A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 10. szám - Felebbvitel a sommás eljárásban

Kilencedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1890. március 9. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások • kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) « IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KQ/LÖNYL. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Meg jelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész é>re 6 frt — kr fél - .3 » — » jiegyrd ' 1 > 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Felebbvitel a sommás eljárásban. Irta: Csanády István, kir. járásbiró Szent-Endrén. — Méltó kitüntetés. — A cégbejegyzési kényszer. Irta: dr. Löwenfeld Albert, budapesti ügyvéd. — Az új hagyatéki eljárás. Irta: dr. Blum Béla, pécsi kir. közjegyző. — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Adalék a lutri joghoz. Trta : dr. 11 e a Sándor ügyvéd Kórösbányán. — II. Hallgatólagos tényállással lehet-e rágalmazást elkövetni ? Irta: dr. Glücksthal Samu budapesti ügyvéd.) — Sérelem. (A kúnhalasi járásbiróság állapota. Irta: Sándor Imre. ügyvéd Kúnhalason.) — Vegyesek — Cmiai és táb'ai értesítések — Hirdetés. TÁRCA : Vajkay Károly. Irta : Ny. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny «-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Felebbvitel a sommás eljárásban. Irta: CSANÁDY ISTVÁN, kir. járásbiró Szt-Endrén. A kilátásba helyezett igazságügyi reformok megvalósításának első lépésével, a sommás eljárásbani felebbvitel tervezete jelent meg, mely javaslat mind a mellett is, hogy tudományosan, nagy gonddal, szakértelemmel és jogi ismeretek mellett készült mű, még sem felel meg sem a perrendtartás óhajtott reformjának, sem a gyakorlati igazságszolgáltatás kívánalmainak. Legnagyobb hiánya a tervezetnek szerintem az, hogy bár a szóbeliséget kívánja behozni és meghonosítani, mindazonáltal a járásbíróságnál alig érinti, sőt egészen meghagyja az 1868. évi L1V. t.-c. és az 1881. évi L1X. t.-cikkek által alkotott és fejlesztett sommás eljárást, mely inkább az írásbeliség, mint a szóbeliség elveire van fektetve. A vegyes és átmeneti intézkedések között, a járásbíróságok hatáskörének, a birtokbirósági és örökösödési perekre is lett korlátolt kiterjesztése mellett, csupán egy, a 151. §-t szenteli az elsőfokú eljárásnak, melyben azt mondja ki, hogy a jelen törvény 33., 34. és 35. §-ai, a járásbiróság előtti eljárásban is, megfelelően alkalmazandók. Pedig a perrend reformja nemcsak azt követeli, hogy a mostani eljárás egy szakaszszal megtoldassék vagy módosittassék, hanem azt, hogy egy egységes elven fekvő, rendelkezéseiben világos és szabatos, kivitelében helyes és egyöntetű, a szóbeliség kívánalmainak teljesen megfelelő olyan szabályzat, mely mind az alsó, mind a felső bíróságoknál egyiránt alkalmazható legyen. A kérdéses törvényjavaslat azonban nem ugy néz ki, mert nem egy befejezett egész, az első és másodfokú bíróságok peres eljárása között összhangot létesítő és a bírósági intézkedés szükségleteit szabályozó és a bírónak helyes irányt adó eljárás, hanem a régi perrendtartásnak ismét egy toldaléka, mely a törvénykezési perrendjavitásnál utat tévesztve, a helyett, hogy az első fokú szóbeli eljárást a célnak megfelelöleg megalkotná, vagy legalább átalakítaná. Csakis a másodfokú bíróságnál követendő eljárási szabályozza. S igy az első- és másodfokú bíróságok előtti peres eljárásnál egyöntetűséget nemcsak nem szerez, ^azokat a jogszolgáltatásnál kiegészítőlég nemcsak össze nem fűzi, de egymástól egészen elkülöníti, elválasztja. Mely körülmény, hogy minő