a kamarát jelöli meg, melynél a hatóságok és hivatali közegek a tudomásukra jött fegyelmi eseteket bejelenteni tartoznak, továbbá abból, hogy ugyanazon törvény 179. § a, illetőleg az annak helyébe lépett 1886 : VII. t.-c. 44, §-a megintési és bírságolási hatáskörrel ruházza fel a kamarát, nyilván következik, hogy az 1874 : XXXV. t.-cikknek az elévülésről szóló 187. §-nak azon kife­jezése alatt: »a fegyelmi bíróságnál feljelentetett«, a közjegyzői kamaránál való feljelentés is értendő. Ezen szempontból véve figyelembe a vádlott kir. közjegyző elévülési kifogását, azt az elsőfokú fegyelmi biróság helyesen mellőzte az I. vádpontnál, nemkülönben a II. vádpontból a tár­gyalási díjak szabálytalan felvételénél és a közjegyzői iroda rendetlen vezetésénél, úgyszintén a III., V., VII., IX. és XVII. 3), 4) és 6) vádpontoknál, mert a vádlott terhére rótt ezen vádbeli cselekmények és mulasztások idejétől kezdve 2 év egyik esetben sem telt el addig, mig a panaszok a közjegyzői fegyelmi bíróság­hoz, illetőleg a közjegyzői kamarához be nem érkeztek. Ennélfogva az utóbb emiitett vádpontok tekintetében, a tényállásnak oly kiigazítása mellett, hogy a vádlott nem a XVII. vádpont 6) alpontjánál, hanem a 3-iknál védekezett azzal, hogy Írnoka a díjmegállapítást tartalmazó végzést vádlottnak nem mutatván meg, azért nem élhetett a végzés ellen jogorvoslattal, az elsőfokú fegyelmi biróság Ítélete a vétkességre nézve fel­hozott indokaiból annál inkább helybenhagyandó volt, mert el nem fogadható vádlottnak az a védelmi álláspontja, hogy a törvényben meghatározottnál magasabb díj felszedése soha sem képez fegyelmi vétséget, hanem csak a magánfeleknek ad jogot arra, hogy a többletet visszakövetelhetik. A közjegyzői díjaknak előbb törvényen alapuló rendelet, majd törvény (1886 : LI. és 1886. VII.) általi szabályozása, két­ségtelenül kötelességévé teszi a közjegyzőnek a díjszabálynak meg­tartását, az 1874. XXXV. t.-c. 199. §-sa a megállapított díjnál magasabb összeg kikötését tilosnak jelöli ki. A kir. bíróságok és gyámhatóságok kiküldötteire általában érvényes szabályok a közjegyzőre is, midőn az emiitett hatóságoktól nyert megbízások teljesítésében eljár, alkalmazandók, mindezekből következik, hogy a kir. közjegyző hatósági megbízotti minőségben fegyelmi büntetés terhe mellett köteles a törvényben meghatározott díjszabást szem­mel tartani s azt sem előlegezés, sem magánmegbizás címén egyezség által nem mellőzheti. A vádlott kir. közjegyző tehát, ki a szabálytalan díj felszedést mintegy rendszeresen gyakorolta, a miatt is helyesen mondatott ki fegyelmi vétségben vétkesnek. A büntetés nemének megállapítására nézve az elsőfokú fegyelmi biróság Ítéletében felhozott indokok, a sulyositónak jelzett, de már a fegyelmi vétség minősítésénél figyelembe vett azon körülmény elhagyásával, hogy vádlott a közjegyzői intéz­mény tekintélyét kerületében a folytonosságban elkövetett tör­vényellenességek által nagymérvben csorbította, egyébként helye­seknek találtatván, a hivatkozott Ítéletet helybenhagyni kellett. Minthogy azonban az elsőbiróság által megállapított fegyelmi vétségek egy részére nézve a további eljárás megszüntettetett és minthogy a vádlott terhére rótt fegyelmi vétségek részben az 1874: XXXV. t.-c. 180. §-nak érvényben léte alatt követtetett el, a vádlottra elsőfokulag kiszabott pénzbírság összegének 400 frtra leszállítása indokoltnak találtatott. Helybenhagyandó volt az elsőfokú fegyelmi biróság Ítélete abban a részében is, mely szerint a vádlottat a vizsgálati és eljá­rási költségek megtérítésére kötelezte, mert a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló panaszokra a vádlott viselkedése adott okot s ugyanő vétkesnek is találtatván, tekintet nélkül arra, hogy egyes pontokban megszüntettetett az eljárás; vádlott az összes vizsgá­lati és eljárási költség visszafizetésében az 1871 : VIII. t.-c. 53. §. negyedik bekezdése alapján helyesen marasztaltatott el. Végre, a menyiben a vádlott kir. közjegyző az illetéktelenül felvett s a fegyelmi eljárás során szám szerint igazolt dijak vissza­fizetésére is köteleztetett, e részben az első folyamodásu fegyelmi biróság Ítéletét helyben kellett hagyni. (1889. december hó 9-én 423. szám.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : ISorossy Gyula e., debreceni tszék, bej. ápr. 30, félsz, máj. 14, csb. Komlóssy Dezső, tmg. Hanké Emil. — Flórian M. e., erzsébetvárosi tszék, bej. ápr. 30, félsz. máj. 14, csb. Sándor Frigyes, tmg. Pildner Frigyes. — Steril Izidor e., debreceni tszék, bej. máj. 10, félsz, jun. 11, csb. Balogh Imre, tmg. dr. Bakonyi Samu. — „Keildler Alfríd lovag" e., bécsi ker. tszék, bej. máj. 1, félsz. máj. 5, csb. Guneki báró Hye ' Ferenc, tmg. dr. Meissner Lipót Flórián. Szárva János S., karánsebesi j tszék, bej. ápr. 15, félsz. máj. 12, csb. Scherf János, tmg. Nóvák Gyula. Pályázatok : A fogarasi jbságnál a 1 b i r ó i áll. márc. 30-ig. — A hód-mező-vásárhelyi jbságnál b i r ó i áll. márc. 30-ig. — A nagy-kikindai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. ápr. l-ig. — A pécsi tszéknél jegyzői i áll. ápr. l-ig — A szászrégeni jbságnál aljegyzői áll. ápr. l-ig. — A nyitrai tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. l-ig. — A soproni tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. 2-ig. — A sásdi közjegyző­ségnél közjegyző áll. ápr. 3-ig. Nyomatott a .Pesti könvvnvomda-részvénv-taraasáa"-nál. íHold-utcza i. szám.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom