A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Az új hagyatéki eljárás. 8. r.

86 ÍL J o a. (kör-) jegyzők által felvett leltárak túlnyomó részének botrányosan helytelen volta. Sem elvileg, sem gyakorlatilag nem maradhat a leltározás reájok bizva. Különben is az igazságszolgáltatásnak elkülönítése a közigazgatástól oly elementáris alapelve a jogállamnak, hogy hazánkon és néhány ázsiai jellegű európai államon kivül az ma már mindenütt elvan fogadva és gyakorlatilag is alkalmazva, ugy, hogy most, a mikor mi is készülünk megvalósítani a jogállamot, ez elementáris alapelvet arcul nem üthetj ü k ! De könnyen megvalósítható is lesz az a kir. közjegyzöségek clecentralisatiója mellett, s a leltár közhitelű jellegének megállapítása gyakorlati nehézségbe nem fog ütközhetni. A leltározással a bíróság közege: a kir. közjegyző lesz kizárólag megbízandó. A módosítandó 41. §. szövege tehát igy hangzik : 41. §. •>A hagyatéki bíróság a leltározás eszközlésével az örökhagyó elhalálozása helyére nézve illetékes kir. közjegyzőt bizza meg.« A szakasz többi része változatlanul marad, épen ugy, mint ezen címnek többi 42 — 48. §-ai is. A könnyebb áttekintés szempontjából a mi jelenlegi perrendtartásunkhoz hasonló marginális címzéseket tartok alkalmazandóknak. így például a 20. § elé teendő volna e címzés: »a halálesetfelvétel*. A 26. §. elé e címzés: »a hagyatéki vagyon előzetes biztositása«. A 28. §. elé: »a hagyatékbiróság előzetes intézkedé sei«. A 31. §. elé: »a végrendelet kihirdetései A 36. §. elé: »az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen lévő örökösök felhivása«. A 39. §. elé: »A leltározás«. A marginalis címzések a könnyebb eligazodást mód felett elő segítenék. Ez egyébiránt a technikai beosztás kérdése s lényeges befolyással a tervezet megbirálására nem lehet. Következik a harmadik cím : »Az igénybejelentése A 49. §. meghatározza azon személyeket, a kik igénybejelentéssel élhetnek. Ezek: az örökös, a helyettesitett vagy utóörökös, továbbá az örökhagyónak életben maradt házastársa ; a kötelesrészre jogosított, ha kötelesrészét készpénzben igényli; és a hagyományos, ha hagyománya bizonyos meghatározott hagyatéki tárgyra vonatkozik. E szakasz nem intézkedik külön oly esetről, ha gyámság vagy gondnokság alá tartozó egyén van kötelesrészre jogosított vagy hagyományosként érdekelve; meit a tervezet nyolcadik címe a gyámhatósági képviseletről külön intézkedvén, ott sorolja fel ezen érdekeltek jogainak érvényesítését. Minthogy azonban mi a nyolcadik címet az alább kifejtendőkhöz képest egészen átalakítandónak véljük és azon címben »a hagyaték hivatalos tárgyalásá«-ról fogunk intézkedni; ez pedig csak akkor foglalhat helyt, ha gyámság vagy gondnokság alá tartozó személy örökősként helyettesitett vagy utóörökösként vanérd ékelve: ugyanazért itt a harmadik cím keretében kell szólanunk azon esetről, melyekben a gyámság vagy gondnokság alá tartozó személyek kötelesrészre jogosítottak avagy hagyományosokként érdekelvék. A 49. §. kiegészítéséül, tehát az utolsó bekezdés elé még a Következő két bekezdést javasoljuk : »Az árvaszék, mihelyt tudomást nyer arról (28. §.), hogy valamely hagyatéknál gyámság vagy gondnokság alatt álló személy mint kötelesrészre jogosított vagy hagyományos érdekelve van: késedelem nélkül meggyőződést tartozik magának szerezni arról, hogy a hagyatéki vagyon leltározására és biztosítására, valamint a gyámolt vagy gondnokolt személy igényének bejelentésére nézve az öröklési jogról szóló és a jelen törvény rendelkezéseihez képest a kellő intézkedések megtétettek-e«. »Az árvaszék erre vonatkozólag a törvényes képviselőt, az ügygondnokot vagy az ügyészt (módosított 147. §.) a kellő intézkedések megtételére utasítani s a szükséges utasításokkal ellátni köteles.« Az 50., 51. és 52, §-ok változatlanok. Az 53. §-nak első bekezdésében ezen szó: »okirattal« az általunk többször, hangoztatott közhitelesség okából »közokirattal« lesz pótlandó. És ugyanezen szakasz első bekezdése után a 41. §-nál előadott változtatások hasonló indokolásával a következő új bekezdést ajánljuk : »Ha gyámság vagy gondnokság alá tartozó személy, mint hitelező van érdekelve, nevében az igénybejelentést — az árva! szék jóváhagyásával — a törvényes képviselő, a kirendelt ügygondnok, vagy az ügyész teszi meg.