zavarokat és bonyadalmakat fog majd szülni a judicaturában, azt most még belátni sem lehet, de a törvény gyakorlati alkalmazásánál tapasztalni fogjuk. A törvényjavaslatnak címe sincsen helyesen megválasztva, mert azt inkább az első- és másodfokú biróságoknáli szóbeli eljárásnak kellett volna nevezni, s annak mígfelelőleg három részre lett volna osztandó a tervezet, melynek első része a járásbíróságoknál, második része a törvényszékek mint másodfokú biróságoknáli peres eljárást és a harmadik része a vegyes és átmeneti intézkedéseket szabályozta volna. De ha már a javaslat szerzője megmaradt is a nézetének inkább megfelelő cím mellett, még akkor is nem egy szakaszt, de legalább is egy bevezető részt szentelhetett volna az elsőfokú eljárás szabályozásának és elvileg a 29. §. értelmében kimondhatta volna, hogy a felek az első bíróságnál is élő szóval kötelesek tárgyalni, a tényállást akként felderíteni, a mint azt a 33—36. §-ok előírják, a tárgyalás menetének a 65. §. szerint kell történni és hogy az alakszerűségek az első fokon is megtartattak, elég ha az a tárgyalási jegyzőkönyvvel igazoltatik, mint azt a 70. §. rendeli. Az ítélethozatalnál és annak kihirdetésénél pedig a lü3 —lü6. §-ok, az elsőbiróságnál is alkalmazást nyerhettek volna. Kifogásolható a tervezet azért is, hogy annak egyes §-ai vagy nem elég világosan és érthetőleg, vagy nem helyesen rendelkeznek. A 6. §. ugyanis azt mondja, hogy a felebbezési eljárás, a mennyiben a jelen törvényből más nem következik, az 1868. évi L1V. és 1881. évi LIX. t.-cikkben, a sommás eljárásra nézve megállapított szabályok alkalmazandók. Ezen §-nak nehezen lehet értelmét venni, mert azt nem mondja meg, hogy a tervezet 1—115. §-ai mellett, a felebbezési eljárásnak az 1868. évi L1V. és 1881. évi LIX. t. cikkekből mit kíván még alkalmazni. Kifogás alá esik a 9. §. intézkedése is, mert a felebbezés beadásának idejét 30 napra teszi, mit a mai rendes Írásbeli eljárás is 15 napra szab, ( tehát hosszadalmasságában túlmegyen a mostani eljáráson is. És a helyett, hogy a felebbezésnek az elsőbirósági ítélet elleni bejelentését a per bíróságánál rendelné meg, akként rendeli meg, hogy a felebbezést a másodfokú bíróságnál kell beadni és a másodfokú bíróság aztán, annak következtében kívánja be az elsöbiróságtól a periratokat. Mely intézkedésnek az a következménye, hogy az elsőbiróság nagy idő multával tudhatja meg, hogy hozott ítélete jogerőre emelkedett-e vagy nem ? A 14. §. ugyan megmondja, hogy felebbezés esetében is végrehajthatók az 1 — 6. pontok alatt felsorolt ügyekben hozott Ítéletek. Mig aztán az 57. §. a végrehajthatóknak kimondott ítéletek végrehajtását is felfüggeszteti, ha a felebbezési tárgyalás folytatásának elhalasztása azt ugy kívánja. Tehát van és még sincs végrehajtható Ítélet. . A sommás perek gyors lefolyását pedig megakasztja a tervezet 17. g-ának azon intézkedése, hogy a határidő kitűzése és a megjelenhetés között 30 napi időt szab, mely körülmény, a mostani rendszer mellett meggyökeresedett kézbesítési szabálytalanságok és visszaélések mellett, ha a megszabott 30 napi határidő nem rövidíthető meg, akkor nem is lehet a tárgyalást mindig megtartani. Van azonban a tervezetnek még más szakasza is, melyek nagyon tág tért nyitnak a per húzásának és halasztásának. Ilyen a többi között a 21. §., mely szerint a tárgyalás kellő előkészítés hiánya miatt elhalasztható. Ilyen továbbá a 28. §., melynek értelmében ha az ügy felvétele idejében a felek nincsenek ott, és ha azon ülés alatt azon per le nem tárgyalható, — a mi rendesen mindig ugy lesz, ujabbi tárgyalási határidő tűzendő ki.