A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 12. szám - Kolozsvár sz. kir. város közönségének emlékirata

122 A JOG. Az életben maradt apa köteles részt követel. ^ Van-e az apának, mint anyáról származott vagyonhoz, köteles rész iránti igénye, s végrendelet nem létében ki örökölte volna a vagyont, mikor az örökhagyóval egyenjogú kiskorú örökös is életben van? Mindez miért? Weiszmann Ignác, ügyvéd Hevesen. III. Adalék a lutri joghoz. (Felelet.) Valaki lotto-gyüjtőnél a brünni húzásra tett, tételével ternót csinált, a lotto-igazgatóság azonban a fizetést megtagadta, mert a Maros áradása folytán a gyűjtő jelentése csak a húzás után érkezett oda. Ez a jogeset a kérdés tárgya. A közlött tényvázlat szerint lutrira tevő a számokat kellő időben, megbízott gyűjtőnél tette fel; ezzel ö a maga részéről eleget tett a lutri játék minden feltételének, ő neki az azután beállott véletlen sem árthat. Ha csakugyan véletlen, a Maros áradása okozta a gyűjtő jelentésének elkésését, akkor csak a kincstár ellen van kereseti joga, ha azonban a gyűjtő valamely mulasztása, akkor egyetemlegesen ez ellen is. Ide vezet a helyes felfogás is, mert egyedül a Maros áradása nem lehet ok orra, hogy a kincstár ne fizessen. Lehrmann Viktor, sz.-fehérz'ári jb. joggyakornok. S é r e1e m. * Végrehajtási csodahogár. I. Mult év november 4-én biztosítási végrehajtást foganatosítottam a maros-ludasi kir. járásbíróság területén (járásbiró Latzhegyi Frigyes). Lefoglaltattak az alperes által haszonbérben tartott birtokon különböző állatok, gazdasági felszerelés, 22 kalangya széna és 120 hektoliter esős tengeri. Az állatok egy részére igényt jelentett alperes gazdasszonya, más részére fitestvére. Az igény folyamatban léte alatt a zárgondnok jelentést tett, hogy az alperes fivére által igényelt állatok erőszakkal elvitettek. A bíróság az igénykereseteknek elsőfokúlag helyt adott, s az jelenleg felebbezés alatt áll. Kielégítési jogom megnyílta után a nem igényelt szénára és tengerire árverést tűzettem ki. Ekkor alperes és fivére, ki pedig az általa igényelt állatokat erőszakkal elvitette: közös kérvényt adtak be, hogy a gazdasszony által igényelt, bőt neki első fokon ki is itélt állatok élelmezésére a nem igényelt szénából 4 kalangya, a cselédek élelmezésére pedig a szintén nem igényelt tengeriből 30 hektoliter kiszakittassék. A maros ludasi kir. járásbíróság ennek felperes meghallgatása nélkül 174—1890. sz. a. helyet adott s az árverést ezen ingókra felfüggesztette. II. Ugyanott történt, ugyanabban az ügyben. Egy másik ügyfelem részére szintén biztosítási végrehajtás rendeltetett el, melynek foganatosítása nem ?z én, hanem a fél személyes közbejövetelével ejtetett meg. Ügyfelem lefoglalt függő vetéseket, 2 darab fa-házat mint ingót, mivel azok nem a földtulajdonoséi voltak és nem alapzatra, hanem talpakra vannak építve, továbbá 2 tengeri kast. Alperes előterjesztését a járásbíróság elutasította, az jelenleg a másodbiróságnál van. A földtulajdonos kitelepítést kér. Ekkor a járásbíróság 333—1890. sz. a. hozza a következő végzést: »B. K. B. M. Jánost kérése szerint kitelepíteni szándékozván, aM. Jánosnál fenmaradt és nem igényelt tárgyakra az árverés hivatalból elrendeltetik.« »Elárverezendők lesznek: (1. fenti esetet) a 4 kalangya széna, a mennyiben »esetleg a foglalástól az árverésig meg nem étetett*, a 30 hektoliter tengeri, »ha még megvan« és a 26 t. a. zabszalma, »ha meg nem etették«. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. III. Ugyancsak a 333—1890. sz. végzéssel március 1-én hivatalból rendeli elárverelni a fent emiitett 2 házat és 2 kast is. Március 5-iki kelettel szintén 333-1890. sz. a. kapom a következő végzést: »a 333. sz. végzésből kimaradt, hogy az épületek csak azon esetre lesznek elárverezendők, ha addig a II. bíróságtól az előterjesztés feletti helyben hagyó végzés leérkezend« (végrehajtási törvény 37. §. ?) IV. Ugyanezen járásbiró ur ugyanezen ügyben zárgondnoki költségeket Iiquidál és számadásokat fogad el a felek meghallgatása nélkül, tárgyalást tűz ki ugyanegy ügyben december 11., 13. 