A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 11. szám - Haszonbérlő és zárlat

42 foglalni, ha ezek a követelések a felperes társakat közösen megilletik. Jelen esetben azonban az I. és 11-rendü felperesek keresetüket a D. a. csatolt szerződésre alapítják, mely szerint ők 1871. évi június hó 5-én a f—i 121. sz. telekjegyzőkönyvben 244. és 245. hrsz. alatt foglalt belsőséggel vették meg 400 forinton özvegy B. Máriától, mig a Kl-rendü felperes keresetét az E. a. szerződésre alapítja, a mely szerint ő 1873. évi október hó 14-én a f—i 121. sz. telekjegyzőkönyvben 564., 7h9., 867., 1107. és 1373. hrsz. alatt foglalt ingatlanokat vették meg a nevezett özvegytől 90o írton. A D. és E. a. szerződésen alapuló ügyletek tehát nem lévén közösek, az azokra alapított követelések nem foglalhatók egy keresetbe s igy közös Ítélettel el nem dönthetők. Ezeknél fogva felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A in. kir. Curia (1889. december 27. 7,277/1889. p. sz.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik, a kereset halmozottnak nem találtatik s ennek folytán a másodbiróság annak érdemleges átvizsgálására utasittatik, mert a polg. törvénykezési rendtartás nem tiltja azt, hogy egyes jogalapon álló egyének jogaik érvényesítése czéljából, mint felperes társak ne egyesülhessenek, a másodbiróság Ítéletében hivatok 1868. L1V. t.-c. 66. §-ának 6-ik pontja pedig nem zárja ki azt, hogy több követelést össze ne lehessen foglalni akkor, midőn a követelések egy jogalapból vagy hasonnemü ügyletekből erednek, jelen esetben pétiig a jogalapot a felperesek és az I. r. alperes között kötött adásvevési szerződések érvényesítése képezvén, a kereset annál kevésbé tekinthető halmozottnak, mivel az adásvételi szerződések egy telekkönyvi testet képező ingatlanokra vonatkoznak. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kényszeregyezség csak annyiban terjedvén ki kötelezöleg valamennyi hitelezőre, a mennyiben az a csődeljárás befejezésére a hitelezőnek adandó kielégítés mennyiségére és ennek biztosítási módjára vonatkozik, következőleg abba egyedül többségi megálla. podássul oly kikötést felvenni nem lehet, mely szerint a kényszeregyezséget el nem fogadó vagy távol lévő hitelezők a közadós részvénytársaság igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai ellen is lemondanak minden kárról vagy más igényekről. A szegedi kir. törvényszék (1889. június 27-én ] 2,806/1889) A szegedi általános takarékpénztár csödügyében, a kényszeregyezség tárgyában végzett: Miután a közadós szegedi ált. takarékpénztár igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai n. sz. dr. R. . . . Izsó, V. Fülöp, Szl. Ágoston, W. Miksa, L. Eerencz, P. Mór, U. József, ifj. P. István és P. Lipót által beadott és ugy a részv. társ. közgyűlése, mint a csődválasztmány által elfogadott kényszeregyezségi ajánlat, a megjelent 231 szavazatra jogosult hitelező közül 217 hitelező által összesen 274,049 frt 36 kr. követeléssel kifejezetten elfogadtatott, s igy a csődtörv. 212. §. értelmében megkívánt többség ugy a hitelezőkre, mint a követelésekre nézve fenforog, a többség által elfogadott kényszeregyezség u. m. a szegedi ált. takarékpénztár igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai annak feltétele alatt, hogy mindazok, kik a nevezett pénztár irányában bármily című igénynyel birni vélnek, ezen igényeikről, beleértve az 1881 : XVII. t.-c. 199. és 229. §-aiban foglalt esetleges fentartásokat is, nemcsak a szegedi ált. takarékpénztárrészvénytársaság, hanem annak igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai ellen is lemondanak, hogy továbbá nevezett pénztár csődtömege, a tömeggondnok és csődképviselet közbejöttével ugyanezen egyezség céljaira igénybe vétessék, az egyezség végrehajtása után pedig ugyanezen csődtömeg vagyona és jogai a 359/89. csödb. sz. a. előforduló ajánlattevőkre átruháztassanak ajánlattevők kötelesek egyetemlegesen az I. oszt. követeléseket, a tömeg költségeit és a tömegtartozásokat egészben, a II. oszt. követelések pedig a tőkék után számítandó 40°/o-ban végkielégiteni a következő módon: az I. oszt. követeléseket, a tömeg költségeit és tömegtartozásokat egészben, a II. oszt. követelésekre eső hányad felét ezen egyezség jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt, másik felét pedig ezen egyezség jogerőre emelkedésétől számított 6 hó alatt, tekintettel arra, hogy az ajánlattevők által kikötött feltételek az egyezséget megszavazó hitelezők részéről elfogadtattak és igy az egyezség az ajánlattevőkre nézve is feltétlenül kötelezővé vált, csődbiróságilag jóváhagyatik. A budapesti kir. itélö tábla (1889. október hó 15-én 6,413/v. lt<89.) : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kényszeregyezség jóváhagyását megtagadja és a kir. törvényszéket az 1881. évi XVII. t.