A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 8. számához. Budapest, 1890. február 23-án. Köztörvényi ügyekben. Ha valamely községben három évonkiut ugari ási gyakorlat áll fenn, az ezen gyakorlatnak az illetékes mezei rendőrhatóság meghagyása alapján történt igénybevétele birtokháboritást nem képez és annak ellenében az elözö egy éves békés birtoklás alapján sommás visszahelyezés nem kérhető. Az \g\ói kir. járásbíróság (1889. március 27-én 478/p. 1889.): Göezel Lajos ügyvéd által képviselt M. Károly felperesnek, Marschalko József ügyvéd által védett K. Mihály és társai alperesek elleni visszahelyezés iránti perében itélt: felperes keresetével elutasittatik. Indokok: R. János, R. Dániel és J. Márton, mint e perben kihallgatott tanuk vallomásaival, ezeken kivül egy más és szinte ugy, mint e perben vitató u —i szolgalom kérdésére nézve és pedig Pl. Mihály és társainak K. István és társai ellen, valamint ezen kivül még két más perben kihallgatott tanuk vallomásaival beigazoltatott, hogy M. városában ugarozási és marhacsapási állapot régi gyakorlaton alapul s mint ilyen a nevezett város elöljárósága által a város közönsége részére régi szokás alapján gyakoroltatik, de beigazoltatott az is, hogy ezen ugarozási gyakorlat hatósági intézkedések folytán vagy birtokrendezés utján időközben nem lett megszüntetve és a fentnevezett tanuk közül R. Dániel és J. Márton vallomásai szerint ezen régi ugarozási gyakorlat alapján a felperesi szántóföld is minden 3. évben ugarba esik, illetőleg marhacsapásnak használtatik. Ama ténykedés jogszerűségének igazolására, hogy mi alapon eljárt az alperesi város, illetőleg ezt képviselő közegei alperesek, mikor 1888. évben, mint az ugarozás idejében a per tárgyát képező felperesi szántóföldet, marhacsapá?ba vették, kimutattatik Cs. |ános, F. Gottfried, B. Mihály és T. István tanuk vallomásai, mint bizonyíték által, mely szerint szántóföld minden 3. évben ugarba esik és ezen szolgalmi gyakorlat alapján a marhacsapásba vett felperesi szántóföldből a marhacsapási helynek nem a felperes által felállított fakorlát vonalába eső, hanem a •/. alatti térrajz szerint G. és H. vonalba eső térség, léhát majdnem az egész felperesi szántóföld vétetett. Ezen bizonyíték alapján alperesek ténykedéséből kizárva van minden önhatalmú és önkényes eljárás, mert alperesek a régi ugarozási gyakorlatra támaszkodva, ennek a szolgalom által szerzett teljes mérvét 1888. évben, mint az ugarozás idejében a peres felperesi szántóföld tekintetében igénybe vették és eljárásuk jogosságát a régi ugarozási gyakorlat fentartására való igyekvésük mellett még az is emeli ki, hogy M. város tanácsának, mint mezei rendőrhatóságnak határozatát foganatosították, mely határozat a 3'/., 4-/. és 5-/. alatt beügyelt és szerényi földbirtokosok többségének — birtokaik aránylagos többségével — szavazatán alapul és a régi ugar gyakorlat folytonos fentartása mellett szól, Pl Mihály és Ö. János tanuk a régi ugarozási gyakorlat el nem ismerésére vonatkozó vallomásaik, mint oly tanuktól eredők, kik ehhez hasonló egy más perben az alperesi várossal, mint felperesek állanak, a prts. 192. §-ának f) pontja értelmében figyelembe vehetők nem voltak. Mindezek alapján és különösen a fentebb megérvelt régi ugarozási szolgalom létezése mellett alperesek, midőn 1888. évben a felperesi szántóföldön a marhacsapási helyt korlátozó korlátot ledöntötték és a földet marhacsapásba vették, birtokháboritást nem követtek el,e felfogásban a bíróság határozott nézetet vall, e mellett hivatkozva a felsőbb bírósági gyakorlatra, hasonló értelemben határozott a nm. m. kir. Curia 188S. évi november 29-én 4,796. sz. a. Felperes tehát keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. június hó 7-én 20,977/p. 1889 ) : Az elsöbirósági ítéletnek felperest kárkövetelésével elutasító részét helybenhagyja, egyéb részét megváltoztatja és felperest M. község határában az u. n »Brün« dűlőben fekvő szántóföldnek birtokába visszahelyezi. Indokok: Felperes a részéről felhívott tanukkal bizonyította, hogy a per tárgyát képező fentiek szerint megjelölt ingatlant, a háboritás tényét megelőzőleg egy évnél hosszabb idő óta békésen és háborítatlanul bírta és