19-re, holott a bíróság lakhelyén ügyvéd nem lakik s igy minden alkalommal odautazni kell, az igénypert imigyen indokolja: »Felperes az állítólag a tordai kir. járásbírósághoz beadott okmánynyal tulajdonjogát kellően igazolván« slb. stb. Dr. Tutsek Sándor, ügyvéd Kolozsvárit. Vegyesek. A tömeggondnokok kinevezése körül a budapesti ügyvédi kamara a csődkönyv alapján szerzett tapasztalatait évi jelentéseiben mindenkor elő fogja terjeszteni, különösen súlyt fektetve arra, vájjon a tömeggondnokságok kiosztásánál a jogegyenlőség elvének mennyiben feleltek meg a bíróságok és bírálva azt, vájjon a viszonyok e tekintetben javultak-e vagy sem. Bő ügyvédtermés. A budapesti ügyvédi kamaránál be volt jegyezve 1887. év végén 809 ügyvéd, 1888-ban 829 ügyvéd és 1889-ben 869 ügyvéd. Az ügyvédek száma tehát az utolsó évben 49-el szaporodott. Az örökösödési eljárás tervezetéről lapunkban dr. Blum Béla pécsi kir. közjegyző által közzétett alapos cikksorozat külön lenyomatként megjelent. Kapható : P f e i f f e r F. könyvkereskedésében. Végrehajtható-e a hírlapírónak és írónak könyvtára ? Nemrég egy osztrák írónál, ki a hírlapirodalom terén is tevékeny, könyveket foglaltak ; a végrehajtást szenvedettnek képviselője erre azt követelte, hogy a könyvek lefoglalása hatálytalannak nyilvánittassék, és a bíróság tényleg helyt is adott ezen kérelemnek. Ezen határozatnak a következők voltak indokai: A megindított nyomozat által megállapittatctt, hogy a végrehajtást szenvedett foglalkozására nézve író és hírlapíró, hogy ezen hivatásának gyakorlása képezi keresetét és hogy ez által ugy magát, valamint családját is fentartja. A törvény világos szövegezése értelmében azonban hírlapírók és írók azon személyekhez tartoznak, kik az 1887. jun. 10-én kelt törvény 2. §-ának 4. pontja szerint tudományos hivatást folytatnak és kiknél az ezen hivatás gyakorlására szükséges tárgyak fel vannak mentve a foglalás alól. A utóbbiak közé könyvek is tartoznak a konkrét eset körülményeihez képest, és pedig nemcsak klasszikusok, hanem egyéb nyomtatványok is, legyenek azok bár szépirodalmi, irodalomtörténeti vagy közönséges üzleti tartalmúak. A mi az úgynevezett klasszikusokat illeti, nem képezheti kétség tárgyát, hogy ezeknek állandó elolvasása és alapos ismeretük, a tartalom és alak miatt, minden hírlapíróra és íróra nézve szükséget képez, a miért is ezek olyanoknak tekintendők, melyek szükségesek a hivatás betöltéséhez. Ugyanez áll, eltekintve a megbeszélés végett a szerkesztőséghez beküldött könyvektől, melyeknek a végrehajtás alól való mentessége kétséget nem képez, a többi fentebb megjelölt müvekről is, a mennyiben ezeknek tartalma azon területet érinti, a melyen az illető tevékeny. Ezen feltevés bekövetkezésénél t. i. a szóban forgó munkákat oly tárgyakként kell megjelölni, melyeknek ismerete és birtoka az íróra nézve hivatásának betöltése végett — melyet meghatárolni nem lehet és melynek érvényesítése a képzelet, a tudás és a mindennapi élet eseményei által idéztetik elő — szükséges. Ennek következtében azon kifogást, hogy a végrehajtást szenvedett az illető müveket valamely nyilvános könyvtárban vagy a szerkesztőségben betekintheti, vissza kellett utasítani. Az ügyvédi segélyügy tárgyában a budapesti ügyvédi kamara választmánya ez idő szerint a tőkegyűjtéssel foglalkozik, a minek eredményeként örömmel konstatálhatjuk, hogy a budapesti ügyvédi egylettől alapitványképen átvett 15,163° frt 82 kr. tőke ma már közel 64,000 frtra szaporodott fel, mely összegnek