A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

16 A szülők által leányaiknak férjhez menetel ük alkalmával adott ingók hozománynak tekintendők. A mindkét szülő által adott hozomány az egyik szülő hagyatékába csak fele részben tndaudó be. (M. kir. Curia 1890. január 30-án 290. sz. a.) A hitelező az adósa által megajándékozott ellen fordulhat követelésével, ha az ajándékozási szerződés a követelés fennállása idejében keletkezett. (M. kir. Curia 1890. január 30-án 4,111. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltód-ügyekben. Az a körülmény, hogy a váltóbirtokos valamely váltó alapján, midőn az még kellék hiányában szenvedett, keresetet indított s azzal ez okból hivatalból elutasittatott, nem szolgálhat indokul arra, hogry az utólagos kitöltés folytán most már minden kellékkel ellátott ugyanazon Táltó alapján, annak elfogadója fizetésre ne köteleztessék. A szabadkai kir. törvényszék: Az 1888. évi szeptember hó 4-ik napján 15,270. sz. a. kelt sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett, a kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy a kereseti váltót aláirta mint elfogadó, de annak dacára a sommás végzésnek hatályon kivül helyezését is, felperesnek elutasítása mellett, a perköltségnek megítélését kérte, mivel felperes már egyszer 6,979/888. sz. a. keresetét adván be a most újból per tárgyává tett váltó alapján a kir. törvényszék a váltón volt hiányok miatt felperesnek váltókeresetét hivatalból visszautasította. Tekintettel arra, hogy felperes nem tagadta a tárgyaláson alperesnek azon állítását, hogy jelen sommás keresetnek és a kifogással megtámadott 15,270/888. sz. sommás végzésnek alapját ugyanazon 600 frtrói kiállított okirat képezi, melynek alapján 6,979/888. sz. a. sommás keresetét beadván, ezen kir. törvényszék 1888. évi ápiil hó 17-én hozott végzése szerint a kereseti okiraton észlelt négy lényeges hiány miatt felperesnek váltókeresetét a váltótörvény 6. §. szerint hivatalból visszautasította; tekintettel arra, hogy a váltóbirtokos a váltón hiányzó kellékeket a váltótörvény 98. §-a szerint kitöltheti, azonban ezt csak a váltókeresetnek beadása előtt teheti; tekintettel arra, hogy a kereseti váltón 9,118/888. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt 6,979/888. számú keresetlevél mellett lévő másolat, ugy azon keresetre hozott elutasító végzés szerint sem rendelvényes, sem kibocsátó, sem az intézvényezés, sem fizetési hely nem lévén, a kir. törvényszék az idézett számú végzése szerint a kereseti okiratot váltó eljárásra alkalmas váltónak nem találta s a keresetet visszautasította; tekintettel arra, hogy a már egyszer elbírált s a váltótörvény 6. §-a és a váltó elj. szab. 4. §-a szerint visszautasított okirat később ki nem javítható : a kir. törvényszéknek hozott 15,270/888. sz. sommás végzé sét hatályon kivül helyezi, felperest váltókeresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1888. évi szeptember hó 4-én 15,270. sz. a. kelt sommás végzést hatályában fentartja és alperest mint a Szabadkán 1888. évi január 7-ik napján 600 frtrói kiállított kereseti váltó elfogadóját kötelezi, hogy felperesnek 600 frt váltótőkét, ennek 18*8. évi ápril hó 7-től számított 6% kamatát és a sommás végzésben megállapított perköltséget megfizesse. Indokok: A kereseti váltó minden törvényes kellékkel el van látva és alperes beismerte, hogy azt elfogadói minőségben aláirta. Ennélfogva a v. t. 23. és 91. §-ai alapján, alperes a váltótőkének és kamatának fizetésére kötelezendő volt, mert az a kifogás, hogy a váltón valamely lényeges kellék hiányzott és csak utólag töltetett ki, a v. t. 93. §-a szerint felperes irányában csak ugy volna hatálylyal érvényesíthető, ha alperes bebizonyította volna, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt, ily megállapodást azonban alperes nem is vitat, a nélkül pedig felperes mint váltóbirtokos feltétlenül jogosítva volt a kellékhiányt pótolni s mert az idézett törvény a váltóbirtokosnak ezt a jogát időbeli korláthoz nem kötvén, az a körülmény, hogy felperes a kereseti váltó alapján, midőn az még kellék hiányában szenvedett, már egyszer keresetet indított és azzal az okból hivatalból elutasittatott, nem szolgálhat indokul arra, hogy a jelen alakjában minden kellékkel bíró váltó alapján alperes mint annak elfogadója fizetésre ne köteleztessék. A m. kir. Curia: A másodbiróságnak neheztelt Ítélete az abban felhozott és a per adatainak megfelelő helyes indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1890. febr. hó 13. 