használta, mely körülmény az annak ellenkezőjének bizonyítására felhívott alperesi tanuk vallomásával meg nem cáfoltatott, sem pedig ezek vallomásával alperesek állított az a körülmény, hogy felperes a háboritást előzőleg 3—3 évenkint az ugarozást, illetve marhalegeltetést a községben divó régi rendszer alapján és kötelességszerűen tűrte és engedte, nem bizonyittatott. Alperesek nem vették tagadásba, hogy III. rendű alperes M. községe I. és II. rendű alperesek, mint kiküldött közegei által a felperes birtokát képező szántóföld oltalmára szolgáló kerítést erőhatalommal ledöntette, e szántóföldet ugarba vétetni rendelte, minek indokolására azt hozták fel, hogy a községnek ahhoz joga volt, minthogy e panaszolt ténynyel a községi birtokosok választmányának a régi ugarozási és marhacsapási rendszer fentartása céljából hozott határozatát hajtotta végre, 1. és II. rendű alperes pedig e cselekménynél csak mint a község kiküldött végrehajtó közegei vettek részt. Nem bocsátkozva annak bírálatába, hogy a községi birtokosok választmányának határozata a fennálló szabályoknak megfelelően jött e létre, kétségtelen, hogy a kérdéses határozat felsőbb jóváhagyásban nem részesült és alperesek sem bizonyítják semmivel, hogy az, mint jogerős és megváltozhatlan határozat, felperesre kötelezővé vált volna. Minthogy pedig alperesek részéről az általuk beismert tényekkel szemben az sem bizonyittatott, hogy a község a kérdéses határozatot végrehajtani jogosított volt, ezzel ellenkezőleg azonban a per adataiból kitűnik, hogy a vitatott ugarozási rendszer újabb időben oly módon, hogy azt felperes magára kötelezőnek elismerhette, fenn nem áll; hogy annak rendszeres gyakorlata már évek óta szünetel s hogy épen a birtokosok többségének határozatára volt szükség a végből, hogy a régi gyakorlat visszaállittassék, mindeme körülmények a mellett bizonyítanak, hogy a III. rendű alperes község ténye önhatalmú volt. Minthogy pedig ezskből folyólag I. és II. rendű alperesek tényének önhatalmúságán is az a körülmény, hogy ők a panaszolt cselekménynél csak mint III. rendű alperes község közegei vettek részt, nem változtat: velük szemben felperest ingatlanának megháborított birtoklásába szintén visszahelyezni kellett. Felperes az állítólagos kár megtörténtét alperesek tagadásával szemben perrendszeríileg be nem bizonyítván, kárkövetelésre irányzott keresetével elutasítandó s e részben az elsőbiróság Ítélete helybenhagyandó volt. A magy. kir. Curia (1890. január 24-én 7,67'2/p. 1889.): A másodbiróság ítélete a kárkövetelés elutasítására vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, egyéb részében azonban megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete az abban felhozott okok alapján s még azért hagyatik helyben, mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint M. város határában az ugaroltatás akképen gyakoroltatott, hogy a határnak egyes részeiben fekvő földek csak minden harmadik évben estek ugar alá, ezen minden három évben visszatérő gyakorlat mellett tehát felperes abból, hogy az ugaroltatás közötti időben, vagyis az állítólagos megháboritást előzőleg földjét egy évnél hosszabb időn át békésen használta, jogokat nem meríthet, s jelesül nem követelheti azt, hogy a három évi időközben ugar alá vont földjének használatában ezen tehertől mentesen helyeztessék vissza. A gyámhatóság nincs hivatva arra, hogy a arondnokoltak javairól azok halálának esetére rendelkezzék. A (lebroczeni kir. törvényszék : Felperes keresetének részben hely adatik s az 1886. február 6-án H. Sz. elhalt néhai B. M. hagyatékához felperes öröklési joga '/s részben alperesek ellenében megállapíttatik s elsőrendű alperes köteleztetik, a hagyatékhoz tartozó a h.-szoboszlói 3,021. számú telekjkönyvben A + •/. 6,410. (d. 6,401.) h. r. sz. alatt foglalt ingatlan 1/s részét 15 nap után elrendelendő, különbeni végrehajtás terhe alatt természetben felperes birtokába átbocsátani s ezenkívül a hagyatékhoz tartozó 122 frt 24 krban megállapított készpénznek !/s részét, vagyis 40 frt 74 és 2/3 krt, úgyszintén ezen összegnek az 1886. július 1-től számított 6°/o kamatait, az ingatlan haszonvétele címén évenkint és holdankint 15 frtban megállapított összegnek egyhar-