« Ezen, valamint a 41. §-nak hasonszeríí kiegészítése abban leli magyarázatát, hogy alább a nyolcadik címet, mely a tervezet szerint »a gyámhatósági képviseletről* szól, egészen elhagyandónak tartjuk, annyival inkább, mert e kérdést külön és önállólag az 1877 : XX. t.-c. szabályozza, melynek a törvény csupán VI. fejezetét lesz hivatva hatályon kivül helyezni. Már pedig, ha külön címet nem akarunk szentelni a gyámhatósági képviseletnek — a mit ismételve feleslegesnek kell tartanunk — akkor a törvény | egyes címeinél a szükséghez képest kell egyenkint felsorolni a gyámhatósági képviseletből folyó intézkedéseket, a mennyiben azok a hagyatéki eljárás folyamán szükségessé válnak. A tervezet VIII. címében foglalt intézkedések tehát a módosított rendszer szelleméhez képest a tervezet más címeiben az egyes szakaszoknál megfelelően alkalmaztatnak. A harmadik címnek még hátralévő 54 — 56. §-ai változást nem szenvednek; csupán az 56. §-ban foglalt hivatkozásra nézve megjegyzendő, hogy az öröklési jogról szóló törvény 376. és 377. §-ai azon módosított szövegben értelmezendők, melyet ezen fejtegetéseink II. részében volt alkalmunk indokolva előadni. * * * A negyedik cím szól: »az örökösödési igazolványról« és egyike a legfontosabbaknak az egész tervezetben. Ezért és nagy terjedelménél fogva és a könnyebb eligazodás kedvéért a következő marginalis címzésekkel lenne ellátandó: Az 57. §. elé e címzés teendő: »Ha egyetlen örökös van érdekelve és másrészről igénybejelentés nem tétetik.« A 78. §. elé: »H a igénybejelentés tétetik: 1. Ellentétes igényű örökös j e 1 e n t k e z é s e«. A 89. §. elé: »2. örökhagyó özvegyének jelentkezése*. A 97. §. elé : »3. a kótelesrészre jogosítottnak jelentkezés e«. A 102. §. elé: »4. a hagyományos jelentkezése az örök 1. törv. 400. §-a alapján«. A 103. §. elé: »A kérvény hiányait pótló t á r g y a 1 á s«. Kezdjük az elején. Az 57. §. második bekezdéséről, a törvényalkotás e valóságos csodaszülöttéről már szólottunk: kár volna reá több szót fecsérelni. Egyszerűen, mint nem létezőt, mint halvaszülöttet kívánjuk tekinteni, mely más sorsra nem érdemes, mint arra, hogy eltemettessék. Ily törvényalkotás szégyenére válnék azon kornak, mely homlokán viseli a jogállam megvalósításának magasztos eszméjét. A módositott 57. §. tehát igy szólna: 57. §. »Azon önjogú örökös, a ki az egész örökséget magának igényli, a hagyatéki bíróságnál kérheti, hogy örökösödési jogáról részére örökösödési igazolványt adjon ki.« A módosítás nem terjed ki másra, mint az első bekezdés második mondatának és az egész második bekezdésnek elhagyására. Az elsőt a nyolcadik címben előadandó kötelező hagyatéki eljárás, a második elhagyást pedig a jogállam megvalósításának imént emiitett eszméje követeli meg. Az előbbi elhagyásnak csupán természetes folyománya, hogy a megmaradt első mondat első szava után e szó: »önjogú« volt beszúrandó. Hasonló indokból elhagyandó a következő 58. §. utolsó bekezdésében e mondatrész is: »a leltárban hiányosan előterjesztett kérelem folytán pedig a folyamodószabályszerű kérvény benyújtására utasítandó*. Megjegyzendő azonfelől, hogy ugyanitt a kérvényre »megszabott kellékek« alatt az általunk módositott 8. §-ban már általánosságban kimondatott »ügyvédi ellenjegyzés* is értendő. Az 59 — 62. §-ok változatlanul maradnak. A 63. §. első bekezdésében ezen szavak : »i 11 e t ő 1 e g a leltárban előterjesztett kérelem íolytán« hasonló indokból törlendők. A 64 — 70. §-ok megmaradnak. A 7i. §. második bekezdésének ezen szavai: »továbbá az árvaszék* szintúgy elhagyandók. A 72., 73. §-ok változást nem szenvednek. A 74 §. harmadik bekezdésének ezen szavai: »vagy kir. közjegyző« ugyancsak elhagyandók; mert a mi elveink szerint kir. közjegyző beadványt a felek nevében sem nem szerkeszthet, sem nem ellenjegyezhet. A 75—77. §-ok megmaradnak. A 78. §. első bekezdésében ezen szavak »mint örökös« közé szintén beszúrandó lesz e szó: »önjogú« és a harmadik