148.) Bűn^ügyekben. A btk. 330. §-ának 6. pontjában emiitett tolvajszövetség csak akkor forog fenn, ha a tettesek meg nem határozott lopásoknak közös haszonra való elkövetésére egyesülnek. A békés-gyulai kir. törvényszék (1889. február hó 7 én 84/1889. B. sz.): Lopás büntette és orgazdaság vétsége miatt vádolt Kr. Ferenc és társai elleni bűnügyben ítélt: Vád'ott Kr. Ferenc négy rendbeli, Sz. András és P. István három rendbeli, Kr. Ferenc, R. Ferenc, B. József és D. József vádlottakat két rendbeli, Sz. János, D. Dániel és B. Sz. Lajos vádlottakat pedig egy rendbeli a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 6. és 7. pontja szerint minősülő lopás bűntettében bűnösöknek, ezenkívül B. Józsefet a btk. 333. és 334. §-ban meghatározott lopás vétségében, Sz. Jánost a btk. 37ü. §-ban meghatározott orgazdaság, Cz. Mihály pedig kizárólag a btk. 370. §-ában meghatározott orgazdaság vétségében mondja ki bűnösöknek s ezek folytán a btk. 96., 340. és 341. §-ai alapján Kr. Istvánt és B. Lászlót három évi, Sz. András és P. Istvánt két év és 8 havi, Kr. Ferencet, R. Ferencet és D. Józsefet két és fél évi, B. Józsefet két év hét havi, D. Dánielt és B. Sz. Lajost két évi fegyházra s mindannyit öt-öt évi hivatalvesztés s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, Cz. Mihályt pedig a btk. 370. és 373. §-ok alapján hat havi fogházra s két évi hivatalvesztés s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére itéli. Indokok: A megtartott végtárgyalás folyamán vádlottak mindannyian beismerték a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését s miután saját előadásuk szerint a m. kir. államvasutak szolgálatában napdíj mellett ugyan, de állandóan voltak alkalmazva és miután szintén saját beismerésük szerint a tolvajlásokat cimboraságban, tehát szövetségben követték el, ezen körülmények vádlottak lopási tényeit a btk. 336. §. 6. és 7. pontjai szerinti bünténynyé minősiti ; minek folytán Kr. István és B. Lászlót 4. rendbeli, Sz. Andrást és P. Istvánt 3. rendbeli, Kr. Ferencet, R. Ferencet, B. Józsefet és D. Józsefet 2. rendbeli, Sz. Jánost, D. Dánielt és B. Sz. Lajost 1. rendbeli, általuk beismerten elkövetett s a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 6. és 7. pontja szerint minősülő lopás bűntettében bűnösöknek, ezen felül B. Józsefet a btk. 333. és 334. § ában meghatározott lopás vétségében, Sz. Jánost a btk. 370. §-ban meghatározott orgazdaság, valamint Cz. Mihályt ugyancsak a 370. §-ba ütköző orgazdaság vétségében vétkeseknek kimondani s a rendelkező részben foglalt büntetéssel sújtani kellett A büntetés kimérésénél vádlottak büntetlen előéletével, mint enyhítő körülménynyel szemben nagy mérvű súlyosító körülményül vétetett az, hogy a lopásokat már régibb idő óta tervszerűen, mint az államvasutak állandó szolgálatában lévő munkások rendszeresen űzték s míg egy részről az államvasutaknak tetemes károkat okoztak, másrészről veszélyeztették a közforgalmat is. A budapesti kir. itélő tábla (1889. április 9-én 11,451/B. 1889.): Habár vádlottak saját beismerésük szerint a m. kir. államvasutaknál, mint napszámosok hosszabb-rövidebb ideig alkalmazásban voltak, mindazonáltal figyelembe véve azt, hogy a! általuk teljesített munkálatokért csak napi bért kaptak, a kir. tábla e köztük és a m. kir. államvasutak között fennálló viszonyt nem ismerhette fel oly szolgálati viszonynak, a mely szolgálati viszony folytán cselekményük a btk. 336. §. 7. pontja szerint minősíthető lenne, ugyanazért az összes lopási bűntetteket csak a btk 336. §. 6. pontja szerint minősiti, B. József vádlottat pedig miután saját beismerése szerint egyedül két izben lopott zsákokat, nem egy, hanem két rendbeli lopás vétségében mondja ki bűnösnek és tekintetbe véve az ellopott tárgyak csekélyebb értékét, úgyszintén a neheztelt Ítélet indokaiban felhozott enyhítő körülményt a btk. 91. §-nak alkalmazásával Kr. István és B. László fegyházbüntetését két év és három hónapra, Kr. Ferenc, R. Ferenc és D. József vádlottak fegyházbüntetését két év és egy hó, B. József fegyházbüntetését két év és három hóra, végre Cz. Mihály fogházbüntetését három hóra leszállítja. A m. kir. Curia (1890. január 22-én 6,879/1889. B. sz.): Tekintve, hogy az eljárás adatai nem nyújtanak bizonyítékot arra nézve, hogy a fenforgó esetben vádlottak meg nem határozott lopásoknak közös haszonra való elkövetésére egyesültek volna s csak annyi vehető megállapítottnak, hogy a lopásokat részben többen, részben többeknek közülök tudtával követték el; e körül-