-c. 220. §-a értelmében további törvényszerű eljárásra utasítja. Indokok: Felfolyamodóknak az a panasza, hogy az ajánlattevők maguk ugy is, mint csődhitelezők, ugy is mint ilyenekuek igazolt megbízottjai a saját ajánlatuk elfogadására joghatálylyal nem szavazhattak; hogy mérleg beterjesztve nem lett, hogy a társaság vagyonát még eskü alatt fel nem fedezte, hogy a csődbiztos az ajánlat elfogadása felett megtartott tárgyalás alkalmával nem járt el szabályszerűen, figyelembe nem vehető, mert ajánlattevők ama joguktól, hogy mint hitelezők, ugy ezeknek képviselői az ajánlat elfogadására szavazhassanak, a törvény vonatkozó intézkedésének hiányában törvényszerűen meg nem foszthatok, mert a csődtörvény 119. §-a értelmében a közadós (a fenforgó esetben az igazgatóság tagjai) a vagyonkimutatásra vagy mérlegre (244. §.) vonatkozó eskü letételére csak akkor kötelezendők, ha ezt a tömeggondnok vagy a hitelezők valamelyike kéri, a mi azonban hogy megtörtént volna, felfolyamodók nem is állítják ; mert végre a mérleg bemutatását és a tárgyalás törvényszerű lefolyását a 12,728/89. sz. a. bemutatott, szakértőileg megvizsgált mérlegre vonatkozó elsőbirósági végzés, a csődbiztos jelentése, maga a tárgyalási jegyzőkönyv, mely szerint a tárgyaláson a csődbiztos mindvégig jelen volt, teljesen igazolja. De az egyezség jóváhagyását mégis meg kellett tagadni azért, mert az egyezségi ajánlatot benyújtó igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok ezt az ajánlatot saját nevükben és nem a közadós részvénytársaság nevében s képviseletében terjesztették elő. De megtagadandó volt a jóváhagyás még a következő okokból is: A csődtörvény 199. §-a alapján a csőd kényszeregyezség által csak az ama törvényben megállapított szabályok megtartása mellett fejezhető be. Ennek felel meg a 217. §-nak az az intézkedése, melynél fogva a kényszeregyezség jóváhagyása megtagadandó, ha az egyezségbe, törvénybe ütköző rendelkezések vétettek fel. Már pedig határozottan a 199. §. intézkedésébe ütközik az az egyezségi pont, mely szerint az összes hitelezők — a kényszeregyezséget ellenzők is — valamint azok is, kik a csődben nem is jelentkeztek, arra lennének kényszerítve, hogy a törvény által részükre a 229. §. intézkedései által feltétlenül biztositolt fontos jogokról lemondjanak, még pedig nemcsak a közadós társaság javára, de oly harmadik csődön kívül álló személyek javára is, a kik a közadós nevében véghezvitt eselekvényeikért önszemélyükben törvénynél fogva felelősek lévén, eme felelősség alól harmadik személyekkel szem ben a kényszeregyezségi eljárás keretében, ennek szabályai megtartásával, melyek csak a közadós, de nem más, a csődön kivül álló harmadik személyek kötelezettségeinek egyezség utján való szabályozását célozzák, egyáltalán fel nem menthetők. A in. kir. Curia (1890. február hó 25-éu 2(>9/v. 1890.) : A másodbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: A közadós szegedi általános takarékpénztár részvényeseinek közgyűlése az egyezségi ajánlatot aláirt igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak e részbeni eljárását a bemutatott közgyűlési határozat szerint nemcsak jóváhagyván, hanem őket ezen egyezségnek foganatosítására és végrehajtására fel is hatalmazván : emez egyezségtől a birói jóváhagyás nem tagadtathatott volna meg az indokból, hogy annak benyújtása nem a közadós részvénytársaság nevében és képviseletében történt; mert az alapszabályszerüleg megtartott közg)ülési határozat bemutatásával a csődtörvény 202. §. második bekezdése rendeletének teljesen elég tétetett. De helyesen tagadta meg a kir. tábla az egyezség jóváhagyását a csődtörvény 217. §. 1. pontja alapján azért, mert az egyezségi ajánlathoz képest a kényszeregyezségbe a törvénynyel ellenkező az a kikötés is felvétetett, mely szerint közadós összes hitelezői, tehát azok is, kik a kiegyezést el nem fogadták, oly jogaikról is tartoznának lemondani, melyek <">ket a csőd alá került részvénytársasági és felügyelő bizottsági tagjai ellen, az e minőségükből folyó törvényes felelősségüknél fogva esetleg megillethetik ; már pedig a kényszeregyezség csak annyiban terjedhet ki valamennyi hitelezőre kötelezőleg, a mennyiben az a csődeljárás befejezésére, továbbá a hitelezőknek adandó kielégítés mennyiségére és ennek biztosítási módjára vonatkozik, következőleg abba egyedül többségi megállapodásnál fogva a kisebbségben lévő ellenzékes hitelezők rovására oly joglemondások s egyéb intézkedések fel nem vehetők, melyek a kényszeregyezség keretébe szorosan nem tartoznak, hanem azon felekre nézve, a kik között azok kifejezetten létrejöttek önkéntes egyezség természetével birnak.